Nem titok: a Dunakanyar nagy kedvencem. Nyilván vannak vadregényesebb erdők, meredekebb szirtek, épebb várkastélyok a világban, de nekem akkor is ez a táj a legkedvesebb.
Persze, aki azt hiszi, hogy ez a hely túl jelentéktelen egy valódi hegyvidéki erőpróbához, az még sohasem kapaszkodott fel a Vadálló-kövekhez izzó júliusi hőségben!
Pilisszentlászlóról indultam, merő lustaságból. Tavaly már jártam erre, akkor sárgásan zizegtek a lombok, már vékony avarszőnyeg színesítette lábam alatt az ösvényt. Most nyár dereka van, jó meleg, és rég esett eső: a növények levelei lankadtak, és a melegben még a madaraknak sem volt kedvük úgy igazán énekelni. A ciripelők, tücskök, szöcskék, kabócák viszont annál szorgosabbak voltak! Mintha hangjuktól vibrált volna a levegő.
A falu után hosszan mentem a piros kereszt jelzésen. A fák törzsére festett vörös keresztek világháborús elsősegélyhelyeket idéztek bennem, már ahogy a filmekben láttam, és bevillant a gondolat: a fák, az erdő bizony gyógyít, az erdei séta hűsíti a gondoktól-gondolatoktól forró agyat, a természet rendje és szépsége a lélekben is rendet csinál, a mozgás és a friss levegő pedig jót tesz testnek, léleknek. A tisztásokon élénk színű virágokban gyönyörködhettem: volt itt rózsaszín
kis ezerjófű, "vakációkék"
katáng, élénk pink
bársonyos kakukkszegfű, sárga-lila
osztrák ökörfarkkóró. Az erdő árnyasabb részein lila harangvirágok, sárga lizinkák virítottak.
"Gyógyászati" tűnődéseim hatása alatt állva természetesen elnéztem egy jelzést és alaposan bementem a "málnásba". Bár, mentségemre felhoznám, hogy egy régi, kopott jelzés félrevezetett és egy használaton kívüli, az erdőben elvesző, végül egy vadkerítésnél végleg megszűnő ösvényre irányított. Tudom, hogy az új erdőtelepítés és a kerítések miatt átrajzolták kissé a környék turistaút-térképét, de azért lehetne a dolog egyértelműbb. Csatakosra izzadtam, mikor visszafordulva másodszor is megmásztam a vaddisznó-túrta kaptatót valahol az Akasztó-lyuknál. Még a
piros árvacsalánok is, úgy tűnt, rajtam mosolyogtak.
|
Piros árvacsalán - Lamium purpureum |
A szép, frissen festett, szinte világító piros keresztet hogy nem vettem észre, hogy "választhattam" a régi, kopott, alig láthatót? Örök rejtély marad. Mindenesetre innen jó tempóban, szép ösvényben, a tölgyesből egyre inkább bükkösbe váltó erdőben haladhattam, egészen a
Prédikálószékig. Errefelé már piros háromszögre vált a jelzés. Ez az erdő rendkívül vonzó, igazán "mesebeli" látvány a hatalmas, egyenes, szürke törzsekkel, a lombok közt áttörő ferde fénypászmákkal. Nagyon szép volt, ahogy az évszázados, szálegyenes bükkfák tövében csupán egy-egy szál finom, halványlila harangvirág nőtt.
|
Kilátás a Prédikálószékről |
Prédikálószék: itt van a Dunakanyar egyik legpazarabb kilátópontja. Bár a fák kicsit takarják a látványt, de azért feltárul a folyó merész íve, ahogy szinte omega-alakban övezi a Mihály-hegy tömbjét.
|
Bogáncslepke - Vanessa cardui |
|
Közönséges gyöngyházlepke - Issoria lathonia |
Néhány turista piknikezett ezen a szép helyen - gondolom, Dömös felől jöhettek, mert én nem találkoztam útközben senkivel. Felmásztam a sziklára fényképezni, és megcsodáltam a temérdek pillangót. Nyugodtam fényképezhettem is őket, mert teljesen belemerültek az árvacsalán- és szurokfű-virágokba.
|
Kockáslepke - Hamearis lucina |
Kis pihenés és szendvics-ebéd után újra felvettem a hátizsákomat és mentem tovább, a
Vadálló-kövek irányába. Már többször jártam erre, és mégis: mintha most látnám először. Azt is elfelejtettem, milyen átkozott meredek és csúszós lejtők vezetnek egyiktől a másikig, még szerencse, hogy vannak gyökerek, kapaszkodónak. Némely tekergős gyökér egészen fényes, annyian belekapaszkodtak már. Új terepcipőm recés talpa remekül fogta a talajt, tény, hogy ez a meredek nem való sima talpú utcai cipős alkalmi kirándulóknak.
