A dejtári rét: őszi kikerics, madárgyűrűzés és a galagonya izzó ruhája

A Duna-Ipoly Nemzeti Park évről évre meghirdeti a szakvezetéses sétát különböző, egyébként nem vagy alig látogatható, vagy éppen alig ismert helyszíneire. Ilyen volt ez a 2012-es koraőszi séta is az Ipoly közelében található dejtári rétre, ahol tanösvény is van, meg elvben egy tónak is lennie kéne gazdag madárvilággal - de ez a tó az évek óta tartó szárazság miatt már nincs meg, szárazon zörög helyén a nádas, de a panoráma miatt azért érdemes felkapaszkodni a fából ácsolt madárvártára.

Ide ugyan el nem jutottam volna tömegközlekedéssel! De sikerült édesanyámat rávenni, hogy kiránduljunk - egészen belelkesedett, és képes volt értem jönni Újlipótra már reggel hétkor. Megálltunk Rétságon a döbbenetesen retró vegyesboltnál - ki nem hagynám! - és megcsodáltuk a félhomályban felhalmozott árukészletet, vettünk pár zacskó fűszernövény-magot (anyu sohase adja fel), és a pénztárnál még bölcs mondást, idézetet is lehetett húzni egy tányérkából, köszönhetően egy Coelho-rajongó pénztárosnőnek.

Egyébként rettenet hideg volt, alig győztem beburkolózni a széldzsekimbe. A dejtári templom melletti találkozóhelyen meglepően sok autó állt már, és még mindig nagyon hideg volt. Túravezetőnk utasítására szépen visszaszálltunk az autókba, és konvojban haladtunk a tanösvény kezdetéig, ahol megint le lehetett parkolni.

A dejtári rét édesanyámmal és sok-sok cickafarkkal (Achillea millefolium)

Még mindig mennyi virág nyílik! Már itt, az erdőszegély szélén is sárgállott a táj a gilisztaűző varádics embermagas töveitől, amott a kukoricást jól csúffá tették a vaddisznók.

Gilisztaűző varádics - Chrysanthemum vulgare

Most találkoztam először az erdei mácsonyával. A héjakút mácsonya fehér virágú, ez pedig lilásrózsaszín. Jónéhány gyógynövény nyílt utunk mentén, rokonszenves természetőr túravezetőnk fél szemmel a jegyzeteibe sandított - sandítottam tehát én is, láttam, hogy "készült", hátha valaki gyógynövényes, gyógyhatásos kérdést fog feltenni... Hiszen gyógynövény a somkóró, az ökörfarkkóró, az atracél, a bakszakáll, a varádics - gyakorlatilag az összes, ami most virít.

Erdei mácsonya - Dipsacus fullonum

Igazán elemébe viszont akkor került, amikor megérkeztünk a szárazon suttogó nádas széléhez. "Most pedig itten tudományos dolgokat fogunk elkövetni" - szólt a bejelentés, és én már előre kíváncsian vártam, mit takar ez! Nos, madárgyűrűzést. Örvendeztem, hiszen eddig csak filmen láttam ilyet! Itt alig látható, mégis erős madarászhálót feszítettek ki. Máris egy sor izgő-mozgó kis énekesmadár várta a szabadítást, természetőrünk láthatóan megkönnyebbült, hogy lesz min demonstrálni az eljárást - elmondta azt is, hogy egyszer vagy 100 embernek kellett bemutatót tartania, és egyetlen (!) madár volt csak a hálóban... de volt már olyan is, hogy vadkacsa (jó-jó, tőkés réce) repült bele a hálóba, egyszer pedig egy fácánkakas össze is döntötte az egészet.

Vörösbegy, széncinege, kékcinege, barátcinege. Cseppet sem csökkentette az önbizalmukat az, hogy hálóba estek: sivalkodtak, csíptek. A reménytelennek látszó gabalyodásból pár ügyes mozdulattal kibogozták a kismadarat az értő kezek, kondíciófelmérés, jegyzetek, gyűrűzés, majd szabadon bocsátás. Így fontos adatok nyerhetőek a madárállomány összetételéről, a vándorlás útvonaláról, az egyedek egészségéről, tápláltságáról. Nekem, a pestinek a hájas, szürke városi galambok után igazi élmény volt ez a sok színpompás, filigrán kis jószág. Egy méregzsák kékcinege még akkor is folytatta a vagdalkozást, amikor már rég elrepülhetett volna - egy másik pedig háromszor is belerepült a hálóba, még akkor is, amikor az ellenkező irányba indítottuk el...

Barátka - Sylvia atricapilla

Kékcinege - Parus caeruleus

A réten tehénkék is voltak, a borjak fittyet hányva az elektromos kerítésnek, vidáman átbújtak alatta egy olyan limbóhintós mozdulattal, amit ki se néztem volna belőlük. Természetőrünknek is volt ehhez egy-két szava, nem annyira az elismerő fajtából...  Pedig a bocik a kirándulás nevét adó őszi kikericset nem legelik le, több eszük van annál. A kikerics erősen mérgező, mint atyafiságának legtöbb tagja, és most valósággal lilállott tőlük az Ipoly-gát melletti kaszálórét. De a milliónyi lila közt volt egyetlen színhiányos, "albínó" példány is!

Orvosi atracél - Anchusa officinalis

Sisakos sáska - Acrida hungarica

Elsétáltunk egészen az Ipolyig, felmásztunk a madárvártára, fogtunk sisakos sáskát - hatalmas egy rovar, csak a fűrészlábú szöcske nagyobb nála. Mókás "fejdísze" van, és furcsa, szinte huncut pillantású szemei. Visszafelé jövet újabb madarakat "fogtunk" és engedtünk szabadon. Többségük idei, fiatal madár volt - talán az öregebbek már ismerik a hálót. Milyen furcsa érzés tenyérbe fogni finoman és elengedni egy ilyen szinte súlytalan, dobogó szívű, meleg, tollas kis élőlényt!
A rétet galagonyabokrok szegélyezték: most értettem meg, mire utal az, hogy "izzik a galagonya ruhája"... Izzik bizony, és sárgul már a hulló lomb is, tüzesednek az erdő és a rét színei, pont most, amikor napról napra hűvösebbé válik a napkelte, és köd ezüstözi a rétet.

De szép is ez a koraőszi rét...

Mezei varfű - Knautia arvensis

Fehér somkóró - Melilotus albus

Őszi kikerics - Colchicum autumnale

Őszi kikerics fehér színű példánya

Lómenta - Mentha longifolia

Őszköszöntő tölgylevél

Egybibés galagonya - Crataegus monogyna

Homoki bakszakáll - Tragopogon floccosus

Fehér szamárkenyér - Echinops sphaercephales

A dejtári rét