Összes oldalmegjelenítés

2020. szeptember 7., hétfő

A Pilis-tető szeptember elején

Óhh, egy pénteki szabadnap, ritka kincs ez! Félnapos kirándulást terveztem, mert sok a tennivalóm itthon... ez a pilisi 12 kilométer rövid táv ugyan, mégis van benne panoráma, kilátó, érdekes növényfajok, árnyas erdő és virágos kaszálórét... szóval, elég változatos. Ráadásul az időjárás is csodálatos: igazi későnyári napsütés várható.
Boldog Özséb-kilátó
Hévvel utazom Pomázig. Ott van vagy húsz percem a dobogókői buszig: nem unalmas, mert elnézegetem az állomáson állomásozó kandúrt. Sok lehet itt a macskaszerető ember, és ez a fekete-fehér macska valósággal a kapcsolatteremtés mestere. Az én kezemből is kis híján kiénekli a frissen vásárolt fasírtos zsömlét. Marcona építőiparos fickó jön... a macska magasra emelt farokkal sündörögni kezd a lába körül. Megtalálta a gyenge láncszemet... a marcona leül a járdaszegélyre, és olvatag arccal dédelgeti a macskát.
A pomázi kunyera specialista... tényleg nehéz ellenállni ezeknek a szemeknek!
Kétbükkfa-nyeregig utazom. Alig vannak utasok, bezzeg két hete! De most már beindult az iskolaév, a munka, meg hát péntek reggel van. Kétbükkfánál csak én szállok le, és bele is vetem magam a sűrűbe. A jellegzetesen félköríves túraút Pest és Komárom-Esztergom megye határán halad, a föld nedves, itt alighanem eshetett. De felbukkannak a nedves talajra eleve jellemző növények is: a lómenta és a subás farkasfog. Színes kenderkefüvek pettyezik az ösvény szélét. Nini, egy színhiányos tő is akad, hófehér virágok "tátognak" felém.
A bükkfák zöldje már kapott egy aranyló, sárgás tónust... hamarosan rőt és aranybarna színekben fog ragyogni az erdő. A fák tövében hölgypáfrányok elegáns hajtásai hajlonganak kecsesen.
A bükkös lombját már átszínezte az ősz
Csendes az erdő. Nagyon csendes. Amolyan délutáni szieszta hangulata van az erdőnek, a terepbringás kerekeinek surrogása valóságos zaj ebben a csendben. Kis barna madár szárnypirregése hallatszik, a nedves, barna földön rózsabogár mászik lomhán. Annyira elbámulok, hogy túl is megyek az elágazáson. Vissza, jobb kéz felé, ott az alig használt aszfaltút, ami hajdan a katonai bázishoz vezetett.
Ballagok hát a kellemesen emelkedő úton, fura érzés az autómentes aszfaltcsík kellős közepén sétálni. A napfény ragyogó pettyeket szór az út szélére. a világosabb részeken millió és millió virág. Katáng, seprence, cickafark.keszegsaláta, közönséges aszat. A napfényfoltokban tépett szárnyú gyöngyházlepkék csaponganak.
Répalepke - Pieris rapae, legalábbis remélem
Mókás mikrovilág tárul elém az árnyas erdőszélen, ahol a fák alatt a levegő még emlékszik az éjszakai hűvösségre. Embermagas pókhálós bojtorján tő áll itt, számos nagy, élénk lila virágával. Nézem a rovarokat a puha, bársonyos lilaságban, gyanúsan mozdulatlanok... hiszen ezek alszanak! Elaludtak a virágpor és a puha lilaság kábulatában, ennél fantasztikusabb pamlagot aligha találhattak volna. Fűszállal megcsiklandozom egyikük potrohát. Szemeit dörzsölgetve ébredezik, és rögtön habzsolni kezd, elülső lábaival szája felé sodorva eleségét.

