Összes oldalmegjelenítés

2016. augusztus 24., szerda

Nyárvégi vadvirág-áradat a dunai ártéren

A Szentendrei-sziget különösen közel áll a szívemhez. A Duna öleli minden irányból, a felső csücske a történelmi Dunakanyart, az alsó Budapestet érinti, és e kettő között a sajátos mikroklíma és az öntéstalaj érdekes életközösségeket hozott létre. A folyó mentén ártéri növényzet, nedves kaszálórétek, beljebb akácosok és homoki tölgyesek, az erdőfoltok között a Kiskunságot idéző homokpuszták, sőt miniatűr "homoksivatagok" is akadnak, legalábbis a többé-kevésbé felhagyott homokbányák helyén.
A sziget egy része értékes és őrzött ivóvízbázis-védterület, emiatt ezek a részek csak engedéllyel látogathatók. Ám a szabadon bejárható területek - mint a Vízkelői-tanösvény - is rejtegetnek egy sor szép vadvirágot, lepkét, csigát...
Sugaras napfény simogatja a dunai kenutúrázókat. A horizonton a Pilis hegyei, kettő között a Szentendrei-sziget.

Molyhos ökörfarkkóró - Verbascum thapsus

Pannon csiga - Cepaea vindobonensis

Mezei szarkaláb - Consolida regalis. Ez az icipici, szántóföldeket gyakran kísérő lila virág közelről valóban "regalis", vagyis királyi megjelenésű.

Szarvas kerep - Lotus corniculatus

Közönséges naphal - Lepomis gibbosus. Nem, nem akváriumi kép. Bokáig álltam az áradás után visszamaradt pocsolyában (Vizkelői-tanösvény), amikor egy tenyérnyi hal csapkodására lettem figyelmes. A hal képes volt a kétcentis vízben oldalára fordulva, vergődő mozgással átjutni az "én pocsolyámba", csak azért, hogy szemügyre vehesse a lábujjaimat.

Jakab-napi aggófű - Senecio jacobaea. A szigeten mindenfelé előfordul

Feketenadálytő - Symphytum officinale. Minden elképzelhető színben előfordul ott, ahol kicsit is nedvesebb a talaj.

Feketenadálytő - Symphytum officinale

Mezei katáng - Cichorium intybus

Korcs here - Trifolium hybridum

Mocsári tisztesfű - Stachys palustris. Közelről meglepően dekoratív vízparti növény

Réti füzény - Lythrum salicaria. Hasonlít valami óriási, fürtös virágú orchideára. Neve ellenére nem a száraz réteken, hanem vízközelben, sőt akár kifejezetten az időnként vízzel borított helyeken él.

Fekete ökörfarkkóró - Verbascum nigrum

Kis tűzlepke - Lycaena thersamon

Réti iszalag - Clematis integrifolia. Bár iszalagféle, nem kúszónövény. Védett faj, a szigeten sem túl gyakori.

Réti iszalag - Clematis integrifolia. Ez már másodvirágzás, talán a sok eső miatt.

Kertből "kiszökött" kúpvirág - Rudbeckia hirta. Elég sok "kertszökevénnyel" lehet találkozni a települések határában. Ez is vígan él vadon, és bosszantó, de sehogy se tudom megtelepíteni bent a kertben...

Közönséges bakszakáll - Tragopogon orientalis

Réti imola - Centaurea jacea. A szigeten több imolafaj és alfaj is él: budai, homoki, magyar, útszéli...

