Összes oldalmegjelenítés

2017. március 27., hétfő

Dél-Börzsönyi Kilátások - virágok, várrom, varangyok


Harminc kilométeres táv a Börzsöny változatos tájain, 1426 méter szintkülönbség, 8 órányi szintidő. Ez a Dél-Börzsönyi Kilátások, röviden a DBK egyik választható távja. Igazi tavaszi erőnléti szintfelmérő túra, emellett bővelkedik fotótémákban is, úgyhogy az egyik kedvencem.
Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens. Csak akkor piroslik, ha átsüt rajta a fény, egyébként feketés-lila. Védett
Süt a Nap, a Nyugatiban is ébredeznek a vonatok, az álmatag újságárusnál olcsó könyveket is kapni - örülök, mert van egy Agatha Christie-novelláskötet, amivel "kihúzom" Zebegényig.
Napsugarak csíkozzák a zebegényi iskolaudvart, nagy a nyüzsgés, ezzel a vonattal is sokan érkeztek. Gyors nevezési lap-kitöltés, fogom az itinert, megnyomom a stopperem gombját és indulok is. Hopp, a pálinkát majd' elfelejtettem!
Macskaköves emelkedő a Trianon-emlékműig, kis kápolna, aztán új, fából ácsolt kilátó. Parázslik a gyomromban a szilvapálesz. Rengeteget változott az erdő két hét alatt! Még a barna és szürkés színek uralkodnak az erdőben, de az egésznek már van egy finom, zöldes árnyalata, ahogy a rügyek milliói kezdenek kipattogzani... a madárdal szinte szövetet képez, tapinthatóan feszülnek a kottavonalak a fák között, bele-beleberreg egy fakopáncs dobolása. Itt-ott virágok is akadnak. Jól ismerem a terepet, tudom, hogy hol "kit" köszönthetek régi ismerősként... A fehér galambvirágos völgy, a kék tüdőfüvek az avarlepte szurdok-oldalban, a tenyérnyi, sárga héricsekkel pettyezett kopár hegyoldal, ami meredeken szakad le a Dunára, egy-egy kénsárga kankalin, aztán jönni fog a fehér-lila keltike-áradat, végül a pirosló hunyorok fent az Ürmös-réten.
Jönnek is, szépen, sorra mind. Még egy-egy csoportnyi hóvirág is felbukkan a fák alatt.
 Küszködök a szintvonalakkal, imitt-amott ismerősök köszönnek rám. Legalább öten ennek a blognak a kapcsán ismernek, hogy "ugye te vagy az a virágfotós", hát mit tagadjam a nyilvánvalót: igen. Sok a kiránduló, a túrázó ezen a nagyszerű tavaszi napon, csak nagynéha maradok magamra egy-egy rövid szakaszon. Erősen érződik a nagy víz, a Duna moszatos szaga, elkeveredve a keltikék édes virágillatával.
Közeledve a Borostyánkő-pihenőhöz... (Mátéfy Szabolcs fotója, ezúton is köszönöm!)
A Julianus barát-torony előtt kiegyenesítek egy kanyart - pedig mindig megfogadom, hogy a saját helyismeretem és józan eszem szavát fogom követni, nem holmi GPS-t szorongató pasasokat! Később még egy ilyen eset előfordul, pedig rendesen ki volt szalagozva, csak akkor meg elbeszélgettem valakivel...

És persze itt-ott megállok fotózgatni is. A Büdös-tavat alaposabban is szemügyre veszem, fényképezhető varangyokat remélve. Nem is hiába, nagyban zajlik a nász, lomha, barna, ölelkező testek hömpölyögnek a zavaros vízben. Egy hoppon maradt hímet alaposabban is megszemlélek, szinte a tenyerembe mászik és ott még dalra is fakad. Torokzacskója vibrálva duzzad, ciripelő játékállat-hangja teljesen "varangyiatlanul" hangzik...
Kilátás a Julianus barát-toronyból
Kövesmezőn csomagtartóból rétes vár, a száraz fűbe hasalva készítek néhány héricses fotót is, háttérben a kéklő éggel. Kabátot-pulcsit le, mennek a hátizsákba, innentől egyszálpólós a túra. Valósággal meleg van. Imitt-amott felütik a fejüket a baljósan lilás színezetű hunyorok.
Vágta a nagymarosi sínek mentén, ez "pihenős" rész a következő emelkedő előtt, a szintidővel idén is csúszásban vagyok... Aztán fel a Só-hegyen, itt is keltikék és napsárga salátaboglárkák kísérik az ösvényt, az őszi kikerics pedig most hajt leveleket.
A Rózsa-kunyhónál szörpöt kapok. Nagyon jól esik, úgy látszik, keveset ittam, mert lecsúszik közel egy liter szörpike... de nem is ülök le, menni kell tovább, pedig sok túrázó szinte letáborozott itt. Szeretném szintidőn belül teljesíteni a túrát, de ahogy nézem a stopperen pergő másodperceket, ez az idén sem lesz könnyű.
Nagyon gyorsan a Pusztatorony romjához érek, ahol a hetedik ellenőrzőpont van (ezúttal önkiszolgáló, matricát kell ragasztani a pecséthelyre). Valaha vár állt ezen a kicsi, de meredek hegyecskén, alatta középkori falu - Toronyalja -, és távolabb egy pálos kolostor... aztán jöttek a tatárok. Most csendes vizű horgásztó tükrözi a fák lombjait, kerítésén sűrűn kitett Magánterület! táblával.