Mennyi apró, érdekes látnivaló, amit észre sem vennék, ha átrohannék a tájon! De most élvezem, hogy időmilliomos vagyok. Mindent alaposan megnézegethetek, ami felkelti az érdeklődésemet.
Kukucs!
Az út töredezetté válik, jobb kéz felől eltávolodik az erdő, ezen a rétem már máskor is találtam érdekes növényeket... Most is így van ez. Borzas lentől kéklik. A len bimbói, mintha felcsavart staniclik lennének, csigavonalban bontakoznak ki. Nini, amott egy érdekes imolaféleség... na, most törhetem a fejem, hogy borzas-, paróka-, vagy pókhálós imola-e! Fehér szamárkenyér fehér gömbjei, mint botra tűzött karácsonydíszek a régimódi falusi kertekben... Sárga gyűszűvirág és persze a fogfüvek. "Mindenki" itt van, valóságos finálé bontakozik ki az első ránézésre unalmas, lepusztított katonai területen. Élvezem a pazar magányt, a fehér kövektől kissé túlexponált hangulata van a hegytetőnek, mint a régi, sárgásbarnásra fakult fényképeknek...
Az a bizonyos imolaféle - megtudtam, hogy paróka imolát (Centaurea pseudophrygia) találtam
Felmegyek a kilátóba is, és alaposan elolvasom a pálos rend történetéről, nagy alakjairól, Remete Szent Pálról szóló ismertető szövegeket. Alapos munka, és korrekt régészeti leletek fotóival illusztrálták, nem amolyan divatos, képregényszerűen megrajzolt jelenetekkel. Örülök az ízléses visszafogottságnak.
Fentről párába vesző távlat, szelíden hullámzó kék gerincek látképe fogad, mintha hatalmas ősállatok csordája masírozna. Kicsit pihenek, kortyolok a kulacsból, elfogy a kunyeráló macskától - nagy nehezen - megtagadott fasírtos zsömle is. Amilyen fokhagymás, valószínűleg úgyse kellett volna neki...
Fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus) gyöngyházlepkével (Argynnis sp.)
Gyors mozgás zaja zörgeti meg a lombot egy fán... sejtem, hogy mókust riasztottam meg. Tudom, hogy a mókus félelmét három másodperc alatt szokta legyőzni a kíváncsisága, ezért nem kell mást tennem, mint csendben megállnom a fa alatt. És valóban: hamarosan kikukkant a fa törzse mögül, hogy szemügyre vegye a rémisztő bestiát - vagyis engemet. Nem tűnhetek számára indokolt félelemforrásnak, mert hosszan nézeget csillogó, fekete szemeivel, és mintha mulatna rajtam. Fényképezgetni is hagyja magát.
Borzas len - Linum hirsutum. Védett faj
A szentéletű sivatagi remetéken elmélkedve ballagok lefelé a zöld háromszög jelzésen, kíváncsian várom, milyen érdekes növények lesznek a kis, panorámás réten, ahol a jelzés átvált zöld sávvá. Igen, van itt érdekesség: a meglepően zöld fűben élénk rózsaszín dunai szegfűk emelgetik fejüket. Számomra megunhatatlan ez a változatos kis növényfaj!
A cikcakkos panorámaúton találkozom először kirándulókkal. Egy egész nyugdíjas csoport jön szembe, megállapítjuk, hogy csodálatos az idő, kívánni sem lehetne ennél jobbat. Aztán útba igazítok egy párt a forrás felé. A vakítóan fehér sziklák közt sárgakövirózsák feszes gombócai ülnek, pozsgás levelű varjúhájak kíséretében. A sárga hagyma már elvirágzóban, tűzijátékot idéző sárga virágcsokrai már fonnyadnak, tekeredve száradnak össze. Számos kisebb-nagyobb gyík zizzen el a lábam nyomán, ez a napsütötte, sziklás hegyoldal igazi gyíkparadicsom lehet.
Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens
Aztán összezárul felettem az erdő lombja, és a cserjék felé fordul a figyelmem. Mennyiféle bogyó, termés, szín és forma!
Aztán vége az erdőnek is, kinyílik előttem a táj Pilisszentkereszt vöröses háztetői felé, zöldellik a rét, millió és millió kéküstökű csormolya terít lila-sárga takarót az út szélére. Fehér üstökű, vagyis színhiányos tő is akad bőven.
Színhiányos pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens
Látom az órámon, hogy a busz éppen elment - és harangszót is hoz a szél a falu felől, tehát az órára igazából felesleges is volt rápillantani - szóval, rengeteg időm van a következő buszig. Hihetetlenül élvezetes dolog az állandóan elfoglalt, tevő-vevő pestinek az, hogy most éppen nem rohan sehová!

