Összes oldalmegjelenítés

2017. július 30., vasárnap

Villámlátogatás a Nyugati-Bükkben. Nagyvisnyó-Bánkút-Szilvásvárad

Idén még nem is voltam a Bükkben. Ami azért bosszantó, mert mások egyre-másra teszik fel a szebbnél szebb képeket, útvonal-leírásokat, túraélményeket... Mondhatom, valósággal hívogatott a nagy hegy... és most, egy elvonuló hidegfront után a hőmérséklet is "túrabaráttá" vált. Úgyhogy nem halogattam tovább az egynapos villámlátogatást.
Nagyvisnyó után, a hegy lábánál
Hat tizenötkor indul a busz a Stadiontól. Az élet a buszpályaudvaron az átlagosnál is őrültebb. Egy kendős-sokszoknyás, kövér asszony trágárságokat üvöltve méltatlankodik, egy másik magában motyog, miszerint "belülről rugdossák a hasfalát". Az elmegyógyintézetből a busz fedélzete jelenti a menekvést, összenézek egy korombeli nővel: "a mai éjszakai ügyeletben is volt három ilyen". Azt hiszem, épp ideje kiszabadulni Budapestről...
Békés és eseménytelen utam van Nagyvisnyóig, el is alszom kezemben a hosszú útra vitt angolszász pertörténeti könyvvel. Egerben ébredek - ebben nagy gyakorlatom van, négy évig ingáztam Eger és Budapest között. Eger után jön a kanyargós rész Szarvaskőnél. A falu szélén sebességmérő rendőrt imitáló, jól kitömött ("körzeti meghízott") bábu les az autósokra, pár méterrel távolabb egy villanyoszlopra mászó boszorkányra leszek figyelmes. Szerencsére ez is bábu. Azért bolondságért itt se kell a szomszédba menni :-)
Csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium
Nagyvisnyón csak én szállok le. Nem sokkal a buszmegálló után jobb kéz felé rákanyarodok a kék kereszt jelzésű útra, ami hamarosan kivezet a faluból, egyenesen egy mellig érő gaztengerbe. Épp hogy követhető az útvonal, jelzés nincs, hiszen nem is lenne mire felfesteni, bár néhol gondos kezek üres sörösdobozokat tűztek a gallyakra, rajtuk a kék kereszttel. Tulajdonképpen elég egyértelmű, megcélzom a kéklő hegyeket. A növényzet vizes, itt eshetett az éjszaka, másodpercek alatt leszek csurom víz. Felettem kék ég feszül, pazar fehér felhőkkel, bal kéz felé az ugar milliárdnyi vadvirágot dajkál, jobb kéz felől a bozótból zörgés és méltatlankodó röfögés jelzi, hogy "kiket" zavartam meg. Távolabb több sorban kéklenek a hegyek.
Furcsán fodros baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia. Jól látszik a névadó "baracklevél"
Végre erdőbe érek, bár ebben sincs sok köszönet. Az ösvényt ritkán járhatják, sáros, és különféle vendégszerető növények hajlanak rá: van embermagas csalán, tüskés szeder és jelentős mennyiségű csípős rovar is. Kifejezett öröm, amikor erdészeti útra bukkanok, kitartóan emelkedik talpam alatt. Nézegetem a köveket: agyagpala, az ilyesmi ősmaradványokat is szokott rejteni... találok is némi évmilliós életnyomokat, talán hajdanvolt tengeri liliom (Crinoidea) nyéltagjai lehetnek ezek, amik sejlenek a sötétszürke felületen... A fák alatt árnyék van, de a levegő fülledt, a föld nedves, minden vizes. Ballagok, ballagok, kitartóan felfelé, leküzdve körülbelül hatszáz méter szintkülönbséget. Alaposan meg is izzadok közben. A Petőfi kilátó a Bálvány tetején hirtelen bukkan fel előttem. Ez már mészköves vidék, megváltozik az erdő képe is. A vegyes fákat felváltják a szürke törzsű bükkök és a fenyők, amik alatt puha a lépés a tűlevélszőnyegen.
Kilátás Nagyvisnyó felé
Felkapaszkodok a kilátóba. Sehol senki... Levetem és kiteregetem száradni az ingemet, törökülésbe ülök a naptól forró, lakkozott deszkákon és szép kényelmesen megebédelek, közben az Oscar Wilde-per részleteit olvasgatom. A fenséges érzéshez még egy dobozos kávé is hozzájárul. Objektívet is cserélek, mostantól remélek érdekesebb fotótémákat. Pazar a pihenés, a szárítkozás. Aztán hátamra kapom könnyebbé vált hátizsákomat, és Bánkúttól irány a kék sáv jelzés.
Nagy völgycsillag - Astrantia major. Védett
