Összes oldalmegjelenítés

2020. június 29., hétfő

Zivatar, napfény és vadvirágok a Mátra bércein

Nagyon vártam már ezt a pénteket! Úgy osztottam be a munkát, hogy el tudjak szabadulni... szívesen kirándulok hétköznap, amikor kevesebb az ember, ráadásul ennek mindig van egy "tiltott gyümölcs" íze is... mintha lógnék az iskolából, vagy vakáción lennék, miközben mások nem. Ráadásul az előrejelzés körülbelül csak erre a napra nem jövendöl zápor-zivatart, felhőszakadást, ítéletidőt... Szóval, nagyon vártam már. Kiszemelt útvonalam nagyrészt a "Mátrabérc túra" nevű útvonalat fogja követni, ami a térképemen még kék kereszttel van jelölve, a valóságban viszont már kék sávval. Körülbelül húsz kilométer, és többségében azt is lefelé: lesz hát időm és energiám nézelődni, mi minden bukkan fel az út szélén...
Kilátás Parádsasvár felé
Gyönyörű, ígéretes reggel. Bámészkodok a troli ablakából kifelé. Felfigyelek egy feliratra egy régi ház falán: "vigyázat, omlásveszély", ebben semmi meglepő nincsen, de a tábla szürkén erezett márványlap, ízlésesen belevésett, aranyozott betűkkel. Bárki is írta ki, nem bízott a probléma gyors elhárításában!
Mintha kis zöld emberkék lennének a tojásdad békakonty virágai... Neottia ovata, védett növény
Aztán már kifelé robog velem a távolsági busz a Stadionoktól, ölembe vett kis hátizsákomból még meleget sugárzik a frissen vett fornettis sajtos rúd. Most is megcsodálom a Vakok Intézetének merész, szecessziós íveit és a libanoni nagykövetség homlokzatát díszítő meztelen nőszemélyekkel ékes domborművet. Aztán jön az M3-as, kicsit elszenderedek, száguld a busz... egy búzavirágtól kéklő búzatábla vágtat el, múló kék emléket hagyva a szemem felszínén. Elöl, bal kéz felé ott vár rám lilás tömbjével a Mátra.
Erdei ujjaskosbor - Dactylorhiza fuchsii subsp sooana (az erdei ujjaskosbor fehér alapszínű változata, más néven Soó-ujjaskosbor)
A kis mátrai faluban rajtam kívül csak két kéktúrázó tinilány száll le, folyamatos csicsergésük már a buszon is andalító volt, pillanatok alatt el is tűnnek. Én békésen ballagok, a reggeli hűvösségben szinte simogató a napfény. Hihetetlen, hogy az elmúlt napok esőitől hogy kizöldült minden! Ujjongó, ünnepi a táj. Már az aszfaltút szélén is felbukkan pár érdekes növényfaj - érzem, hogy látványban gazdag nap lesz ez a mai! Harsány madárdal zengi az életet, egy énekes rigó átszökdel előttem, nagy szemeivel rám néz, félrebillenti a fejét, aztán felröppen és eltűnik a lombok között. Az ég kék, makulátlanul kék felettem.
Erdei ujjaskosbor - Dactylorhiza fuchsii subsp sooana. Védett növény
2012-ben a Magyar Posta Soó Rezső professzor emlékére bélyeget adott ki, rajta a Soó-ujjaskosbor ábrázolásával. A professzor bélyeggyűjteményéből nyílt kiállításra különleges alkalmi bélyegző is készült, amelyet az első napi borítékra nyomtak. Ezt a bélyegzőt én terveztem és kiviteleztem, ahogy magát a kiállítást is, még a Bélyegmúzeum dolgozójaként.
Nedves a föld a lábam alatt, villanypásztorral körülvett legelő mellett haladok, visszanézve látom a két lányt a távolban, ahogy rájönnek, hogy lekeveredtek a kék jelzésről, mindjárt az elején... Hamar nyomomba szegődnek, majd lehagynak, még mindig folyamatos csicsergéssel. Én ezalatt az út szélén felbukkanó görvélyfüvet, érdekes apró gombákat, káprázatosan szép rezgőfüvet fényképezgetem. Időmilliomosnak érzem magam!
Göcsös görvélyfű - Scrophularia nodosa
A Piszkés-tetői csillagvizsgáló közelében rövid időre megpihenek egy kis, fedett esőházikóban. Meg is reggelizem az egyik sajtos rudat, korán indultam, kimaradt az otthoni reggelizés... és sajnos a kávé is.
Aztán újra felkerekedek, az erdő immár lombkatedrális, királyi bükkök szürke oszlopai közt a szagos müge finom, fehér virágait mintha tündérkéz hintette volna el. Ahogy Galyatető felé közeledek, egyre több a magasabb hegyvidékre jellemző növényfaj: örömmel pillantom meg egyik kedvenc vadrózsa-félémet, a tüskétlen, sötét rózsaszínű havasalji rózsát és a pávafarkú salamonpecsétet, amiből még sose láttam itthon virágzó példányt, egészen mostanáig.
Közönséges rezgőfű - Briza media
A galyatetői kilátó tövében ismét leülök egy padra, megnézem a térképet, emlékezetembe vésem az útvonalat, hogy sokáig ne kelljen újra elővenni. Futó ötlet - betérek a Turistacentrumba, öröm látni, hogy nyitva van és nagy élet zajlik benne. Végül is, déltájt jár az idő... Iszom egy presszókávét, ami ugrásszerűen lendít az energiaszintemen, de még inkább az, hogy ismerősre bukkanok: mármint, a fészbúkról ismerős, persze ő szólít meg engem, bemutatkozunk - végre találkozunk élőben is!

