Összes oldalmegjelenítés

2014. április 30., szerda

Bodzaszagú ujjaskosbor és más csodák Budapest határában

A Merzse-mocsár 20 kilométeres teljesítménytúrán célba érve úgy találtam, hogy még hosszú a nap (gyorsabb is voltam a számítottnál), meg el se fáradtam, meg mintha a felhőzet is szakadozna... belefér, hogy felkutassam a bodzaszagú ujjaskosbort, aminek a képét a napokban a közösségi oldalra tette fel valaki. Már eléggé elvirágzóban volt, tehát nem halogathatom a dolgot - vagy megtalálom most, vagy várhatok a jövő tavaszi szezonra...

Tehát a 97E busszal bezötyögtem az Örsre, innen metróval a Kossuth térre, innen 2-es villamossal haza - kullancsriasztós kenekedés, bakancsváltás, mert az akciósan vett kínai túrabakancs enyhén szólva nem bizonyult vízállónak, igaz erre nem is számítottam - aztán a négyeshatossal át Budára, onnan HÉV-vel a Szentlélek térre, majd innen helyközi busszal (sofőr: "jegyet nem tudok adni, mert nincs, de bliccelhet saját felelősségre") ki a Budai-hegység térkép szélére, és már hipp-hopp, ott is voltam a kék jelzésnél, ami igen praktikusan pont a buszmegállóból indul. Mire a közösségi közlekedés eme élményein túl voltam (négyféle jármű!), szépen kisütött a Nap, és forró párafüggöny emelkedett fel a szelíd hegyhátak között. A madarak valóságos extázisban énekeltek.

A délelőtti esős teljesítménytúra után valósággal egy másik nap kezdődött - egészen más színek, hangulatok, élőlények fogadtak a hegyoldalban, majd a gerincen. Védett, ritka növényfajok sokasága, egy valóságos élő ékszerdoboz. Igen, megtaláltam a bodzaszagú ujjaskosborokat, pont amikor már kezdtem lemondani róla... 28 virágzó tövet számoltam meg úgy, hogy nem tértem le az ösvényről, elkerülendő a taposási kárt. Valóban van egy enyhe, édes illata! De akadt itt más ritkaság is: magyar zergevirág, pilisi bükköny... épp a bükkönyt fotóztam, amikor megzörrent az avar. A szokásos zöld gyík - gondoltam, de furcsán lassan haladt a zörgés, ezért kíváncsian félrehajtottam a növényzetet, és lám: egy varangykölyök pislogott rám. Fel is fújta magát, hogy félelmetesebbnek tűnjön... de valahogy nem igazán ijedtem meg a kis gombóctól.

Hazafelé a buszmegállóban azzal múlattam az időt, hogy négylevelű lóheréket kerestem - és még ötlevelűt is találtam.
Igazán szerencsés nap volt!


Hajnalpírlepke - Anthocharis cardamines

Repcelepke - Pieris napi

Szurokszegfű - Viscaria vulgaris

Valósággal piroslott az ösvény széle a szurokszegfűtől!

Egy igazi ritkaság: magyar zergevirág - Doronicum hungaricum

Magyar zergevirág - Doronicum hungaricum

Festő rekettye - Genista tinctoria

Bodzaszagú ujjaskosbor, sárga színváltozat - Dactylorhiza sambucina. Mágnesfaja a tavaszi kankalin - messziről, felületesen nézve tényleg hasonlít egy kissé.

Bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) ez is

Hívogató ösvény az Országos Kéken

Erdei nefelejcs - Myosotis sylvatica

Kónya habszegfű - Silene nutans

Szurokszegfű (Viscaria vulgaris) - szokatlan módon négyszirmú virágokkal

Pilisi bükköny - Vicia sparsiflora

Felfuvalkodott barna varangy (Bufo bufo)m szokatlan vörös színben

Barna varangy kölyök

Erdei gyömbérgyökér - Geum urbanum. Ez egy mutáns, "teltvirágú" egyed.

Nagyvirágú méhfű (Melittis carpatica) - finom teát főztem este néhány friss leveléből

Erdei gyöngyköles - Buglossoides coerulea-purpurea

Trifolium pratense (vörös here), ami ezúttal "tetrafolium" :-)

Ötlevelű lóhere


Merzse-mocsár 20: teljesítménytúra repülőgépekkel, esővel, gémeskúttal

A teljesítménytúrát a Rákoskerti Lemaradás Egyesület szervezte - már a neve is rokonszenves, mivel... ehh, na szóval, nem vagyok valami gyors. A fotózgatás is igazi, vérbeli lemaradóvá tesz - de a szervezők a szintidőt rokonszenvesen tág határok között vonták meg, no és a Merzse-mocsárra is régóta kíváncsi voltam már.