Mit mondjak, a Kék közvetlenül Bánkút utáni része se egy kitaposott pálya. Embermagas lágyszárú-áradat kétfelől. A seprencéből daliás, rózsaszín erdei derécék magasodnak ki. Fényképezőgépemet magasba emelem, mint a katonák a fegyverüket a partraszálláskor, hogy megvédjem a víztől, virágportól. Körülbelül egymillió felheccelt darázs és egyéb rovar is zümmög, de úgy látszik, a citromolajos rovarriasztó szer hatásos. A Faktor-réti Madonnánál most is megállok pár percre elmélkedni. No meg ez a környék vadmálnát is rejt... épp kezdenek érni, szemezgetek.
Rajta is felejtem magamat a Kéken, pedig le akartam kanyarodni, így teszek egy kis kitérőt, de nem baj: megtermett, mégis alig észrevehető széleslevelű nőszőfüvek, völgycsillagok, kárpáti aggófüvek kísérik az utamat. A térképem szerint piros x jelzésű utat érzésre találom meg, aztán később egy elfakult, ottfelejtett jelzés igazolja, hogy jól sejtettem, itt tudok Bélapátfalva helyett Szilvásvárad felé letérni. Csodálatos réten, egy finom ívelésű dolinán keresztül ballagok, körülöttem számtalan vadvirág. Lábam alatt csendesen múlnak a kilométerek. Nini, Szent László-tárnicsok! Elbíbelődök az útra kihajló, szépséges kék vadvirág fotózásával. Harangvirágokból pedig óriási a választék. Olaszkapu közelében néhány hófehér, színanyag nélküli példányra is rábukkanok. Innen jól ismert az út. Kocogok az aszfalton lefelé, néhány terepbringás teker velem szemben, egyébként egy lélekkel sem találkoztam útközben. Ahogy tartok lefelé, látszik, hogy mennyit számít az a pár fok: itt már elvirágzottak a fennsíkon még épp bimbós, vagy nyílásban lévő széleslevelű nőszőfüvek, kövér magtokokat érlel mind.
Gerennavár után a sárga sávval jelzett út is régi ismerősöm. Hanem most nem éppen elragadó: a jégtörés igencsak csúffá tette a hegyoldalt, mindenütt kidőlt törzsek, elsárgult ágak, az enyészet szaga... az égbolt is borongóssá válik, furcsán baljós lesz a völgy hangulata. Szedem a lábam lefelé.
Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine. Védett
Bosszant, hogy nem sikerülnek jól a fotók. Sok a bemozdult, életlen, rosszul komponált makró. Bosszankodásomban vaktában "lövöldözök" a sűrűbe a teleobjektívvel, és láss csudát: ezek a képek egész hangulatosra sikerülnek.
Szilvásváradhoz közeledek - ezt leginkább a sülő pisztráng illata árulja el, aztán meghallom a kisvasút tülkölését is. Még egy nem túl izgalmas szakasz jön az aszfaltút szélén - kétfelől pihenők, nini, itt az az esőház, amibe egyszer egy zivatar elől húzódtam be - aztán megérkezem a "civilizációba". Ez a rész, a Szalajkavölgy már korántsem néptelen. Valósággal hemzsegnek a kirándulók, van itt néhány busznyi gyerek is. Ismét tombolni kezd a napfény és a hőség. Nyüzsgés, zaj, olajszag, sétakocsikázás lovainak patkócsattogása az aszfalton, bódékban milliónyi színes műanyag kacat. Lehet nyíllal célba lőni meg falat mászni, valamint óránként egy ezresért biciklit bérelni. Sőt most valami stadion épül lent a kisvasút végállomásánál, sejtésem szerint lóversenypálya, de hát ki tudhatja a mai világban... Van egy érdekes kiírás is, hogy mi a teendő, ha az ember medvével találkozik. Egy barátságos virsli- és hamburgerárusnál veszek egy pohár sört (meglepetésemre egész olcsón), és a műanyagszéken pihengetve nézem az előttem kavargó gyermeknevelési kísérleteket... szegény táboroztató pedagógusok! Visszaérkeztem hát az emberek világába. Nincs ezzel baj, amíg... amíg ott a természet, a maga csendjével, rendjével. Nézegetem még a kristálytiszta patakot, a vízeséseket, a víznek már a látványa is megtisztítja a gondolatokat. Aztán már csak pesti buszt kell megvárnom, kényelmesen szundikálok hazáig.
Szép nap volt.
Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Igai lepkecsemege a sédkender - Cannabinum eupatorium

