Összes oldalmegjelenítés

2014. április 11., péntek

Tavaszi virágözön, jégdara és mutánsok a Széchenyi-hegyen

Az úgy volt, hogy kiplakátolták a bérházban, ahol lakom, hogy mindenki legyen otthon a kötelező kéményellenőrzés miatt, reggeltől délig. Úgyhogy emiatt kivettem egy nap szabadságot. Szerencsére a kéményesek aránylag korán levonultak, az egyéb dolgaimmal is hamar végeztem, így lett némi szabad időm... így a nap nem az ördögé, hanem az Ördögoromé lett.  Irány a természet!
Már amennyire Budapesten ez lehetséges. Hanem az mindig meglep, hogy mennyi csodálatos növény, rovar, madár él a házak tőszomszédságában!

Drámai felhőkép az Ördögorom-kőfejtő tetejéről
Ez az egyik kedvenc útvonalam: fel az Ördögoromhoz, annak gerincén végig, majd le a Farkas-völgybe, aztán a völgy túloldalán ismét fel a Széchenyi-hegyre. Viszonylag rövid táv (amolyan egydélutános séta), viszont nagyon változatos élőhelyeket érint. Van benne napégette, szélnek kitett nyers dolomitszikla, száraz erdő, elhagyott építési telek, szurdokszerű, nedvesebb völgyi erdő, virágos rét, dolomitsziklagyep. Mindegyik persze a maga sajátos hangulatával, élővilágával.
A hajdani Ördögorom-kőfejtő oldalán, a zöldülő erdő alján szinte vakítottak a most nyíló erdei gyöngyköles élénk sötétkék virágai, a tisztásokon a pusztai meténg kéklett - egy bágyadt mustárlepkét is fényképeztem. Lefelé nézve a Buckingham-palota méretű budai kulipintyók gyakorlatilag a szirt lábát ostromolják... Feljebb törpezanót és rekettye élénksárga virágai öntötték el a fehér, porladozó sziklákat - de sárgába öltözött a pozdor, a ternye virága is.
Ahogy másztam felfelé, a "téged ismerlek!" növényektől eljutottam a "tippem van rád" növényekhez, majd a sziklák tetején jöttek a "rólad még tippem sincs" lágyszárúak. És ezekből ezúttal egészen sok volt! :-)
Az időjárást egy úgynevezett "hidegcsepp" uralta, amiről most megtudtam, hogy micsoda. Napsütésben másztam fel a hajdani kőfejtő oldalán, drámai felhőket csodáltam a tetején, aztán - ahol tavaly azt az orcátlan vadnyulat fényképeztem - leszakadt az ég, ráadásul nem is eső esett, hanem: jégdara! Apró darabkái mókásan pattogtak a homlokomon, orromon. Mindehhez sütött a Nap! A Farkas-völgyben szedtem is a lábam - itt már aprószemű, sűrű esőre váltott a csapadék, fényképezőgépemet a dzseki alá rejtettem, egészen sötét lett. Leérve a szurdok aljára az eső elállt - felragyogtak a cseppek, minden egyes repkénylevelet gyöngyékszerként díszítettek, a virágzó fák levert, lehullott szirmai fehéren pettyezték a földet. Itt találtam a furcsa, ötszirmú vérehulló fecskefüvet (ez olyasmi, mint lóheréből a négylevelű), és szépséges árvacsalánokat, rózsás-lila virágú tüdőfüveket, óriás termetű repkényeket.
Micsoda diadalmas madárdal! Micsoda illatok keltek, ahogy a kiszáradt talaj végre egy kis csapadékhoz jutott! Egy szajkó nézegetett rám kíváncsian, gombszemű fejét megbillentve.
A fák között megbújó kis Úti Madonna-kápolnánál megálltam néhány percre - nagyon békés hely, sok erre járó tett ide fontos helyekről hozott köveket, szentképeket, mécsest... valaki még egy Ramana Maharishi-képet is felrajzszögezett a kis kápolna fa falára.

