Összes oldalmegjelenítés

2022. június 27., hétfő

Kékestetőtől Sástóig: páfrányok útján a Mátrában

 Igazi nyári hőgutát ígértek erre a június végi hétvégére. Úgy gondoltam, hogy ilyenkor nagyobb tengerszint feletti magasságban, hűs erdőben, vizes élőhelyek közelében mégiscsak kellemesen lehet kirándulni. Útvonalamat a Mátrában úgy terveztem meg, hogy legyen benne mindenféle látnivaló: kőfolyás, kis lápszem, tavacska, patak. A páfrányokat mindig is kedveltem, ősvilágok hírmondói, van bennük valami titokzatos: a tudás, hogy hogyan lehet túlélni az évmilliókat. Ezért mindig örülök, ha találkozom velük. Ezen a túrán erre megvolt minden esély...

Andezit-sziget. A Sötét-lápa kőfolyása páfrányokban gazdag élőhely.
 Korán ébred a Nap manapság, én is korán kelek, még érződik az éjszaka hűvössége, amikor a troli végállomás felé szedem a lábam. A várható hőségre való tekintettel technikai anyagból lévő futópóló van rajtam, és a hátszellőzős hátizsákom. Ügyesen kikerülöm az ismerkedni vágyó bolondot az utcasarkon, Budapest belvárosa az ilyen korai órán is olyan, hogy nem tanácsos ácsorogni, mert hamar rám szállnának a részegesek. Padra leülni pedig kifejezetten ellenjavallt, úgyhogy mozgásban vagyok a pár perc alatt, amíg megjön a troli.
Hegyközi cickafark - Achillea crithmifolia. Védett faj

Incidens nélkül érek a Stadionokhoz, jegyet már a buszon kell vennem, a sor végére állva. Gyülekeznek a kirándulók, külföldiek is akadnak, egy cirill betűkkel társalgó társaságnak is megvan már az előre váltott jegye. Előre engedném őket, de nem hagyják.

Futópólómat a jesolói versenyen kaptam, egy olasz lány rögtön kiszúrja, kicsit beszélgetünk angolul. Aztán már indul is a kényelmes "autópályás" járat.

Sárga gyűszűvirág - Digitalis grandiflora
Suhanunk az M3-ason, át Gyöngyösön, aztán jön a kanyargás felfelé. Még sose mentem Kékestetőre busszal, sőt igazából azt se tudtam, hogy megy fel ide busz. Most "lusta turista" leszek, Kékesről lecsorgok Sástó felé...
Erdei pinty, tojó - Fringilla coelebs. Védett faj

Kilépek a buszból Kékestetőn. Az orosz vagy ukrán társaság elsöpör az erdőbe, páran buzgón pecsételnek a Kéktúra bélyegzőjével, magamra maradok. Ittam volna egy kávét, de a büfé csak kilenckor nyit, nem várok addig.

Nekivágok én is a kék sáv jelzésű útnak Sötét-lápa felé. Podagrafű fehér ernyői nyílnak körülöttem, kárpáti aggófű sárga, megnyúlt szirmai szedik a fák közt beszivárgó napfényt. Harsog a madárdal, még egészen kellemes a hőmérséklet. Ballagok lefelé a gigantikus andezittömbök között. A köveket elefántbőrű bükkfák gyökerei markolják. Két lány siet el mellettem, céges ügyekről beszélgetnek, repülnek az olyan szavak, mint "support" meg "meeting", szerintem valójában még most is az irodában vannak, és nem az erdőben...

A Sötét-lápa erdeje
Ballagok lefelé, szép ez az erdő.  Útelágazáshoz érek, az útszélt napfény simogatja, szétnézek hát növény-ügyben. Találok is érdekességet: hegyközi cickafark! Aztán ismét elsüllyedek a fák között, immár a kék kereszt jelzésen haladva tovább. Finoman lejt az út, és egyre több a páfrány mindenfelé. Nem sietek, élvezetes a séta, felfedezőnek érzem magam: bekukkantok a fák gyökerei közé, a sziklák repedéseibe. Akad itt közönséges tölgyespáfrány, erdei pajzsika, törékeny hólyagpáfrány...
Podagrafű - Aegopodium podagraria
Aztán szemembe villan a napfény, a Sötét-lápa kőfolyása felett nincsenek árnyékoló fák. Az andezittömbök között páfránytenger. Legalább fél órát eltöltök ezen a pár méteren álmélkodással. Aranyos fodorka, szálkás pajzsika is van... a tanösvény-táblán képpel is szereplő szőrös vesepáfrányt viszont nem találom meg. Nem baj, csodálatos ez a páfrányparadicsom! De akad más is: termést érlel már a havasi ribiszke, maroknyi piros bogyót dajkál a fürtös bodza... olyasmi növények ezek, amiket eddig leginkább a Magas-Tátrában láttam.