Szent László-tárnics - Gentiana cruciata. Védett

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine. Szép nagy, mellközépig érő tő volt!

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Színhiányos csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium


Jellegzetes, tálszerű dolinákkal tagolt Bükk-fennsíki táj

Mogyorós lednek - Lathyrus tuberosus





Csíkos medvelepke - Euplagia quadripunctata. Védett

Halovány aszat - Cirsium oleraceum

Szalajka-völgy, egy kisebb vízesés

Mésztufa-lépcsőket épít a patak a Szalajka-völgyben

2017. július 19., szerda

Vadvirág-séta a Gyermekvasút mentén

Nyár dereka. Asszonyi derék ez már, megszélesedett, sok gyermekét ölébe vevő, nagyszoknyájú derék. Forróság dárdái zuhognak az égből, ernyedten tűrik a levelek, árnyékért liheg az apró erdei nép. Elcsendesedtek a madarak, csak néha hallatszik egy-egy csipp, szíííp, cserregés... a nászdalok ideje lejárt. A száradó avarban nagy zajjal kotorászik egy feketerigó. Kabóca monoton zizegésétől remeg a forró, nyárillatú levegő, a kevés pocsolya felett csípős, apró fekete rovarok raja kering. Néha egész fekete felhők gyülekeznek, de eső egy csepp sem esik... Bóklászok a sínek mentén, a Vadasparknál, a Normafánál, Hűvösvölgyben... Elfonnyadt a fák alatti növényzet, sárgulnak a napégette tisztások. De még most is sok virág, köztük meglepően sok mérgező faj (zászpa, sisakvirág) nyílik az erdőszéleken. Íme ezekből egy kis csokor.
A Gyermekvasút - én még Úttörővasútként ismertem - túlélte az utóbbi évtizedeket. A kis vasutasok most is lelkiismeretesek és elkötelezettek, tisztelegnek, kezelik a jegyeket... és maguk az épületek és a szerelvények is "korabeliek". Nem csoda, hogy ezt a Budapestre érkező külföldiek is felfedezték.

A szárazságtól sanyargatott csomós harangvirág - Campanula glomerata
Fekete zászpa - Veratrum nigrum
Egyenes iszalag - Clematis recta

Fekete zászpa - Veratrum nigrum

Az erdő legszínesebb gyöngyei július közepén. Termést érlelő kontyvirág - Arum sp.


Egy tömött fürtnyi orchidea. Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine. Védett növény.