Hajnali ötkor ébresztő, kinézek az ablakon - a szürke égből vigasztalanul zuhog, zuhog az eső. "Mocsár"? Ejnye, micsoda állapotok lehetnek arrafelé... nem megyek! Aztán teszek-veszek, az eső is csendesedik, és lassan meggyőzöm magam: hát puding vagyok én, hogy egy kis eső visszatartson? Indulás! Kizötykölődök Rákoskertre a 97E busszal - az ablakon átlátszó ebihalként szaladnak le az esőcseppek - aztán több hátizsákossal együtt irány a startpont, az iskola. Nevezési lap, itiner értelmezés, rajtpecsét, esőköpeny előbányászása - babonából többekkel együtt indulok, mióta a Pálos 70-en csuda magabiztosan elindultam az ellenkező irányba, és szépen húztam magam után egy kisvárosnyi népet...

Pannon csiga - Cepaea vindobonensis. Persze, jó lenne szárnyaló ragadozómadarat fényképezni - láttam ilyeneket - de mégis inkább egy együttműködő fotómodellt választottam...
A csepergő esőben akad azért túrázó rajtam kívül is... alighogy elindulunk, máris itt az első ellenőrzőpont, alig egy kilométer után, a Vida-domb tetején. A játszótér szélén akkora tő budai imola nő, hogy neki lehetne támasztani a Vörös Könyvet. A továbbiakban csigákat és ázott, esőcseppek gyémántjaitól csillogó növényeket fotózok - a galagonyák fehér virágai még ebben a vigasztalanul szürke időben is ontják enyhe, édes virágpor-illatukat, a nedves homok és a friss növényzet illata együtt hihetetlenül otthonos. Szaladnak a lábam alatt a méterek, kilométerek. Sár semmi, és mintha az eső is csillapodna.
A második ellenőrzőpont már a "mocsár" szélén van - azért tettem idézőjelbe, mert mocsár, az nincs. Teljesen száraz a nádas között a hajdan vízzel borított terület, és hiába esik az eső, még egy békakuruttyot sem hallani. A madarak viszont teli torokból énekelnek. Mindig is tudtam, hogy a feketerigók vízállóak!
A tanösvény zöld békás jelzése a piros kereszttel kombinálva igazi békamentőhöz illő logo lehetne... Az ellenőrzőponton fincsi, békebeli napközis teát kapunk, marmonkannából. Az ösvényen egy akkora szürkésbarna nyúl huppog át előttem, hogy kisebbfajta kutyának is beillene.

Egybibés galagonya - Crataegus monogyna
Most is lehagy mindenki - nem is csoda, hiszen szaporodnak a fotótémák. Ebnyelvűfű, apácavirág, a bujdosó mák ritka, fehér alfaja - mintha keresztet viselne - aztán a prérire kibukkanva fajgazdag pusztai élővilág következik, többfajta boglárkalepkével. A lepkék az esőben bánatosan lógatják a csápjaikat, és hagyják magukat fotózni. Itt mondjuk két méterenként megállok valami apró látványosság miatt - az égen dübörögve zúgnak át a repülőgépek, a fák fölött radar bókol, valahonnan harangszó hallatszik. Amúgy viszont az Alföldön is lehetnénk. Fejem felett egerészölyv kering, vijjogó kiáltását viszi az enyhe szél.

Békakórház? Nem, a Merzse tanösvény jelzése...
Szorult helyzetbe kerülök. A tegnap este elfogyasztott kínai emésztésserkentő tea most érzi elérkezettnek a pillanatot, hogy elkezdjen hatni. Ujjuj - amerre csak látok, puszta, túrázók, no meg a reptér magas kerítése, kifutópályák... tuti be is van kamerázva a környék... a létező legalkalmatlanabb hely! Futok, míg végre egy bokorcsoportot találok, némi vizuális védelem, ahogy guggolok, így is kimosolyog a bokorból ez-az... hátam mögött nagy dübörgéssel épp leszáll egy Wizzair gép, jobb híján mosolyogva integetek az utasoknak.