Kőpiramis a bükkösben
Folytatom az utamat lefelé. Hamarosan kis lápszemhez érek, szivárgó forrás tartja nedvesen a földet. Gigantikus hölgypáfrányok csipkés levelei és zsurlók színezik finom, áttetsző zöldre az erdő alját. Simán közéjük állhatnék, eltűnnék közöttük. A kolónia szélén pénzlevelű lizinkák kígyóznak kerek leveleikkel, sárga virágaikkal.
Fürtös bodza - Sambucus racemosa
Pár lépés, és homályosan csillan a Pisztrángos-tó vize. Esőbeálló házikó is van mellette és pihenőpadok. Pár kiránduló is mozdul a fák alatt. Szétnézek ezen az érdekes helyen... békalencse fedi a vizet összefüggő rétegben. Időnként megrezzen, vibrálni kezd itt-ott a békalencse-réteg. Vajon mi mozog a vízben? Pisztrángra nem gyanakszom... figyelni kezdem a mozgást, sikerül is rajtakapnom a mocorgókat: békaporontyok! Nemsokára elhagyják a menedéket adó kis hegyi tavat, és megkezdik felnőtt béka-életüket az erdőben...
Erdei pajzsika - Dryopteris filix-mas
A piros jelzésen megyek tovább, értelemszerűen rossz irányba, lendületből. Fura lesz, hogy aszfaltos útra érek, térképet elő... hát igen, ez Parádra visz. Vissza! Ismét elhaladok a tavacska mellett, aztán szép ösvényen haladhatok. Megpillantok egy bimbós nőszőfüvet, nincs ezekből sok errefelé. Érződik a szárazság is, ahogy kikerültem a szivárgó talajvíztől nedves zónából.
Aranyos fodorka páfrány - Asplenium trinchomanes

Vagy volt, vagy lesz itt valamiféle teljesítménytúra vagy terepfutás, mert szalagok lógnak a fákról, de kirándulóval kilométereken keresztül nem találkozom. Az ösvény párhuzamosan halad a hegyoldalba vágott, elhagyatott erdészeti úttal, ami botanikailag érdekesebbnek ígérkezik.

Tényleg van látnivaló: réti lednek, orbáncfű, szarvaskerep: csupa sárga színű vadvirág. Megpillantok egy sötét rózsaszín pöttyöt a fák alatt: nini, piros madársisak! Örülök ennek az orchideafélének, idén még nem találkoztam vele...

