Összes oldalmegjelenítés

2014. november 29., szombat

Tenyeribékák: egy maréknyi mentett béka, gyík 2014-ből

Ezek a képek a 2014-es év békamentésein készültek. Hivatalosan hüllő- és kétéltűmentések, hiszen nem "csak" békákat, hanem gőtéket, gyíkokat, szalamandrákat stb. is felszedünk az autók miatt számukra életveszélyes területeken. Az önkéntesek munkájának köszönhetően minden évben sok ezer állat menekül meg az úttesten történő értelmetlen pusztulástól, a telelő- és a szaporodóhely közötti tavaszi áthaladása közben, miközben se látva-se hallva, "szerelmesen" vándorol.

Ehhez természetesen meg kell őket fogni, vagyis a békamentés remek lehetőség azoknak is, akik szeretnének ilyen különleges állatokat "testközelből" látni, megfigyelni, érinteni, kézben tartani. (Amúgy védettek, ne zaklassuk őket feleslegesen.)
Minek is tagadnám: szeretem a gyíkokat, békákat, egyáltalán nem félek megfogni őket - nem bántanak. A gyerekek is lelkesen és ügyesen vesznek részt a befogásban, amiből kitűnik, hogy a "fujjfujj-teszed-le-de-rögtön!" senkivel se születik együtt.
Érdekes módon maguk az állatok se vonakodnak, ha kedvesen fogja meg őket az ember - talán érzik, hogy nem esik bajuk.
Sőt, a telelésből előbújó, még kissé dermedt gyíkok kifejezetten bekuckóznak az ember kezébe melegedni, a béka pedig nem ritkán még énekelni is kezd, ahogy az alábbi képek egyikén is látható...

A békamentő kerítés kiásása során fordította ki az ásó a sáros földből a fürge gyíkot - ezért ilyen  "piszkos". Kicsit nehéz volt elengedni, mert nem akart távozni. A meleg (kézmeleg) kincset ér a még dermedt hüllők számára.

Fürge gyík - Lacerta viridis. Hihetetlen finom és szép a bőrük, és egyáltalán nem fürgék. Jó testes gyíkocska ez: nem sínylette meg a téli koplalást

Nagy tavibékák, kétféle méretben. A kisebb bizony a nagyobb táplálékává is válhatna - mindent felfalnak, ami befér a szájukon, márpedig elég nagy szájuk van...

Jól felfújta magát! Zöld levelibéka - Hyla arborea

Már érzi, hogy nincs baj - leeresztett... Zöld levelibéka - Hyla arborea

Parányi dunai tarajosgőte - Triturus dobrogicus
Ez a kép ugyan tavalyi (2013), de remekül mutatja, mennyi dunai tarajosgőte kerülhet a kétéltűvédők egy-egy vödrébe.

Icipici fali gyík - Podacris muralis. Bár alig néhány napos lehet, már tud valamit az életről: a farkinca végét máris letörte valami (nem én voltam)

Csak tudnám, miért hívják ezt a lusta jószágot fürge gyíknak? Lacerta viridis

Gyakran pottyan a békamentők vödreibe a tőlünk nyugatra nagyon ritka, de nálunk szinte közönségesnek számító vöröshasú unka - Bombina bombina. Nincs két egyforma hasi mintázat!

Magabiztos kiállású, fiatal barna varangy hím (Bufo bufo). Nőstényt keresve "járőrözött" a farmosi nagy-nádas közelében, amikor szerencséjére a békamentők vödrébe esett. Arrafelé egyébként elég ritkán találni, az ásóbéka a legtömegesebb faj. Bezzeg az Ipoly mentén!

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) hím - Farmoson szinte mozog tőlük a talaj, bár 2014-ben messze nem voltak olyan sokan, mint 2013-ban.

Ezért hívják ásóbékának. Percek alatt befúrja magát - feneke nyolcasokat ír le közben, ahogy hátsó lábán lévő sarkantyújával feltúrja-tolja a talajt - elég érdekes látvány. Tavaszi reggeleken nem ritkák a "pislogó rögök" a puha talajú szántóföldeken

Térlátás nélkül. Félszemű barna ásóbéka - Pelobates fuscus


Zöld levelibéka (Hyla arborea), szabadon. Bízik a mimikriben :-)

Dínó-szerű pofa... pedig ez csak egy ártalmatlan fürge gyík - Lacerta viridis

Ez a szerelmes zöld levelibéka (Hyla arborea) még a kezemben is felfújja a torokzacskóját és énekel. 

Akrobatikus technikával szökik a békamentők vödréből a zöld levelibéka. Tapadókorongos ujjai segítenek neki ebben: a zöld levelik valóságos szabadulóművészek, fedeles doboz kell a befogásukhoz...