Mogyorós lednek - Lathyrus tuberosus. Csodálatos illata van

2016. augusztus 22., hétfő

Tárnics-túra a Dunakanyarban

Augusztus 20. nálam hagyományosan kiránduló-nap. Országszerte lacikonyhák, népzenei és lakodalmas muzsikusok, kecskesajt-árusok, alkalmi szeszkimérések, lecsófesztiválok, hajós felvonulások, polgármesteri beszédek, fúvós zenekarok, nyüzsgő tömeg. Mindez remek, de ha tehetem, én inkább a természet csendjét és kiegyensúlyozott békéjét választom. Legalább az ünnepkör egy részében, mint most is, egyébként meg micsoda dolog, hogy augusztus huszadika szombatra essen? :-)
Kilátás a Dunakanyarra Nagymaros felett
Csendes, elmélkedő hangulatú a reggel, borongós szürke ég borul Budapest fölé, amikor kiballagok a Nyugatiba. Hamarosan egy krimi-kötettel gazdagabban, száz forinttal szegényebben álldogálok egy papírpohárnyi kávéval a kezemben, lassan tápászkodik a Nap, teljes a béke.
Kismaroson szállok le, jó sokan vannak a peronon velem együtt, sereglünk a kisvasút felé. Máris teli van, egy plusz szerelvényt csatolnak hozzá, izgatott kisgyerekek nézik kitágult szembogárral, ahogy a vasutas a tárcsával a kezében jelez, indulás. Nagy zöttyenéssel indul a kisvasút, kikönyökölök a fényezett fa peremen, nézek kifelé, a szél simogatja az arcomat, és fejedelmien érzem magamat. Jó látni, ahogy a kisvasút látványa mosolyt csal az emberek arcára. Ahogy a Hártókútnál nagy tülköléssel keresztezzük az autóutat, egy csúnyazöldre festett otromba katonai jármű kopasz, nagydarab vezetője valósággal kisfiúvá olvad, mosolyog és integet...
A Kismaros és Királyrét között közlekedő kisvasút mosolyt csal az emberek arcára
Szokolya-felsőnél csak én szállok le, miután egyeztettem a kalauzzal. Hűvös van, nagy a csend, valahol messze fűrészgép sivít. Nekilátok a ballagásnak a bal felé elkanyarodó kék kereszt jelzésen, hosszan és egyenesen a földúton. Nem unalmas, mert telis-teli van vadvirággal az út széle, ezek az úgynevezett "gazok", amiknek látványát annyira szeretem. Hol itt, hol ott állok meg egy kattintásra, valósággal "legelészek". Sok volt az eső ezen a nyáron, nem kiégett-sárgán hullámzik a szénatenger, hanem színpompás vadvirágok sokasága nyílik: sárga ökörfarkkórók, fehér cickafarkok, kék katángok, élénk rózsaszín aszatok és bogáncsok hímezik a szántóföldet. Ahogy elhagyom a falut, kakaskukorékolás búcsúztat, egy nagy, heverésző, loncsos kutya még a fejét se emeli fel, ahogy elballagok az utolsó kerítés mellett, épp csak a fülét billenti meg.
Útszéli bogáncs - Carduus acanthoides
Lassan emelkedik, hullámzik az út alattam, erdőfoltok és rétek követik egymást, imitt-amott a távolban tanyák, messzebb a Börzsöny kékes hegyei. Egy nem túl szerencsésen felfestett jelzés miatt kis híján ismét Szokolya külterületén találom magamat, de hamar rájövök, és a térkép terepalakulatait figyelve ismét "irányban" vagyok. Megint újabb és újabb vadvirágok kísérnek. Rengeteg a vörös fogfű és a csormolya - a nyár végi szárazságot is jól átvészelik ezek a fél-élősködő "virágzó víztolvajok". Számomra új növényfajt is találok: a hengeres vasvirág parányi, kemény, rózsaszín virágai, mintha máris szárított virágok lennének, zörögnek a szélben. Imitt-amott víkendházak bújnak meg az erdőben, bal kéz felől - pár éve még kísértetiesen elhagyatottak voltak ezek, mostanra mintha újra kezdene életre kelni a víkendes-élet. Nini! Egy őszi kikerics bújik meg a fű között! Nem korai ez még? Kicsit szomorúan nézem az ősz e szép hírnökét, a nyárbúcsúztató kis hagymást.
A Száraz fák nevű rét régi ismerősöm. Derékig érő széna hullámzik rajta, nem csoda, hogy lovakat is látok, aztán a távolban valami feketés mozgolódást. Meresztgetem a szemem, vajon kik-mik lehetnek, aztán ahogy közelebb érünk egymáshoz, látom, hogy csak egy ártalmatlan cserkész-örs, fekete ruhában, valami hosszú fa rudakkal (sátorfa?) felszerelkezve, gitár is van náluk.