A legtávolabbi ponton egy parkoló autó képezi a messziről látható ellenőrzőpontot. Csomagtartójában alkalmi svédasztal, többféle nasival. A következő ellenőrzőpont pedig egy radarállomás tövében van, pillecukrot adnak, ez a meglepi. Gyerekkorom  óta nem találkoztam vele. Szerintem a pillecukor remek alternatívája lehetne a gyomorgyűrűnek. Ahogy nyelem lefelé, megakad a kanyarban. Falánk vagyok, na.

Nagyon tetszenek a pecsétek. Mind illik az ellenőrzőpont jellegéhez. Itt, a radarnál egy nyúl ábrája - a nyúl a fülével radarozik, fejem felett a ragadozómadarak is éles szemmel pásztázzák a mezőt, és én is radarozok a magam módján - miközben úgy öt kilométer/óra körüli sebességgel szedem a lábam, szkennelem a mezőt, érdekes apró élőlények, fotótémák után kutatva. Mondjuk ez rejtély - nehéz megmagyarázni, hogyan tudok észrevenni egy fél centis kis virágot, aminek különlegessége, hogy a szokásostól kicsit eltérő - a mezei szarkaláb pár milliméteres szirmai sima helyett fodrosak. Megy is a kép a mutáns növény-gyűjteményembe.

Nagyszemes boglárka - Glaucopsyche alexis
Mindig kíváncsian várom, hogy kikkel fogok találkozni egy-egy ilyen túrán - a teljesítménytúrákon gyakran egészen különleges emberek fordulnak elő, akikkel élmény beszélgetni. Most is így van ez - megérkezik mellém a Kamionos, akivel végigbeszélgetjük és végignevetjük a hátra lévő 10 kilométert. Szóba kerül a paleolit táplálkozás, a bizarrul sikerült randevúk, az otthonszülés, a megöregedés helyes módja, a belga csoki, a számítógép-vírusok és persze a különféle túrák élményei. Szedem a lábam, hogy lépést tartsak vele - gyanítom, hogy ő meg miattam lassít... igazi lovag!

Apácavirág - Nonea pulla
Van-e Pesten gémeskút? Ez akár találós kérdés is lehetne... és, nos, van. Az utolsó előtti ellenőrzőpont épp a gémeskút lábánál parkol, itt narancsot kapunk... hámozva!!! Ezért külön pont jár a szervezőknek! :-)

Még pár lépés - át a síneken, fel a platánsoron - a platán édes illata nyári strandokat idéz - hősiesen el a cukrászda mellett, és máris itt a cél, az iskolaudvar. Meglepve látom, hogy mennyivel gyorsabb lettem a tervezettnél.... hosszú még a nap... hm, még beleférne egy kis séta a Pilisben... pár napja egy ritka orchideaféle, a bodzaszagú ujjaskosbor képét tette fel valaki a közösségi oldalra, jó lenne megtalálni a növénykét... de ez már a következő bejegyzés témája. :-)

Remek túra volt, köszönet érte a szervezőknek!

Bujdosó mák, fehér alfaj - Papaver dubium

Gévagomba - Laetiporus sulphureus

Ebnyelvűfű - Cynoglossum officinale

Nagyszemes lepke - Glaucopsyche alexis

Nagyszemes lepke - Glaucopsyche alexi

Szalagos szerecsenboglárka - Aricia agestis

Mezei szarkaláb, szokatlan példány - Consolida regalis

Ellenőrzőpont a prérin. Igen, ilyen idő volt.

Orvosi füstike - Fumaria officinalis

Gémeskút Pesten? :-)



2014. április 24., csütörtök

Ördögtől a boszorkáig: vízesés és botanikus kert Visegrádon

Számtalanszor jártam már Visegrádon - hogy mást ne mondjak, a Palotajátékokon már az elsőn is ott voltam - de ennek a botanikus kertnek (füvészkertnek) a létezéséről nem tudtam egészen addig, míg egy másik blogban nem olvastam róla. Kapóra jött, hogy egy fotópályázaton nyertem egy íjászat kipróbálást és "látogatást a boszorkány kunyhójában", bármit jelentsen is ez - a helyszín pedig éppen a Bertényi Miklósról elnevezett füvészkert szomszédságában álló hotel. Ez a terület az Apátkúti-patak völgyében oly kicsi, hogy mutatóujjam első percével le tudom takarni a Cartographia turistatérképén, mégis egész napos érdekes elfoglaltságot adott.

