Összes oldalmegjelenítés

2019. szeptember 11., szerda

Szeptemberi séta a Soroksári Botanikus Kertben

A soroksári botanikus kertről a Neten olvastam először. Nem közismert, pedig látogatható. Nem olyan dekoratív, mint mondjuk a vácrátóti, ez nem kastélypark, itt nincs művárrom, makett-vízimalom, kisvasút, büfé, üvegház, szabadtéri koncert stb. A terület a Kertészeti Egyetem részeként működik, oktatási-kutatási céllal. Emellett magbankként is tevékenykedik, de ami engem leginkább érdekelt: a hatvan hektár nagyobbik része egy épen megmaradt élőhely-mozaikdarabka, a hajdani láprétek és homokpuszták világát felvillantó védett rezervátum. Itt már négyezer évvel ezelőtt is élt ember, talán nem véletlenül hívják a "legmagasabb" dombot Csonthalomnak... A hajdani Duna-meder hordalékából épült homokdűnék, dombocskák közeiben nedvesebb a talaj, itt lápréti és zsombékos környezetet kedvelő növények is megélnek. Ezek különösen érdekesek, hiszen ilyen élőhely Budapest környékén - ma már - kevés van.
A télálló kaktuszok (talán Opuntiák?) évről évre nagyobb területet foglalnak el a homokos, száraz talajon
Szeptember eleje talán a legkevésbé látványos időszak a botanikus kert éves életében. A nyári növények már elvirágzottak, az ősziek még alig nyílnak, és a lombok sem színesednek még. A kaszálást követően ismét virágpompába borul a rét... de most még sárguló kórók, színesedő bogyók, magas füvek között sétálhattam a tanösvényen. A tóban alig volt víz. Mégis, ilyenkor is sok érdekes látnivalót kínál a terület. Amit pedig különösen szeretek itt: igazi háborítatlan békét élvezhettem fotós barangolásom során!
Különösen örültem a számtalan apró, idei kelésű gyíkocskának. Hol itt, hol ott zörrent meg a száradó fű lépteim nyomán, ahogy a kicsi hüllők eliszkoltak. Látszik, hogy a maga titkos életét éli a botanikus kert!

Zöls gyík - Lacerta viridis

Nagy varjúbab - Hylotelephium telephium. Régebben bablevelű varjúhájnak nevezték

Ördögharaptafű - Succisa pratensis

Jakabnapi aggófű - Senecio jacobaea

Sziki őszirózsa - Aster tripolium

Réti bolhafű - Pulicaria dysenterica. A szív alakú középrészt csak itthon vettem észre, hagy képernyőn :-)

Lándzsás őszirózsa - Aster lanceolatus

Sziki cickafark - Achillea asplenifolia

Színesedik már a hecsedli - Rosa sp.

Közönséges bábakalács - Carlina vulgaris

Szeder - Rubus sp.

Valamelyik adventív őszirózsa-féle. Sajnos adventív fajokkal is bőven lehet találkozni

Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum

Hegyi hagyma - Allium lusitanicum

Árnyjáték

Madársóska - Oxalis dillenii

2019. szeptember 9., hétfő

Úri libaterelő - séta a Tápió vidékének peremén

A Tápiómenti Tömegsport Alapítvány szervezi a gombai Fáy-túrát is, ott hallottam erről a családias rendezvényről. Libaterelő! Noha libát nem láttam, csak jelzésként felfestve - vadkacsákat, meg egy kétkilós ponty kifogását, azt igen - jó élmény volt a túra. Amúgy is kíváncsi voltam erre a vidékre, ahol még sosem jártam korábban. No meg holnap, vasárnap félmaratoni futóverseny lesz Budapesten, ezért átmozgató edzésnek is kiválónak ígérkezett ez a síkvidéki séta. Pont emiatt neveztem a szokatlanul rövid, 14 kilométeres távra, hiszen jártam már úgy, hogy húsz, vagy harminc kilométer feletti túra után bizony nehezen ment a futás...
Út a Hátsó Halastónál
Borongós reggel. Korán kell ébrednem, ha el akarom csípni a rajtot Úriban. Villamos, busz, vonat, busz - épp csak ennyi kell, hogy a Budapesttől szinte karnyújtásnyira lévő faluba eljussak... de minden csatlakozás rendben megy, sőt még a szokásos 180 forintos kávémat is meg tudom venni a Keletiben.
A vonaton Wulffmorgenthaler-képregényekkel múlatom az időt, el is röppen hamar, a helyi buszjáraton pedig ismerősökkel találkozom. Csepergősnek, borongósnak ígérkezik a nap, de nincs hideg. Mennyire más volt alig egy hete az ócsai futóversenyen, ahol 35 fok volt árnyékban - már ha lett volna árnyék... Az egy másik évszakban történt, egy másik bolygón, egy másik álomban.
Összehúzom magamon a kabátot, amikor kilépek a polgármesteri hivatal kapuján, hogy elmerülhessek a Monor-Irsai dombság világában.
Igazi faluszéli hangulat
Gyors léptekkel ballagok, beszélgetek egy túratárssal - igazából meg se kell szólalnom - hamar kiérünk a faluból. Egy különösképpen loncsos komondor ugatása búcsúztat, szerencsére rácskerítés mögött van. Kövesút, jobb kéz felé akác és egyéb fák sora, bal felé kaszálórét, odébb nádas tövében patakot lehet sejteni. Népes mezőny ballag előttem, sok a fiatal, talán helyi iskolások. Ahogy nézegettem a rajtlistát, a legtöbben helyiek, környékbeliek... még Cuki, a kutya is szerepel rajta, ötvenes rajtszámmal.
A komondor cseppet sem volt érdektelen
Az út szélén a szokásos "gyomflóra", számomra újdonság a nagytermésű szerbtövis. Szép kék katángok mosolyognak a zöld tengerből. A színek fakók, kora-ősziesek, van valami furcsa melankólia. Hirtelen jött ez az ősz időjárás!
Viszont a sebességemnek jót tesz. Nem hiszek a szememnek, amikor a stopperemre pillantok: ha ezzel a tempóval haladok tovább, túl hamar fogok célba érni - mármint, busz úgysincs korábban... visszafogom hát magam az ötödik kilométer táján, épp túl az első ellenőrzőponton. Szép, frissen kaszált rét, látszanak a gép húzta sávok a zöld tarlón. A szélén akkora vadkenderek nőnek, amekkorákat még életembe' nem láttam, megvannak három méteresek is, az egész miniatűr fenyvesnek látszik!
Eleinte sűrű a mezőny előttem...
A borongós időben felragyognak a smaragdzöldek. Megritkul a nép előttem. Egy vidáman kacagó társaságot érek utol, mostantól egymást előzgetjük, nevetésük derűt hoz az őszről susogó nádasba. Mert nádas szélén visz az út, láthatóan nemrég kaszálták le a sávot - köszönet érte a rendezőknek! Egyébként a jelzettség is pazar, semmi gondom nincs a navigációval. Igaz, nem is bonyolult az útvonal, lényegében meg kell kerülni a halastavakat, a végén pedig a fákra sűrűn felfestett narancssárga libás jelzések mutatnak utat.
Mezei katáng - Cichorium intybus
