Összes oldalmegjelenítés

2017. november 25., szombat

Ködvadász túra a Börzsönyben: Nagymaros - Szent Mihály-hegy - Zebegény

Napok óta köd ül a Kárpát-medencében, mint leves a tányérban. Egy melegfront szokatlanul enyhe, nyirkos időt hozott. Abban reménykedtem, hogy pár száz méterrel feljebb kék eget találok, és alattam fog hömpölyögni a novemberi vattacukor... nos, nem így lett, mégis gazdagabb lettem egy rendkívül hangulatos túra képeivel!
Túlöltöztem. Ez egészen biztos, már a vonaton is. Kinézve a vonatablakon még csak nincs is köd, inkább valami vigasztalan szürkeség ül mindenen. Reggel hét óra múlt, és nem tudni, felkelt-e már a Nap egyáltalán.
Kismarosnál megkísért a gondolat, hogy leszálljak, és Királyréttől felmásszak a Csóványosra vagy a Nagyhideghegyre. Masszív ködpárnák gomolyognak a hegyek derekától felfelé... de aztán mégis Nagymarosig utazok, az ilyen hirtelen módosítások nem mindig szoktak jót hozni.
Ballagok felfelé a Diófa utcán, mögöttem emelkedik a katolikus templom gótikus tornya, megnyugtatóan kongat hármat - háromnegyed nyolc van. Lassan kiérek a házak közül, amikor két kutya állja utamat. Itt a "faluszélen" már máskor is meggyűlt a bajom az agresszív, szabadon mászkáló kutyákkal, és ez most sincs másképp. Az egyik egy csivava-korcs, dülledt szemével mered rám, miközben a gyűlölettől fröcsögve, hisztériásan ugat rám. Ez még nem lenne baj, de ott van mellette a haverja is, egy legalább ötven kilós kaukázusi juhász-szerűség. Kénytelen vagyok kis lépésekkel, folyamatosan hessegetve haladni felfelé, nem rúgom föl a bokám felé kaffogó elmebeteg csivavát, nehogy a juhászkutya is beavatkozzon a mókába - egyébként nyugodtan ül, és ég felé tartott pofával, vonyítva járul hozzá az általános hangzavarhoz. Olyan nincs, hogy a két dög miatt visszaforduljak. Határozottan nézek rájuk, és jedi-trükköket vetek be. Végül sikerül átjutnom rajtuk.
 Nem vagyok túl nyugodt, amikor felbukkan a következő két kutya.
Ezek gyávábbak, vagy én jöttem bele a dologba, mert már nézéssel is sikerül őket meghátrálásra bírni. Ugatnak, mint a veszedelem, és hátrálnak.
Végre!
Itt vagyok természetes élőhelyemen, az erdőben. A rozzant, bilikék Trabant már nem áll itt a fák kapujában. Remélem, valahol már mint retró élménytrabantozásra, esetleg nosztalgikus csajozó verdaként szolgál...
Sár van! Sár, sár, meg ezen kívül még egy pici... sár. Ahol járható lenne az ösvény, ott a felpuhult talajt kihasználva a vaddisznók tettek róla, hogy ne bízzam el magam. Néhol kidőlt fatörzseken mászok át - szivacsos, puha, vizes moharéteg borít mindent, a bükksarjak vízcseppeket zuhogtatnak rám.
Csendes az erdő, egyre halkul mögöttem a hisztérikus ugatás - gondolom más is jár arra, ahol én - előttem a végtelen, ködbe vesző bükkrengeteg. 
 Cuppogok a sárban felfelé, máris lemondok arról, hogy a Remetebarlangok felé menjek - az a rész most konkrétan járhatatlan lehet, de legalábbis balesetveszélyesen csúszós. Inkább kitartóan ballagok előre, a Szent Mihály-hegyi elágazás felé.