Felérve a Széchenyi-hegyre - a térkép Apáca-rétnek nevezi ezt a részt - elámultam a virágpompán. A rét nevének megfelelően rögtön megtaláltam az elegáns ezüstfehér szőrmegallérba bújó, szinte fekete virágú apácavirágot. Az apró nőszirmok már lényegében elvirágzottak, ez a meleg és száraz tavasz gyorsan ellobbantotta lila és sárga virágaikat. Néhány felnyurgult tavaszi hérics is nyílt még. Találtam még néhány utolsó élénk rózsaszín törpemandula-virágot is az alacsony cserjéken, odébb lilállott a felszín a fürtös gyöngyikéktől. Mennyi ritka, védett növény! Koloncos lednek, apró nőszirom, pusztai meténg, törpemandula, magas gubóvirág...
Nagyon élveztem, hogy sehová sem kell sietnem, ez nem teljesítménytúra... "legelésztem" az objektívvel, óvatosan lépve az ösvényeken, minden érdekesnek tűnő élőlényt megcsodálva... így találtam rá a mutáns apró nősziromra. A bokrok mögött érces kamaszhang visszhangzott a hangszóróból, és kék-piros foltként elhúzott a Gyermekvasút. Aztán hirtelen nagyon hideg lett, és megint leszakadt az ég...

Köszönöm a növények megismerésében nyújtott segítséget a Növényhatározó és Vadvirághatározó csoport tagjainak!

Bujdosó mák - Papaver dubium subsp. confine. (Köszönet a meghatározásért. Az életbe' nem jöttem volna rá.)


Száraz, déli tájolású erdőrészlet az Ördögoromnál

Erdei gyöngyköles - Lithospermum purpurocoeruleum

Csabaíre vérfű - Sanguisorba minor

Mustárlepke (Leptidea sp) pusztai meténgen (Vinca herbacea)

Ez pozdor (Scorzonea sp.), talán osztrák pozdor

Pusztai ternye - Alyssum desertorum

Selymes rekettye - Genista pilosa

Kakukkfű - Thymus sp.

Bozontos törpezanót - Chamaecystus triflorus

Vihar közeledik...

Pohos gyászbogár - Gnaptor spinimanus

Réti (mezei) zsálya - Salvia pratensis

Lecsepült veronika - Veronica prostrata

Borzas repkény - Glechoma hirsuta

Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis

Furcsa, ötszirmú vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)

Úti Madonna-kápolna

Magas gubóvirág - Globularia punctata

Törpemandula - Amygdalus nana

A Széchenyi-hegyi nagy adótorony

Vetési bükköny - Vicia angustifolia

Apácavirág - Nonea pulla

Apácavirág - Nonea pulla

Erdei szamóca - Fragaria vesca

Koloncos lednek - Lathyrus lacteus

Apró nőszirom - Iris pumila

Apró nőszirom - Iris pumila


Apró nőszirmok - Iris pumila

Két zivatarsáv között...

Négyes tagolású (mutáns) apró nőszirom - Iris pumila




2014. április 7., hétfő

Tavaszi séta a Szentendrei-sziget "homokdűnéin": homoki nőszirom, homoki pimpó, homoki ternye, homoki ibolya

A Szentendrei-sziget Budapesttől északra található - ahogy a Duna áttöri a Dunakanyar hegyeit, és a szűkületből kijutva heves sodrása meglassúdik, lerakja hordalékát, így a sziget ma is folyamatosan épül. Eredetileg öt kisebb szigetből állt, ezek idővel összeforrtak, vonaluk térképen ma is kirajzolódik. Ugyanezért a hajózómedret időnként kotorni kell, illetve sarkantyúgátak is gyorsítják a folyót. A sziget anyaga - nem meglepő módon - leginkább sóderkavics, agyag és homok váltakozó rétegeiből áll. 56 négyzetkilométerén jellegzetes homoki növényzet és rovarvilág alakult ki, ennek egy részét szerencsés módon a vízbázis védelme is óvja a nemzeti parki védettség mellett.
Az őshonos fajok a víkendházak között, a faluszélen, a homokbányák peremén, a telepített fenyvesekben és a mindenfelé megtalálható akácosok alatt is meghúzódnak. A szigeten 25 védett növényfaj él - ezek közül hármat megtaláltam április első hétvégéjén.

