Összes oldalmegjelenítés

2017. január 30., hétfő

Fel a Csóványosra!

A Börzsönyi Természetbarát- és Hegymászó Egyesület túra-kiírására a Neten figyeltem fel. Tetszett, hogy szabadon választható az útvonal, csak a találkozó helye és ideje kötött: Csóványos, 10 és 13 óra között, lesz forró tea és csokoládé... Pesten a héten volt már nemzeti gyásznap, kisebb földrengés és szmogriadó, úgy éreztem, muszáj kimozdulni. A "kimozdulásnál" azonban sokkal többet adott a Börzsöny. Képeslapra kívánkozó tájakat, fotótémák áradatát, ropogós, mély havat, napsütést, panorámát és ibolyaszín eget.
Sok kiránduló kezdte a túrát Diósjenőn
Csörög a vekker. Jó ideig nem tudom, milyen  nap van ma, miért kéne felkelnem, sokáig tartott tegnap a születésnapi köszöntés... aha, vasárnap van, menni kell a vasútállomásra. Még sötét van és hideg, harisnyát is húzok, meg bélelt bakancsot. Odakint minden csendes, szmog-paplan alatt alszik Pest, a Nyugati is néptelen még - de jegyet lehet venni, és szerencsére a vonat is bent áll már, melegedhetek rajta. Lassan világosodik odakint a szürke világ. Vácott átszállás, majdnem visszafordulok... annyira reménytelen, nyirkos, szürke vacogás érződik mindenfelé, ameddig csak a szem ellát. Az előrejelzésben olvasott "zúzmarás köd" ad csak reményt, egy fotósnak ez biztatás. A kis, két szerelvényből álló "Piroska" vonat gyakorlatilag megtelik kirándulókkal. Túrabotok, hátizsákok, termoszok. Néhány erős, napszemüveges, borostás fickó egy nepáli hegymászásról beszélget. Óriási, mindennel felszerelt hátizsákjuk van, de kiderül, hogy ők is a Csóványosra készülnek... Néha kékes fények derengenek át a ködön, sőt itt-ott a fehér, zúzmarás hegyoldalak is felsejlenek. Ó, alakul ez, gondolom...
Az időről időre megolvadó, majd újrakristályosodó hófelszín mesevilágot varázsol
Diósjenőn kiürül a vonat, nekivágok a botokkal kopogó kirándulók nyomában az aszfaltnak. Köd mindenfelé, a hajam hirtelen "megőszül", fehérre változik - pillanatok alatt bevonta a zúzmara. Aztán egyszercsak kiérek a ködből, olyan hirtelen, hogy hátranézek... mögöttem a köd a faluszéli házakat nyeli el éppen, előttem a kék ég és a hegy. Nem sietek, meg-megállok fotózni, masinám nem szereti a hideg párát, az ujjaim annyira fáznak, hogy fájnak - de kesztyűben nem lehet az exponálógombot és a beállításokat kezelni... Minden lépés: mesevilág, a Dugóhúzó meredekén végre kimelegszem. A Csehvár után lankásabb az emelkedő, jókedvemben dudorászok, kezemet zsebre dugva. A Gál-réten vége a zúzmara-zónának, szinte elvágólagosan, fényképezem a hegyoldalt, aztán ismét megy az út, megy felfelé, végig a zöld sáv jelzésen. Megváltozik az erdő képe: az ibolyaszín égbolt alatt, a fehér havon kék tintaként folynak végig az árnyékok, élesek, szinte ollóval vágottak, vibrál minden... néha egy-egy kísérleti madárdal hallatszik, amúgy csak a hó ropogása a bakancsom talpa alatt, nagy a csönd. Néma extázisban állnak a fekete fatörzsek.
