Ez körülbelül 20 kilométeres túra, én amolyan sétakontemplációnak szántam. Tűnődő sétának, ahol a cél egyben a belső világban tett séta is. Erre a csoportos kirándulás vagy a teljesítménytúra kevésbé alkalmas, a természet viszont befogadó lomb-karjaival várja a természetjárót, aki néha kirándulást tesz - saját természetébe is...
Pilisszentkereszten - szokás szerint - az ellenkező irányba indultam volna el, ha nincs ott egy csapat kiránduló nyugdíjas. Pedig már jártam erre, nem is egyszer... a nyüzsgő szépkorúakat magam mögött hagyva egyedül maradtam a
Dera-patak szurdokvölgyében, ahol most egyáltalán nem volt víz. Elképzeltem, hogy a szurdok mélyén - egy emelettel alattam - igenis folyik a patak egy rejtett barlangban. Ez egyébként, úgy tudom, igaz is... Gyorsan átértem a szép szurdokvölgyön, az idő is sejtelmes volt a felhők és a párás levegő miatt. Aztán a Mária utat követtem a
Szentkútig, ahol jó volt megpihenni, inni a hideg és csodatévő hírben álló forrásvízből. Kicsit ültem ott és szemlélődtem. Olyan érzés volt, mintha letettem volna valami terhet...
|
A Dera patak völgye |
Felfrissülve kaptattam felfelé a meredeken a
Morgó-hegy gerincére, innen már az út szinte szintben megy, végig a sárga jelzésen. Apropó, sárga - ragyogó lángsárga színe van a
gyújtoványfűnek, és sárga az
erdei hölgymál is, pettyezi az erdő alját, valamint az
aranyfürt, aminek nagyon találó a neve...
|
Gyújtoványfű - Linaria vulgaris |
Esett már némi eső, feléledtek a gombák: néhány egészen hatalmas
őzlábgombára bukkantam, persze nem szedtem le őket, bár ez a gomba jól felismerhető, azért én az erdőben nemigen szedek le semmit, inkább csak megfigyelem, legfeljebb lefényképezem...
Néhány növény még - megkésve - újra "kinyitotta a boltot", ilyen a
kereklevelű harangvirág, a
macskafarkú veronika - a
dunai szegfű pedig elnyűhetetlen ékessége hegylábi rétjeinknek, most is elég sokat láttam belőle, ahogy ballagtam Szentendre felé.
Lajosforrásnál megpihentem. Rengetegen kirándultak, piknikeztek, társasjátékoztak itt! Olyan, mint a normafai Nagyrét. A tűzrakó helyekről keskeny füstcsíkok kanyarogtak felfelé, a gyerekek kacagtak és visongva futkostak, szállt a sültszalonna-illat és szálltak a tollaslabdák. A Nap is kisütött, olyan "békebeli" volt a látvány, mint némely régi, kicsit homályos képeslapokon. Vajon miért van zárva az itteni turistaház?
Behunyva a szemem, a padon ülve élveztem a kései napfényt, és az alma is nagyon jól esett.
A
Kő-hegyi menedékháznál megint csak nagy volt a nyüzsgés: kiránduló osztályok. Magam mögött hagyva őket gyorsan lépdeltem Szentendre felé, fényképeztem néhány utolsó utáni virágot - a gépem elemei lemerültek, a kínai tartalékelem meg el se indította - de azért kitartott még egy-egy kattintásra.
Szentendrén a Bükkös-patak mentén szedtem pár négylevelű lóherét - lepréselve apró ajándék lesz, örülni fognak a barátaim - a kis macskaköves utcákon meg vásár volt, sok-sok utószezoni külföldi turistával. Nálam azonnal bekapcsolt az "ez itt gazdag külföldieknek való mulatság" reflexe, de nem hagytam magam. Vettem egy nagy adag fagyit, és boldogan bóklásztam vele a HÉV-megállóig... Szép nap volt.
|
Erdei hölgymál - Hieracium murorum |
|
Lepketapló - Trametes versicolor |
|
Kereklevelű harangvirág - Campanula rotundifolia |
|
Nagyvirágú kenderkefű - Galeopsis speciosa |
|
Őzlábgomba - Macrolepiota procera |
|
Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Dunai szegfű - Dianthus collinus |
|
Macskafarkú veronika - Veronica spicata |
|
Aranyfürt - Aster linosyris |
|
Pénzlevelű lizinka - Lysimachia nummularia |
|
Közönséges aszat - Cirsium vulgare |
|
Dunai szegfű - Dianthus collinus |
Csodás, mint mindig!
VálaszTörlésÉn is a Dera-patak völgyében voltam hétvégén, az ellenkező irányból érkeztem, a Vaskapu-szikla felől.
VálaszTörlésgyönyörű helyek szeretem nagyon
VálaszTörlés