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine. Igen, ilyen ritkás, kecses is lehet

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Farkasölő sisakvirág - Aconitum vulparia. Védett növény

Egynyári seprence - Erigeron annuus

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Valóságos "harangjáték". Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides


Hoppá... félelmetes felhők, de eső egy csepp sem esett

Csomós harangvirág - Campanula glomerata

Kilátás Normafától a Tündérszikla felé

Borzas imola - Centaurea indurata (valószínűleg)

Nagyvirágú lednek - Lathyrus latifolius

Ágas homokliliom - Anthericum ramosum

A budai hegyek szelíd lankái

Bakfű (Betonica officinalis) és közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis)

Mezei katáng - Cichorium intybus

2017. július 17., hétfő

A mátrai achátösvény - geotúra Gyöngyösoroszi környékén

Legtöbb blogbejegyzésem a természet jellemzően talaj feletti jelenségeiről szól. Virágok, fák, rovarok, gombák, békák, felhők. Ám a föld alatt is rejtőzik egy titokzatos "virágos kert", az ásványok varázsos világa. Gyerekkoromban annyira elbűvöltek a kavicsok, kődarabok, kristályok, hogy sokáig geológus akartam lenni. Nem lettem - földrajz szakos tanári diplomám lett - viszont ma is, ha a természetben járva sziklafalak mellett sétálok el, kőszirteken lép a lábam, a kövek "megszólalnak": mesélnek keletkezésük történetéről, az átvészelt évmilliókról. Manapság is szívesen találkozom hajdani iskolatársaimmal, akikkel esetleg nem is egy évfolyamon jártunk az órákra - akár 20 év eltérés is lehet - az idő mit sem számít, a közös téma és érdeklődés azonnal jó hangulatot teremt. Ilyen volt ez a geotúra is, amit a mindannyiunk számára emlékezetes földrajz tanszék emblematikus tanára szervezett a Kvarc Éve alkalmából.
Kalcedon-achát, jellegzetes szalagos rajzolattal
Forró, vulkanikusan hevített vizek és érces telérek, forróság, oldott anyagok és hosszú idő kell ahhoz, hogy annyiféle ásvány keletkezhessék, mint amennyit a Mátra déli lejtői rejtenek. A mélyben még ma is nagy mennyiségű érc búvik meg, azonban ezek kitermelése nem gazdaságos. A legendás hírű mély szintű ércbányákat 1985 tájáig művelték, azóta a "kapirgálóknak" az itt-ott fellelhető meddőhányók, gödrök, útbevágások, patakmedrek maradnak. Az eke a hegylábi szántókon folyamatosan a felszínre hozza a kvarc mikrokristályos változatait: szalagos achátot, kék kalcedont, piros jáspist.

