Összes oldalmegjelenítés

2015. május 27., szerda

Cserháti csavargás pünkösd hétfőn

Szombaton a vértesi ködökben túráztam, vasárnap a Szentendrei-sziget kosboros rétjein kószáltam - belefért még egy kis napfolt-megfigyelés is Esztergomban - a hosszú hétvége hétfői napján kinézve az ablakon ismét csüggesztő látvány tárult elém: zuhog az eső! Igencsak hezitáltam, hogy elinduljak-e, hiszen jóformán még meg sem száradtak a túra-holmijaim. Végül úgy éreztem, bárhogy is lesz, megbánnám, ha nem mennék - indulás!
Hollókő, Ófalu
Váratlan élményként ér, hogy a Stadion buszállomáson közlik velem: nem innen mennek a buszok Szécsénybe, hanem Újpestről... Eltévesztettem a buszpályaudvart! Áááárgh... Újratervezés! Akkor hát menjünk Hollókőre, és induljon onnan a séta... szégyenszemre csak nem megyek haza... juszt is túra! A hollókői buszig van még másfél órám, amit egy óriás pizzaszelet múlandó társaságában, majd szundikálással töltök a csúf, beton váróteremben. Odakint makacsul zuhog az eső.

Pünkösdi várjátékok Hollókőn
Pünkösd van! Hollókőn mégse nyüzsögnek a turisták, ezzel a busszal is csak néhányan jöttek. Átsétálok a régről ismerős Ófalun (valaha én készítettem a az itteni kis Postamúzeum kiállítását), most mindenfelé helyi ételeket, fagyit, kürtőskalácsot kínálnak. A vár felé meredek ösvény visz fel, csúszik is, de hamar fent vagyok. Korhű ruhákba öltözött emberek készülődnek a lovagi bemutatóra... hangulatos. Kürtőskalács itt is van. De engem a természet szépségei jobban vonzanak: némi bámészkodás után rákanyarodok a meredeken lejtő várkúti ösvényre, mert tudom, hogy bele fog torkollni egy jelzetlen szekérútba, ami rávezet a bicikliútra... a szekérút mellett újonnan kihelyezett tanösvény-táblákat találok, és a régi, romos épületet is rendbehozták. Ez lehetett itt a parasztfürdő? Nézegetem a kihelyezett régi, fekete-fehér fotót... de máshogy nézett ki ez a völgy a háború előtt! A hajdani medencének, öltözőknek nyoma sincs, a természet visszahódította a vár alját. Találok beléndeket, karcsú fehér madársisakokat, sallangos gólyaorrot, erdei tisztesfüvet... az eső pedig eláll, csodálatosan csillog a napsugár a vízcseppek millióin! A madarak ujjongva dalolnak, dalos kedvem támad nekem is, ahogy a hangulatos Gyurik-völgyben szedem a lábam.
Bolondító beléndek - Hyosciamus niger
A kerékpárút ideális ilyen időben. Töredezett aszfaltcsíkján remekül haladok a párás melegben, sáros dűlőutakon nem menne így. Biciklis kiránduló családok kerekeznek szembe, köszönünk egymásnak, mosoly. Ünnep van. Szép lila zsályatenger hullámzik kétoldalt, köztük egy-egy rózsaszín példánnyal. Gyönyörűek.
Az út a Szúnyogosnak nevezett szántóföld mellett halad, ami rászolgál a nevére. Sok a mindenféle rovar, de fotóznom nemigen sikerül, mert a meleg miatt igen fürgék. A kerékpárút egyszercsak keresztezi a zöld sáv jelzést, itt jobbra fordulok, át a szántóföldön - érdekes gyomnövények vannak az út szélén, madár keserűfű szép szál példányai, mezei veronika apró kék csillagocskái - aztán át kell kelnem a Hollókői-patakon. Valaki gondosan köveket és törött betondarabokat helyezett a mederbe, hogy át lehessen lábolni, sajnos az egyik billeg, így térdig megismerkedem a patak belvilágával. De kellemes a hőmérséklet, diszkrét cuppogással ugrálom át a pocsolyákat a földúton. Felettem ragadozómadár kering éles jajongással, jön a kedves nevű Ballagó-völgy.

