Összes oldalmegjelenítés

2013. október 30., szerda

Vándorlás vértesi vonulatokon

Szeretem a Vértest, apró, színes mozaikokhoz hasonlóan tagolt tájait, gazdag élővilágát... ez a mostani kirándulás is olyan volt, mint egy öt felvonásból álló színdarab - öt, teljesen különböző hangulatú részlet alig néhány kilométeren belül. Elvileg 16 kilométeresre tervezett séta, ami végül 21 lett (16 +ÁFA) :-)
 
Ködös mezőkön - derűs kedéllyel
Ez a vértesi túrát a "köderdő" kirándulás megismétlésének szántuk - hátha most jobb idő lesz, mint akkor. Ehhez képest, amikor leszálltunk a vonatról Szárligeten, szinte elsüllyedtünk a nedves, csepergős, szürke ködben... Volt némi vita azon is, hogy egyáltalán itt kell-e leszállnunk. Jenő száraz mondata teremtett rendet: "szerintem az állomás neve fontosabb, mint hogy a menetrend szerint hánykor kéne odaérnünk."


Ködös mező Szárliget és Csákányospuszta között
Egészen a Birkacsárdáig ködbe vesző, mondhatni misztikus úton sétáltunk. Az utat szegélyező bokrokon páragyöngyöktől elnehezülten lógtak a pókhálók. Minden bokor gyöngy-ékszereket viselt... de hasonló gyöngydíszt hordoztak az apróbb növények is, így az egyik kedvencem, az ösztörűs veronika.
A szürkeségből szinte kilángolt egy-egy vérpiros vagy sárga lombos ág... ez volt az első felvonás díszlete.

Ragyogó színek a ködben: van, aki ilyenkor is le tud pirulni

Zuhanyfüggöny :-)

Ösztörűs veronika - Veronica chamaedrys, páragyöngy-köpenyben
István határozottan kijelentette: mire Csákányospusztáig érünk, ki fog sütni a Nap. És igaza lett. Abban a pillanatban törték át a napsugarak a ködöt, amikor átszaladtunk a Tatabányára vezető műúton. Egy fa termetű galagonya alatt pónik legeltek, távolabb a köd pamacsait kergette a szél - mesebeli látvány. Megkezdődött a második felvonás.


Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia
A csákányosi turistaházhoz sok emlékem fűződik - régi jógás táborok, nyaralások - most már nem ütöttek úgy szíven az emlékek, mint régebben. A Mária-szurdokban még nyíltak a baracklevelű harangvirágok, és István kérésére előadást tartottam a mészkőről. Közben aranylón pilinckéztek a hulló falevelek...
A körtvélyesi erdei temetőt nyár eleje óta rendbehozták. Nyoma sincs a mindent elborító folyondároknak, kitisztították a területet, sőt még egy friss fakerítés is övezi a parányi sírkertet. Szép fénypászmák hullottak az avarral borított földre. Mennyivel méltóbb dolog itt nyugodni, az ősöreg bükkök alatt, mint egy falu szélén, a kocsmán is túl a műút mellett...



Ezután jött az "erdei színdarab" harmadik felvonása: a kápolna. Reggeli, gyöngyharmatos, friss fények, valósággal elkápráztatott az őszi, pazar pompa. Egy kis pihenőt is tartottunk itt, én körbeszaladtam fényképezni.


Vízi csillaghúr - Myosoton aquaticum


Az Alapítványtábornál éppúgy a telepített, katonás sorban álló és igen baljós hangulatú feketefenyves felé kanyarodtunk, mint nyáron, amikor itt a fehér madársisakokat fényképeztem. Most is csak az erdőrészlet szélén volt élet: gyíkfű, borsfű, szegfűfélék - csupa olyasmi, ami ilyenkor már nem szokott nyílni.
Galambgomba - Russula sp.
Amikor a fotóst fotózzák :-)
És jött a negyedik felvonás: a színpompás erdő, nevetős-kék éggel és nagyon sárga lombokkal. Huszonhat pár láb alatt zörgött az avar, miközben a jövőre esedékes "Fitti-fiesztát" tervezgettük. Letérve a piros csík jelzésről megnéztük a körtvélyesi kilátót. Pontosan olyan, mint a lebontásra ítélt csóványosi: nagy betoncső, benne betonvasból hegesztett létra. Nyitva volt az ajtaja, fel is másztunk hát - legalábbis, a többség felmászott. Odafentről feltárult a Vértes szelíd vonulatainak párás-narancs erdőkkel borított háta.