Megtermett nőstény barna ásóbéka - Pelobates fuscus

Nem valami barátságos kedvében találtuk... ez a nézés!!! Nincs az a csók, ami ebből csinos, fiatal királykisasszonyt varázsolna. Nagydarab, nőstény barna ásóbéka - Pelobates fuscus

Immár a fűben, szabadon a fiatal homoki gyík - Podacris taurica

A kis zöld leveli gödörben rejtőzik... Hyla arborea

Túl a célszalagon: a békapárt sikerült épségben a kis Garancsi-tóba juttatni. A barna varangyok petéiket vízben rakják le, egyébként nem mennek "úszni"... a nőstény, mint általában, jóval nagyobb mint a hím, ami az élete árán se engedné el párját

Erdei béka - Rana dalmatina (remélem). A "bajszosbékáknak" sok, hasonló megjelenésű fajuk van

Kedvencem: a terepszín mundért viselő zöld varangy - Bufo viridis. Óriásira is megnőhet. Ez egy fiatal, élénk színű egyed. Csak a szaporodási időszakban keresik fel a vizet. Ezt itt egy parkolóban fogtam...

Nagy tavibéka - Pelophylax ridibundus. De még milyen nagy... ezek életüket vízközelben (vízben) töltik, ritkán pottyannak a vödörbe

Kuszma, vagy más néven lábatlan gyík - Anguis fragilis. Mivel kígyószerű, lassan mozog, és néha az ösvényeken napozik, az ostoba emberek bántják, pedig teljesen ártalmatlan.

Barna varangy - Bufo bufo. A kicsiket sokféle ellenség veszélyezteti - még a nagyobb békák is zsákmányt látnak bennük. Elképzelni sem tudom, hogy lehet egy ilyen kicsi, ártalmatlan, erdei manószerű lénytől ijedezni...

Hozzáöltöztem a programhoz: békamentés a Garancsi-tónál :-)

A békamentésről tartok vetítéses előadást... ez is fontos. Szerencsére sok a természetbarát, sőt kétéltűbarát ember

2014. november 27., csütörtök

Kísértetnövények: élet klorofill nélkül

Mi a növény? Olyan élőlény, amelyre jellemző a fotoszintézis, amely során az élőlény zöld színtestei segítségével a napfény energiáját használja fel arra, hogy felépítse a testét alkotó molekulákat. A legkülönfélébb növények - fű, fa, virág - alapvetően ugyanígy tesznek.
Vagyis, minimumként elvárható, hogy egy rendes növény zöld legyen a zöld színtestei (klorofill) miatt.

Fonák (levéltelen) bajuszvirág - Epipogium aphyllum
Persze minden szabály alól van kivétel. Néhány növény nem fotoszintetizál, a testét felépítő anyagokat másképp szerzi meg. Levelük nincs is, hiszen nincs szükségük rá. Mivel ezeknek a furcsa növényeknek nincsenek zöld színtestjeik, a színük sem zöld, hanem inkább áttetsző, sápadt sárgás, fakó rózsaszínes - egyszóval: kísérteties. Van, amelyik más növényeken élősködik, és van, amelyik gombákkal él "életközösségben" (mikotróf életmód). A kísértetiességet fokozza, hogy sokuk - mivel nincs szükségük közvetlen napfényre - az erdő legsötétebb zugaiban, mély árnyékban él, ahol nem kell versengeniük más növényfajokkal.

Az alábbi néhány kép ilyen "kísértetnövényeket" ábrázol - velük 2014-es kirándulásaim során találkoztam.

Aranka - Cuscuta sp. Nagyon sokféle aranka van, mind élősködők. Nemcsak levelük nincs, hanem - ahogy gazdanövényre találtak, már gyökerük sem. Viráguk viszont van.

Aranka - Cuscuta sp. Az utolsó, amire a fokozottan védett Budaörsi Kopároknak szüksége van, az az arankainvázió.

Fenyőspárga - Monotropa hypopitys. Szaprofiton, azaz korhadéklakó: gombák segítik táplálékhoz

Vajvirág vagy szádor - Orobanche sp. A vajvirágok élősködők, levelük nincsen. Sok, nagyon hasonló faj van.

Vajvirág vagy szádor - Orobanche sp

Vajvirág vagy szádor - Orobanche sp

Ez kivételesen egy könnyen felismerhető vajvirág faj: vérveres vajvirág - Orobanche  gracilis

Vajvirág vagy szádor - Orobanche sp

Kónya vicsorgó - Lathraea squamaria Régi nevén "alattomos fogocsán". Élősködő, kora tavasszal virágzik

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis. Nem élősködő: korhadéklakó orchideaféle, gombákkal él együtt, ezek segítségével jut táplálékhoz. Védett faj

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis
Ibolyás gérbics - Limodorum abortivum. Nincsen levele, szára csak nagyon kevés klorofillt tartalmaz. Orchideaféle, gombákkal él "társbérletben". Védett faj

Fonák (levéltelen) bajuszvirág - Epipogium aphyllum. Fokozottan védett, nagyon ritka orchideaféle. Szintén korhadéklakó. Levelei egyáltalán nincsenek, gyökere is alig.