Részlet a lucfenyvesből

Maga a füvészkert sem nagy, de zegzugos kialakítású, hurkokat vető sétaösvényén hosszan lehet bóklászni, különféle hangulatú erdőrészleteket megcsodálni. Az egész völgy zeng a madárdaltól - szép számmal vannak kihelyezett költőodúk is. A botanikus kertet a hatvanas évek második felében kezdték kialakítani Bertényi Miklós és dr. Varga Gábor erdőmérnökök irányításával. Meghagytak néhány gyönyörű fát - 150 éves bükkfát, 350 éves kocsánytalan tölgyet is lehet látni - és betelepítettek egy sor egzotikus fásszárút: oregoni hamisciprust, atlaszcédrust, mamutfenyőt stb. A tisztások igazán festői kialakításúak, néhol panoráma is nyílik a Várhegyre. A fák alatt megtelepedtek a környező természetes erdőkben is honos lágyszárúak: ibolyaféléket, árvacsalánokat, szagos mügét, ínfüveket, kankalinokat láttam.
Van itt egy hangulatos természetes szurdokvölgy is, jellegzetes nedves mikroklímával.
A belépőjegyet a park bejáratánál lévő Ördögmalom étteremben lehet megváltani, itt ebédeltünk is, mégpedig helyben fogott pisztrángot. Nem tudom, honnan szagolták ki a német turisták ezt az eléggé eldugott, egyszerű kis vendéglőt, de szép számmal voltak. A pisztráng kiváló volt.


Ebéd után megnéztük a pisztrángos tavakat - a patakot több helyen is felduzzasztották, a kis tavakat fekete, cápaszerű testek fodrozták. Az Apátkúti-patak másik látványossága az Ördögmalom-vízesés. Közvetlenül az aszfaltút mellett lévő, csodálatosan hangulatos hely. Több szakasza is van, jól látszik, hogyan használja a víz ereje a kőzet kivájására magát a kőzetet: a legömbölyített andezit-darabok, az "ördög malomkövei" megakadva, forgolódva valóságos üstöket faragtak az évezredek során. A patak mentén a nedves talajt kedvelő növényfajok sokasága virágzott: feketenadálytő, olocsán, mocsári nefelejcs, árvacsalán-fajok. Sikerült lefényképeznem egy nagyon türelmes erdei szemeslepkét is.

Az Ördögmalom-vízesés alsó szakasza
Elérkezett a megbeszélt idő az íjászathoz... erről annyit mondanék, hogy pocsék honfoglaló lennék, de azért a végén csak sikerült húsvéti nyulat lőnöm, igaz szivacsból volt. Ez egyáltalán nem könnyű mesterség - főleg mozgó célpontra, lóhátról... hm. A boszorkány kunyhója pedig igazán elbűvölő hely, nem kevésbé maga a "boszorkány" - itt gyógynövényteát ihattunk, valamint megcsodáltam a szárított békát (meszesgödörbe esett szegény a szálloda felújításakor), a fácánláb-tollat, a bagolyköpetet, a számtalan izgalmas és nagy becsben tartott varázsos relikviát. Remek móka volt, a végén kívánni is lehetett valamit, a boszi széken ülve, varázsbottal a kézben... hát, kíváncsi vagyok, teljesül-e... :-)

Meg kell mondjam, az utóbbi idők egyik legjobb napja volt ez, Visegrád egy teljesen új arcát mutatta meg! 

Csuklyás ibolya - Viola ambigua

Az Ördögmalom-vízesés látványos felső szakasza

Az "ördög malomkövei"

A Bertényi Miklós-füvészkert bejárata


Feketenadálytő virága alulnézetben (Symphytum officinale)

A botanikus kert egyik tisztása - japán juhar (Acer palmatum)


Kónya habszegfű - Silene nutans

Tavaszi színorgia a botanikus kertben

Az Erdőanya-szurdok részlete

Szagos müge - Galium odoratum

Sárga árvacsalán - Lamium galeobdolon

Olocsán csillaghúr - Stellaria holostea

Erdei szemeslepke - Pararge aegeria

Mocsári nefelejcs - Myosotis palustris

Ízletes kucsmagomba - Morchella esculenta

Lőttem nyulat - igaz szivacsból :-)