Néhány növényt látványosan megtévesztett az őszbe csavarodó tavasz: nyílt az élénksárga boglárka és a kisvirágú hunyor is. Életem első, természetben élő hunyor-faja, levelei olyanok, mintha miniatűr pálmafák lennének.

Ufó! Vagy... közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris
Egy kis uzsonnázás után mentünk is tovább, egy jelzetlen úton a Nagy-Széna hegy felé. Hamarosan ki is bukkantunk az erdőből egy szelíd dombháton (ezt nevezik Nagy-Szénának, 427 méter), ahol ragyogott a napfény, kéken derengtek a távoli hegyek és meleg szellő fújdogált. Napsütés, száraz fű... leterítettük a kabátokat, és a nyúlbogyókkal nem törődve kifeküdt napozni a társaság. Én persze botanizáltam egy kicsit, találtam is napvirágot, pusztai meténget. Védett növény, ennek is tavasszal kéne nyílnia. Rácsodálkoztam egy tüskés fenekű hecsedlire: nem éppen az a teába kívánkozó fajta.

Mindenki békésen napozik. Kivéve azt a fényképező fekete alakot a bal alsó sarokban. Na vajon ki is az? :-)
A Nap elég gyorsan igyekezett lefelé, így mi is felkerekedtünk, és a jelzetlen meredeken légvonalban megindultunk lefelé, Szár felé. Megriasztottunk pár őzet, kecsesen és hangtalanul szökelltek a bokrok, fák között.


Rövid haditanács végén megszületett a döntés: most márpedig szárba szökkenünk. Pontosabban Szárba. Kicsit közelebb van, mint Szárliget, és kezd erősen délután lenni... a piros jelzést követve hamarosan be is futottunk a faluba. A szári kocsmának - mondhatom - nagy forgalmat csináltunk: pár Sport szelet és zacskó ropi. Ez a társaság se nem iszik, se nem dohányzik...

Ezután kicsit sietni kellett a vasútállomásra. Ki hinné, hogy a szári vasútállomás jóval Száron kívül található, ahol a kurta farkú malac túr... Közben rózsaszínben láttam a világot, mégpedig szó szerint, a naplemente miatt. A műút szélén nagy, döglött sikló hevert. Szegény, rosszkor volt rossz helyen...
Szinte már teljesen sötét lett, amikor az állomásra értünk, tökéletes időzítéssel: pár perc múlva jött a vonat is.

De szép nap volt!

Boglárka - Ranunculus sp. 


Kisvirágú hunyor - Helleborus dumetorum

Vastövű imola - Centaurea scabiosa, talán a vertesensis (vértesi) alfaj

Pihenő a Nagy-Széna hegyen

Napvirág - Helianthemum sp.

Mások napoznak, míg én botanizálok


Tüskés fenekű hecsedli! Rozsdás rózsa - Rosa ferruginea

Pusztai meténg - Vinca herbacea

Ki hinné, hogy október vége felé járunk? Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides




Valamelyik ökörfarkkóró (Verbascum) faj, óriás virágokkal





2013. október 28., hétfő

Intersport túranap 2013. - 30 kilométer, ködök, fények, virágok

Noha általában egyedül kirándulok, tekintve, hogy a természetben járva magát a természetet szeretem élvezni, megvan a varázsa az ilyen, nagyobb létszámú túrázót mozgósító sportrendezvényeknek is. A Pilis nem nagy, viszont harcias kis szintkülönbségek vannak benne, a messzire fehérlő mészkő- és dolomitrögök szinte derékszögben merednek fel, érdekes helyi mikroklímákat alakítva ki. Számomra ez a mozaikosság nagyon vonzó: szinte száz méterenként markánsan másféle élőhelyekkel, élőlényekkel lehet találkozni. Kell-e több egy amatőr természetfotósnak?

Kilátás a Nagy-Kevélyről
Jó időzítéssel értem oda Csillaghegyre. Aquincumnál szép, csillogó ködpaplan terült a tájra, előre örültem a várható, szép, párás fényeknek. A csillaghegyi iskola udvarán már javában nyüzsögtek a futók, zajlott az átöltözés, rajtszámok felherkentése stb. A futók rajtoltak előbb (praktikus), köztük két Fittis barátom.

