Összes oldalmegjelenítés

2017. május 27., szombat

Vitézkosborok nyomában. Esztergom környéke és a Strázsa-hegy

Azt írja az Orchidea-atlasz, hogy a vitézkosborok felhagyott bányákban "kifejezetten tömegesek" lehetnek. Felkerestem hát egy ilyen néhai homokbányát Esztergom közelében... és a hír igaz. Egy kis "ékszerdobozt" találtam. Az efféle helyeken - sajnos - megszokott szemét, rozsdás vasak, stb. helyett egy kis vizes élőhelyre bukkantam. Lám, egy bányagödör alján megülő talajvíz is elég ahhoz, hogy az élet oázisát varázsolja elő! Nádasban zsivajgó, láthatatlan madarak, békák serege, egy daliás sikló (majdnem fejest ugrottam ijedtemben, amikor a lábam alól előkarikázott), egy fiókáit etető nagy fakopáncs, és sok-sok vitézkosbor. Rengeteg fotót készítettem! Örömömre a szittyósabb részeken néhány hússzínű ujjaskosborra is rábukkantam. Valahonnan a közelből bégetést, birkakolomp megnyugtató szavát és a juhász fütyörészését hozta a szél. Igazi gyönyörűség volt itt bóklászni. A fejem felett tornyos gomolyfelhők nőttek, és valami nagy ragadozómadár keringett szárnylebbentés nélkül.

Megcéloztam az esztergomi Bazilika tornyát - messziről látszik - és utam következő állomása a Strázsa-hegy volt. Itt is van tó, de egészen más világ. Az oroszok tankmosónak használták a kis tavat, amiben most apróhalak nyüzsögnek. A Strázsa-hegyre tanösvény vezet fel, lábánál a nemzeti park épülete és egy parkoló. Tény, hogy a megközelítés nem kifejezetten gyalogosbarát... leizzadtam, mire átkeltem néhány forgalmas úton, két kamion között. Jó volt leülni a tó partján lévő padra az árnyékban, szusszanni egy kicsit!
A hegy valóban őrszemként magasodik Esztergom fölé, katonai terület volt, a betonbunker most is megvan még. Itt a száraz sziklás hegyoldalak jellegzetes növényei élnek: szádorok, szegfűfélék, árvalányhaj, és feltűnően sok volt a lepke is. Odalent a Suzuki gyár udvarán sorakozó autók teteje úgy csillogott, mint valami fényes mozaik. A fejem felett valóságos felhőparádé bontakozott ki.

Esztergom belvárosában aztán nagyon jól esett egy jeges kávé...
Vitézkosbor - Orchis militaris


Tövisek és orchideák. Vitézkosbor - Orchis militaris
Hű, mennyi. Vitézkosbor - Orchis militaris

Közelről. Vitézkosbor - Orchis militaris

Vitézkosbor - Orchis militaris

Vitézkosbor - Orchis militaris

Vitézkosbor - Orchis militaris

Kapitális példány! Vitézkosbor - Orchis militaris

Hússzínű ujjaskosbor - Dactylorhiza incarnata
Vitézkosbor - Orchis militaris
Vitézkosbor - Orchis militaris
Vigyori. Vitézkosbor - Orchis militaris

Vitézkosbor - Orchis militaris
Nagy fakopáncs - Dendrocopos major
A víz elöntötte a pitypangot (Taraxacum officinale)
Vitézkosbor - Orchis militaris

Halvány színben. Vitézkosbor - Orchis militaris

Vitézkosbor - Orchis militaris
Vitézkosbor - Orchis militaris
Vitézkosbor - Orchis militaris
Ez aztán óriás! Vitézkosbor - Orchis militaris

Vitézkosbor - Orchis militaris
Tiszta vizű talajvíz-tavacska a bánya aljában
Felhőparádé. Cirrusok és gomolyok felvonulása

Az esztergomi Bazilika látképe a Strázsa-hegyről

Hajnalpírlepkék

Lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum
Kakukkfű-szádor - Orobanche alba
Magyar szegfű - Dianthus pontederae
 