Engem mindig nagyon feldob, ha örülnek nekem, beszélgetünk, aztán vidám léptekkel indulok neki a Galya-csurgó irányába a lefelé vezető ösvénynek. Az idő csodálatos. Erre mondják, hogy tökéletes kirándulóidő!
Sárgástönkű kígyógomba - Mycena renatii
Vidám kedvemet az se csökkenti, hogy pokolian sáros, csúszós az út. Konkrétan, a talajból bukkan fel vidáman áramolva a víz, szóval így néz ki egy nem foglalt, időszakos forrás... és máris vannak benne aprócska ászkarákok. A vízfolyást egyszer nem sikerül túl ügyesen átugranom, kimoshatatlan, sötét sár fröccsen a nadrágszáramra, de túracipőm kiváló, vízhatlan. Jó vétel volt.
Az Országos Kéktúra hívogató szakasza
Vannak azért ezen a Mátrabérc túraútvonalon emelkedők is, de azért összességében lejt az út, néhol egész meredeken. Egy ponton, alighanem a Nagy-Lipót oldalában kinyílik a panoráma Parádsasvár felé. A Károlyi-kastély épülete, akár egy vörös-arany ékszerdoboz zöld bársony terítőn...
Erdei pihenőhely a Piszkés-tetői obszervatórium közelében
A bükkfák némelyike megcsavarodva, derékban eltört, a napfényessé vált talajon embermagasra tört már fel az újulat, alighanem a jó pár évvel ezelőtti jégtörés tarolta le ezt a hegyoldalt... Kicsit odébb figyelmem a százféle fás szárú növény felé fordul. Akad itt minden: lucfenyves, sőt finom, világos zöld tűjű himalájai cédrus is, a gyepűrózsa bokrai néhol virággal borított alagutat képeznek az ösvény felett összeborulva, és zúgnak, zúgnak rajtuk a rózsabogarak... a húsos som pedig már hizlalja miniatűr szilvát formázó terméseit. Előttem megpillantom a Kékest, valóban kék ebben a párás időben, az égen sötét felhők úsznak nehézkesen.
Illatos gólyaorr - Geranium macrorrhizum. Nem őshonos: kertből szökhetett meg
Csór-hegyen ismét pihenek egy rövidet, jól esik kortyolni a kulacsból és eltüntetni két zacskó sósropit. A fák alatti sűrűben kétlevelű sarkvirágok emelik a magasba finom, szúnyogforma fehér virágaikat, de kardos madársisakot is látok. Amikor arra gondolok, hogy itt madárfészek kosbornak is lennie kell, hirtelen megpillantom azt is. Ahol egy orchideafaj megtalálja gombapartnereit, ideális talaját, ott akár több is lehet...
Havasalji rózsa - Rosa pendulina. Védett növény
A hidasi erdészháznál egy gombásszal találkozom - ő volt aznap az egyetlen ember, akivel a húsz kilométer során találkoztam - kosara üres, megbeszéljük, hogy kell még pár nap a gombáknak. Amiket én láttam, azok is "bébik" voltak még.
Mátraházára érve a sárga négyzet jelzésre váltok, órámra pillantva - jujujj, de elment az idő a bámészkodással, fotózással! Szednem kell a lábam, ha az utolsó pesti közvetlen járatot el szeretném csípni!
Azért persze az unkák miatt megállok. A mélyebb keréknyomokban megült a víz, és a vízben megültek az unkák. Sárgahasúak lehetnek, de nem győződök meg róla. Az aprócska békák rezzenetlen tekintettel merednek rám fura vágású pupillájukkal. Aztán az egyik megunja és felleget kavarva az iszapból eltűnik valahol a pocsolya titokzatos mélységeiben.
Napok óta sok az eső - harsogóan zöld minden
Mátraháza! A Decathlon túráról ismerős pont... Átvágok a parkolón, a legtöbb bódé már kinyitott, szomorúan látom a "Kiadó!" táblát azon a bódén, ahol párszor életem egyik legfinomabb, noha címke nélküli házi vörösborát ittam...
Magam mögött hagyom az aszfaltot ismét, bár az út továbbra is többé-kevésbé ennek vonalát követi. Kellemes, szelíden lejtő, jól kijárt turistaút ez. A máshol már rég elvirágzott nagyvirágú méhfüvek itt még csak most nyílnak. Minden nedves és hűvös, szinte barlangszerű - különösen, hogy a napfény is eltűnt a vaskos felhők mögött. Piruló galóca emeli fejét az út szélén, amott pedig hihetetlenül sárga vajvirágot pillantok meg...
Pávafarkú salamonpecsét - Polygonatum verticillatum. védett növény
Farkas-kútnál megmosom a kezem, arcom a jó hideg, csobogó forrásvízben, tenyeremből iszom is, aztán felfrissülve nekivágok az utolsó rövid szakasznak Sástóig. Mivel azt a bizonyos buszt már csak nagy rohanással érném el Mátrafüreden, rövidítek: végtére - remélem - Sástón is van megállója.