Bóbitás küllőrojt - Erigeron acris
Mély pocsolyát pillantok meg... Igazán remek pocsolya, mert tiszta a vize, és jól látni benne a gőgösen nézelődő sárgahasú unkákat, erdei béka ifjoncokat és egy fiatal vízisiklót is. Teleobjektívem közelre hozza a hidegvérű élővilágot, rám sem hederítenek. A béka a siklóra mered, de az érdektelenül kígyózik el mellette.
Van itt minden... igazán fajgazdag hely
A Kőris-mocsár név érdekesen hangzott a térképen. Itt is van tanösvény-tábla, ami arról értesít, hogy az ilyen hegyi lápszemecskéket régen moszkának hívták. Azt is megtudom, hogy él itt gyepes nefelejcs... húha, ezt a fajt még nem láttam, megkerülöm hát a mini-mocsaracskát. De semmi, csak jókora vaddisznó-csülkök nyomai, fel is borzolódik kicsit az idegrendszerem, hallani vélem a horkantó hangokat is. Megnyugtató érzés visszatérni a turistaösvényre.
Szálkás pajzsika - Dryopteris carthusiana
Ballagok tovább. Parányi kék pettyeket veszek észre a szemem sarkából... csak nem ez az? De! Itt a gyepes nefelejcs, egyetlenegy tő, szinte "idekészítve" nekem a benőtt erdészeti út kellős közepére! Kattintok, parányi fotótéma... Mosolyogva megyek tovább... mindig kapok valami váratlan ajándékot a természettől, többnyire akkor, amikor már nem számítok rá.
Pajzsikák egymás közt... a jobb oldali biztosan erdei pajzsika, a bal oldali talán szálkás pajzsika, talán szálkás-erdei hibrid... mert ezektől ez is kitelik!
A hidasi erdészházhoz érve már messziről hallom a nagyteljesítményű motorkerékpárok zúgását az aszfaltút felől. Néhány motoros tanyázik a buszmegálló közelében, elég félelmetes külsejűek, de nem szoktak ezek bántani, mosoly, köszönés, aztán ismét elsüllyedek az erdő mélyén, immár a kék-piros-sárga sávval jelzett turisztikai "főútvonalon".
A kis kőtenger páfrányok százainak teremt jó élőhelyet
Meleg van, és egyre fülledtebb is. Gigantikus pocsolya van az erdészeti dózerút legmélyebb pontján. Itt is van sárgahasú unka és vízisikló. Csodálkozom, mert két unka összekapaszkodik, mintha párzási idő lenne, pedig már nagyok a gyerekek... talán csak nosztalgiáznak.
Közönséges édesgyökerű páfrány - Polypodium vulgare
Már várom, hogy Mátraházára érjek. Valamelyik bódénál iszom majd valamit... Meg is van, beszélgetek a bódés emberrel és a barátjával, nagy horgászok. Aztán folytatom az utat a sárga háromszög jelzésen. Hosszú, és most valahogy monotonnak is tűnik. Fülledt hőség ül a fák között, fotótéma alig-alig akad. A sarkvirágok már elnyíltak, pedig reméltem, hogy találok még... tikkadtan liheg a természet. A napfény el-eltűnik.
Tőrékeny hólyagpáfrány - Cystopteris fragilis

A jelzés sárga keresztre vált, Farkas-kútnál megmerítem a kezem a hideg forrásvízben. Borongós hőség, izzadok, parányi rovarok zümmögnek idegesítően az arcom körül. Elallagok a tanösvény hatalmas, fából faragott gombái mellett, amikor félelmetesen megmorajlik felettem az ég. Ennek fele se tréfa!

Órámra nézek: kilenc perc múlva van egy busz Sástón, ezt már nem érem el... aztán másfél óra múlva jön a következő.

Megint dörög az ég, sokkal közelebbről. 

Dehogyisnem érem én el azt a buszt!

Pattogatott kukoricává száradt vargánya
Tempót váltok, átsüvítek a réten, aztán balra tarts, ki a műútra... és egy percem még van is a busz érkezéséig. Jó sokan várnak már rá. Felugrok, irány Gyöngyös, Mátrafürednél már kopogni kezd az eső a busz tetején. Villám hasítja ketté az eget, ráreflektorozik az utasok arcára. Az ég olyan sötét, mintha esteledne... Gyöngyös előtt leszakad az ég, cseresznye mérető jegek pattognak. Fejest ugrok ki az esőbe, aztán vissza, a pesti buszhoz. Az erdőben látott háromgyerekes család és a cirill betűs kiránduló társaság már rajta ül, csak az olasz lányt nem látom...
Közönséges tölgyespáfrány - Gymnocarpium dryopteris. Védett faj

Békés utam van Pestig. Visszanézve a Mátra felé olyan fekete az ég, amilyet még nem láttam. Pest felé nézve viszont kék az ég, süt a Nap... a zivatarzóna lemaradva jön utánunk, a felhőfal fehér tornyai impozáns várfalat képeznek.

Fullasztó hőségbe lépek ki a Stadionoknál, troli megint... épp hazaérek, amikor elborul az ég, és cseperegni kezd az eső. Csodálatos nap volt!

