Királyréti hőgutatúra - avagy Vili és az elbai nőszőfű

Nincs is annál szebb bolondság, mint az év legmelegebb hétvégéjén (negyven fok!) otthagyni a horányi szabadstrand hűs Duna-vizét, megragadni a hátizsákot és túrázni menni. De hát mondtam én egy szóval is, hogy épeszű vagyok? Sebaj - remek volt!

A mai kirándulás sztárja: az elbai nőszőfű

Tehát: Horány, komp, kikötő, vadkacsák. Még szűz volt a hőség, ártatlan és szelíd - Alsógödön, a vasútállomáson viszont már "harapni" kezdett a Nap. Vácott átszállás, volt időm reggelizni, ropit venni. A büfés asszonysággal kitárgyaltuk a ropi műfogsorral való fogyaszthatóságát ("nekem egy zacskó kitart Pestig" - bezzeg én öt perc alatt bedaráltam), és volt időm megbámulni az állomás melletti military-bolt valószínűtlen kínálatát is.
Kismaroson leszálltam, megcsodáltam Vilit, a napelemes kisvasutat. Vili nagyon kicsi kisvasút, szinte légies szerkezetű, szöcske-zöldre festett jármű, nem hasonlít gőzmozdony-öreganyjára, de dízel-apukájára sem, az egyszer biztos.

Régi és új: kisvasúti végállomás Kismarosnál

Simogatott a menetszél, hatalmas kardos- és fecskefarkú pillangók repkedtek a sínek mentén, én meg már előre örvendeztem a sok szép fotóznivaló miatt. Örültem, hogy nem annyira kiszáradt és hervadt a táj, mint gondoltam - Horányban a homokpusztán már a pillék is elpilledtek!

Turistajelzések - van miből választani!

Királyréten elszéledt a piknikező családok sokasága, én megcéloztam a büfét, és megsimogattam a büfésnő szépséges, erőteljes vizsláját - ez már afféle babona - aztán irány a kék kereszt jelzés. Erre még sosem jártam, most azért választottam ezt az útvonalat, mert egyrészt nincs nagy szintemelkedés (hiába, negyven fok az negyven fok), viszont a térkép szerint árnyékot ígérő erdőkben haladhatok, ahol patak is csörgedezik. Nos, a patak július végére már rég a föld alá bújt, és szemcsés sarat hagyott maga után, ami idevonzotta a környék összes csípős rovarát. Folyamatos hessegetés mellett, jó tempóban haladtam a Nagy-Vasfazék patak mentén, utamat csak a turistaútra dőlt fák akadályozták. Rendben van, hogy a kidőlt fát az erdőben hagyjuk - fontos a korhadt fa az élőlényeknek - de a jelzett ösvényt elgátoló törzsekbe igazán lehetne utat vágni, hiszen a törzseken átmászni balesetveszélyes, kerülgetni őket meg nem kevés taposási kárt okoz. Csak mondom. A Nagy-Vasfazék-patak szinte kiszáradt medrét elnézegetve furcsa volt elképzelni, hogy valaha ezen fát úsztattak le egészen a Dunáig... habár áradásai, amik a Magas-Börzsöny hólevét hozzák, meglepően nagyok tudnak lenni. Hajdani építmények omladozó maradványai kísérik a kis patakot, először nem értettem, mik ezek - bizony a régi kisvasúti pálya hídjainak romjai, töltésfalak emlékei...

Az erdőben tikkadt csend volt, a madarak sem énekeltek, csak a rovarok zümmögtek a fülem körül. Egy kiszáradt fán valóságos pók-kristálypaloták csillogtak. Néha kisebb tisztásokra, mini rétekre terelt az út: mellig érő növényzet között megrekedt hőség, szállt a monoton ciripelés - a sárguló szárak közt büszkén, bíborszínben nyílt a bársonyos kakukkszegfű, a délceg cickafark fehér ernyőjét emelte a Nap felé, nekem pedig verejték csordult a nyakamba, pedig nem vagyok izzadós.

Kisezerjófű - Centaureum minus/erythraea

A kisezerjófűről Plinius írja, hogy "a föld epéje", nahát, ez milyen lehet - megkóstoltam egyetlen apró, kecses, rózsaszín virágot, annak is egy parányi szirmát, fogam hegyével megrágogatva - pfhü, ez aztán tényleg keserű!

Bársonyos kakukkszegfű -  Lychnis coronaria

A vakító napfényben minden olyan volt, mint egy régi, túlexponált fotográfia, újra erdőbe érve pislognom kellett, hogy szemem megszokja a "sötétet". Éles fénypettyek potyogtak a lombok között a fák közé, ahonnan gyakorlatilag hiányzott az aljnövényzet, és végre a patak is méltóztatott felbukkanni, kedélyes csobogással kísérve utamat. Kicsit még köpködtem a kisezerjófűtől. Nesze neked tudományos kíváncsiság!