Sástónál kiérek az erdőből, felszikrázik a nap a réten, a péntek délutáni kiránduló családok is megjelennek. Valami fotós társaság gigantikus teleobjektívekkel felszerelve a tavon pózoló vadkacsákat fotózza. Megkeresem a buszmegállót - kis segítséggel sikerül - van még időm egy pohárka sörre is... beszélgetek a bódés emberrel, nini, megint valaki, aki örül nekem és szívesen szóba is áll, összevetjük tapasztalatainkat kézműves sörök témájában, aztán már mehetek is a megállóba.
A busz pontosan érkezik, alig ülnek rajta - azért ez még a karantén hatása - zavartalanul szendereghetek egészen a Stadionokig.
De jó volt ez a nap!
A galyatetői kilátó

Az eső a gombákat is előcsalogatta

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett növény

Kardos madársisak - Cephalanthera longifolia. Védett növény

Közönséges lucfenyő - Picea abies

Kilátás a Kékes felé

Sorakoznak a Mátra bércei

Néhol megritkította az erdőt az évekkel ezelőtti jégtörés...

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Orvosi veronika - Veronica officinalis

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium. Védett növény

Unka a keréknyomban megülő pocsolyában. Nem győződtem meg róla, hogy vörös- vagy sárgahasú unka-e (az élőhelyből inkább sárgahasúra tippelnék.) Bombina sp.

Harsány zöld mohával fedett vulkanikus tömbök a Nagy-Hidas patak egyik kis névtelen beágazásában

Nagyvirágú méhfű - Melittis melissophylla subsp, carpatica

Micsoda lehetetlen szín! Sárga vajvirág - Orobanche lutea.