Itt is van. A köd, ha lehet, még sűrűbb lett, és olyan sötét van, mintha nem is nappal lenne... valamiféle tompa szürkület. Csend van, csak a vízcseppek kopogása és a köd súrlódó hangja hallatszik. Mert az arcomon érzem, hogy jár a levegő, de erről a köd nem vesz tudomást.
 Békés perceket töltök azzal, hogy panorámafotót készítsek a ködbe vesző lombkoronáról a fejem felett. Egyáltalán nem könnyű a digitális vonalon tartanom a masinát, a szemembe vízcseppek hullanak, ahogy a fejem felé tartom. Hirtelen fekete falevelek indulnak meg felém, lefelé, pilinckézve, fekete-fehér film most a világ, akár egy grafikán.
A bükkavar színe alattam, akár az olvasztott bronz. Nedves, mégis zizeg, ahogy lépek. Néha kénsárgán fellobbannak a juhar levelei. Amúgy szürkébe hullik a világ. Szinte a bőrömön érzem a körülöttem nyüzsgő néma életet.
 Kibukkanok az Ürmös-réten. Hirtelen minden tájékozódási pont eltűnik. Körülöttem néhány méternyi, kör alakú terület, ahol látom a zöld füvet, aztán csak a sziporkázó, hömpölygő szürke semmi. Mintha egy buborékban mennék. A Julianus barát-torony az utolsó pillanatban bontakozik ki előttem. Panoráma nyilván nincs, igaz turisták sem, így kihasználom a torony aljában a kiváló akusztikát egy kis éneklésre.
 Lefelé se könnyebb, csúszik minden. Egy őrült terepfutó szalad felfelé a pokolian csúszós, saras meredeken, az első ember, akivel ma találkoztam az erdőben. Óvakodok lefelé, és mégis egy pillanat alatt kicsúszik alólam a lábam. Egy virtuóz csavarodott mozdulattal megóvom a fényképezőgépet a sárba eséstől, sőt nagyjából magamat is. Sáros kezeimet az avarba dörzsölve próbálom letisztogatni.
A sárga sáv jelzésen megyek tovább. Hirtelen hullámzani kezd körülöttem a köd, és kiszínesedik a világ. Felnézek: felettem kis kék ég-foltocska, bal felé távolabb a Nap homályos korongja sejlik át a ködön. Hirtelen szinte fellángolnak a novemberi avar színei. Bronzbarnák, sárgák, fakózöldek. A fűszálak vörösesek, a moha vadítóan smaragdzöld. Valahol messze egy fakopáncs dolgozik.
 Elcsípek objektívemmel egy kései baracklevelű harangvirágot. Ezek egészen a fagyokig nyílnak. Amott egy fa törzsén a zuzmó szív alakot formáz... apró ajándékokat kapok az erdőtől. A lábaim remegnek az erőfeszítéstől és a koncentrálástól a csúszós terepen... észnél kell lenni. Aztán hirtelen, mintha egy takarót lebbentenének fel, eltűnik a köd körülöttem. Hallom Zebegény zajait, egy gépi fűrészt, a vonatot... néhány kiránduló is jön szembe. A fák között oldalra nézve látom, ahogy a köd ezüstfehéren hömpölyög alattam, a Duna felett.
Zebegényben van időm egy kávéra - jól esik a kezemet melengetni a papírpoháron - aztán megveszem a vonatjegyet, sétálok még egyet a Duna-parton. Itt barátságos kutyával találkozom, rám is ugrik. Mudi - furán kerek szemeivel rám mered, és játszani hív. A Duna felett ragyognak a fénysugarak, táncolnak a nagy víz hullámainak hátán, a hegyről birkózó óriásokként szakadnak le a köd tömör fellegei.
Jön a vonat... mennem kell, vissza, Pestre.
















