Összes oldalmegjelenítés

2013. április 29., hétfő

Rétről rétre a Gödöllői-dombságon - a máriabesnyői kegytemplomtól a szkíta halomsírokig

Több, mint húsz kilométeres lett ez a kirándulás, de az is igaz, hogy a Gödöllői-dombság szelíd lankáin szinte észre se venni a fáradtságot. Nagyon szép zöld tájakon jártam kiránduló barátaimmal, és annyi gyönyörű, pihenésre hívogató zöld, friss füvű rét került az utunkba, hogy a haladási sebesség... ehh, hagyjuk.
Kirándulókkal alig, az állatvilág tagjaival annál inkább találkoztunk. Hol szarvasünők sora, hol kecses őz, hol fekete árnyékként, vaddisznó szaladt át előttünk... Le is fényképeztem... a hűlt helyüket.



Jó korán kellett kelnem, hogy elérjem a hathúszas kompot Alsógödre, onnan a vonatot be Pestre, a Nyugatiba. Esett, és pazar szivárványt láttam a vonatablakból. Aztán gusztusos, fürgén suhanó Siemens vonat vitte kis csapatunkat a Keletiből Máriabesnyőre, ahol először is a híres zarándokhelyet, a kegytemplomot néztük meg. Nagyon szép, és békés, letisztult a környezete is. Van itt egy csodatévő hírben álló, apró, elefántcsontból faragott Madonna-szobor, amit álom révén talált meg egy bozótirtó- és romeltakarító munkás az 1700-as évek derekán. "Áss itt, és értékes tárgyat fogsz találni" - lefogadom, hogy a derék munkás kincset remélt ezek után, és bizonyos szempontból azt is talált. A tatárjárás előtti, régi templomból származó szobrocska ezüst tartóban ott van az oltár felett.


A barokk stílusú katolikus templom megcsodálása és az itt remélt áldás után egyenesen a Halál völgyébe meneteltünk. Halál völgye (sőt, cifrázva, Kis és Nagy Halál völgye) nem csak Amerikában, hanem a Gödöllői-dombságban is van. A nevével ellentétben barátságos, kedves hely, itt láttuk a szarvas-csapatot.
A térkép szkíta halomsírokat is ígért. Reméltem, olyan lesz, mint a paziriki (oroszországi) szkíta ásatás, amiről egyszer egy filmet láttam a Nemzeti Múzeumban: aranyat rejtő nagy kurgánok a pusztában. Hát, nem olyan. Nem is tudom, hogy fedezték ezeket fel: a vadul burjánzó erdőben épphogy sejteni lehet, hogy a szintkülönbség nem természeti eredetű. A szkíták idején még biztos jól áttekinthető pusztaság volt itt, ahol most erdő található, a fák alatt színpompás, apró virágokkal.
Kónya sárma, kirándulókkal
Sokféle tavaszi virág akadt az utamba, hogy lefényképezzem, és ezáltal szokás szerint lemaradjak a többiektől, hogy aztán szaporázhassam a lépteimet. Akadt itt színeváltó kutyatej a legdivatosabb színekben, farkaskutyatej mezőnyi mennyiségben (na jó, csivavakutyatej nincs), többféle veronika, kék nefelejcs, sok-sok kónya sárma, pusztai meténg, tavaszi hérics, árvacsalán, olocsán csillaghúr...

Pusztai meténg

Árvacsalán

Egy veronikafaj
Színeváltó kutyatej

Tavaszi hérics
Hopp, végre egy állat, ami elég lassú ahhoz, hogy le tudjam fényképezni! Ha szarvas nem is, íme egy impozáns méretű nünüke.
Nünüke
Megpihentük ott, ahol - egy márványkő tanúsága szerint - Sissy királyné is ezt tette. Még mindig akadt élelem a hátizsákokban. Aztán lekéstük a vonatot, de nem baj, mert így a nap második szivárványának látványában is részesülhettem a vasútállomás peronjáról. Pont a kegytemplomot ölelte át. Szerencsére a gyors zápor már a máriabesnyői vasútállomás fedele alatt ért bennünket.
Azt hiszem, mi is találtunk itt kincset a Gödöllői-dombságban, bőségesen...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.