Egy helyen nagytestű őzeket ugrasztok meg, vékony lábukkal kecsesen szökellnek át a derékmagas dzsungelszövevényen. A zöld, lágyszárú bozótosból épp hogy kiáll egy fából ácsolt asztal teteje. Pad is van, ha leülnék rá, nem látszanék ki a növényzetből, így az asztal tetején rendezem be az "étkezőt". A közelben kis forrástavacska rejtőzik, belőle harsány kecskebéka-szó hallatszik. Visszabrekegek nekik, erre sértődötten elhallgatnak - fél percre. Ezalatt sejtésem támad, hogy hol tévedtem el tavaly, és a nagyfeszültségű vezetékhez viszonyítva megcélzom a dombtetőt. Valóban, itt folytatódik a zöld jelzés Nagylóc felé, aztán megint eltűnik, de nem is baj: a domb mögött kibukkan az irányt mutató templomtorony. Millió, millió színes virág, madárdal, csepergő eső, ködös-párás meleg... Kicsit rám ül a magány ebben a langyos borultságban.

Sallangos gólyaorr - Geranium dissectum
Nagylócon hamar átkelek, csak a kocsmában van némi élet, a májusfák megfakult szalagjai még ott lengenek sokfelé. A faluszéli focipálya is elhagyatott, egy fekete-fehér macska lépked, cserkészik benne, békésen megférve egy szintén fekete-fehér, hosszú lábú gólyával. Itt is tudom, hol "szoktam" eltévedni a Bogaras-hegy felé, most rögtön a helyes irányba fordulok egy merész kanyarnál, irány az Apáca-rét. A tanyán szép fekete-fehér bocik ácsorognak, néznek rezzenetlenül. A fekete felhők elhúznak valamerre, ismét kisüt a Nap, minden fűszál végén felragyognak a vízcseppek. Sikerül lefényképeznem egy réti gyapjaslepkét, ami olyan, mint egy mozgó lokátorállomás. Hatalmas fésűs csápjai, szinte áttetsző szárnyai vannak és nagyon fürge. A névtelen kis patak partján délceg, sárga mocsári íriszek emelik fel a fejüket büszkén. Fülelek, hogy hallom-e a birkanyáj kolompszavát, mert emlékeim szerint a juhásznak emberevő pulijai vannak.
A kolompszó távolabbról, a Kő-hegy felől hallatszik, ez megnyugtató. Millió birkaláb taposott ösvényeket a domboldal zöld füvébe, az állatok most is kint vannak. Van valami varázslatos ebben az eldugott helyben, most is megragad a szépsége. A zöld jelzés felvisz a Várad-dombra, itt találkoztam tavaly a vaddisznó-kondával, most szerencsére nem jönnek. Találok viszont orchideákat: hatalmas bíboros kosbort, van furcsán kifejlődött is köztük, és tojásdad békakontyot. Ennek olyanok a virágai, mintha kis zöld angyalok lennének.

Az út további izgalmait nem a vaddisznók, hanem az teremti meg, hogy ránézek az órára. Pont elérem a pesti buszt Szécsényben, ha harminckét perc alatt meg tudom tenni a hátralévő majdnem négy kilométert, különben várhatok a következőre két órát... szinte légvonalban vágtázok a tornyok felé, ennek ellenére még a városka szélén vagyok, amikor - papírforma szerint - elmegy a pesti busz. Becsületből mégis szedem a lábam tovább, és meglepetésemre - a pesti busz ott áll az állomáson, bevárja a csatlakozást, ami késik... micsoda mázli! Az eső ismét zuhogni kezd, nagy cseppekben esik, fejemre húzom a kapucnit, ahogy szaladok a buszhoz.

A buszablakon túl a távolban felragyog a szivárvány.

Erdei tisztesfű - Stachys sylvatica

Tarkalepke, valamelyik.

Mezei zsálya, szokatlan rózsaszínben (Salvia pratensis)

Mezei zsálya "tátott szája" közelről

Mezei veronika - Veronica arvensis

Réti kakukkszegfű - Lychnis flos-cuculi

Barátságos, dimbes-dombos cserháti táj

Vadrózsa, de mik ezek rajta? Mirigyszőrök?

Réti gyapjaslepke - Pentophera morio. Köszönöm a meghatározást Buschmann Ferencnek!

Virágok milliói a Kavicsos-hegyen

Nagylóc házsora.

Érdekes színű lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum

Egy igazi tavaszi csokor. Boglárka, terebélyes harangvirág, "lóhere"

Mocsári nőszirom - Iris pseudacorus

Tehénkék Apácapusztán

Óriás bíboros kosbor a Várad-hegyen

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Rendellenesen kifejlődött mézajkak bíboros kosbor (Orchis purpurea) virágain