2017. november 18., szombat

Egy "orchideavadász" kalandjai 2017-ben

Ez a glóbusz az orchideák bolygója. Az egész világon megtalálhatóak, a forró trópusoktól a fagyos tajgákig. Orchideák élnek az esőerdőkben és ott vannak a szibériai tajgán. Van, amelyik nagy és feltűnő, mások parányiak és rejtőzködők. Némelyek fákon élnek, mások a talajon. Életmódjuk más téren is változatos. Némelyik évekig ki sem bújik, rejtőzködik a talajban. Van, amelyik hagyományos módon, színnel, illattal és nektárral csalogatja a megporzókat, mások trükkösebbek: nektárgazdag virágokat, nőstény rovarokat utánoznak, vagy sebzett növény illatát bocsátják ki (hogy hernyóevő darazsakat csalogassanak), esetleg hússzínűek és erjedős illatúak: hiszen a hangya és a légy is lehet "célcsoport". Sőt olyan (hazai) orchideaféle is akad, amelyik annyira önbeporzó, hogy ki se nyílik...
Janka-sallangvirág - Himantoglossum jankae. Fokozottan védett
A magyarországi orchideafélék mind talajlakók és nagyon változatos az élőhelyigényük. Felhagyott kőbányától kezdve útbevágáson keresztül a láprétekig, homokpusztáktól a párás szurdokokon át a száraz sziklabércekig mindenfelé találkozhatunk valamilyen orchideafélével, sokszor a "leglehetetlenebb" helyeken. Van, amelyik viszonylag nagy, látványos és gyakori, mások ritkák, és alig veszi észre őket még az is, aki ismeri és szándékosan keresi. Jó tudni, hogy valamennyi orchideafajunk védett, sőt némelyik fokozottan védett! Szerencsére az orchideafélék többsége kifejezetten vonzódik az utak széléhez, talán mert itt kevesebb a (növényi) vetélytársuk...

A 2017-es esztendő elhozta a számomra az első hibrid orchideát, egy tarka pettyeskosbor-sömörös kosbor hibridet. Idén láttam először légybangót, és sikerült megtalálnom a Mecsekben a Norden-, a mecseki-, és a morva-nőszőfüvet.

Ám ebben a bejegyzésben az a legfontosabb üzenet, hogy az orchideák: SZÉPEK!
Vigyázzunk rájuk, hogy igaz legyen a jelszó: 

Amíg csak a Föld forog, mindig lesznek kosborok!

A képeket az idei, 2017-es év "terméséből" válogattam. Mivel idén is sikerült újabb fajokkal gazdagítani a "digitális herbáriumot", íme "digitális herbáriumom" aktuális fajlistája:

Agárkosbor (Orchis vagy újabb nevén Anacamptis morio)
Bíboros kosbor (Orchis purpurea)
Bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) sárga és vörös színváltozat
Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)
Csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila subsp. leptochila)
Elbai nőszőfű (Epipactis albensis)
Erdei (Soó-) ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii subsp. sooana)
Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)
Fonák bajuszvirág (Epipogium aphyllum)
Futák-nőszőfű (Epipactis futakii)
Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata)
Füles kosbor (Orchis mascula)
Ibolyás gérbics (Limodorum abortivum)
Ibolyás nőszőfű (Epipactis purpurata)
Illatos bibircsvirág (Gymnadenia odoratissima)
Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae, régi nevén bíbor sallangvirág, Himantoglossum caprinum)
Karcsú gömböskosbor (Traunsteinera globosa)
Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia)
Keskenyajkú nőszőfű (Epipactis neglecta)
Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)
Kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla)
Légybangó (Ophrys insectifera)
Madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis) 
Majomkosbor (Orchis simia)
Mecseki nőszőfű (Epipactis mecsekensis)
Méhbangó (Ophrys apifera)
Mocsári kosbor (Orchis laxiflora)
Mocsári nőszőfű (Epipactis plustris)
Morva nőszőfű (Epipactis moravica)
Norden-nőszőfű (Epipactis nordeniorum)
Őszi füzértekercs (Sprianthes spiralis)
Piros madársisak (Cephalanthera rubra)
Pókbangó (Ophrys sphegodes)
Poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophora)
Sápadt kosbor (Orchis pallens)
Sömörös pettyeskosbor, tavaszi alfaj (Neotinea ustulata subsp. ustulata)
Sömörös pettyeskosbor, nyári alfaj (Neotinea ustulata subsp. aestivalis)
Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine)
Széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis)
Szúnyoglábú bibircsvirág(Gymnadenia conopsea)
Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii)
Tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata)
Tojásdad békakonty (Listera ovata)
Vitézkosbor (Orchis militaris)
Vitézvirág vagy tornyos sisakoskosbor  (Anacamptis pyramidalis)
Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)
Vöth-nőszőfű (Epipactis voethii)
Zöldes sarkvirág (Platanthera clorantha)
Agárkosbor - Anacamptis morio. Ez a csinos kis vadvirág szokta "megnyitni" az orchidea-szezont. A kép április 14-én készült a Szentendrei-szigeten.