A Nyír-rét olyan, mint egy téli képeslap. Magányos fa terjeszti ágait a mélykék ég felé, a Nap vakítóan süt, pókhálófinom árnyékcsipke terjeszkedik a ragyogó fehér havon. Távolabb a ködből szigetként kiemelkedő, tintaszín hegycsúcsok. Ropogva lépkedek a majdnem térdig érő, szűzfehér hóban. Az utolsó, nyílegyenes emelkedő a Nyír-réti nyiladék, aztán már fent is vagyok a csóványosi kilátónál. Még ismerősökkel is találkozom, sokan vannak itt fenn, a Nap vidáman ragyog, valósággal ünnepi a hangulat. Oklevelet és igazán szép, bronz kitűzőt kapok, felkapaszkodok a kilátóba... mesés a panoráma. Még a Tátra fehér hegyláncát is látni. Aztán tea bográcsból és Sport szelet. Kutyák, síelők, szánkók, gyerekek. Szinte meleg van, érzem a bőrömön a Nap erejét, nem fázom. Nehezen is indulok el erről a vendégmarasztaló helyről...
Beszélgetek, sokan mondják, hogy a turistaházban töltötték az éjszakát, bizony ez jó lehetett... terveim közé fel is veszem.
Szabó-kövek, Haramia-lyuk: sokan jönnek szembe, felfelé a meredeken. Addig biztatom őket, amíg elnézek egy elágazást, és "kisodródok" jobb kéz felé, a Szent István-keresztnél jövök rá, hogy majdnem a nagyhideghegyi turistaháznál vagyok. Működik a sífelvonó is. De nincs kedvem visszafordulni, végül is mindegy, hol jövök le Királyrétre... végül is a Nagy-Vasfazék patak útvonalát követem, erre alig jár valaki, körülölel a csend. Itt-ott már olvad a hó, csörgedezik a hólé. Ahogy lépkedek lefelé, pattog a fülem a légnyomás-különbségtől, gyöngyházassá válik a napsütés... és érezhetően hidegebb is van. Pár elvetemült kerékpáros teker szembe a hóban, nyúl-nyomok mindenfelé. Jobb kéz felé zúzmarás, halottnak látszó, zord hegyoldal, bal kéz felé, ahová a Nap odasüt, elolvadt a hó, szárnyak pirregnek, ide-oda ugráló kismadarak keresgélnek. A Cseresznyefa-parkoló tele van autókkal, innen inkább az úton megyek, mert a kék kereszttel jelzett ösvényről patakugrós emlékeim vannak, és most a hó alatt nem látnám, hová lépek. Ismét a zúzmara-zónában járok, a délutáni nap ferdén nyilaz be a kristálybevonatú ágszövevénybe. Ismét fázom, szedem a lábamat, szinte hirtelen érkezem meg Királyrétre. Két perccel késem le a kisvasutat... a busz indulásáig van egy óra, ezt a vendéglőben töltöm egy arany-áron mért sör társaságában, de muszáj, különben megfagynék. A Nap már lefelé tart. Most érzem, mennyi hólé került a bakancsomba, leginkább felülről. A falon trófea, alatta felirat: "gyilkos agancs áldozata, 1945." Tűnődök, mi történt a szarvassal, no meg a dátumon... sok gyilkos dolog történt abban az esztendőben. A buszon gyűlik a nép, aztán Kismaroson örülök, hogy fűtik a vasúti várótermet, de igazán a vonaton olvadok ki.

