A Börzsönyben fotózott kardlevelű madársisak úgy felvillanyozott, hogy nagy kedvem támadt további kosborfajokat lencsevégre kapni. Van ezekben az orchideákban valami addiktív. És most nem a kémiai összetételre gondolok - habár régen úgy gondolták, már az érintésük is vágyat ébreszt...
Orchideáknak való idő volt - meleg, csepergős-párás levegő váltakozott a tiszta, hűvös szellővel, ideális túrakörülményeket biztosítva. Már a népligeti buszpályaudvar távoli tájak kaland-ízét, a santiagói buszállomás hangulatát és stílusát idézte...
Csákváron ügyetlenkedtem egy kicsit, hogy merre is kell elindulni a központból, ahol a buszmegálló is van. Aztán ahogy meglett a zöld jelzés és irányba álltam, már nem volt több tájékozódási problémám. Jó volt hosszan megállni és tűnődni az elágazásoknál, hogy akkor most merre az arra. És jó volt kicsit eltévedni, és jó volt visszamászni a hegytetőre az utat keresve a Gém-hegyen.
A Csákvár-Gánt szakaszt csak menetrendi okokból terveztem gyalog megtenni, végül ez lett a legjobb rész. Tökéletes ösvények: minimális szintkülönbség, semmi sár, kétfelől ligetek, pompás virágok, kiváló jelzettség. Ráadásul itt bukkantam rá a keresett kosborra: leletem ezúttal a
kétlevelű sarkvirág volt (többet nem is találtam). A kétlevelű sarkvirág áttetsző, zöldesfehér kis élőlény, alig lehet észrevenni - milyen finom, milyen törékeny!
 |
| Kétlevelű sarkvirág |
Nagy ezerjófüvet viszont liget-számra láttam, és örültem, hogy senki se szedte le. A Gém-hegy árvalányhajas teteje pont olyan volt, mint a kopaszodó ember fejebúbja - lengedeztek rajta valami szálak a friss szélben.
 |
| Lila ökörfarkkóró |
Gánt előtt a dombtetőn hosszabban "táboroztam" míg a juhász odébb ment a vérengző pulijával. Gántra ahogy beértem, rögtön ki is értem belőle. Volt itt egy szép kis kápolna, elgondolkodtató megálló... Aztán jött egy mező, lovakkal. A tovább haladáshoz ki kellett nyitnom a villanypásztoros kerítés kapuját, mint Baszkföldön. Ha a lovacskák felé fordultam, elhúzódtak és tüntető érdektelenséggel legelészni kezdtek, ám amikor vállat vonva elindultam, jöttek ám utánam.
A
Pap-völgy mesés - madárdal, meg minden - itt leültem egy nagy, kidöntött fatörzsre pihenni. Aztán pár motoros srácot leszámítva nem találkoztam senkivel. Ezután viszont egy hosszú, nagyon unalmas aszfaltozott út jött, ez vitt be
Oroszlányba. Unaloműzőként egészen jól sikerült lepkefotókat készítettem az oroszlányi ipari park kerítése mentén, az út szélén. Nagyon élveztem, hogy mindenre van bőven időm, nem sürget senki, akármennyit elvacakolhatok egy fotóval, bárhol megállhatok pihenni stb.
Az út kb húsz kilométeres lehetett, és ez volt a hírhedt "utolsó három kilométer". Érdekes volt a vasútállomás közelében vásárolt aszaltszilvás pizza. A vonaton hazafelé elaludtam.
 |
| Piros gólyaorr |
 |
| Vajvirág |
 |
| Nagy pacsirtafű |
 |
| Kis apollólepke magyar szekfűn |
 |
| Tarkalepke |
 |
| Kéneslepke |
 |
| Az útvonal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.