Homoki nőszirom - Iris arenaria
Nagyjából megnyitottuk a víkendes szezont - vízfőcsap kinyitva, fűnyírógép beindítva, házikó kiszellőztetve, bogrács leellenőrizve... igen, megjöttek a "hülye pestiek"! Mindenfelől fűnyírógép hangja és grillsütés illata száll, elkeveredve a harsány madárdallal, a dunai hajók dohogó motorzajával, a virágzó gyümölcsfák illataival és a Pali bácsiék tanyája felől hallatszó diadalmas kakaskukorékolással.
Én pedig - szokás szerint - ebéd után egy kis növényfelfedező sétára indultam a térképen "Füzesnek" nevezett akácosba. Nem nagyon reménykedtem benne, hogy bármi érdekeset találnék - iszonyú nagy a szárazság, a tavalyi repceföld helyén szántó traktor eltűnt a por- és homokfelhőben, minden barnás, kiaszott, a Duna medrében is alig van víz. 

Piros árvacsalán - Lamium purpureum
Pedig bizony találtam érdekes dolgokat, csak jól ki kellett nyitnom a szememet.  Rögtön a kikötőben, néhány tő albínó "piros" árvacsalán! Alighogy elindultam, sárga homoki pimpók közé bújva a Sziget ritka növénye, a homoki nőszirom emelgeti aprócska kénsárga virágát - azt hittem, sokkal messzebb, Pócsmegyerig kell majd expedícióznom a homokdűnéken, ha látni szeretném! Erre szinte "házhoz jött", akárcsak a szintén védett agárkosbor. Tavaly ilyenkor vagy száz tövet láttam a régi homokbánya körül - most csak egyetlen szál szerénykedett itt... eső kéne, de nagyon!
A süppedő homokos dűlőutak szövevényében kissé elkeveredtem - egészen új részeket fedezve fel így. Kisebb-nagyobb homokbányákat, dombocskákat, fenyvest, rókavárat. Némi meglepetésemre néhány fa oldalán korrekt piros turistajelzést pillantottam meg - pedig a szigeten nincsenek jelzett túraútvonalak... van ebben a szigetben valami misztikus. A barnás tavalyi avar hátterében élénk zöldjével és lilás-pink virágaival nagyon is szembetűnik a kerti holdviola - ez a nevével ellentétben vadvirág, és szintén védett. Homokdombokon sárgállik a homoki ternye, a fák alatt virít a fehér gyöngyköles, a kék-lila-rózsaszín pettyegetett tüdőfű... az utak szélén pedig a "szokásos gyomnövények", amik közelről nagyon szépek: bürökgémorr, nefelejcs, veronika, százszorszép, sárma, árvacsalán... nem is annyira "puszta" a puszta!

Kerti holdviola - Lunaria annua

Kerti holdviola - Lunaria annua

A rejtélyes "piros turistajelzés"

Homoki ibolya - Viola rupestris

Homoki ibolya - Viola rupestris

Homoki ternye - Alyssum tortuosum

Homoki ternye - Alyssum tortuosum

Borzas nefelejcs - Myosotis ramosissima

Piros árvacsalán - Lamium purpureum

Bürökgémorr - Erodium cicutarium

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

Lecsepült veronika - Veronica prostrata

Agárkosbor - Orchis, vagy újabb nevén Anacamptis morio

Homoki nőszirom - Iris arenaria

Homoki nőszirom - Iris arenaria

Homoki nőszirom - Iris arenaria

Közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia) mezei gyöngykölesen (Lithospermum arvense)