A lehető legszebb szezon-nyitó túra volt ez!
Ébredező napfény és zúzmarás erdő Diósjenő felett

Lépten-nyomon megálltam fotózni a zúzmaracsipkés erdőt

A fekete-fehér világban élénk színek is felragyogtak

Az utolsó ködpászmák és az ibolyaszín égbolt találkozása

A "Dugóhúzó" Diósjenő felett



A zúzmara-zóna vége a Gál-rétnél

Kilátás a Csóványosról

Kilátás a Csóványosról: a távolban a Tátra havas csúcsai

A völgyek hideg ködpárába burkolóznak


Nem csak én jártam a Börzsönyben. Nyúl nyomai

"Zebracsíkos" erdő

Fogalmam sincs, mi járt itt - talán róka, talán jeti - a mély hóban nem volt könnyű dolga

Párás színek és fények



2017. január 8., vasárnap

Utak, tájak, túrák...

Most, hogy igencsak "harapós" mínusz fokokkal köszöntött be az év, visszatekintek a tavalyi év legszebb tájaira. 1600 kilométert tettem meg ebben az évben, van egy kis mozgásigényem és nagyon szeretek fotózni is. Hívogató utak, hívogató tájak... következzen néhány vizuális érv, hogy miért jó dolog túrázni!
Fáy-túra Gombán, 30 k.. Igazi síkvidéki táj, és micsoda fülledt hőség volt! És micsoda vihar tört ki a végén! Az itinerem szétázott, de elfogadták a teljesítést...

Bejártam a terepet az általam szervezett Börzsönyi Rügypattintó túra előtt...

2016. február elején a börzsönyi Remete-barlagoknál

A kenutúra is túra. A FittiKék szervezésében, két nap a Dunán, Esztergomtól a Római-partig.

Dunán innen, Dunán túl túra, február végén.

Ez is a Dunán innen...-en készült, a tavalyi év első "igazi tavaszi" napja volt!

Január, február, némi sár. (Dunaújváros határában)

Normafa 20, a Rákoskerti Lemaradás szervezésében. Egyik kedvenc "szezon-nyitó" túrám.

2016. március 15. a Vértesben, a Baraka szervezésében. A havaseső miatt majdnem visszafordultam, de végül nem bántam meg.

Szentendrei-sziget, március, a Pegazus Futás helyszíne

Dél-Börzsönyi Kilátások, 30 km-en neveztem, mint mindig

Fel a Kékesre!, ez 20 kilométeres volt, de bőven megtűzdelve szintkülönbségekkel.

Harang-völgy. A Vivicitta Félmaraton után még feljöttem egy kicsit lemozogni a távot

Hármashatárhegy alatt (kerékpárút), az egyik kedvenc virágfotós útvonalam

Északi-Börzsöny, sárga sáv jelzés Csóványos felé.

Adyligettől a Csergezán-kilátó felé

Májusi panoráma a Csergezán-kilátóból

Káli-medence túra. Most túráztam erre először, nagyon tetszett.

Közeledő vihar a Szentendrei-szigeten

Kilátás a Normafától

Gánt látképe. Keresztülkocogtam a Vértesen (Csákvártól Oroszlányig), és hét talajlakó orchideafajt is fényképeztem közben

Kiruccanás a Schneebergre a nyár első napján

Schneeberg

Kilátás az új galyatetői kilátóból. Két éjszakát töltöttem a kilátóban kialakított bivakszálláson, és napközben nagyokat csavarogtam

Igen! Kedvencem, a dunai kenuzás. Táj Alsógödnél, háttérben a Pilis (Vöröskő)

Solymár, Kálvária

Fáy-túra Gombán. Voltak ilyen "meditációs" részek. Majdnem megsültem

Erdély, egyhetes túra a Száguldás szervezésében. Csodálatos volt! Ez itt a magyarlétai vár romja

Erdély. Bedellő


Börzsönyi lankák augusztusban (Kismaros környéke)

Kilátás a visegrádi fellegvár felé, Nagymaros felett. Ezt a helyet most fedeztem fel, pedig sokat járok Marosra és a Dunakanyarba

Az otthoni csőtörés elől "elmenekültem" a börzsönyi erdőbe. Északi-Börzsöny, Kemence felett

Bajdázói-tó

Október, Kecskehát-rét (Visegrádi-hegység)

"Vulkánok, mit tettetek?!" geotúra a Mátra vulkanikus ásványlelőhelyeire

Kilátás az újonnan átadott Prédikálószék kilátóból. Baraka-túra, fent már volt egy kis hó

Zúzmarás táj a Normafánál

Teleobjektíves panoráma a Hármashatárhegyi kilátóból

Néha még egy margitszigeti kocogóedzés is fotóstúrává változik...