A képek csalókák. Apró ásványdarabokat találtunk, az erős nagyítás azonban felszínre hozza ezek rendkívüli szépségét.A bejegyzés alján lévő ásványfotók eredetijei együttesen elférnének a markomban. Persze, minden horgász tudja, hogy ahol kicsi van, ott nagynak is kell lennie...
Zajlik az utánpótlásnevelés: egy ifjú "geológus" elmélyült munkában
A Pesttől Gyöngyösig közlekedő buszon egy pajkos nyugdíjas kirándulócsoportba ékelődve utazok, a sofőr ugyanis szigorúan veszi a jegyekre nyomtatott ülés-számozást. Aranyos társaság, "nagyon élnek". Sok kilométert megtehettek már együtt. Beszélgetünk Gyöngyösig, elröppen az idő.
Az én kirándulótársaim a Mátra Múzeum előtt gyülekeznek, több mint negyvenen vagyunk, ebben persze benne van az "aprónép" is: a hajdani iskolatársak gyerekei, plusz egy erdélyi kopó. A gyerekek izgatottak, volt, aki már este kikészítette az ágya mellé a geológuskalapácsot. Autókba tömörülve közelítjük meg Gyöngyösoroszit, aztán - megadott helyen - irány az erdei utak szövevénye. Nehezen tudnám térképen rekonstruálni, hol mindenhol jártunk. Árkon-bokron, szekérúton, patakmederben. Mindenfelé kibukkanhatnak az érdekes ásványok, ahol csupasz a Föld háta: akár egy kiadósabb vaddisznótúrásban is. A kis jégachátokat például egy ilyen túrásban találom. Mint egy csipetnyi kék üveggyöngy lenne a durva sziklára szórva: ilyen a kalcedon, egyik kedvenc ásványom. Nini! Egy átlátszó darabka, üvegopál lenne? Mindenesetre erre hasonlít a legjobban, letörölgetem róla a sarat és gyűjtőzacskómba teszem. Kicsit irigykedek egy ametisztes rétegkitöltés és egy határozottan mutatós hegyikristály csoport láttán...
A Száraz-patak nevéről megállapítjuk, hogy olyan önellentmondás, mint a "becsületes politikus". Mindenesetre szép, vérpiros jáspisokat  találni errefelé.
Felettünk kéken feszül az égbolt, guszta fehér felhők parádéznak rajta, mindenféle alakot öltenek: lencsevégre kapok egy zuhanyozó elefánt formát... Ennyi gyerek között én is gyerekként élvezem a természet csodáit.
A szántás kiforgatta "csodaköveket" tartalmazó szántóföld alján egy csinos kút: teteje precízen lezárva, oldala jáspisdarabokkal kirakva, nem sok ilyen "kincses kút" lehet a világban... Persze azért a növényvilágot is nézem. Kosborképű veronika, ökörfarkkóró, halványlila vasvirág, a terjedőben lévő "nyuszifül", vagyis a fehér tisztesfű, ebszékfű, a sűrű, száradó széna közt ott a kisezerjófű is, lehetetlenül rózsaszín kis virágaival.
Persze nézegetünk a lassan benövényesedő hajdani ércbánya-meddőhányók táján is... már a fémes-kénes, "szulfidos" szag is jellegzetes, ami itt lengedezik. Van pirit, markazit - ezek vasércek - szfalerit (cinkérc), súlyos galenit (ólomérc) is... persze aprócskák, csillogó szemcsék formájában. Csak a gyerekek szeme csillog jobban...
Hazafelé a buszon ismét kiérdemlem a nyugdíjas csoportot. Hátizsákom kicsit nehezebb lett - egy zacskó kővel...
Tisztesfű - Stachys byzantina, népszerű nevén "nyuszifül"

A "megoldás kulcsát" is megtaláltuk egy fa oldalán

Kosborképű fürtösveronika - Pseudolysimachion orchideum

Ki tudja, mit rejt ez a gödör?

Át a virággazdag réten. Van, aki nem éri be egy zacskóval, inkább vödörrel készült

Kicsit fura kosborképű fürtösveronika - Pseudolysimachion orchideum

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

A Száraz-patak medre tényleg száraz

Kis ezerjófű - Centaurium erythraea

Az ég mozija: zuhanyozó kiselefánt

A csomós harangvirág (Campanula glomerata) a "sivatagban" sem adja fel (a virágtól jobbra két piros-kék kalcedon darabka)

Ásványokat rejtő szántás, virággazdag erdőszél, pazar felhők... van itt látnivaló bőven

A "jáspis kút"

Kétöves pihelégy - mint megtudtam, nem darázs, aminek véltem - és gyöngyházlepke, közös asztalnál

Lythrum salicaria - réti füzény

Vadmurok - Daucus carota

Kalcedon-jáspis

Kalcedon-jáspis- A hajdani kőzetüreget átjáró kovasavas forró vízből koncentrikusan váltak ki a rétegek, míg szinte teljesen betöltötték

Kalcedon - jáspis

gyönyörű rajzolatú kalcedon-jáspis darab, mintha máris csiszolva lenne

Ugyanennek a darabnak a másik oldala. "Kék lángok"...

Mozaik-jáspis. A hajdani töredezés repedéseit kovasav járta át, amiből kalcedon vált ki, "behegesztve" azokat

Színéről kapta nevét a jégachát

Jégachát

Átlátszó kalcedon, esetleg üvegopál? Mindkettő kvarcváltozat. A példány teljes mérete másfél centiméter

Jellegzetes gyöngyös kalcedon

Narancsszínnel színezett kalcedonkéreg

Az üregek belsejében hegyikristályok képződtek