|
"Azték fej" |
|
Attila sisakos feje |
Hat nagy kőbérc áll itt, fantáziadús nevük is van, pl. Árpád trónja, Függőkő, vagy Fordított felkiáltójel. Én inkább indián arcokat véltem látni a sziklaformákban, sasorrú aztékot, gőgös szájú inkát, csapott homlokú, tolldíszes törzsfőnököket. Őrködnek, akár a Húsvét-szigetek óriás kőszobrai. Az egyik sziklabérc (amit a térképen Felkiáltójelnek neveznek) Attila sisakos fejeként is nevezetes. Tényleg könnyű belelátni egy büszke férfiarcot, ahogy a Duna felé figyel rezzenetlenül...
Nekem hajdanvolt tektonikus erőkről is meséltek a sziklák, robbanva kitörő vulkánról, robajlásról, a repedésekből előtörő mérges gázok felhőiről, izzó lávatömbökről... hiszen épp a néhai vulkán kráterének (kalderájának) peremén sétálok... Hatalmas erők működtek itt évmilliókkal ezelőtt, a mélység izzó kőzetei utat találtak maguknak a kőzetrepedések mentén, akkortájt langyos vizű tenger hullámai tükrözték vissza az éjjelenként vörösen világító vulkanikus kitöréseket, az izzó lávát, salakot, és még sokáig tartott, míg a hatalmas tűzhányó elcsitult, noha a mélyben a kőzetek még mindig forrók, hőforrások még ma is feltörnek a Dunakanyarban. Annak idején földrajz terepgyakorlaton Tóth tanár úr felzavart minket ide, mondván háromnegyed óránk van megjárni oda-vissza. Mai napig tartom, hogy ez a szintidő teljesíthetetlen.
Jött a meredek lejtő, amiről - ugye - el szoktam felejtkezni, kicsit remegő lábakkal álltam meg olykor-olykor, jól esett a víz is a hátizsákból. Kétfelől szurdok, aztán a
Képesfa... Az ezernyolcszázas évek vége felé két libapásztor kislány Szűzanya-képet látott az ágak felett felbukkanni, a csodálatos látomás hírére a hely kisebb búcsújáró hellyé vált, többen is látni vélték a jelenést, ma egy kis kápolna is van itt, a kis forrás vizét pedig palackba gyűjtve hordják innen. Megpihentem kicsit itt is... Nem tudom, mennyire spirituális vagy mágikus ez a hely, mindenesetre itt találkoztam az
erdei varázslófűvel, vagy más néven Szent István füvével. Ezzel a névvel joggal várhatna az ember gyógyhatást, legendákat - de semmi :-) A Malom-patak vize vígan csobogott, a lombok susogtak, mindent átrezegtetett a ciripelés - nagyon hangulatos hely!
|
Erdei varázslófű - Circaea lutetiana |
|
A Képesfa és a forrás Dömösnél |
Ez a nem túl hosszú, de annál változatosabb kiránduló-útvonal nem véletlenül népszerű!
Még két kilométer könnyű séta várt rám a buszmegállóig, Dömösről nagyon praktikus módon óránként meg járat Pestre. Úgyszintén nagyon praktikus módon a buszmegálló mellett söröző is van, ahol jégkrémet is árulnak. Csak úgy mondom. :-)
|
Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia |
|
Bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria |
|
Kis ezerjófű - Centaurium erythraea |
|
Pettyegetett lizinka - Lysimachia punctata |
|
Pénzlevelű lizinka - Lysimachia nummularia |
|
Tarlóhere - trifolium arvense |
|
Orbáncfű - Hypericum perforatum |
|
A Vadálló-kövek egyike |
|
Vadálló-kövek |
|
Andezit-konglomerátum sziklák: akár egy várfal romja |
|
Júliusi panoráma a Prédikálószékről |
Újabb csodás túrabeszámoló!
VálaszTörlésÉn a Vadálló-köveknél nagyon megszívtam pár hete, kezdő túrázóként sima talpú cipőben mentem és kínszenvedés volt lejönni. Azóta elhatároztam, hogy túracipő nélkül nem indulok túrára többet. :)
VálaszTörlés