Fél órát üldögélek királyi magányban a buszmegálló padján, nézegetem a vidám lovacskát a távolban, néha halad csak el egy-egy autó. Fejem felett ott az ég mozija: az állandóan egymásba alakuló, alakot változtató felhők világa. Repülnek a percek, el sem hiszem, amikor beállít a busz.

Otthon nem vár rám más, mint elmenni a futóverseny rajtszámáért az egyetemre, kiállni a soromat a postán, bevásárolni a vacsorához... de a természet nyugalma itt is elkísér.
Csodálatos nap volt!
A borzas len bontakozó bimbója - Linum hirsutum

Dunai szegfű - Dianthus collinus. Védett faj

Nagy varjúbab - Hylotelephium maximum

Minden kanyarban más és más a panoráma

Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum

Csomós harangvirág - Campanula glomerata

2020. szeptember 5., szombat

Úri libaterelő túra

Az Úri Libaterelő túrát 2020-ban már tizenkettedszer rendezte meg a Tápiómenti Tömegsport Alapítvány. Ez azért biztató szám, mert ennyi évet csak a jól sikerült túrák tudnak "átélni". Tavaly ugyanígy jött ki: szombaton Libaterelő, vasárnap Wizzair Félmaraton futás... szóval, tavaly amolyan átmozgató edzésnek tekintettem ezt a 14 könnyű kilométert, és aztán másnap egyéni csúcsot futottam... hátha most is bejön. Holnap kiderül...
Bemozdult, meg nem is liba van a képen, hanem a horgásztó felett repülő két hattyú, de ennél "libább" képet ezen a napon nem tudtam készíteni :-) Bütykös hattyú - Cygnus olor. Védett faj
Fél ötkor csörög a vekker, ami elég undok dolog, de hát a vonat nem vár... Pirkad már, néhány korán munkába siető, kialvatlan ember van csak az utcán. Meg persze a szokásos ágrólszakadt populáció, akik valószínűleg sosem alszanak.
Én bezzeg tudnék még, lehunyom a szemem a trolin, és mire kinyitom, már itt is vagyok a Keletinél. A jegyvásárlás hamar megy, szinte elszoktam már az "élő" jegypénztártól, jól esik az összemosolygás, és hogy jó utat kíván valaki nekem...
Mire befut a vonat, már egy barna papírzacskónyi, frissen sütött bolonyais fornettivel a kezemben állok a peronon. Az épületek falait szinte fehérlő lángra lobbantja az ébredő nap fénye, érződik, hogy meleg nap készül.
Ritkán ilyen burjánzóan zöld a világ szeptember elején
 Sülysápig békés utam van, itt átszállok a perontól vagy 20 méterre állomásozó helyközi buszra, szeretem ha ilyen közel vannak ezek a dolgok egymáshoz... Rajtam kívül is akad pár túrázó a buszon, valamint egy kedves néni, aki láthatóan örül, hogy én is kirándulni megyek. Büszke a falujára, jó ilyet látni. Láthatóan itt mindenki ismeri egymást. Más világ, mint Pest, az biztos.
Katáng - Cichorium intybus
 Úri macskaugrásnyira van Sülysáptól, negyedórán belül már le is szállok a művelődési háznál, ahol most nem az épületen belül, hanem mögötte, a sportpályán állították fel a túra rajt-cél központját. Zajlanak már a főzőverseny előkészületei, a hangfalakból olyan lakodalmas és retró slágerek szólnak, hogy nosztalgiarohamom támad.