Pénzlevelű lizinka - Lysimachion nummularia

Hölgypáfrány - Athyrium filix-femina

A Pisztrángos-tó

Béka és békalencse. Hamarosan elhagyja a tavacskát a frissen átalakult, pici béka pár száz társával együtt

Egybefüggő békalencse-réteg borítja a Pisztrángos-tavat

A bükkfa hatalmas andezit vulkáni bombát "dajkál" gyökereivel

Halvány harangvirág - Campanula cervicaria

Piros madársisak - Cephalanthera rubra. Védett faj

Gyepes nefelejcs - Myosotis caespitosa. Védett faj

Szarvaskerep - Lotus corniculatus

Réti lednek - Lathyrus pratensis

Sárgahasú unka - Bombina variegata. Nem kell a hasát látni, hogy felismerjük, az élőhely mellett a hátán lévő csúcsos rücskök is elárulják, hogy ez bizony sárgahasú.

Sárgahasú unka - Bombina variegata. Védett faj, mint minden hazai kétéltű és hüllő

Már nagyok a gyerekek... átalakulóban lévő ifjonc. (Erdei vagy gyepi béka)

Sárgahasú unka - Bombina variegata

Készül a szeder... (Rubus sp.)

Fehérpettyes álcsüngőlepke - Amata phegea. "Boszorkánylepkének" is nevezik

Orbáncfű - Hypericum sp.

Közönséges gyöngyházlepke - Issoria lathonia

Sárgahasú unkák - Bombina variegata

Egy ilyen mély keréknyomban megülő víz valóságos oázis. Ebben is volt sárgahasú unka és vízisikló is

Fehérhátú fakopáncs - Dendrocopos leucotos

Fehérhátú fakopáncs - Dendrocopos leucotos. Fokozottan védett madárfaj

2022. június 23., csütörtök

Vadvirágles a Keszthelyi-hegységben

 Öt órányi vonatozás, 20 kilométer magányos talpalás a júniusi hőségben homályos szakirodalmi utalások alapján, hátha megtalálok egy-két errefelé honos, ritka vadvirágot, növényt... miközben a normális emberek, ha már a Balcsira mennek, ott tanyáznak mind a strandon. Már előre mondogatom, hogy "nem baj, ha semmit se fogsz megtalálni, legfeljebb kirándulsz egy jót egy gyönyörű nyári napon, általad még sosem látott tájakon".

És végül szuper nap lett volna még akkor is, ha semmi különlegeset nem látok... De láttam. 

(Mivel ezek némelyike védett, sőt fokozottan védett, az útvonal-leírás most nem lesz részletes. Az is fontos lehet, hogy a taposási kár elkerülése miatt szigorúan csak utakon járok (többnyire jelzett turistautakon, kerékpárutakon, vagy ezeket összekötő széles erdészeti dózerutakon), és a fotózáshoz teleobjektívet használok, hogy a kicsit messzebb lévő témákat is "közelebb" tudjam hozni, hiszen ezeket az élő kincseket óvni kell. Ez most is így volt.)

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

 Állok a Déliben, éles kontúrt vet a szocreál betonépület homlokzata a vasporos peronok előterére. A Tópart Intercity sajátossága, hogy egyik fele IC, a másik sima gyorsvonat, tehát kétféle jegyet lehet rá venni... de mivel a vonat vége ugyanoda megy, mint az eleje, ezért ezúttal is megspórolom az IC pótjegyet. A járat már ismerős, ezzel mentem tavasszal Őrtilosra - de szép hétvége volt az!
Kőtörő aszúszegfű - Petrorhagia saxifraga

Székesfehérvárig naprakészre hozom az ügyfélnyilvántartást - a vállalkozásom adminisztrációját szinte vallásos szorgalommal végzem - nem jó, ha felgyűlik a restancia... Elsuhannak mellettem a balatoni települések, felcsillan a kék víz, a fehér hattyúk, a szürke építkezések. Szépen belassul a vonat, nyüzsgő osztálykirándulásnyi gyerek száll fel, aztán le, pedagógusok számolnak, dirigálnak.

A Balaton sarkában, Balatonszentgyörgyön átszállás. Elvileg van rá öt perc, de az IC késett, tudom, hogy be szokták várni a "kisebb" vonatok... de jaj, kettő is áll a síneken, melyik lehet az enyém? Felugrok az egyikre, kérdés, ez megy Gyenesdiásra? Az első ember csak üvegesen néz, mint a hal, a második válaszol, hogy nem, ez csak Keszthelyig megy. Motivációs káromkodással vetődök a már záruló ajtók közé, aztán át a síneken, és egy gyors vágtával fel a másik vonatra. Indul is azonnal. Igen, ez már jó, de csak akkor hiszem el, amikor követem az útvonalat a mobilomon, itt már nem volt időm kérdezősködni...

