Összes oldalmegjelenítés

2014. január 30., csütörtök

Kristályköntösben

Kristályköntösbe öltözött a világ. A fagy varázspálcája megérintette az ágakat és halk pendüléssel kivirágzott a dér a levelek szélén. A milliárdnyi kristály fejedelmi pompába öltöztette a növényvilág páriáit éppúgy, mint az arisztokratikus hóbogyót vagy a kerti rózsabokrot. Jégruhájával kérkedik a madárbirs, a berkenye, jégcsókot kínál a mályva termése. Jég-lakk borítja a néhány őszi levelet is, amelyek valahogy ott rekedtek az ágakon. Az örökzöld borostyán minden egyes levele kristály-stólát, zúzmara-gallért ölt...































2014. január 26., vasárnap

Együtt a magyar családokért! - teljesítménytúra a Budai-hegységben

Országszerte leesett az első hó (hm, január végén), csak éppen itt Pesten nem. Ide szürke, hidegséget rejtő vastag felhők jöttek, szűkmarkú uzsorásként alig egy-két pilinckéző hópihét engedve ki fagyos markukból. Pedig reménykedtem, hogy a hétvégi Együtt a magyar családokért! nevű jótékonysági teljesítménytúrán valami szép, finom hófátyol fogad... Meg kell mondjam, a legnagyobb teljesítmény az volt, hogy a tegnap esti születésnapi buli után, ahol is fellépett az Önként és Dalolva társulat, volt szerenád, tombola, torta, móka és kacagás, ma reggel kiástam magam a finom meleg dunyha alól és nekivágtam... Rajt/cél: Hűvösvölgy. Már a neve is...


 A 20 kilométeres távon neveztem, természetesen (a többi rövidebb volt, családoknak ajánlva). Jótékonysági túra ez, vagyis nincs kötelező nevezési díj, de be lehet dobni az üveggömbbe, és tárgyi adományokat is várnak a szervezők. Én színes gyöngyöt és felvarrható, csillogó flittereket vittem, így a farsangi szezonban biztos akad olyan kislány, aki örülni fog ezeknek.

Úgyhogy: start. A Gyermekvasút épületéből kilépve konkrétan arcomra fagyott a mosoly. Nem tudom, hány fok volt mínuszban, de harapott a hideg. Aztán ahogy szedtem a lábam, bemelegedtem - barátkoztam gyerekekkel, kutyákkal, mert voltak bőségesen ők is. A nyárról jó emlékeket hagyó palacsintás bódé sajnos téli álmát aludta.
A Határnyeregnél utoljára a tavaly nyári hőségrekordos napok egyikén jártam, akkor el is tévedtem, persze. (Én bárhol képes vagyok erre, a héten speciel a túrafelszerelés-boltban tévedtem el...) De most már tudtam, merre az előre. Az út mellett sorakozó régi Budapest-határkövek ismerősként köszöntöttek. Végre tudom, hol a határ :-) :-) :-)

Budapest városhatár-kő a 19. század végéről
A Határnyeregnél egy padon fejét lógatva pihegő öregúrba botlottam - így találkoztam Béla bácsival, aki legendás túrázó, így nyolcvan körül, és noha "tavaly lábon hordtam ki egy infarktust, csak az első néhány óra nehéz, aztán belejövök" nyilatkozta, azért kissé aggódtam érte. De tényleg begyorsult, és a Virágos-nyeregnél már behozhatatlan előnyre tett szert.

Galagonya - Crataegus sp.

Sárga kéregzuzmó - Xanthoria parietina "Ez az egyik legjobb életforma a világon. Kicsi, legtöbbünknek jellegtelen, noha közelebbről megnézve mégis elbűvölő. Bírja a hideget, meleget, szárazságot, csapadékot, igénytelen, nem hangoskodik, nem csinál semmi fölösleges dolgot, szinte senki se foglalkozik vele, 0 stressz stb... Imádom!" - írta egy kedves barátom a zuzmókról... :-)

Ez nagy valószínűséggel nagylevelű rózsa - Rosa jundzillii
Jött az egyik kedvenc részem nyárról: az Újlaki-hegy mellett húzódó kerékpáros út (de szép csormolyákat, dunai szegfűket és harangvirágokat láttam itt júniusban, miközben zöld volt a fű, és az égen sárkányrepülők cikáztak!). Most persze lágyszárúakban aligha gyönyörködhettem, mégis meglepően színpompás volt a világ. A lágyan ívelő domboldalak vörösesen derengtek a milliónyi galagonyabogyótól, szinte vakító volt a szürkeségben a kéregzuzmó kénsárgája, és láttam egy különösen antiszociális hecsedliket termő vadrózsabokrot is. A vadmurok termése száz csillagos ujjal markolt a kékes-ködös levegőbe.

Az én markom viszont leginkább a zsebemben volt, mert még a kesztyűn is átharapott a hideg.

Vadmurok - Daucus carota

Béla bácsi a Hangárnál. Valaha ő is vitorlázórepülő volt - "azok ám más idők voltak, hátunkon vittük fel a gépet".