Gyors regisztráció, megkapom az itinert - egyszerű az útvonal, nem kell ide színes nyomtatvány, elég a sima fekete fénymásolt A4-es lap. Azért megfigyelem, hogy a helyiek merre indulnak, mert én általában mindjárt a rajtnál el szoktam indulni az ellenkező irányba, csuda magabiztosan...
 Hamar kiérek a faluból, elfogynak a házak, előttem párába burkolózott lapály, valahonnan a távolból kakaskukorékolást és brekegést hoz az enyhe szellő. Csodálatos a millió és millió parányi páraszemcse, kristálygyöngyök rezegnek minden fűszál tetején. Menyasszonyi fátyollá változtak az útszéli kórókon feszülő pókhálók is, és meg kell mondjam, ekkora kövér keresztespókokat még életemben nem láttam, mint amik a csoda-hálók közepén üldögélnek...
Sőt, nem csak keresztespókok vannak itt. Örömmel fedezek fel egy megtermett darázspókot. Aztán többet is - idén nyáron több darázspókot láttam, mint eddig egész életemben.
Ez a háló igazi mestermű!
Miközben "pókozok", egy sor túrázó elhalad mellettem, de aztán könnyedén tartom velük a tempót. Élvezem a tágasságot, az akácfák lombja között átsütő fénysugarakat, a pemetefű illatát. Ritkán ilyen zöld a szeptember, a nyári esők miatt nincs kiszáradva erdő, mező. De azért egy aranysárgás tónus uralja már a tájat, szelídebb, nem olyan harsány már a lomb-zöld.
Megtermett nőstény darázspók - Argiope bruennichi
 Jobb kéz felől nádas, távolabb felcsillan a tó sima tükre. Horgászok alakját kettőzi meg a tükörképük. Bal kéz felől felszántott, klasszikus "agrársivatag", a barna, csupasz föld, egy-egy facsoport oázisaival. Az út szélén monumentális vadkender-tövek, már-már olyanok, mint egy kisebb fenyőfa, és az ilyen helyeken megszokott tüskés-tövises cserjék burjánzanak: hamvas-lila bogyókat és fehér virágokat dédelgető szederinda tekereg, liláskék kökény-gyöngysorok ülnek a tüskében végződő ágakon, vadrózsa díszlik pirosló terméseivel...
Párás reggel. Út a Nevelő-tó felé
 Az első ellenőrzőpont után egy kaszálóréten ballagok át - kezd igencsak sütni a Nap - aztán jól esik az árnyék az itinerben kiserdőnek nevezett, párás levegőjű susnyásban, ahol karnyinál nem vastagabb törzsű fásszárúak hordozzák a rájuk kúszott liánok terhét. Mini dzsungel. A komló mintha zöld takarót vetett volna egyik-másik fára. Kacskaringós az ösvény, van egy fura, varázsos hangulata ennek a tó és a szántás közé szorult kiserdőnek. Tövisszúró gébics figyeli a lépteimet, szemén mintha bankrabló-álarcot viselne, egy liánost jobban megnézve csinos, extrahosszú szemcsápokkal felszerelt pannon csigát veszek észre. Bizony, fontosak az ilyen "kiserdők" az élővilágnak!
A horgászok teljes létszámban jelen vannak
A gyönyörű, szikrázó szombat délelőtt kicsalta a horgászokat, sokszor családostul. A túra útvonala megkerüli a Hátsó-Halastavat, gyönyörű, tág látóhatár tárul fel a gát tetejéről a kék vízre, kék égre. Itt még a futók is megállnak egy panorámafotó erejéig. A távolból bégetést, kutyaugatást hoz a szél.
Szűkebb ösvény következik a tó másik oldalán, visszafelé, fel-felvillan a víztükör a nádak mögött.