Adriai sallangvirág - Himantoglossum adriaticum. Fokozottan védett

Gyenesdiásig csillapul megszaladt szívdobogásom. Csak én szállok le a néptelen peronra. A levegő sűrű és párás, harapni lehet, sőt csócsálni, békésen ballagok. A párásság magyarázata a magasan álló víz a bicikliút két oldalán. Nagyon tetszik! Nádas, a nád közt királyi méretű fehér orvosi macskagyökér tövek, kúszó boglárkák, és nini: csinos kis korcs herék, ritkán találkozom ezzel a "lóhere" fajjal. 

Kocogó srác szökell el mellettem, saccra "ötön belüli" tempóval, ebben a fülledt hőségben. Nádirigó monoton recsegése harsog a sűrűből, néha felharsan egy-egy tétova vartyogás is.

Adriai sallangvirág - Himantoglossum adriaticum. Fokozottan védett
A jelzett út bekanyarodik a nádasba vágott murvás tanösvényre, az ismertető táblák csupa olyan élőlény jelenlétéről informálnak, amiket nem látni (szürke gém, vidra stb.) Látni viszont a Talabér vízimalom szépen rekonstruált épületét, a nagy kereket a János-forrás vize hajtja, mint a régi időkben, bár ez most "dísznek" van csak. Belemerítem a kezem a hűs vízbe, simogatva szalad át ujjaim között. Fűszernövények illata száll, kis fűszerkert is van a múzeum-malom mellett, zsibongó gyerekhad szaladgál. Percek múlva kitör az országos vakáció...
Tornyos vitézvirág (más néven tornyos sisakos kosbor) - Anacamptis pyramidalis
Átvágok a falu forgalmas autóútján - mindig elcsodálkozom azon, hogy vidéken megállnak az autósok, ha felbukkanok a zebra szélén, Pesten ez nem annyira jellemző. Érződik, hogy meleg nap lesz ez, homlokomra kiül a verejték. A térképem kávézót jelez, aminek nyoma sincs - a pandémia meg a válság rengeteg pici büfét, restit, kocsmát "kivégzett". Pedig egy kávé jó lenne...
Tornyos vitézvirág (más néven tornyos sisakos kosbor) - Anacamptis pyramidalis. Védett növény
A faluszéle átvált kertes házas zónává, majd jön a jellegzetes "susnyás" zóna, benne a kiszökött dísznövények és az adventív (idegenhonos) fajok sokaságával. Itt is találok számomra új növényfajokat: gigantikus muskotályzsálya példány díszeleg a fák alatt, amott meg indián maszlag kéttenyérnyi levelei díszelegnek. Kerti hulladékkal kerülhettek ki... odébb a jóval ismerősebb pipacs emelgeti piros szoknyáját, lila zsályák sorakoznak, cickafarkok emelik a Nap felé vakítóan fehér napernyőjüket.
Kései szegfű - Dianthus serotinus. Védett növény
Átvágok a felhagyott murvabányán. Lassan hódítja vissza az élővilág, nem is kicsit emlékeztet a kappadókiai tájra. Az esővíz mély árkokat mosott a bányafalba, toronyként merednek a szilárdabb részek. Lent csoportokban állnak a szívós feketefenyők és a nyárfák. Pokoli a hőség a fehér bányafalak között!
Bimbós nőszőfű - Epipactis sp.
Megint változik a díszlet: a Nagy-rét zöld füve, gyereksereg. A láthatóan nemrég épített látogatóközpontnak szerencsére részét képezi egy vécé és egy vízcsap. A csap fölé hajolok, és annyi hideg vizet szívok magamba, amennyit csak tudok, mert sejtem, hogy több vízvételi lehetőség nem lesz.
Saspáfrány - Pteridium aquilinum

A térkép hívogatóan botanikai emlékútnak nevezi a folytatást. Ehhez képest nem sok érdekeset tartogat a számomra, valójában löszmélyút. Legfőbb előnye, hogy árnyékos mélye még őriz valamit az éjszaka hűvösségéből. Az éjszakai eső pocsolyákba gyűlt a mélyebb részeken, de a sár már száraz. A nyomokból ítélve az eső óta nem is járt itt más rajtam kívül, csak egy őz. Az út meredek falain többféle páfrány kapaszkodik: fodorkák, törékeny hólyagpáfrány, erdei pajzsika. Szép harangvirágok bókolnak felém kacskaringós száraikon. Egyszer szamócázni is megállok.