A nádasnak megvan a maga titokzatos, belső élete. Láthatatlan madarak mocorognak benne, szitakötő száll fontoskodva, valahonnan felharsan egy kecskebéka magányos éneke. Aztán kibukkanok a tó partján, horgászok görnyednek botjaik fölé, épp tanúja vagyok, hogy az egyiknek kapása van. No ezt kivárom! Az őszhajú szaki türelemmel tekeri az orsót, néha utánaenged, cimborája már tartja is a szákot... nem is hiába, szép kétkilós ponty csillog a horog végén. Gratulálok nekik, aztán szedem a lábam tovább.
Gigantikus vadkenderek, nádas és egy frissen kaszált útvonal
A Hátsó Halastavat megkerülve már majdnem féltávnál vagyok, az idő továbbra is borongós, szemem fotótémákat kutat. Találok egy másodvirágzó orgonabokrot, és töméntelen adventív növényfajt: magas aranyvessző, seprence, betyárkóró, parlagfű... de van több vadrózsa-faj, zsályafélék, vannak pirosan izzó bogyójú galagonyabokrok... A nádra fehér, tölcséres virágú apró szulák tekeredik, piroslanak a csucsor mérgező bogyói. Találok egy tő borkórót is.
A túrázónak nem szegheti kedvét a borongós idő
Az út feltűnően szép rétre kanyarodik. Mennyire látszik a gondos kaszálás eredménye: itt nyoma sincs az adventív növényeknek. Fajgazdag, szép élőhely, a sárguló fű tele vadvirágokkal. A lómenta lilás, illatos foltja ritka szép látvány, amott a nád tövében a zsidócseresznye élénk narancsszínű lampionjait mozgatja az enyhe szellő. (Talán a túra alkalmából kihelyezett) színes táblák ismertetik, hogy róka, vaddisznó, gyurgyalag is él erre.
Frissen kaszálva. Itt-ott már kibújtak az őszi kikerics bimbói
A szép rét után dombosabb vidékre, elegyes homoki tölgyesbe vezet az út. Itt utolérek egy sor kisgyermekes családot, az ösvényen előzni sem tudok, de hát nem is sietek sehová... A borongós időben a gyerekek kedve igencsak napsugaras, és igazuk is van!
Kiérve az erdős részből ismét egy szép, magas szénás nyílt részre érek, erősen hasonlít ez a rész a gombai túra egy szakaszához. Botanikailag is érdekes. Találok egy tő színhiányos gyűrűs zsályát (lózsályát) és jó pár tő magyar zsályát is, ezzel a fajjal eddig csak botanikus kertben találkoztam.
A Hátsó Halastó
Alig pár lépés, és ismét itt vagyok Úriban... rendezett településkép fogad, még egy csúnyácska házat is igen megszépít a pazar virágáradat, amit a gondos gazda a ház elé, illetve az árokpartra ültetett. A ház mögül baromfiudvar hangzavara hallatszik, örülök ennek a hangnak. A templomtorony csepp formája uralja a tájat.
Az utolsó ellenőrzőpont a Tájház. Kedvesen fogadnak. Mivel időm van bőven, bekukkantok minden szobába, sőt még "idegenvezetőm" is akad. Rendkívül gazdag tárgyi gyűjtemény! Beszélgetünk a hajdani szőlőtermesztésről - furcsa, hogy most már alig van, hiszen amerre járok, mindenfelé reneszánszát éli a szőlészet-borászat - a különféle szánokról, sőt még kasza kikalapálásának módjáról is megtudok pár érdekeset.
"Felcsigázott érdeklődéssel"...
A cél itt van, alig kétszáz méterre. Az udvaron - bár manapság lehet, hogy ezt "közösségi térnek" nevezik - épp főzőfesztivál zajlik. Bográcsok, kötényes csapatok, fakanalak, sátrak, pirospaprika és lakodalmas rock zene, cédéről. Lehet sört és kávét is kapni, aminek örülök, a túra céljában pedig zsíros kenyérrel kínálnak.
A Nap ki-kikandikál, fátyolos a fénye... aztán ahogy a busz Sülysáp felé robog velem, ismét elborul az ég, a vonatból pedig megpillanthatom életem első Undulatus asperatus felhőit. Budapestre érve már zuhog...
Ma még megnézem a Pozsonyi Piknik rendezvényt - csak el fog állni az eső - aztán korai lefekvés, mert holnap vár a félmaraton rajtja.
Jó kis nap volt ez!
Vegyes erdő a tavak mentén