Messzire aranylik a fakín (Loranthus europaeus), ez a félparazita fagyöngyféle
 Nagyon jót beszélgettem két informatikus sráccal, akik valahogy a hátam mögé keveredtek - fura, de szinte minden teljesítménytúrán megismerkedek két informatikus fiatalemberrel. Legutóbb a Páloson... tisztára dezsavüm volt. A Virágos-nyeregnél állomásozó lakókocsinál, ahol egy mélabús bajszot viselő koma forraltbort tákolt, meg is álltunk inni egyet. Itt a Kéktúra pecsétjét kellett használni az itiner megfelelő rubrikájában, kiszervezett ellenőrzőpont nem volt. Igaz bélyegzőfesték sem, de az informatikus kolléga készült: volt nála bélyegzőpárna! Gyönyörű nagy juhászkutya sertepertélt a lakókocsi körül, jó volt az ujjaimat belemélyeszteni puha fekete bundájába... rég simogattam már annyi kutyát, mint itt ezen a családi túrán!
Ekkor megérkezett a szintén elmaradhatatlan vagány túrázó-motoros páros, telve elmesélendő erdélyi kalandokkal. Kis híján menekedtem csak meg a "székely szilva" elfogyasztásától, amivel megkínáltak. Mert hogy "a székelyek nagylelkűek". Így is van, nem sajnálták ki a maligánfokot a pálinkából, ebbe is tettek vagy hatvanat... a laposüveg kupakja felett diszkréten párolgott a levegő. Valószínűleg leformattálta volna a gyomromat ez a "falusi neocitrán"...

Gyűlik a nép az Árpád-kilátónál. Nem volt pecsételés, adatokat kellett az itiner megfelelő rubrikájába írni: ki és mikor tervezte a kilátót.

 Gyors ütemben trappolva kerültük meg a Csúcs-hegyet, ezt a hurkos szakaszt nyilvánvalóan csak azért tették bele az útvonalba, hogy kilegyen a húsz kilométer - elég nehéz normális hosszú túrát összehozni a Budai-hegységben... Aztán a Guckler Károlyról elnevezett úton igen gyorsan végigfutva valósággal becsapódtunk a Fenyőgyöngye vendéglőbe, inni egy teát. (Ez a nem tervezett megálló már-már wellness jellegűvé tette a túrát. Magamtól biztos nem állok itt meg, így viszont jó volt.)
A tea után secperc az Árpád-kilátónál voltunk. Megettük egymás csokoládéit és müzliszeleteit, ez is jó program volt. Megsokasodott itt a nép, mert a rövidebb távok is itt csatlakoztak be. A következő érdekes rész az Apáthy-szikla volt. A meredeken téltemetők csoportját pillantottam meg, le is másztam fotózni. Még sosem láttam ezt a virágot vadon nyílni! Védett növény, és bár megsértődött a hirtelen hidegtől, de azért felemelte ilyenkor is zöld galléros, kénsárga, mérges virágait.

Egy kereszt, két lator: az Apáthy-szikla csúcskeresztje a két informatikussal

Ez a kép visszaadja az időjárás hangulatát. Apáthy-szikla

Téltemetők (Eranthis hyemalis) csoportja bújik ki az avarból

Téltemető - Eranthis hyemalis
Ismét lakott területen kellett átvágni, jött az emlékezetesen hosszú és meredek Széher út. Hát itt nem fáztunk, az biztos, szegény rigó már annál inkább. Valóságos gombóccá fújta fel magát. Aztán jött a túra utolsó része, egy meglepően meredek szakasz a Kis-Hárshegyre fel. Végül is, valahol össze kell szedni a beígért ötszázvalahány méter szintkülönbséget, és miért ne a végén?
Láttam egy hatalmas taplót, ami olyan volt, mintha egy ufó ékelődött volna bele a fatörzsbe. "Na ez se tud parkolni" - tárgyaltuk ki...
Aztán egy elveszített mobiltelefont találtam, de szerencsére be volt kapcsolva, így ki lehetett deríteni a tulajdonosát. Leszerveztük az átadást secperc. Végső vágta lefelé a sárga jelzésen, és máris felbukkantak a fák között a Gyermekvasút sínjei, majd a hűvösvölgyi állomás épülete. Oklevél, forró napközis tea, zsíroskenyér lilahagymával. Mi kell több?
Remek túra volt!
Fázó feketerigó - Turdus merula

Fakín vagy sárga fagyöngy - Loranthus europaeus
A túra invitálója

Útvonalak


2014. január 18., szombat

Januári fények és színek

Elcsitult a petárdadurrogás, a törött szárnyon szálló szilveszteri fogadkozások visszhangját sem hallani már. Összesöpörték az üvegcserepet és a konfetti morzsáit, a nagy buli után másnaposan hever, aki megteheti, de a természet nem hever ki semmit: legfeljebb alszik, akinek az a dolga, mások lábnyom-szőttest hagynak a vékony hóban. Január elején az emberek nem énekelnek, de a madarak már igen: lombtalan fák között csattog a cinegedal, éles hangja, mintha pendülve megtörné a hártyás jeget. Nyitnikék!

Ködös délután Visegrádnál

Horány, Szentendrei-sziget

Nagymaros felett felhőfoszlányok szállnak

Tiszta, ragyogó kék ég, fáradó januári hó a Szalajka-völgyben

A Szalajka-patak kis vízesése vidáman csobog


A fagyott felszín alatt pisztrángok rejtőznek

Csúszós hegyi út a Bükkben

Tavaszt ígérő kék ég Szarvaskőnél

Téli színpompa - Szarvaskő

A Szentendrei-sziget füzese aranyfényben ragyog