Fonák (levéltelen) bajuszvirág - Epipogium aphyllum

2014. november 24., hétfő

Denevér-túra Királyréten

A denevér-túrát a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezte. Szeretem ezeket a természetismereti sétákat, mert olyan dolgokat is megtudhatok, amiket magamtól vagy könyvből soha, vagy legalábbis nem ennyire "kézközelből". A denevér-túrát is már rég kinéztem magamnak, és nagy örömömre édesanyám is velem kívánt tartani, így ezen a reggelen ketten vacogtunk a Királyréti Erdei Iskola épülete előtt. A patak zúgása, a ködös erdő elemi erővel idézte az Alpok vagy a Tátra alsó régióinak hangulatát.


Szén-patak
A képeken úgy látszik, mintha kihalt volna az erdő :-) Persze nem csak mi voltunk itt, hanem egy busznyi kiránduló gyerek is - amikor megtudtam, hogy ők is a denevér-túrára jönnek... nincs az a denevér, ami békésen kibírna ennyi nyüzsgő, sivítva kiabáló, életvidám kisgyereket... De aztán nagyon is szórakoztatónak bizonyul a dolog. Osztálykiránduláson utoljára én is kisgyerek-koromban voltam, és most hallatlanul élvezem, hogy nem vagyok praktizáló pedagógus. Nem könnyű feladat... minden elismerésem az övék.

A túravezetők némelyikével már találkoztam korábbi DINPI programokon. Meglepően jó pedagógiai érzékkel és igazán szórakoztató stílusban kötik le a gyerekhad figyelmét - amennyire ez lehetséges egyáltalán - és a kérdezz-feleleknél a gyerekek némely válaszától hasunkat fogjuk a nevetéstől...
A kísérő pedagógus az ősz hajszálait emlegeti.

A tanösvényen szép lassan halad az ármádia, megtekintjük a kihelyezett fészekodúkat, a szarvasfélék agancs-csiszolgatásának és a vaddisznók vakarózásának nyomait a fenyők törzsén, a túrásokat és egyéb nyomokat, hallgatjuk a fekete harkály rikoltását, aztán előkerül néhány szemléltető viharvert gerezna, toll, patás láb, szarv, agancs és koponya is a "mindenféle halott dolgokat" rejtő hátizsákból.
Anyu nyest-ügyben konzultál a szakértővel. "Élvefogó csapda kell!" - azt hiszem, újabb zoológiai kalandok elé nézünk otthon, a padlásra beférkőzött nyest miatt...
Patakokon is át kell kelni, "rögtönzött híd készül!" kommentálja meglepően választékos stílusban az egyik kissrác - egyáltalán, jó fej kölykök, egy se nyafog a sár miatt, annál szívesebben tappognak bele és csúszkálnak rajta.
A remélt denevéreket rejtő régi tárnába turnusonként lehet bejutni. Fejlámpát kapcsolok, belépek a sötétbe - a tárna falain felragyognak a színesércek szemcséi, fejem felett vaskos vasérc-telér húzódik. Ezt bányászták itt, kis kohó is működött valaha a víz és a fa erejével, ezért van itt "Vasfazék" meg "Szén-patak".
Beljebb pedig ott csüng a tárna falán egy feltűnően edzett idegzetű közönséges denevér, akkora, mint egy szilva, sokszögletű árnyéka mozog  mögötte, apró lábacskáival kapaszkodik. Milyen aprócska! Aztán többet is megpillantunk a repedésekben - nem alszanak, ki-kinézegetnek bőr esernyőik mögül, még túl meleg az idő a téli álomhoz. Kapkodva próbálok fényképezni - csak pár percet töltünk bent, vakuzni nem akarok, se a denevérekre rávilágítani, úgyhogy nem sok reményt fűzök a képekhez. (Utólag egy képfeldolgozó programmal emeltem a kontúrt, színtelítettséget és fényerőt.)

A tárna vakon végződő mélyén néhány patkósorrú denevér függeszkedik. Ide-oda forgatják fura fejüket, radaroznak, "próbálnak minket elhelyezni a térben", de nem repülnek el.
Ragyognak az aranyszín pettyek a bánya mennyezetén, az ember így képzeli el az aranybányát. Pedig ez csak a "bolondok aranya", pirit, nincs itt arany, de gyémánt sem, ahogy az egyik ázsiai kisfiú rákérdezett... van viszont, ami sokkal értékesebb: élet.

Nagyon-nagyon kései virágzású bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria. A színe is szokatlanul lilás

Szén-patak. Át kellett lábolni rajta



Kis patkósorrú denevér függeszkedik a pirittől csillogó bányafalon

Kukucs! Éber szemek, vagyis inkább radarhullámok kereszttüzében