 Az egyik horgász kapását végig izgulom, a ponty az utolsó pillanatban akad le a horogról. Egymásra vigyorgunk a horgásszal, és megállapítjuk, hogy legalább jó kövérre híznak a potykák ennyi etetőanyagtól...

Aztán újra élvezem a sétát, az összehangolódást a testem izmaival, a gondolattalan, feloldódó nézelődést.
Egyszer csak szinte zenei hangzatokban zúgó tollakkal két nagy, fehér madár húz el a távolban, a víz felett. Hattyúk! 
Pannon csiga - Cepaea vindobonensis
 Aztán távolabb kerül a tó... viszont közel kerülnek a birkák! Masszív jószágok, sokan vannak, és nem lehet kikerülni őket. Nem aggódok miattuk, sokkal inkább a pásztorkutya miatt, ami szokott lenni az ilyen helyeken, magát a pásztort viszont nem látni... A mindenit... többen feltorlódunk, végül én, a pesti vágok neki a nyájnak. A birkák igen udvariasan utat adnak (Spanyolországban ez nem mindig volt így), mozgásuk szinte a víz áramlására emlékeztet, örvénylő, filmeken látni ilyet... gyakorlatilag "átfolyok" a nyájon, aztán túlnan egy fa árnyékában meglátom a vigyorgó, öreg pásztort is, botjára támaszkodik, lábánál a loncsos, fekete puli. Visszavigyorgok, integetünk egymásnak.
Pannon csiga - Cepaea vindobonensis
Tágas lapály jön, szépen kaszált terület, bal kéz felől erdős dombok. A rövid táv gyerekcsoportjaitól színes a sárguló, zöld mező. Apró, szintén színes virágok is akadnak, szépen beosztják az élőhelyet: a mélyebb részeken ott a halványlila lómenta, a facsoportok tövében a narancs lampiont himbáló zsidócseresznye, a száraz részeken a kék katáng, a fehér cickafark, a sárga hölgymál. Szép, nyugodt, soha véget érni nem akaró rész ez. Hatalmas, tépett szárnyű gyöngyházlepkék csaponganak, egy verébsereg szinte bezuhan a bokrok közé éktelen csiviteléssel. Igen, vége van a nyárnak...
Komló - Humulus lupulus
 Aztán bal felé kanyar, neki a domboknak, meglepő meredekek jönnek és szalagszerűen tekergő, egynyomtávos ösvény a fák között. A fák törzsén narancssárga liba jelzés mutatja az utat. Nedves a föld, eshetett, de a vadkörte kis, kerek levelei már sárga filléreket szórnak a lábam elé. Bíborpiros a galagonya száz és száz bogyója, áttetsző, nedvektől duzzadó és sárga a cseresznyeszilva, amit mindközönségesen fosókának nevez a nép. Rossz hírnevével mit sem törődve elmajszolok egy maroknyit ebből a mellőzött vadgyümölcsből.
Színek, szirmok ölelése
 A harmadik ellenőrzőponton kapok egy kis csokit is - érdekes egy csoki lehet, meg se olvadt a tűző napon - aztán jön egy kis hullámvasutazás, ez már gyakorlatilag a célegyenes. Le a hosszú füvű lejtőn, aztán fel a túloldalon, és máris telepített fák katonás sorfala között lépkedek. Jellegzetes az akác lehullott, enyésző lombjának illata, gyerekkoromat idézi...
A Hátsó-Halastó
 Aztán már a faluszéli házsor mellett lépdelek, felbukkan a templomtorony, lépcsőkön halad az út lefelé - végtére, vannak itt dombok is - aztán már hallom a retró slágereket a távolból.
A célban pillantok először az órámra, a busz miatt. Alig több, mint három óra alatt tettem meg az utat, még fotózással és bámészkodással is, nahát! Megkapom az oklevelet és a kitűzőt, elirányítanak a főtt virsli felé, hihetetlenül "békebeli" minden.