Pók támadja Supermant! Tojásdad békakonty - Listera ovata

Tojásdad békakonty - Listera ovata

Zöld angyalok kirajzása. Tojásdad békakonty - Listera ovata

Mezei varfű - Knautia arvensis

Madár-porcsinkeserűfű - Polygonium aviculare

Barátságos kaszáló Nagylóc határában

2015. május 26., kedd

A misztikus börzsönyi köderdőben: Perőcsény-Nagyhideghegy-Királyrét

A Börzsöny mindig is kedvenc tájaim egyike volt, és legalább két hete nem túráztam ott, így már jelentkeztek az elvonási tünetek :-) Az eső sem tudott visszatartani. Úgy gondoltam, remek teszt lesz ez az új dzsekimnek és bakancsomnak, amit vízállónak vettem, de még nem volt lehetőségük bizonyítani. Na, majd most...
Ködös bükkös Nagyhideghegyen
Nyugati pályaudvar... ferde napsütötte csíkok az aszfalton, kacérkodik velem a Nap, fel- felbukkan, hogy aztán hosszú időre eltűnjön a felhők mögött. Vácnál már esik, a Dunakanyar hegyei masszív felhőpaplanba burkolóznak, Szobnál is csepereg, amikor átszállok a Börzsönyt északról megkerülő "falujáró" buszra. Az út széli szántóföldeken ázott fácánok gubbasztanak, az Ipoly felett ködfelhő úszik elnyújtottan hullámozva, mint valami lomha élőlény.
Perőcsényben szállok le az esőbe, fejemre húzom a kapucnit és megcélzom a piros kereszttel jelölt ösvényt. Derékmagas dzsindzsásban tűnik el, kisebb zivatar zúdul rám, ahogy átbújok a sűrűn a névtelen patakocska medre felé. Innentől tágasabb, kellemes erdei út fogad, eleinte lassan emelkedik, aztán egyre meredekebbé válva izzaszt. Olyan az érzés, mintha gőzfürdőben túráznék: viszonylag meleg van, de minden légvétellel egy korty vizet is magamba szívok. Napok óta esik, átázott a föld, átázott a levegő, átáztak a lombok, és vizet tudnék fakasztani tán még a kövekből is. A duzzadt levelek végén kövér vízcseppek hintáznak. Az út szélén avar-barna madárfészek-kosborok seregei sorakoznak a fák alatt. Nedves talaj, intenzív növényi illatok, meglehetős sár... szinte sötét van a fák alatt, páfrányok zöldje mosódik el a ködben. És a hangok! Kakukkszó szitál ritmikusan, mint az erdő puha szívverése, harsány madárdalok kórusa felel rá valahonnan a lombok sűrejéből - az énekeseket nem látom - furcsa rikkantások, akár a trópusokon. Az eső finom zsezsegése és a kövér vízcseppek koppanása andalító zsongássá áll össze. A Büzmöd-rétnél kinyílik az erdő, és megtorpanok ennyi szépség láttán: csipkés, élénk rózsaszín kakukkszegfű, délceg fehér cickafark tányérok, lila ökörfarkkórók imbolyognak a harsányzöld, vizes fűben.


Aztán egy még meredekebb, sárosabb rész következik, és lassan megérkezem a felhőkbe. Először csak kis foszlányok kergetőznek a szürke bükkfatörzsek között, aztán elmosódnak maguk a fatörzsek is - egyik pillanatban még látom a fényes piros kereszt turistajelzést, a következő pillanatban opálosra fakul, majd eltűnik. Szinte lépésenként megállok, egyrészt mert az út meredek és pokolian csúszik, másrészt ugye a látvány miatt. A sűrű ködben láthatatlan madarak énekelnek. Hirtelen előttem a semmiből kibontakozik egy énekes rigó, dalolva átszáll az ösvény felett, majd feloldódva, testetlen hanggá változva ismét eltűnik a semmiben.
Emberi nyomokat egyáltalán nem látok, állatnyomot annál inkább. A hasított körműeknek valóságos sztráda lehet a turistaút, meg is értem, ebben a vizes időben nincs kedvük a sűrűben zuhanyozni. De látni nem látok egyet sem, és minden hangot elmos az eső zsongása.


A bakancsom jól bírja, én kevésbé. Izzadok, mint a ló, viszont esik, így nem vetkőzhetek neki - a fényképezőgépet a kabát alá dugom, és vánszorgok felfelé, egészen Salgóvárig. Ezt az erdőt is elvarázsolhatta egy manó. Nedvességtől csillogó, fekete, mohos sziklák, páfrányok, várrom, akár a mesében. Számomra új növényfajt is találok, ez a tavaszi görvélyfű - ez a név is a mesék világát idézi. Egy bükkfa lábánál kecses orchidea, egy kardos madársisak hajladozik. Megengedem magamnak, hogy egy pillanatra a régi várnép életéről álmodozzak - még a lovak dobbanását, horkantását is hallani vélem - de az ódon kövek hallgatnak. Parányi vár volt ez, őrzi titkait, ha vannak neki egyáltalán... Tízórai gyanánt elfogyasztok egy majdnem kilós almát, tegnap vettem a piacon. Ki is tart egészen Nagyhideghegyig.
A ködfelhő, ha ez egyáltalán lehetséges, még sűrűbbre változik, elmosódnak a törzsek, a lombok, és - igen - a turistajelzések is, amiket mostanában úgyis többször módosítottak mostanában, legutóbb a jégtörés kárelhárítása miatt. A munkagépek nyomai, a felstószolt törzsek most is ott vannak az utak mellett. És sár, sár! Érezhetően hűvösebb is van, a harsány zöldben élénk rózsaszín piros mécsvirágok foltjai villóznak.