2014. április 2., szerda

Hármashatár-hegy - ezerszínű íriszek világa

A Hármashatár-hegy a Sas-hegyhez hasonlóan amolyan Noé bárkájaként emelkedik ki a város háztetőinek áradó tengeréből. Duna felé eső oldala meredeken szakad le - igazi, tektonikusan kiemelkedett sasbérc, anyaga többnyire dolomit. 495 méter magasságig emelkedő kopár tetején hatalmas rádióantenna áll, ez mellett vezet az Országos Kék túraútvonal, tehát igazán nem ismeretlen vidék. Mégis van mit felfedezni itt!
Nevét onnan kapta, hogy 1873-ig három település határát jelezte - Buda, Óbuda és Pesthidegkút - ennek jeleként a sűrűben most is megbújnak a régi, szögletesen faragott városhatár-kövek.
A dolomitsziklagyep, mint amilyen a hegy tetején található, nagyon értékes élőhely.

Kilátás a Hármashatár-hegy nyugati oldaláról - siklóernyőssel
Ezt a kis kirándulást pillanatnyi felindulásból tettem - lett egy szabad délutánom, úgyhogy a Mechwart térnél felpattantam a 11-es buszra, és felmentem egészen a végállomásig. Innen a zöld jelzésen bevetettem magam az erdőbe - érződik ám a szárazság - és egészen Határnyeregig finom emelkedőn haladtam. Néhány kutyasétáltatóval találkoztam mindössze. Határnyeregnél - ez már hagyomány - elkeveredtem, vagyis a januári teljesítménytúra útvonalát követve rátértem egy kitaposott útra, ami akkor jelzett ösvény volt (ott láttam a tüskés hecsedlit termő széleslevelű rózsa bokrot), most viszont ugyanitt belefutottam egy "repülőtér - belépés csak engedéllyel" feliratú táblába (hja, januárban nem voltak itt sem vitorlázórepülők, sem siklóernyősök...). Visszafordultam a békesség kedvéért - a réten pár fiatal vágott át, hátukon az összehajtogatott ernyőkkel, mentek fel a starthelyre. Fejem felett is köröztek néhányan.
Nem bántam, hogy visszafelé is megnéztem ezt az ösvényt: az utat gyönyörű, aranysárga tavaszi héricsek és törpezanótok szegélyezték, elém szállt egy ritka, védett kis rókalepke, lábam nyomán gyíkok zizzentek el.

Tavaszi héricsekkel szegélyezett jelzetlen út
Ismét Határnyereg, innen a sárga jelzésen ballagtam, utamat kétfelől szép, virágzó árvacsalánok, ibolyák, elvirágzóban lévő illatos keltikék kísérték. Ez az út is ismerős volt már tavaly nyárról. Fülledt meleg rekedt meg most is a bokrok között, a madarak harsányan énekeltek. Felettem egy motoros kisrepülőgép brümmögött. Ezt szívesen kipróbálnám - a siklóernyőzést nem biztos...