Innen nagyjából lefelé tart az út, de tudom, hogy néhány kisebb emelkedő még lesz, például fel a Békás-rétre, meg utána Törökmezőre... szedem a lábam, pár szót váltok egy csúnyán sántító sráccal - ezek a szintkülönbségek igénybe veszik a térdet - szaladni nem akarok, egy hét múlva félmaraton, nem kéne túlerőltetni. Fátyolosodik az ég, a salátaboglárkák összecsukták finom, sárga sugaras szirmaikat, hűvösebb szellő incselkedik velem a fák között, ahogy Törökmezőtől, egy ott kapott almával a kezemben nekivágok az utolsó öt kilométernek. A kis állatkert-kalandpark kerítése mögött fura állatok - mintha egy kenguru is lenne ott, de most nem állok meg megnézni.

A település szélén kibukkanva megnyugtatok egy GPS-el bajlódó túratársat, hogy igen, ez már Zebegény, innen egy kilométer a cél. Betrappolunk, kitűző, oklevél, helyi termékek vására. Lehet venni mézet, csuprot, szörpöt, padlizsánkrémet stb. És van főtt tészta. Mit kérek rá? Lekvárt, vagy mákot, vagy diót? Mondom, mi az hogy "vagy?", ha lehet, is-is, ebben a sorrendben. Az így keletkezett étel majdnem flódni. Örömmel lapátolom be... 30 kilométer után minden jól tud esni. A gesztus különösen.
A Nap lefelé ballag már, van még időm a vonatig, leballagok a Duna-partra. Csónakok enyésznek a csomoros, öreg fűzfák alatt, néhány gyerek kavicsokat dobál, amott kacsák úsznak méltóságteljesen az olajosan sima vízen.

Duna-kanyar. A víz napsugarakat hintáztat a hátán. Itthon vagyok.
Odvas keltike - Corydalis cava

Ibolyaféle - Viola sp.

A Zebegény fölötti ösvények botanikai érdekességeket rejtenek...

... és néha oldalazni is kell rajtuk

Odvas keltike - Corydalis cava

Fehér kompozíció galambvirágból és odvas keltikéből

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

Bársonyos tüdűfű - Pulmonaria mollis

Színes kompozíció ibolyából és keltikéből

Elhúzódott az idei tél. Máskor itt sárga kankalinok pettyezik az út szélét, most még alig kezdtek virágozni

Színek és formák. Fehér odvas keltike és liláskék tüdőfű

Épphogy ébredezik az erdő...

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett faj

Tavaszi hérics - Adonis vernalis

Fel-felvillan a fák között a panoráma

A Julianus barát-torony felé sokasodnak a keltikék

Egy rejtőzködő ujjas keltike - Corydalis solida

Lila és fehér, illatos áradat. Odvas keltikék - Corydalis cava

Szigetként emelkedik ki egy-egy sziklatömb vagy odvas fatörzs a keltike-szőnyegből

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens

Tavaszi hérics - Adonis vernalis

Tavaszi hérics - Adonis vernalis

Nem csak mi, túrázók mászkálunk az erdőben. Hím barna varangy - Bufo bufo

A barna varangy egészen belesimul a környezetébe, ha nem mozog, nagyon nehéz észrevenni

Ibolyaféle - Viola sp.

Út a Békás-rét szélén

Egy szív alakú kavics. Üzenet az úton...