Páfránylevelekbe burkolózott piros mécsvirág
Hirtelen az Országos Kéken találom magam - így is terveztem - végre jó tempóban kocoghatok lefelé a Lutzenbacher úton. Nem sáros, de a combig érő fűben átázik a nadrágom. Lassan a felhőréteg alá érek, érezhetően melegebbé válik az idő, egyszercsak árnyékom nő: gőzölög a táj, kibukkant a Nap a párából... vakítóan aranylik a köd és gomolyog a Hálás-bérc felett. Az Inóci-vágás befut a Kisinóci turistaházhoz, de most ezt is kihagyom, ahogy a nagyhideghegyit is - túl sok időt veszítettem a sárban felfelé vánszorgással, és szeretném elérni a buszt Királyréten... Az Ábrahám-kertnél ráfordulok a zöld sávra, hatalmas a sár ismét, és alkalmi patakocskákon is át kell ugranom. Király-rétnél közvetlenül az út mellett kapitális méretű kardos madársisak-csoportot találok, öröm ilyet látni és fényképezni, noha minden vizes... Szalamandrát nem látok, pedig reménykedtem benne. Királyi termetű macskagyökér-virágzatok emelkednek a magasba, szinte világítanak az erdőben. Amikor jobban megnézek egyet, a lábánál szép kétlevelű sarkvirág-csoportot találok. Orchideák ám ezek is.

Királyréten kiderül, hogy minden igyekezetem ellenére pár perccel igenis lekéstem a kismarosi buszt, így búfelejtőként Ákos büféjében sörözök egy jót, kitárgyalva a hitelvisszatérítés rejtelmeit, aztán a kisvasútnál két, hetven feletti turistával elegyedek szóba. Egész nap csak velük találkoztam, régi fajta, zöld kalapos, bakancsos-botos népek, és mindent tudnak az ízületvitaminokról.
A kisvasúttal megyek le Kismarosra, a "masinisztával" már ismerősként köszöntjük egymást. Kismaroson van időm a személyvonatig, ezalatt vadrózsákat és dekoratív, kövér szőrös hernyókat fényképezek, aztán irány Alsógöd... a Nap már aranyfényben ragyog, szikráit hintáztatja a Duna. Az alsógödi komp stégjénél a korlátra teregetem száradni a cuccaimat. Szemközt, a pilisi hegyek fölött rám nevet a Nap. Aztán át a Dunán, irány Horány... hazaértem!

Közönséges méreggyilok - Vincetoxicum hirundinaria

Ez talán a tavaszi lednek utolsó nyílása (Lathyrus vernus)

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis

Réti kakukkszegfű - Lychnis flos-cuculi

Közönséges ínfű - Ajuga genevensis

Kakukkfű-szádor - Orobanche alba. Talán. :-)

Út Salgóvár felé

Borzas bükköny - Vicia hirsuta

Kardos madársisak - Cephalanthera longifolia jellegzetes élőhelyén, bükkösben

Randevú a hajnalpírlepkéknél (Anthocharis cardamines)

Tavaszi görvélyfű - Scrophularia vernalis

Piros mécsvirág - Melandrium sylvestre
Füles kosbor - Orchis mascula subsp. signifera

Füles kosbor - Orchis mascula subsp. signifera

Füles kosbor - Orchis mascula subsp. signifera

Füles kosbor - Orchis mascula subsp. signifera

Palástfű - Alchemilla sp.

A Lutzenbacher-út 

Lefelé Nagyhideghegyről - semmi sár!

Nagyvirágú méhfű - Melittis melissophyllum subsp. carpatica

Madárfészek kosbor seregek (Neottia nidus-avis)


Sűrű ködben Nagyhideghegyen

Elvarázsolt erdő...

Háromszínű árvácska - Viola tricolor

Óriás termetű kardos madársisak - Cephalanthera longifolia

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia

Enyves szegfű - Viscaria vulgaris