Kis rókalepke - Nymphalis urticae. Valaha gyakori faj volt, mára igencsak megritkult, védett is. Ez egy áttelelő példány.
Egy jobbra letérő meredek, jelzetlen úton rövidítettem, és felcsörtettem a tavalyi avarban a kék jelzésig. Már bújnak az illatos gyöngyvirágok, a száraz szurdokban tüdőfüvek színes csokrai virágoztak. De milyen szépek! Felérve a nyeregbe egészen más kép fogadott: pár méter szintkülönbség is elég, hogy változzon az erdő képe, így az aljnövényzeté is. Itt még egészen sok keltike és bogláros szellőrózsa színezte a földet, mohos fehér sziklák ütik át a felszínt, egészen meseszerű ez az erdőrészlet.
Még pár meredek méter felfelé, és ott voltam a sziklagerincen. Megint egy másik világ: a fehér, szögletes dolomitsziklák között ott voltak a várva várt apró nőszirmok. De hogy milyen szép ez a növényke! Kerti változatát már régóta nagyon szeretem, vadon még nem láttam. Lehajoltam, hogy megérezhessem finom illatát. És a színek! Nagyon változatos. "Lila és sárga változatban létezik", írják róla, de ez leegyszerűsítés: a szirmok árnyalata a szinte feketétől a tintakéken át a halvány violaszínig terjed, láttam égszínkéket, halványsárgát, sárgát lilás árnyalatokkal, lilát fehéres "szakállal"... minden csoport más és más. Szívós rizómáival minimális vékonyságú, száraz talajon is megél, ahol semmi más. Valaha - így olvasom - a budai hegyekben mindenfelé tömeges volt. Ma védett, és védeni is kell!
Ahogy a jelzett út elhalad a rádióantenna mellett, leültem egy kényelmes dolomitsziklára, nézegettem a kilátást, a lebegő siklóernyősöket és napoztam... gyönyörű hely! Igazi tavaszi virágillatok szálltak.
Láttam, hogy a Nap már lefelé tart, így hát én is elkezdtem lefelé tartani a Kéken. Az erdő alján megint másféle növényeket láthattam: kányazsombort, meténget, gólyaorrot, nefelejcset. Egészen a Fenyőgyöngyéig mentem, pár kilométer, végig szelíden lefelé, a műúttal párhuzamosan, erre is elhaladt a januári túra. Érdekes volt látni, hogy most mennyire más látványt nyújt ez a környék, mint akkor, zúzmarásan!
A 65-ös busszal tértem vissza a városba, ennek a Fenyőgyöngyénél van a végállomása.
Gyönyörű séta volt!

Igazi tavaszi látkép a Hármashatár-hegy tetején

Kis meténg - Vinca minor. Gyakran kertekből vadul ki - ez itt sem zárható ki...

Hagymaszagú kányazsombor - Alliaria petiolata. Ehető, sőt finom, hagymaízű zsenge levelei vannak, saláta ízesíthető vele, a medvehagymához hasonlóan ehető

Tornyos ikravirág - Arabis turrita

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Idővel egyre hosszabb szárakon tűnik fel a virág - kora tavasszal még "guggoltak", most már magasba emelkednek a hérics virágai. Védett!

Zöld gyík - Lacerta viridis. Ez egy gyanakvóan figyelő nőstény, a következő pillanatban eltűnt az üregben. Közeledik a nászidőszak...

Gumós nadálytő - Symphytum tuberosum. Szokatlanul sötét színezetűek a bimbói.

Törpezanót - Chamaecystus sp. Valóságos alacsony bozótot képzett az ösvény szélén.

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis. Egyetlen száron egy egész színes virágcsokor!

Csabaíre vérfű - Sanguisorba minor. Vérzéscsillapító hatású gyógynövény, leveleivel saláta fűszerezhető.

Ilyen az igazi tavaszi dolomitsziklagyep: pimpók, kutyatej, gyöngyike, nőszirom virágaival. Az ilyen sebezhető élőhelyeket védeni kell!

Apró nőszirom - Iris pumila. Védett!

Apró nőszirom - Iris pumila

Apró nőszirom és farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias)

Apró nőszirom - Iris pumila. Egy egészen sötét lila példány.

Apró nőszirom - Iris pumila. Sárga színű változat.

Ez valószínűleg homoki pimpó - Potentilla arenaria

Apró nőszirom - Iris pumila. Szokatlan, kék színű virág.

Apró nőszirom - Iris pumila. A szirom lila, a "szakáll" szinte kékesfehér. Fantasztikusan változatos faj!

Kaukázusi (nagylevelű) nefelejcs - Brunnera macrophylla. Biztosan kertből vadult ki az erdőbe.

Nehézszagú gólyaorr - Geranium robertianum. Még sose vettem észre, hogy ez a bájos, szokatlan illatú virág ennyire szőrös...

Nappali pávaszem - Inachis io. Védett lepkefaj, szeret nyitott szárnnyal pihenni - a fotósok kedvence. Ez egy áttelelő példány, szép ép szárnyakkal.

Magas gubóvirág - Globularia punctata. Olyan, mintha nem is virág lenne...

Hegyi rét apró nőszirmokkal

Három szépség: apró nőszirmok