Rajtfotó

A Fitti tagjai is ott nyüzsögnek a rajtnál
Tavalyról némiképp gyötrelmes emlékeim voltak az út elejéről, a kőbányáról - égő izmok, lihegés stb. - most úgy értem fel a kőbánya tetejére, hogy érdemben még csak fel sem ébredtem - hja, kimaradt a reggeli kávé... A szpíker hangját még mindig lehetett hallani a távoli hangszórókból, a színes mezes futókra fotós lesett a meredeken. A város felett csillogó, áttetsző köd. Visszaintegettem a szpíkernek a ködön át, mert megígértette az indulókkal, hogy fognak integetni neki... Kabátot le.



Galagonyás a kőbánya tetejénél

A csillaghegyi kőbánya szirtje

Vándorlás a ködben Csillaghegy felett


A kőbánya után jött egy kis tekergés a galagonyásban, aztán kinyílt a panoráma, és jött az egyik kedvenc részem: a ködös rét a lovakkal. Akadt pár fotózásra érdemes növény is, ilyenkor persze elrohant mellettem a mezőny. "Mi az időre hajtunk!" - kiáltott oda egy fürge társaság, jó utat kívántam nekik. Én megfogadtam, hogy ezúttal nem rohanok. Nem szeretnék eszeveszett rohanás végén lepotyogott körmöket, mint a Pomázi Körülbelül végén. Meg hát tényleg sok a gyönyörű látnivaló, ami mellett nem szeretnék elrohanni, szerencsére nem is kell, elég liberális a szintidő...

Útszéli bogáncs termése (Carduus acanthoides)

Spuri! Felfelé a Kő-hegyi ellenőrzőponthoz
A Kő-hegyi első ellenőrzőponthoz jóféle bokacsikordító, köves emelkedő vezet. Acélos izomzatú futók szaladtak el mellettem, hegynek fel. Én egy nagytestű, zöld rovarra lettem figyelmes az út szélén - mint egy drukker, aki a sportolókat nézi...

Zöldmezes drukker a pálya szélén - zöld repülőszöcske (Phalanoptera falcata)

Születés... csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) termése
Végre fent az Ezüst-Kevélyen! Aztán a Nagy-Kevélyen elkészült a szokásos "csúcsfotó" is, valakit megkértem, hogy kattintson - mire szétnéztem, minden kövön ült valaki és uzsonnázott. Remek pihenőhely, nagyszerű párás kilátással...

Kilátás az Ezüst-Kevélyről
Hamarosan jött a második ellenőrzőpont, igazán nyeregben érezhettem magam - a Kevély-nyeregben. Ezután már csak a hosszútáv túrázóival fogok találkozni - ha nem, akkor azok igencsak eltévedtek... de nem lehetett eltévedni, bőséges volt a szalagozás, csak a pecsételéshez vettem elő az itinert. Innen lefelé tartott az út, igazi "rozsdás" őszi erdőben. A köd már feloszlott, az ég kék és nevetős, a színek igazán elbűvölőek... ahogy két túratársam is, Emese és István, akikkel itt hosszabban együtt tudtam haladni. Beszélgettünk, jó volt, közben igencsak szedtük a lábunkat - egy fotós is elénk ugrott, "jók vagytok!" - kiáltással.

"Rozsdás erdő" - Csobánka felé
Jó társaságban...
A csobánkai Szentkút kedves hely számomra, itt pihentem meg a Pálos70-en néhány hete, egy hasonló szép, napsütéses szombati napon... most is leültem, és kipakoltam az ennivalóimat egy ácsolt fa padra - ahol azonnal megrohant két remek vizsla, semmi leülés és könyörögve nézés, ezek annál rámenősebbek voltak. "Bélgépek" - kommentált a gazdi, miután leszedte őket a kajáimról. Ismerem a vizslákat, nekem is volt. Jobbnak láttam összepakolni és menet közben folytatni az uzsonnázást...

Hangulatos táj a csobánkai Szentkút közelében
A természetfotós séta és a teljesítménytúra között számomra annyi a különbség, hogy a teljesítménytúrán kicsit kevesebb idő van a makro beállításokkal bíbelődni. Néha, alkalmasint véletlenszerűen, mégis egész tűrhető képek születnek, mint itt, Csobánka határában erről a bóbitás küllőrojtról.

Bóbitás küllőrojt - Erigeron acer
Majdnem elcsábultam egy kávéra Csobánka hangulatos főterén. Jónéhány, rajtszámmal ellátott hátizsák pihent az ajtó mellett, úgy véltem, itt sorbanállás van, mentem hát inkább tovább... Jött egy harcos kis emelkedő, fel a Mackó-barlanghoz. A szürkés törzsű bükkfákról aranyszín levelek peregtek - szép látvány volt - mögöttem két középiskolás srác haldokolt látványosan. Mondjuk, a hegyoldal tényleg meredek. Én is megizzadtam, mire felértem, és ekkor - természetesen - elém ugrott a fa mögül a kamerás ember, hogy most interjú. Pont így történt nyáron a Hortobágyon is, volt egy enyhe dezsavüm.