Erdészeti út Törökmező közelében

A Vizes-árok most száraz

Őszi és tavaszi színek egyszerre

Az a bizonyos majdnem flódni tészta. Komplex ízélmény, az biztos!

Zebegényi Duna-part


2017. március 24., péntek

A Víz Világnapja: béka nász a Jági-tónál

Van a békákkal kapcsolatban egy sor dolog, amit mindenki tud: a béka vízben él, brekeg, szúnyogokat eszik és nagyokat ugrik - szerencsés esetben pedig, csók hatására, királyfivá vagy királylánnyá változik.
Mondanom sem kell, ezek egyike sem igaz a barna varangyra. Ők alapvetően "szárazföldi" állatok, és csak párzási időben keresik fel a vizet. Brekegés helyett... hát, valami egészen érdekes, prüllögő-cirpelő hangot hallatnak, mindent megesznek ami a szájukon befér (márpedig elég nagy szájuk van, úgyhogy akár egeret, sőt kisebb békákat is), ugrálni pedig, főleg a nagyobbacskák, egyáltalán nem szeretnek... inkább méltóságteljesen másznak, vagy kis, görcsös mozdulatokkal lökdösik nehéz testüket előre. A királyfivá változásról - tapasztalatok hiányában - nem tudok nyilatkozni. :-)
Tavasszal, ahogy a fagyos napok véget érnek, és jön egy-két langyos, ébresztgető eső, "lába kél valamennyi rögnek". Először a barna varangy hímek indulnak el az erdőből, a farakások alól, sőt a vízóra-aknák tájéka felől a párzóhelyek (tavak) felé, hogy honnan tudják, hogy hol a víz - máig rejtély. A hímek aztán ott cirkálnak a víz körül, és minden, nősténynek látszó objektumnál bepróbálkoznak. (Most, amikor a tónál fényképeztem őket, egy hím végig "üldözött" a part mentén, majd kijött a vízből és felkapaszkodott a cipőm orrára. Hiába, a szerelem vak!)
Ha az illető egy másik hím, abból bunyó lesz, felháborodott ciripelés, jókora rúgások. A verekedés persze a nőstény jelenlétében is kitör. A legügyesebb felkapaszkodik a nőstény hátára - néha akkora a méretkülönbség közöttük, hogy a hím egyfajta hátizsáknak tűnik - és ott minden erejéből kapaszkodik (ez az amplexus-reflex). A többiek persze küzdenek a pozícióért, és eleve több a hím, mint a nőstény. Egy-egy strandpapucs, sőt kisebb vekni méretű nőstényen féltucat hím is kapaszkodhat, verekedhet egyszerre. A párzás maga a vízben történik, amint ezt a fekete, gyöngyfüzér-szerű petezsinórok bizonyítják. Nyár derekán mikro-méretű, fekete varangykák ugrálnak szerteszét a tavak körül, olyanok, mintha bogarak lennének. Nagy részük áldozatul esik a ragadozóknak (mint amilyen a sikló) vagy a szárazságnak. Évekbe telik, míg elérik az ivarérett kort (és méretet), addig nagy ívben kerülik a nagyok által felkeresett párzóhelyeket.

A varangyok nem egyformák. Színük a csokoládébarnától a vörhenyesen és a párducfoltoson át a világos drappig terjed. Szemük arany-bronz színű, pupillájuk vízszintesen metszett, bőrük dudoros, testük puhány, hasuk világos. Mint minden hüllő és kétéltű Magyarországon, a barna varangy is védett!
A száraz fű közt rejtőzik. Barna varangy - Bufo bufo

A tó körül cirkáló, nőstényt kereső hím barna varangy - Bufo bufo

Barna varangy - Bufo bufo. Ebben a testtartásban tekintélyesebbnek látszik

Barna varangy - Bufo bufo. Vaskos, Popeye-szerű karjai elárulják, hogy hím

A vízben is folyamatosan keresik a nőstényeket. Barna varangy - Bufo bufo

Ez a hím sikerrel járt. Barna varangy - Bufo bufo

Barna varangy - Bufo bufo

Folyamatos éber keresgélés, nászidőszakban... Barna varangy - Bufo bufo

Mintha valamilyen víztaszító réteg lenne a bőrükön... Barna varangy - Bufo bufo

A varangy-nász helyszíne: a pilisszentiváni Jági-tó

Barna varangy - Bufo bufo

Víziló.  Barna varangy - Bufo bufo

Barna varangy - Bufo bufo

Jövőre is lesz varangy! Barna varangy - Bufo bufo