Boglárkalepke

Torony strázsál a Strázsa-hegy tetején

Magyar szegfű - Dianthus pontederae

2017. május 24., szerda

Színpompa a budai hegyekben, zivatar előtt

Vannak kedvenc helyeim a Budai-hegységben, amiket gyakran felkeresek, egy-két órás bámészkodós-fényképezgetős sétára. Ilyen a Normafa, Csillebérc és a Széchenyi-hegy. Erre a napra komoly zivatarokat jósoltak, de sütött a Nap, így hát felkerekedtem...
Piros gólyaorr - Geranium sanguineum
Fülledt meleg van, az ég fátyolos. Szinte vibrál a levegő a tücsökciripeléstől. Beveszem magam a sűrűbe, fejem felett jajongva kiált egy madár - talán valami ragadozómadár-fióka lehet. Távolodva még sokáig hallom éles, követelőzős kiáltásait. Tollak borítják az ösvényt... nézem, szajkótollak, alkalmasint a láthatatlan, de hangos fióka anyukája bonthatta ki a tulajdonost a kabátjából. Lehajolok néhány szép, türkiz-szürke erezetű tollacskáért - ezekből divatos fülbevalót fogok készíteni... Hja, az ősasszony is így gondolkodhatott! (Természetesen, védett állatok esetében az "alkatrészeket" is a helyszínen kell hagyni... a szarvasagancsot is... de a szajkótoll, szerencsére, nem ilyen.)
Óvatosan elteszem a tollakat a mellényem zsebébe, valami a kezembe akad... oppá. Múltkor levettem az UV-szűrőt és zsebre vágtam... aztán kimostam a mellényt... Bánatosan kipiszkálom a fényképezőgép-tartozékot a zsebből, alighanem ez most a világ legtisztább UV szűrője. Kifogástalan! Semmi nyomot nem hagyott rajta sem a centrifugaprogram, sem az ötven fok... hiába, az NDK-ban tudtak elnyűhetetlen holmikat gyártani!
Ahogy beljebb hatolok a kis ligetbe, azért akad némi szemét is. Valami piros villan a szemembe... igen, egy XXXXL-es méretű piros csipkebugyi. Nem szívesen találkoznék a tulajdonosával itt a bokrok között! Aztán találok egy csinos, rozsdamentes villát is (próbálom összekombinálni az eseményeket, de nemigen sikerül). 
Dús, zöld erdő a KFKI mellett
No de nézzük inkább a növényeket. Városi legenda szerint errefelé még bangók is lehetnek, persze ilyesmit most sem találok, de van sok minden más. Egy csinos, finom rózsaszín tarka kosbor, szinte mosolyog a fű között. Itt most találkozom ezzel a fajjal először. Távolabb, a fák sűrűjében természetesen ott vannak a madárfészek kosborok is. Általában nem könnyen fotózható faj (barna alapon barna, meg ahol él, ott rendszerint tisztességes fény sincs), de emögött valóságos diszkófények villóznak, nem tudom kihagyni.
Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis. Védett
 Élvezem a láthatatlanságot, az elrejtőzöttséget - alig pár méterre autók zúgnak, nyüzsög a város, itt viszont illatos, zenélő, színes élet fogad. Lódarázs repül át előttem fontoskodva, akkora, mint egy katonai helikopter. Bronzhátú cincér szedi a lábát, amott a korhadozó farakásban valami gyík akkora zörgéssel mozog, hogy hang alapján tyrannosaurus is lehetne.
El-eltűnik a napfény, lassan elborítják a felhők az eget. Napsütötte szélük fűrészes, és lassan zárul össze a fejem felett, mint a cipzár. A levegő is mintha megsűrűsödne. A tücskök ebben a sűrű közegben meg csak ciripelnek, ciripelnek...
Lehajolok lefényképezni valamit, a derekam kilóg a pólóból, erre valami akkorát csíp bele, hogy a gerincem is belesajog. Felugrok, eljárok egy gyors indiántáncot - ha a tettes a póló alatt, netán a farmeromban lenne, sürgősen távozzon! Vihar jön, már ebből is lehetne tudni... csípősek a rovarok!

Ami még szembetűnik: a vadrózsák! Sokféle vadrózsa él erre, amikor jöttem, még mind kinyílt virágokkal fogadott, most meg... a fiatalabb virágok becsukódtak, csak néhány öreg, szirmahullott virág tárja ki kelyhét szemérmetlenül, "minden mindegy" alapon. Hiszek a rovaroknak és a virágoknak, megszaporázom a lépteimet. A réten tarka imolák villogtatják valószerűtlen színeiket. A nagyezerjófüvek fáklyaként világítanak a borongós ég előtt, néhány bevállalós lepke mászkál rajtuk, szárnyaikat lökdösi az egyre élénkülő szél.

Tarka (pettyes) kosbor - Orchis tridentata. Védett
 Felkeresem az Úti Madonna kápolnát. A fák alatt már szinte sötét van, távolról az ég morajlását hozza a szél. Itt "ismerek" egy bíboros kosbort - megnézem, megvan-e. Igen, de idén csak tőlevelet hozott. A fehér madársisakokat kicsit nehezen találom meg a galagonyásban, de végül is meglesznek. Van itt a fák alatt szép sárga magyar repcsény, rózsaszín nagyvirágú lednek, fehér iszalag. De már nem nagyon akarok időt vesztegetni fényképezéssel. Alig van fény, és már szemből is hallom a mennydörgés moraját.
A buszmegállóban állok már, amikor az első esőcseppeket hozza a feltámadó szél. Aztán a következő pillanatban eltűnik Budapest! Normafától amúgy messzire ellátni, de most... egy szürke fátyol zuhan rá. Apokaliptikus. A szél felém sodorja a pokoli zivatart, még a villámok fényét se látni benne. Szerencsére megérkezik a busz. Ablakán teljes felületen ömlik a víz, a villamos - amíg jár - széles vízsugarat spriccel, áramszedője szikrázik a zivatarban. Szerencsére a metró jár, és bár néha bokáig gázolok az áradatban, fényképezőgépemet a kabát szárnyai alá rejtve, azért egyszer csak hazajutok...
Piros gólyaorr - Geranium sanguineum


Tarka imola - Centaurea triumfettii. Védett

Nagyezerjófű - Dictamnus albus. Védett


Nagyezerjófű - Dictamnus albus

Vadrózsaféle - Rosa sp.

Vadrózsaféle - Rosa sp.

Nagyvirágú lednek - Lathyrus latifolius

Egyenes iszalag - Clematis recta

Magyar repcsény - Erysimum odoratum. Védett

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium. Védett

Nagyezerjófű - Dictamnus albus

Jó mirigyes vadrózsabimbó - Rosa sp.

Nagyezerjófű - Dictamnus albus