Az agárkosbor a hétvégi házak közötti alig gondozott gyepen is megél

Kardos madársisak - Cephalanthera longifolia. Még bimbós. A Káli-medencében szervezett teljesítménytúrán találkoztam vele április 30-án.

Ugyanitt, a Káli-medencében örvendeztetett meg ez a túrám során véletlenül felfedezett parányi orchideaféle. Sömörös kosbor - Neotinea ustulata

A szezon első bíboros kosbora - Orchis purpurea, május 4-én

Egy Esztergom közelében lévő bányagödör bővelkedik vitézkosborokban - Orchis militaris, május 11.

Ugyanitt hússzínű ujjaskosbor is akad - Dactylorhiza incarnata

Vitézkosbor - Orchis militaris

Pókbangó a Dabasi Turjánosból, május 14. Szakvezetéses túra keretében látogattuk meg az élőhelyet.

Légybangó ugyaninnen - Ophrys insectifera. Nagyon nehéz észrevenni, aprócska, fokozottan védett ritkaság.

Mocsári kosbor - Orchis laxiflora, május 14.

Másnap, május 15-én felkerestem bíboros kosboros "lelőhelyemet" Adyliget közelében.

Egy kis kiruccanás Ausztriába. Füles kosbor - Orchis mascula, május 20.

Ugyanitt a madárfészek kosborok még csak a bimbónál tartanak. Neottia nidus-avis

Kardos madársisakok a Szénásokról. Cephalanthera longifolia, május 21.

Egy kevésbé impozáns, de azért csinos kardos madársisak - Cephalanthera longifolia

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis a Normafa közeléből, május 23.

Meglepetésemre a Normafa közelében tarka pettyeskosbort is találtam május 23-án. Neotinea tridentata

Egy igazi ritkaság: sömörös kosbor és tarka pettyeskosbor hibrid a Budai-hegységből, május 23-án

Ugyanez a példány 10 nappal később

Generációk. Tavalyi kóró és idei, virágzó kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia a Szénásokról. Május 31.

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium, ugyaninnen.

A Fel a Kékesre!-túrát elhalasztották, így a szokásos tavaszi nap helyett június 10-én került rá sor. Ekkor találtam az út mellett ezt a gyönyörű tő piros madársisakot - Cephalanthera rubra

Június 18, Pilis. Janka-sallangvirág - Himantoglossum jankae

A Pilisben Futák-nőszőfüvek is élnek. Nem érdemes várni a bimbók kinyílására. Epipactis futakii

Egynapos, jó hosszú túrát tettem a Bükk-fennsíkon. Szép számmal nőttek széleslevelű nőszőfüvek a turistaút mentén. Epipactis helleborine, július 28.

Norden-nőszőfű a Mecsekből, augusztus 1. Epipactis nordeniorum. Csodálatos három napot töltöttem a Mecsekben, a rettenetes hőség ellenére sok csodát tartogattak számomra a hegyek-völgyek

Világállománya egy alig 5x10 kilométeres területen él a Mecsekben. Mecseki nőszőfű - Epipactis mecsekensis

Szintén a Mecsek ritka kincse a morva nőszőfű - Epipactis moravica