"Régen minden jobb volt!" Kétlevelű sarkvirág tavalyi, jóval magasabb kórójával. Védett növény

Farkas-kút környéke kedvelt kirándulóhely

Madárfészek-kosbor áradat a mátrai tisztáson - Neottia nidus-avis. Nincs klorofillja, ilyen "teljes virágpompában" :-)

Piruló galóca - Amanita rubescens

Unka pislog a pocsolyában (Bombina sp.)

2020. június 19., péntek

A kora nyár színei, élő kincsei: túra Pilis-tetőtől Dömörkapuig

Úgy intéztem a dolgaimat, hogy megint legyen lehetőségem egy hét közbeni kirándulós napra. Egy jó kis természetbúvárkodós, bámészkodós, madárdalos, vadvirágfotós sétáról álmodoztam... Erre pedig ideális terep a Pilis. Igaz, a várható zivatarok miatt narancssárga riasztást adott ki az OMSz, de saját "belső túraszabályzatom" szerint csak a vörös riasztás ok az otthon maradásra, holmi narancssárga ellen elég egy esőkabát és egy vízhatlan túrabakancs...
Japán rózsa - Rosa rugosa. Kelet-Ázsiából származó, adventív vadrózsaféle - bármelyik kertben megállná a helyét
Kora reggel van, és az égnek a Duna felett máris van egy furcsa, ólmos színe. Fülledt az idő, és bár felhő nincs az égen, érezni valami párás, nyomasztó jelleget a levegőben. Kémlelem a buszból az eget a Pilis felett... hát, fura színe van, felhőtlen, de fura.

Kétbükkfa-nyeregnél csak én szállok le. A durván ácsolt faasztaloknál kirándulásra készülődő család pakolászik, én a szomszédos asztalnál egyeztetem az útvonalat a térképpel. Irány a zöld kereszt jelzés!
Hölgypáfrány - Athyrium filix-femina
Eleinte kis kaptató, aztán közel vízszintes, mély keréknyomokkal árkolt erdészeti úton ballagok. A mélyebb keréknyomokban pocsolyavíz csillog. Párás, föld-illatú a levegő, mélyet szippantok belőle. Örömömre az út szélén máris érdekes növényeket pillantok meg: pár tő piros mécsvirágot, aztán orvosi veronikákat. A fák között hölgypáfrányok bókolnak. Kövéren, fekete bogár mászik kínos méltóságteljességgel, lassan egy kivágott fa nedvesen csillogó tönkjén.
Nem látványos, de ritkán találkozom vele: orvosi veronika - Veronica officinalis
Az elegánsan ívelő úton mindössze egy-két terepfutóval találkozom. A zajos kiránduló család messze elmarad mögöttem, körülölel a madárdal és az erdő sokféle illata. Bele-beleszippantok a levegőbe, ami hol rókákról mesél, hogy akácvirágokról.
Sárga gyűszűvirág - Digitalis grandiflora. Nagydarab megporzókra tervezve
A műúthoz érve megindulok rajta felfelé. Használaton kívül van, mióta megszűnt zárt honvédségi terület lenni a Pilis-tető, mégis meglepően jó minőségű. Kiválóan lehetne rajta aszfaltos erőnléti edzéseket tartani: lassan, de egyenletesen emelkedik, szinte nyílegyenes, felette összeborul a fák zöld koronája. Sehol senki. Ballagok hát az út közepén - egy pestinek ez szokatlan élmény - kétfelől pedig harsog, zeng a madárdal, és minden nagyon, de nagyon zöld. Az útszegélyt sárga réti boglárkák, fehér olocsáncsillaghúrok, rózsaszín bürökgémorrok pettyezik, díszsorfalat állnak a közönséges ínfű mély liláskék gyertyái.
Vajvirág - Orobanche sp.
Az aszfalt töredezetté, murvássá változik, kinyílik felettem a lombkorona, és már fent is vagyok a Pilis-tetőn. Nemrég jártam itt... most mégis mennyire más! Elég volt egy kis eső, hogy kisarjadjon minden. Zöld hajtások fedik el a tavalyi, aszúsárga füveket, de még a fehérlő csontdarabokhoz hasonló kőgörgetegeket is.
Kilátás a Pilis-tetőről
Mászkálok a kilátó környékén - szét is ugrasztok egy szerelmespárt, itt fent kis szellő lengedez, és már nem tiszta kék az ég. Bodros felhők valóságos flottája sorakozik a láthatáron. Valahogy vidámabb lett a hangulat is, de tudom, hogy ez átmeneti, amolyan vihar előtti megnyugtatás...