Meredeken a Mackó-barlang felé
Ismét fent a Kevély-nyeregben, ugyanaz az ellenőrzőpont, csak most visszafelé. A Kőfülkénél furcsa rózsaszín virágot vettem észre, elképzelésem sem volt, hogy mi lehet. A Növényhatározó csoport és a Botanikai Fórum képanyaga segítségével derült ki, hogy ez egy mutáns borzas szulák, a normálisan forrt szirmú (tölcsérforma) virág helyett ezt lehetett látni. Ezúton is köszönöm a meghatározáshoz nyújtott segítséget! Amúgy sem gyakori, ráadásul védett növénye a dolomitszikláknak. De azt lefogadom, hogy a kb. kétezer versenyző közül nem sokan vették észre.

Mutáns (!) borzas szulák - Convulvulus cantabrica
Gyors tempóban iparkodtam lefelé, az "Egri vár" irányába, ahol valóságos piknikhangulat fogadott. Lovagok, pontőrök, futók és túrázók békés nyüzsgése.

Piknikhangulat és frissítőpont az "Egri várnál"
A Teve-szikla messzire kifehérlik a galagonyák közül. Itt sikerült egy hangulatos, "hulló virágok" képet készítenem a vajszínű ördögszemről. Meglehetősen meleg volt már, igazán nyárias. A kocogók és túrázók valóságos hullámzó, piros labdatengerben mozogtak a galagonyabogyók között, vagy, ha tetszik, nézhettem kék labdákkal is: párás kék felhőként derengtek a bogyóval megrakott kökénybokrok.
Pilisborosjenőn aztán igenis ittam egy kávét egy bódénál, hiszen igazán nem akartam rohanni, noha nagyon "húztak" magukkal a többiek.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca
A Teve-szikla

Vándorlás tűzpiros labdatengerben - vagyis, galagonyabokrok között
Még egy kis erdei emelkedő, aztán megvolt az utolsó ellenőrzőpont is a Kő-hegynél. Ismét le a bokaficamító ürömi tanösvényen, ahol is beértem a reggeli, "mi az időre hajtunk" társaságot. "Hogy értél utol?!" - szegezték nekem, nos, én sem értem ezt a dolgot igazán, hiszen volt a részemről pihenés, kávézás, tévéinterjú, növényfotózás, no és alapból is csiga vagyok - de legalább kitartó és szívós csiga, és ez hosszú távon kiegyenlíti a kezdeti sebesség deficiteket.

Orvosi somkóró - Melilotus officinalis
Itt, az utolsó szakaszon is akadt még pár szép növényfaj, amit érdemes volt lencsevégre kapni: a gyógynövény somkóró, vagy a méregzsák csucsor, és ha már méregzsák: egy monumentális keresztespókkal is sikerült találkozni.

Aztán a város felett kinyílt a távlat: igazi panelpanoráma, ahol kissé elgondolkodtam: akarok én ide visszatérni? Az úgynevezett civilizációba? De persze igen, hiszen ott a cél, le az aszfalton, fel az aszfalton (feledhetetlen élmény ez a Rézüst utca), végül a villanytelep brutális betonkerítése meg a sportpályáé között végig, itt már ismét hallani lehetett a szpíkert és a zenét a hangszórókból. Egyre hangosabban... és, igen, itt a célkapu! Pontosan 15 órakor haladtam át alatta. Vonalkód-leolvasás, pont mint a közértben, aztán már mehettem is a kitűzőért és az oklevélért az iskola egyik tantermébe. A sebesség-átlagom 4.2 kilométer/óra, nem is rossz.

Kicsit pihentem az iskolaudvar napsütötte padján, megettem a maradék ennivalóimat (igen, a banánt is a hátizsák aljáról), hagymás zsíroskenyeret nem, tekintettel az esti színházjegyemre.
Úgy igazán még csak el sem fáradtam.
De jó is volt!

Egynyári tisztesfű vagy más néven tarlóvirág - Stachys annua

Apró gyimgyom az út szélén, erős nagyításban: madárkeserűfű - Polygonum aviculare

Egy igazi méregzsák: fekete csucsor - Solanum nigrum

A 2013-as Intersport Túranap kitűzője

"Csúcsfotó" a Kevélyeken