Ahogy a cserkészekkel köszönünk egymásnak, ismét lefelé nézek. Mi virít itt? Rózsaszín kisezerjófüvek rejtőznek a fű között. Közönséges, lila virágú gyíkfüvet és fehér gyíkfüvet is látok pár méteren belül, ami két különböző faj, sőt valamiféle átmenetet is, halványlila virágokkal - lehetséges, hogy kettejük "szerelemgyerekére", hibrid gyíkfűre bukkantam?
Molyűző ökörfarkkóró - Verbascum blattaria
Van errefelé a fák között egy kis tárnicsos folt, meglátogatom - és valóban, most is nyílnak már a hazai flóra legszebb növényei közé tartozó, védett kornistárnicsok. Színük valami egészen fantasztikusan telített kék, pettyekkel díszített, csavart bimbójuk szinte szemmel láthatóan nyílik ki a napfényre - mert hogy a fülledt borultság szűnni látszik, ki-kikacsintgat a Nap a tépett szélű felhők közül, sugarasan. Legalább fél órát "eltárnicsozok", pedig sietnem kéne, Nagymaroson várnak a rokonok...
Utam mostantól erdőben visz, a sok eső miatt bőven van gomba, igaz többnyire csak mindenféle színű, de többnyire piros, jó csigarágta galambgombák. Az egyik olyan nemzetiszín kis csoport, hogy nem állhatom meg lefényképezés nélkül. Piros, fehér a gomba, zöld a fehér pimpó ötkaréjú levele.
Mezei katáng - Cichorium intybus
Keresztezem az aszfaltutat, sőt a szélén is ballagok egy darabon, Szent Gál-föld felé, amit hajlamos vagyok Szent Grál-földnek olvasni. Egy helyen ádázul tüskés aszat- bogáncs- és bojtorján-telep emelkedik, viszont temérdek lepke is csemegézik rajta, jó fotós téma ismét. A Nap már teljes erővel ragyog, a lepkék elég fürgék, de azért sikerül egyet-kettőt becserkésznem a "tüskevárban".
Törökmezőn épp csak annyi időre állok meg, míg előveszem a hátizsákból az almát és a müzliszeletet, pedig akár sörözgethetnék is a padon, de erre most nincs idő. Lám, Ákos bá legendás bódéja is itt élhet tovább Királyrét után, jobb kéz felé pillantva viszont kicsit bizarr a struccok és a szökellő kenguru látványa a kerítés mögött, amott színes sisakos gyerekek másznak a fák közé szerelt "kalandpark" állványain.
Gyorsan magam mögött hagyom a vidámpark-szerű helyet, azt hiszem, innentől lefelé tart az utam, de erről szó sincs. Még egy egész látványos emelkedő les rám a Felső-Körtvélyes felé. Hogyhogy nem jártam még erre? Varázslatos, zsenge-zöld rét, mint egy Szinyei-Merse festményen, forgalomtól teljesen mentes aszfaltcsík, az út szélén kenderkefüvek és számtalanféle harangvirág lila kelyhe, amott elvirágzott kosborfélék: fehér madársisakot, széleslevelű nőszőfüvet gyanítok bennük.

A Köves-mezői, vakítóan fehérlő murvás parkolóban kiránduló osztály gyűlik össze épp egy csoportképre, az én utam most már tényleg lefelé fordul, csak óvatosan a vízmosásokkal, kinyílik előttem a csodálatos dunakanyari panoráma a visegrádi Fellegvárral. A meredeken ereszkedő ösvény két szélén a dolomitkopárokról ismerős fajok: lila veronikák, fehér virágú ágas homokliliomok ringatóznak az élénk dunai szélben. Nagymaros határában még lencsevégre kapok egy zsákmányra leső dzsungeltrabantot, találok egy csodás kilátópontot, padokkal és pazar panorámával - a távolban a Naszály kőbányája fehérlik - végül a szecessziós gimnázium-épület melletti széles, macskaköves utcán ereszkedem le a vasútállomás felé.

Nagymaroson vár még rám egy kisebb borfesztivál, egy egyházi orgonakoncert a gótikus templomban, aztán Visegrádon egy fúvós zenekari koncert, végül egy, a Duna közepén horgonyzó hajóról fellőtt tűzijáték...
Közönséges aszat - Cirsium vulgare

Tanyák Szokolya határában

A kaszálórét telis-teli van virággal

Vörös fogfű - Odontites vernus subsp. serotinus

Mezei csormolya - Melampyrum arvense

Őszi kikerics - Colchicum autumnale

Hengeres vasvirág - Xeranthemum x. cylindraceum

Mezei tikszem - Anagallis arvensis

Kikötött lovacska a Száraz fák rétjén

Dimbes-dombos börzsönyi medence

Hm, lehet, hogy hibrid gyíkfűre bukkantam? Prunella x. intermedia

Festő zsoltina - Serratula tinctoria

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe

Igazi, nemzeti ünnephez illő színek...

Mogyorós lednek - Lathyrus tuberosus

Útszéli bogáncs, tarkalepkével

Gyapjas aszat - Cirsium eriophorum

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens

Erdei hölgymál - Hieracium murorum

Természetformálta csokor csalánlevelű harangvirágból és ágas homokliliomból (Campanula trachelium és Anthericum ramosum)

A "dzsungeltrabi"