Az út amúgy nagyjából egyenes, és olyan, mint egy matematikai számsor: szigorúan monoton emelkedő. A jelzés alapján kocogóknak is ajánlják, jó kis erőnléti edzés ez így felfelé...

Terebélyes harangvirág - Campanula patula
Végre kibukkanok a töredezett, aszfaltos erdészeti útra. Kerékpárút tábla díszeleg, de elég extrém kerékpáros legyen az, aki bevállalja ezt a kátyú áradatot! Semmiképp sem lehet összetéveszteni egy ausztriai kerékpárúttal... ez tükröződik a mellettem elpedálozó idősebb pár arcán is. Viszont van itt-ott épített esőbeálló házikó, padokkal.
Aranyos fodorka - Asplenium trichomanes

Kényelmes a séta, nézegetem az út szélén felbukkanó érdekességeket. Hol saspáfrányt, hol bimbós nőszőfüveket pillantok meg. 

Az egyik esőházikóban meg is pihenek, meglepetésemre van térerő, ellenőrzöm hát a menetrendet... jaj. Azt írja, "rizikós átszállás"! Ma már volt egy, köszönöm szépen... mi lenne, ha Keszthelyre érkeznék, akkor nem kéne átszállni. Áttervezem hát az útvonalamat, így egy korábbi vonatot is elérhetek. 

Szép vidékeken járok, jó, hogy itt volt eső. Közeledek Keszthelyhez, amit a lovardák megsokasodása is jelez. Lovardás helyeken rendszerint eltűnnek a turistajelzések, és nem ritkán a megtippelt utakat kapuk és kerítések zárják el, így van ez most is, kell egy kis műholdas navigáció, néha pocsolyák szélén ugrálok. De háborítatlan az utam egészen addig, amíg megtalálom az Országos Kék jelzést, ami megmagyarázhatatlan módon a forgalmas aszfaltút szélére terel a sínek mentén.

Felhagyott murvabánya Gyenesdiás felett. A növényzet lassan hódítja vissza a területet
A Nap valósággal éget, bizsereg a bőröm, érzem, hogy a rövid pólóujj széle szép csíkban rá fog sülni a karomra. Még fél órám van a vonatig, ami közvetlen járat Pestre. Megszaporázom a lépteimet. Még nálam is gyorsabban halad egy autós, sziréna harsan, rövid, de látványos autós üldözés tanúja leszek. Könnyű szívvel sétálhatok el a rendőri intézkedés mellett... engem traffipax-szal is csak akkor "meszeltek le" a rendőrök, amikor a Margitszigeten mérték vele a futók sebességét és versenynevezést lehetett nyerni.
Felhagyott murvabánya Gyenesdiás felett: Kisázsiát idéző látkép
A keszthelyi vasútállomás már egész közel van, itt a strand és az elmaradhatatlan bódésor, ahol tényleg mindent lehet kapni, cápás karúszótól kezdve hűtőmágnesig. Szívesen végignézném a kínálatot, de a vonat nem vár... Két ismerőssel is találkozom viszont, váltunk pár szót. Megveszem a jegyet, és még van időm leülni meginni egy hideg üdítőt is a kellemesen szellős, félig szabadtéri váróhelyiségben. Ha kicsit több időm lenne, ennék sült krumplit is - valami véletlen folytán nincs még elszállva az ára, Balaton ide vagy oda.
Muskotályzsálya - Salvia sclarea
Visszafelé örülök az IC-nek, mert van légkondicionálás. Bele is burkolózom könnyű kendőmbe, mert így a legkönnyebb megfázni. Visszafelé is elsuhan mellettem a Balaton, a kék víz, a hattyúk és az építkezések. Aztán a Velencei-tó is, és robog a vonat Budapest felé...
Korcs here - Trifolium hybridum

Táj a Keszthelyi-hegység lábánál