Nem sok olyan európai főváros lehet, amelynek területén vad orchideák láthatók! A lélegzet-elállító "borsóköves" cseppkőbarlangok és a hévizes gyógyfürdők mellett talán ez is egyedülálló kincse fővárosunknak.
Persze nem tudtam, hogy találkozni fogok orchideával (bár reménykedtem benne) - igazából csak egy kis sétára, friss levegőre vágytam a munkaidő végeztével. Tehát: Széll Kálmán (lánykori nevén: Moszkva) tér, 21-es busz, irány a pestiek kedvenc pihenőhelye: a
Normafa.
Onnan a zöld jelzésen, a télen sífutó útként funkcionáló útvonalon irányt vettem a
Kálvária-hegy felé. A reggeli eső nyomán minden nagyon nedves, nagyon párás, nagyon növény-illatú volt. Alig pár nap alatt rengeteget változott a természet képe: a keltikék már termést érlelnek, az aljnövényzet színpompás lakói már szinte kivétel nélkül elvirágoztak, az fák lombkoronája sűrű, zöld sötétségbe borítja az erdő alját. A
Virág-völgy kifejezetten esőerdei szurdok képét öltötte... hihetetlen, hogy a madárdalon és a sűrű lombokon át is átszűrődik a városi forgalom zaja! A szurdok alján egészen tömény korhadék-illat és sár fogadott... bele is térdeltem egy elcsúszással...
És a legsötétebb erdőben rábukkantam az orchideára:
fehér madársisak! Nem volt könnyű fényképezni... hiába sütött hétágra a Nap, valahol a lombokon túl, ide nem sok fény jutott... bemozdult... sötét lett... végül rávillantottam vakuval, így egészen mutatós kép készülhetett róla.
 |
| Fehér madársisak |
A
fehér madársisak (cephalanthera damasonium) három madársisak-fajunk egyike. Ez a vézna, törékeny kis növény lassan fejlődik ki: nyolc esztendőbe is beletelhet, mire egyáltalán kibújik a felszínre, és további évek telnek el, mire virágzik. Ez a tő vegetatívan is szaporodik, "osztódással", talán a kevés fény miatt. A fehér madársisak virágai legtöbbször ki se nyílnak: bimbós marad, esetleg a "csücsörítésig" nyílik csak. Természetesen így nehéz a rovaroknak hozzáférni: de ez nem zavarja a fehér madársisakot, végtére is önbeporzás is van a világon.
Egyébként ez egy viszonylag "gyakori" faj - már amennyire egy kosborféle gyakori tud lenni! Természetesen védett növény, mint valamennyi orchideafajunk.
 |
| Erdei szellőrózsa |
Az
erdei szellőrózsa (anemone sylvestris) se nem erdei, se nem rózsa. Semmi köze a rózsafélékhez, hiszen a boglárkák rokona, és nem erdőben él, hanem erdőszéleken, réteken. Én is ott láttam, a Nagyrét alatti lejtőn. Nagy fehér virágát először eldobott, a fűben rezgő papírszemét-darabkának néztem (hiába, sok a kiránduló, és nem mindenki rendes). De megnéztem közelebbről: a szinte vakító fehérség nagy virágnak bizonyult. Sok színes, nemesített rokona van. Természetesen ez is védett növény.
 |
| Nagyvirágú méhfű szokásos egyede |
 |
| Nagyvirágú méhfű színhiányos példánya |
A
nagyvirágú méhfű (melittis carpatica) kakukktojásnak tűnhet a fehér virágok sorában. Hiszen ennek lilás torokfoltja van. De én találtam egy szinte teljesen fehér, színhiányos egyedet - kicsit olyan, mint amikor a nyomtatóból kezd kifogyni a festék... A méhfű vagy mecseki fű hasznos gyógynövény, szárított leveleiből és hajtásaiból meghűlés elleni, nyugtató, vértisztító, ízletes májusi tea készül. A kellemes illat már szőrös leveleit megsimogatva is érezhető.
 |
| Közönséges méreggyilok |
A
közönséges méreggyilok (vincetoxicum hirundinaria) már korántsem ilyen ártalmatlan! Harcias nevét onnan kapta, hogy régen úgy gondolták: mérge semlegesíti a kígyómérget. A selyemkóró atyafiságába tartozik, termése paprikához hasonló alakú, ami egyszer csak felhasad és repítőszőrös, "bóbitás" magjai messzire szállnak szerteszét.
 |
| Fürtös salamonpecsét |
A
fürtös salamonpecsét (polygonatum multiflorum) régi neve sülyfű. A nép régen sülynek nevezett minden bőrdaganattal, fekéllyel járó betegséget, és ezek ellen használta is a salamonpecsétet. A növény minden része, de főleg a bogyója szteroid-szaponin hatóanyagokat tartalmaz, nevét kúszó gyöktörzsén levő kerek foltokról, az előző évi leszáradt hajtások helyeiről ("pecsétek") kapta. A madarakat nem érdekli a sülyfű gyógyértéke, de szívesen elfogyasztják a bogyókat, így terjesztik a növény magjait mindenfelé.
 |
| Foltos kontyvirág |
A
foltos kontyvirág (arum maculatum) is érdekes növény. Virága rovarcsapda, de a becsületes fajtából: a növény cukros táplálékkal és fűtéssel gondoskodik foglyairól. Az enyhe dögszag által odacsalt legyek belepottyannak a kürtőbe, de a szőrök miatt kimászni már nem tudnak, legalábbis addig nem, amíg be nem porozzák a kontyvirágot. A furcsa virágnál sokkal feltűnőbb a termés: élénk piros bogyók fürtje, ami messzire világít az erdő zöldjében.
A kontyvirág nem ártalmatlan: levelei nagyon kellemetlen kalcium-oxalátot tartalmaznak, de van benne a bürökéhez hasonló méreg is: akár halált is képes okozni. Még szerencse, hogy nem lehet összetéveszteni például a medvehagymával! Ezzel együtt gumójának porát régen borban oldva, mint vérereket tágító gyógyszert fogyasztotta a nép.
A képeket nézegetve, utólag jöttem rá, hogy csupa fehér virágot fényképeztem... még ami színes lett volna, az is részben albínó volt. És mennyi köztük az érdekes gyógynövény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.