Éjféli békamentés Honton

:-)

A békamentésben az a jó, hogy van benne valami a vadászat ősközösségi mámorából ("ott van! kapd el!"), és közben mégse a "préda" elejtése a cél, hanem ellenkezőleg: a megmentése. Az izgalmat fokozza a sötétség és hébe-hóba a kamionok. Bizony, volt olyan béka, ami már az úttesten mászott, centikre az elzúgó kamion kerekeitől. Neki szerencséje volt, vödörbe került, és biztonságban át az Ipolyhoz. Ilyenkor egyértelműen látszik, hogy van értelme kimenni értük éjszaka!


Sokan irtóznak a nagy békáktól. Pedig ezek a lények nagyon hasznosak, és nem arra születtek, hogy egy kamion kerekei alatt végezzék.

A mai békamentés számomra a százforintos boltban tett látogatással indult: vásároltam egy vödröt. Mivel fedeles vödör nem volt, vettem egy ismeretlen rendeltetésű konyhai eszközt (salátamosó?), ami tökéletesen ráillett a vödörre, és még (légző)nyílások is voltak rajta. A találmány nagyon hasznosnak bizonyult, mert a békák bizony kimásznak.

A Hont-parassapusztai békamentés egészen más világ, mint a farmosi. A lényeg ugyanaz: tavasszal a békák telelőhelyükről, a Börzsönyből lejönnek az Ipoly árterére, hogy gondoskodjanak a következő kisbéka-generációról. Ám útjukat keresztezi a nagyon forgalmas közút. A sűrű, Szlovákiába tartó (és viszont) kamionforgalom miatt a békáknak esélyük sincs átjutni. Pár éve kiépítették a terelőkerítést, sőt áteresztő alagutak is vannak az úttest alatt, ám a kerítést az idei tél masszív havazásai sok helyen tönkretették, az átereszekben pedig pillanatnyilag az Ipoly tartózkodik, feltehetően iszappal, hordalékkal együtt. Így az önkéntesekre komoly és fontos munka hárul.

Bemutató a parkolóban: ilyet kell keresni

Kicsit aggódtunk, hogy ezen az enyhe szombat estén ketten leszünk békamentők, de aztán sötétedéskor egész népes békászbrigád jött össze: békabarát egyesületi és szakosztályi kör-tagok, családok kisgyerekekkel (éjszaka!) - és aminek nagyon örültem - még lelkes, idősebb falubeliek is ("gyün a béka!"). Hogy ki miért ment békát szombat éjjel ahelyett, hogy békésen tévét nézne az otthonában, sokféle indok van, részemről a kalandvágy és a természetszeretet. Jó volt hasonló hozzáállású emberekkel találkozni!

Gyülekezés. Baloldalt a Börzsöny, jobb oldalt az Ipoly, középen a főút a békamentő önkéntesekkel.

Nem közúti ellenőrzés: békamentők.

De miért éjszaka kell menteni a békákat? Mert éjszaka vonulnak, sötétedéskor kelnek útra, és éjfél utánig lehet számítani a felbukkanásukra. Össze kell szedni a békákat, és vödörbe téve - számlálás után - átvinni az Ipoly felőli oldalra, majd szabadon engedni őket az ártéren. Az egy pillanatra őrizetlenül hagyott vödörből secperc meglépnek. Itt más fajok élnek, mint Farmoson. Nem ám olyan kis színes, csillogó dizájnerbékák, hanem igazi nagydarab, kopasz, kigyúrt barna varangyok. Azért találtunk a árokszélen egyetlen darab barna ásóbékát itt is, de a leggyakoribb faj az izmos barna varangy. Ahhoz képest, hogy mekkorák, elég nehéz észrevenni őket az elemlámpa fényében.  Még leginkább a szemük arany-borostyán csillogása árulja el őket, mert ha egyébként nem mozdulnak, szinte láthatatlanok a sok tavalyi avarkupac, ág, kődarab, sőt - sajnos - eldobott műanyagpalack között. Jó, hogy csapatostul mentünk, mert volt béka, amit öten nem vettünk észre, csak a hatodik önkéntes, ráadásul ez a béka is már egészen az út szélén tartott.

A kamionforgalom miatt a láthatósági mellény kötelező felszerelés, és nem árt egy nagy fényerejű elemlámpa (esetleg elemlámpa + fejlámpa kombináció). Egész jól tudtam vaku nélkül fényképezni, ha páran rávilágítottak a "fotómodellre".