Inkább fotótémákat keresgélve mászkálok, találkozom néhány "régi ismerőssel", érdekes növénnyel... lám, megvagytok ti is, látom megsínylettétek a száraz tavaszt..." beszélgetek velük gondolatban. A hajdani óriás "betongarázsok" graffitis fala hallgat, de az élővilág valósággal "szóba áll" velem.
Egy megkésett vitézkosbor - Orchis militaris. Védett növény
Egy mélyedésben, szélvédett zugban olyan tömény rózsaillat csap meg, hogy megszédülök. Kinyomozom, honnan lendítette ide a szél... élénk rózsaszín foltokat pillantok meg, nini, ráncos levelű rózsabokrok ékeskednek a tenyérnyi nagy virágokkal. Japán rózsa, dísznövény, hogyan kerülhetett ide? Láthatóan jól érzi magát...
A boglárkalepke szívósan, de hiába keresgél nektárt a vitézkosbor virágaiban
Egy elvirágzóban lévő vitézkosbor virágfürtjén feltűnő buzgalommal keresgél egy boglárkalepke. Ide is, oda is bedugja hosszú pödönyelvét, kotorászik. Legszívesebben megmondanám neki, hogy kár a gőzért: a vitézkosbor virágában nem fog nektárt találni. Bár valószínűleg nem hinne nekem...
Japán rózsa - Rosa rugosa
Nekivágok lefelé a cikcakkos turistaúton. Meglepően sokan jönnek szembe. Ennek ellenére lefelé haladtomban még egy csinos őzbakkal is találkozom. Szeretem ezt az útvonalat: néhol csodálatos, szívszakasztó panoráma nyílik meg, másutt a kövek között surranó gyíkok, a miniatűr sziklakerthez hasonló sziklai növényvilág ragadja meg a figyelmemet.