Aztán már ismét a buszon ülök - maszkban, persze - irány Sülysáp és a vonat, amire a retúrjegyet már hajnalban megvettem.
Micsoda remek nap volt!

És hogy milyen lesz a holnapi félmaratoni futóverseny? Meglátjuk...
A Hátsó-Halastó

Nádas ösvényen

Pannon csiga - Cepaea vindobonensis

Váratlan, ám váratlanul könnyen leküzdhető útakadályt jelentett a birkanyáj

A rövidebb táv túrázói is becsatlakoznak

Fiatal zöld gyík - Lacerta viridis. Védett faj

Tágas, fajgazdag kaszálórét

A jellegzetes narancssárga liba jelzés

Galagonya - Crataegus sp. Sárgul már a levele, "izzik már a ruhája".

A soknevű vadgyümölcsfa: cseresznyeszilva, potyóka, mirabolán, lotyószilva, fosóka

Térfigyelő Úri határában - semmi nem kerüli el a figyelmét

2020. augusztus 31., hétfő

Kalandozás a Magas-Tátrában

Idén, 2020-ban ez a hét volt a nyaralásom - szerencsés módon augusztusban, vagyis még a szeptemberi határzárás előtt, lényegében gondok nélkül sikerült az egyhetes "aktív nyaralás" régi, jó barátaim, túratársaim társaságában - amihez persze csatlakoztak újak is. Az ótátrafüredi turistaház idén is kiváló kiindulópontja volt a túráknak, a fárasztó hegyi kalandozások közé pedig kulturális, történelmi látnivalók meglátogatása ékelődött.

Most nem is írok részletesebben... beszéljenek a képek!
Kilátás a Krivánról

Első nap: utazás, Sztrecsény (régebben Sztrecsnó, most Strečno) vára



 

Második nap: Kriván



Piros nyúlsaláta - Prenanthes purpurea

Buglyos szegfű - Dianthus superbus












Havasi szürkebegy - Prunella collaris






Harmadik nap: Podolin, Ólubló  (Podolinec, Stará L'ubovňa)

Podolin, piarista templom

Skanzen, Ólubló



Várfogságban...

Negyedik nap: Csorba-tó, Poprádi-tó (Štrbské pleso, Popradské pleso)

Sima, reggeli víztükör: Csorba-tó








Egy élő kövület: kígyózó korpafű - Lycopodium annotinum

Törpe harangvirág - Campanula cochleariifolia

Kárpáti (hegyi) varjúháj - Sedum telephium
A Poprádi-tó zöldes víztükre


Fenyőszajkó - Nucifraga caryocatactes



Ötödik nap: tutajozás a Dunajec folyón










Hatodik nap: Fehér-tavi csúcs (Jahňací štít)

Sárga gyűszűvirág - Digitalis grandiflora

Terméses salamonpecsét - Polygonatum sp.


Szürke aszat - Cirsium canum










A Késmárki Zöld-tó (Zelené pleso) lenyűgöző látképe








Rózsás kövirózsa - Sempervivum marmoreum

Zerge - Rupicapra rupicapra








Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

Hetedik nap: Hernád-áttörés (Príelom Hornádu), Szepescsütörtökhely (Spišskỷ Štvrtok)








Szinhiányos és a megszokott színű kéküstökű csormolya - Melamyrum nemorosum

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine


A gótika remeke Szepescsütörtökhelyen

Nyolcadik nap: Selmecbánya, Kálvária (Banská Štivanica)



Nappali pávaszem (Nymphalis io), nyári orgonán (Buddleja davidii)