Elbai nőszőfű - Epipactis albensis

Egyszer csak, ahogy balra néztem, a patak felé, szemem rázoomolt egy filigrán, magányos növénykére. Ottakosbor! - hangzott fel a néma csatakiáltás, és már mentem is közelebb, persze alaposan a lábam elé nézve az esetleges vegetatív tövek miatt, le ne tapossak egyet sem... Először azt gondoltam, ez egy viszonylag gyakori faj képviselője, egy széleslevelű nőszőfű, hiszen én úgy tanultam, "ha patadobogást hallasz, lovakra számíts, ne zebrára" - de aztán kiderült, hogy ez bizony "nem ló". Na de akkor mi? Alaposan körbefotóztam, és most úgy tűnik, a ritka elbai nőszőfű egy példányára bukkantam, ez pedig ezen a helyen új észlelésnek számít! A tizennyolcadik megtalált orchideafajom az idén! Fényképezés közben persze megettek a rovarok, de szinte észre se vettem... pedig egy pőcsik konkrétan átharapott a nadrágszáramon, az apró fekete muslicaszerűeket meg nem győztem kipislogni. Vagy fotózok, vagy csapkodok, a kettő együtt nem megy.

Aranyos tűzlepke - Lycaena virgaurea

Csíkos medvelepke - Euplagia quadripunctaria

Egy patakparti tisztáson sédkender nőtt, amin valósággal tort ültek a különféle pillangók. A patak vidáman locsogott, vize tisztának látszott, így először is megmosakodtam benne, aztán jöhet a lepkészés! Van ám ebben a lepkefotózásban valami a vadászat archaikus öröméből és izgalmaiból, egyben vérontás, pusztítás nélkül: a "vad" becserkészése, "lőtávolba" kerülés (tökéletesen ismerik a zoom távolságot), múló bosszúság, amikor felreppen és elpilinckézik a célpont... várakozás... és a szerencse, ha pillangóm épp az előttem lévő virágra száll. Le is szállt, és orcátlanul piperészkedni kezdett, de addig háromszor ugrottam át a patakon miatta. Egy féltenyérnyi trópus. A csíkos medvelepke élő példája annak, hogy igenis fel lehet fenni fekete-fehér csíkos blézert pipacspiros szoknyával! Elcsíptem egy aranyos tűzlepkét is, egy óriási gyöngyházlepke pedig még azt is hagyta - a sédkender nektárjának hatása alá kerülve - hogy ujjammal finoman terelgessem a virágon...

A gyöngyházlepke portréja

Amikor végképp eltűnt a jelzés (természetesen egy hármas elágazásnál), a "terepalakulatokat" vettem alapul, kivételesen sikerrel, csak egy bozótmászás volt közben. Kibukkanva a Cseresznyefa-parkolónál (hajdan idáig jött a kisvasút) merész jobbkanyarral rátértem a piros x jelzésre, és irány a Taxi-nyiladék. Ezt nem azért hívják így, mert taxival kéne menni (lehet kerékpárral is, noha inkább elvetemült extrémbringásoknak való a rengeteg kővel). Hát ez nem volt túl jó választás. Árnyék semmi, a fák közötti nyiladékban megült a hőség, és ha lebbent is valami szellő, hát az igazi egyiptomi fajta volt: száraz, forró, mumifikáló. Meg is ittam két kilométeren vagy másfél liter vizet! A pólómon kinyílt a "sóvirág"... Jött felfelé egy kiránduló család, nyűgös kisgyerekekkel, no hát őket lebeszéltem a Taxi-nyiladékról. Felfelé, negyven fokban, tűző napon... lenne ám itt nyafogás!

Imola - Centaurea sp.

Fabéka ül az erdei iskola kapuján

Királyréten a DINPI erdei iskolájának új fakapuja van, rajta mindenféle mókás, fából faragott állatok. Remélem, megmaradnak...

Királyréten ittam egy vérnarancsos sört (mit ki nem találnak!), ennek következtében pont lekéstem Vilit, "akit" a napelemei ma igazán "jóllakathattak". Napfény, az volt bőven!

Megnéztem hát a királyréti horgásztavat - mélyrelax, hűvös árnyék, hegyoldalak közt megbúvó rezzenetlen tófelszín - itt kukacárusnak lenni igazán álommunka lehet. Stresszmentes...
A tó partján szép pókhálós bojtorjánok nőttek.

Pókhálós bojtorján - Arctium tomentosum

Aztán ahogy vártam a kisvasutat, éneklő táborozók jöttek - ilyen még van? Igazán örültem gyerekkorom "retró" nótáinak, hajdani táborozásokat idézett a kiskamaszok vidám nyüzsgése... Mivel volt időm, egy szemtelenkedő seregéllyel játszottam madárfotósdit.

Kismaroson - jegyvásárlással együtt - pont elértem a váci zónázót, amivel csak annyi baj volt, hogy "műszaki hiba" miatt hosszan ácsorgott a napon, afféle grillsütővé változva. Hűtés semmi, még a menetszél se - de ezt legalább három nyelven bemondták, hiszen Európában vagyunk...

A vacsorára vett dinnye és sör (!) sejtszinten felszívódhatott, mert nem történt semmi. Ilyenkor semennyi víz sem elég a dehidratáció ellen, úgy látszik...

Elbai nőszőfű - Epipactis albensis

Elbai nőszőfű - epipactis albensis

Elbai nőszőfű - Epipactis albensis

Pillangóportré

Kristálypalota...

Ebből lesz az a fincsi feketeszeder !

Ezen a táblán már sok partyt lejátszottak. Sakktáblalepke - Melanargia galathea

Pókhálós bojtorján - Arctium tomentosum

Énekes rigó - Turdus philomelos

Ez Vili, a napelemes kisvonat! :-)