Nem is számítottam rá, hogy valaha találkozunk. A jégkorszak melegebb időszakaiból itt maradt, fokozottan védett ritkaság: magyarföldi husáng (Ferula sadleriana)
A gyíkok igencsak fürgék. Bár szinte minden méteren elzizzen valami a lábam alatt, megpillantanom is alig sikerül egyet-egyet. Zöld és fali gyíkok, jól feltöltött napelemekkel...
Hol egy-egy tarka nőszirmot, hol pázsitos nőszirmokat veszek észre. Muszáj megszagolnom, mert mindig meglep, mennyire olyan az illata mint a kajszibaracké...
Tarka nőszirom - Iris variegata. Védett növény
Aztán elegyes erdőbe süllyed az út, összeborul felettem a zöld alagút. A fehér madársisak és a madárfészek kosbor - ez a sötét erdőalján gyakori két orchideaféle - már elvirágzóban van. Megcsillan a levelek közt beszűrődő fény, ahogy megcsodálom, mint mindig, a nagyezerjófű megunhatatlan, egzotikus szépségét.
Japán festményt idéz a látvány
Kaszálórét, magasan hajladozó zöld füvek, őrületes illatok: a fagyal magasra nőtt bokrai menyasszonyi csokrok ezreit dajkálják: a parányi fehér virágokból álló fürtök valósággal ontják a bódító illatot. A fák között megpillantom Pilisszentkereszt háztetőit. Ragyog a napfény, tornyos, fehér fellegek emelkednek a magasba, szinte égetik a napsugarak a hátamat. Minden kicsit mintha "túlexponált" lenne... túl éles színek, fények és árnyékok, túl kék ég túl fehér felhők, túl meleg. Nem téveszt meg mindez.
Kökény-tükrösdíszbogár - Capnodis tenebrionis
A csinos faluban megállok egy jegeskávéra Hildánál. Teltház van, kint a kis asztaloknál családok sütiznek, és befut egy tarka ruhás kerékpáros csapat is. A fél tucat srác mind sovány, izmos vádlijú, amolyan kerékpározásra született legény, nem is beszélnek másról, mint a bringákról. Aztán a hátam mögé, a hegyoldal felé mutogatnak... Odanézek. Hoppá. Valósággal véraláfutás-lila az ég, a hegytető kontúrja elmosódott... Itt még szikrázik a nap és nevetnek a fagyizó gyerekek, de hogy ott mi van... félelmetes látvány!
Leselkedő zöld gyík hím - Lacerta viridis
Komolyan megkísért a gondolat, hogy a közeli buszmegállóba beállva bevárjam a hazavivő buszt. De ahogy kikanalazom a jegeskávé utolsó cseppjeit is, lebeszélem magam az efféle "pesti puding" viselkedésről.
Az utolsó napsugarak mellett ballagok ki a faluból a meredeken felfelé tartó, piros sáv jelzésű úton. Mögöttem megmorran az ég.
Nagy ezerjófű - Dictamnus albus. Védett növény
Erősen izzaszt az emelkedő, de még inkább a fojtóra váltó légnyomás. Mintha még a hajszálaim vége is szikrázni kezdene az elektromosságtól, ami megtöltötte a levegőt. A madarak némelyike elhallgatott, mások, kiváltképp a feketerigók, tovább énekelnek, valamiféle "nem vagyunk mi cukorból" stílusban. A fák közt szinte alkonyati a sötétség.
Bölcsőben. Magyarföldi husáng - Ferula sadleriana
Folyamatosan dörög-morog az ég körben, amikor kiérek az aszfaltra. Egészen a kék sáv jelzés becsatlakozásáig ballagok rajta, közel három kilométert. Egy szál biciklis suhan szembe, autót egyet sem látok. Enyém az aszfalt - ismét - és ez furcsa örömmel tölt el. Mintha az enyém lenne most, ebben a különleges pillanatban - ami láthatóan fedezékbe űzte a kirándulókat - minden, az egész vidék.
Az aszfaltút szélén gyepűrózsa-bokrok lengetik hosszú, tüskés hajtásaikat, a meredek partfalakon sárga gyűszűvirágok fészkelnek.
Elvirágzóban lévő fehér madársisak - Cephalanthera damasonium. Védett növény
Figyelmemet leginkább a saspáfrányok kötik le. Ritkán látni ekkorákat, a Vörös-dagonya szivárgó vize táplálhatja őket... leveleik még nem göngyölődtek ki teljesen, nézegetem a kialakult formákat. Mintha milliónyi kis szívet mutatna felém a páfrányos... Az utat komoran őrzik a bükkök, a különféle tölgyek, a vadcseresznyék, a szelídgesztenyefák. Szinte minden fa más fajhoz tartozik.
Klorofill nélkül is van élet. Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis
Jobb kéz felé letérek a kék sáv jelzésű ösvényre. Elég meredek, de szerencsére nem sáros-csúszós. Az ég morajlása mintha csendesedett volna. Ránéznék a műholdképre, de nincs net. Irány a Sikárosi-medence!
Az ég borongós, de a sziklák még őrizhetnek némi meleget: meglepően sok a gyík, ami még mindig "napozik". A Pilis-tető fehér mészköve átadta a helyét a vulkanikus, érdes-szürke andezittömböknek.
A fák közül kibukkan Pilisszentkereszt látképe...
Valamiféle megkönyebbülés érződik a levegőben. Még mindig sötétszürke az ég, de a fojtogató hangulat megszűnt. Valahol a hátam mögött távolodik a zivatar. A kedvem is megváltozik, szegfűfajokat keresgélek a Sikárosi-réten. Egy fatönkre leülve meg is pihentem, ittam a kulacsból, átpakoltam a hátizsákomat - talán már nem kell pillanatok alatt előkapnom az esőcuccot. Az erdészház felől érces, otthonos kakaskukorékolást hoz a szél.
Az út szélén egy jó tenyérnyi parlagi rózsa virág szinte rám kacsint.
Vesszős fagyal - Ligustrum vulgare
Elmerülök a Bükkös-patak szurdokában. Zöld, mohás, korhadék-illatú minden. Mennyire más most, mint a jeges-kék világ, amit idén, kora tavasszal láttam itt! A patakban alig van víz, a mélyebb részekben szinte áll is. Bezzeg a víz lakói nem álldogálnak. Ezer és ezer kis fekete ebihal zsizseg benne. Nem tudom, milyen faj lehet, júniusra bármelyiknek nagyobbnak kéne már lennie... de az is igaz, hogy az extrém szárazság miatt késhetett a peterakás.
Hölgypáfrány - Athyrium filix-femina kigöngyölődő levelei
Ugrálok kőről kőre - eléggé csúszik - lépdelek a nedves földön, itt bizony eshetett, vizes minden. A pihenőhely padjai igencsak megkorhadtak már, az asztal szinte eltűnik a felsarjadt aljnövényzetben. A hidacska is inog, de keltem már át rosszabb állapotban lévőn is... A patak vize, mint az élő smaragd. Tükre visszaveri a fölé boruló fák zöldjét. Medrébe kimosott gyökerek markolnak. Amazonas-vidéket idéző zöld, nagyon zöld világ!
Térfigyelő. Közönséges bükk - Fagus sylvatica
Követem a patakmedret kísérő utat, bár némi zavart okoz, hogy a térképemhez képest módosították a jelzéseket. Mindegy. A patak a biztos "terepalakulat"! Itt még elkanyarodhatnék Pilisszentlászló, majd Visegrád felé, de eléggé elment az idő a fotózgatással. Úgyhogy irány Dömörkapu!
Parlagi rózsa - Rosa gallica
Itt is nemrég jártam a barátaimmal... Az aszfalt fényesen csillog, frissen vizes, megmosdatta a zápor, ami engem elkerült. A felhők szétnyíló résein átszikrázik a Nap. gyönyörű, ünnepi minden, millió és millió vízcsepp szikrázik mindenfelé. Emlékszem a buszmenetrendre a pilisszentlászlói elágazásnál... látom, hogy erre a néhány kilométerre van ötven percem, bőven elég.
Réti kakukkszegfű - Lychnis flos-cuculi
Nézelődve ballagok hát, el a honvédségi terület mellett. Kétfelől vadalmafák, gyepűrózsa-bokrok, a bokrok alatt épp nyíló törékenyen karcsú kígyóhagyma-virágok. És harsány, győzedelmes madárdal. Az énekes rigó dupla strófát kedvem lenne felvenni diktafonnal - de ennyi időm azért nincs.
Ebihalak a Bükkös-patakban
Mire a buszmegállóhoz érek, kikékül az ég. Csodálatosak a fehér, tornyos felhők, a zöld hegyoldalak. Nincs más dolgom, mint Szentendrére beérve jegyet váltani az automatából a HÉV-re, és a délutáni arany ragyogásban hazautazni vele...
Húsz kilométernél alig volt hosszabb a túra, és mégis mennyi hangulat, élmény, táj, hang és illat, élő kincs mutatkozott! A Pilis igazán bőkezű volt velem... Gazdagnak érzem magam... élményekben gazdagnak. És ezt senki sem veheti el tőlem.
Még egy izgalmas kalandregény is akad a hátizsákban, amit olvasgathatok a járműveken, hazáig. Tökéletes nap!
A Bükkös-patakban most elég kevés a víz, alig esett eső

Nyár eleji "szurdok-zöld" színek

Valósággal mágikus, mesebeli hangulatot keltenek a gyökerek...

A természet graffitije: zuzmófoltok

A Bükkös-patak akár valami amazóniai smaragd-folyó is lehetne

Erdei varjúköröm - Phyteuma spicatum. Védett növény

Veresgyűrű som - Cornus sanguinea

Gyepűrózsa - Rosa canina