A barna varangy a legnagyobb magyarországi kétéltű. Akár egykilósra is meg tud nőni, na az ilyen már igazi kétkezes béka, ekkorát azért nem fogtunk. A nőstények jóval nagyobbak, mint a hímek, és kevesebb is van belőlük, ezért párzási időszakban nagy meccs folyik a nőstényekért. Ha egy hím végre talál egy partiképes nőstény békát, azt megragadja és a világért el nem engedné: a vízben, a vödörben, a kezünkben - mindenhol - görcsösen szorítják választottjukat. Egyébként a vödörben is kitört a bunyó, amikor beletettünk pluszban néhány, az árok alján lelt facér hímet. Egészen a vízig el kell jutniuk, hiszen a kétéltűeknek víz kell a szaporodáshoz, még akkor is, ha egyébként nem vízben élnek: a barna varangy például csak szaporodás céljából keresi fel a vizeket. Mi is a vízben, a terelőháló mentén találtuk a legtöbbet. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy míg a többiek elemlámpával a célpontra sugarintanak, én becaplassak a sáros vízbe és derékon ragadjam a méltatlankodó, termetes békát. Egyébként könnyű őket megfogni, a varangy nem az a tipikus prédaállat, hogy mindentől meneküljön, nem is tudom, van-e olyan kétes ízlésű ragadozó, ami számára pont a strandpapucs méretű, mérgező varangy lenne az ínyencfalat. Mert hát mérget is termel a bőrük - érdekes módon a háti oldalon lévő fültőmirigy másfélét, mint a hasi oldal mirigyei. Ez ám a mindenízű drazsé!
Csak úgy, bőrön keresztül nem veszélyes a mérge - nyálkahártyán, vagy véráramba kerülve igen. Tehát egyszerű a szabály: a varangyot megfoghatjuk, akár puszta kézzel is, de ne szopogassuk és ne tegyük nyílt sebre :-) És természetesen a béka és a sajtos szendvics között ajánlatos a kézmosás!

Ezek a jószágok igen hasznosak. Rengeteg férget, lárvát, pondrót, bogarat fogyasztanak. A barna varangy bármit felfal, amit be tud gyömöszölni a szájába, ilyenkor a "kezeivel" is segít magának, nyeldeklés közben pedig nagyokat pislog: a szemgolyóknak is van szerepe a nyelésben. Nem harap, nem karmol - nincs neki mivel. Azt is mindig megkérdezi valaki, hogy "nem félsz, hogy szemen pisil?" Ez valami babona lehet - még sosem tapasztaltam a szándékát se, hogy egy béka szemenpisiljen, vagy egyáltalán. Az persze elképzelhető, hogy a megfogott állat - ijedtében - bepisil, de még ez se történt meg soha a békamentéseim során. Az is igaz, hogy igyekszem őket nem ijesztgetni, hanem szelíden, együttérzéssel, de határozottan megfogni. Szerintem az állat ezt megérzi. Sose voltak a békákkal nevelési-magatartási problémáim... :-)

A barna varangy nem ugrál. Kicsi korában még igen, vaskos lábacskáival lökdösi magát előre, de később felhagy ezzel a gazdaságtalan mozgásformával, és inkább méltóságteljesen mászik. Állítólag nagyon sokáig él - ha szerencséje van.

Szökésben

Vödörben - békasziluett

Méretarány: ekkora a barna varangy...

...és ekkora a barna ásóbéka

Az este mérlege: mínusz egy farmergatya és egy elemlámpa (az egyik árokba vetődésem során hangos reccsenéssel annyi lett nekik), plusz 17 béka. Ugyanis összesen 17 darab barna varangyot sikerült fognom, ezeknek így együtt egész komoly súlya volt. A vödör fedelét kaparászták, igyekeztek lelökni és egy ilyen külsejű állattól meglepő, finom, magas, pirregő-méltatlankodó hangokat hallattak. Levettem a fedelet kísérletképpen, hogy ki tudnak-e mászni - igen, másodpercek alatt.
A békamentők fogtak egy parányi, szinte áttetsző, hím pettyes gőtét is - rejtély, hogy sikerült ezt észrevenni a sötétben.

Pettyes gőte

Megérkezett a Zöld Út Egyesülettől az éjszakai békamentés összesített statisztikája. Eszerint ezen az éjszakán fogtunk 90 barna varangyot, 11 barna ásóbékát, három levelit, két vöröshasú unkát, egy zöld varangyot és egy szem pettyes gőtét, ezt itt ni. :-)