Pirosodik már a hecsedli

Mezei katáng - Cichorium intybus

Ligeti zsálya - Salvia nemorosa

Ellenőrzőpont a tóparton. A frissítő hideg vízre most kevésbé volt szükség

Másodvirágzó orgonabokor - Syringa vulgaris

Néha kicsit kivilágosodott az idő... alkonyt idéző fények délelőtt

Libás jelzés

Egybibés galagonya - Crataegus monogyna

Mezei katáng - Cichorium intybus

Lómenta - Mentha longifolia

A nedves időben a csigák is aktívak

Borkóró - Thalictrum sp.

A horgászokat nem riasztja el az időjárás

Sárguló kaszálóréten halad a csapat

Zsidócseresznye - Physalis alkekengi

Lózsálya - Salvia verticillata, fehér színben

Magyar zsálya - Salvia aethiops. Talán a török hódoltság idején került be Magyarországra ez a déli faj

Faültetvény

"Bicolor" dísztök kapaszkodik a kerítésen

Undulatus asperatus hullámfelhőzet jelzi az időjárási front érkezését

2019. augusztus 28., szerda

Három nap a Szlovák Paradicsomban. Szurdokok, létrák, vadvirágok

Születésnapomra kaptam... Három nap a Szlovák-Paradicsomban, a Baraka szervezésében. Barakáékkal többször utaztam már - ami azt illeti, először a kilencvenes évek derekán - és kicsit aggódtam, hogy nem lesz-e nagyon "rohanós". Lesz-e időm nézelődni, magamba szívni a táj hangulatát, észrevenni a parányi természeti szépségeket? És, kikkel fogok találkozni? Jó fejek lesznek, akikkel akad közös témám, vagy nagyarcú, bizonyítási kényszeres ifjú sportmániákusok? Normálisak lesznek-e a túravezetők, vagy csak le akarják majd tudni ezt a programot a pénzükért? Én elég ügyes leszek-e - hiszen itt létrák, lépővasak, láncok, meredekek vannak... és bírom-e erőnléttel, vagy szégyenszemre engem fog várni a csapat minden kanyarban? Ez mindig egy lutri... Ismeretlen helyre megyek ismeretlen emberekkel. Ez az igazi kaland!

Nos, jól sikerült. Tökéletes időjárás, jó csapat, kifogástalan szervezés, remek szállás Iglón.
Én is ügyesebbnek és sportosabbnak bizonyultam a vártnál - rendszerint a csapat elején mentem és nem szakadtam bele.
 
És a sör is finom volt esténként...
"Tálcák" a Hernád-áttörésben. Ezeken egészen kényelmes haladni - ha stabilak
Első nap: Sebesvíz-szurdok.
Gyönyörű nyári nap. Már elindult a reggeli tömegközeledés, nem kellett éjszakai járattal jönnöm a Syma (BOK, ki tudja hány neve volt már) csarnokhoz. A buszon már ott az ülésbeosztás, a nevek, ki hová üljön, vitákat elkerülendő. Meglepetésemre elöl kaptam helyet, talán mert még januárban befizettük, a születésnapomkor... Üléstársam rokonszenves fiatal nő, persze multicégnél dolgozik "kontrollerként", bármit is jelentsen ez. Egyszer megállunk, iszom egy papírpoharas kávét a benzinkút boltjában, aztán száguldunk tovább, át a határon, aminek az emlékét mostanra csak pár omladozó épület jelzi, megsárgult "valutaváltás" táblákkal.
Enyves aszat - Cirsium erisithales
Az első látnivaló a Dobsinai-jégbarlang. Itt jártam tavaly, most úgy döntök, megspórolom a nem kevés eurót (fotózással együtt 18!) a félórás barlang-látogatásért. Egyébként UNESCO világörökség, szóval egyszer mindenképp érdemes látni, mert egyedülálló csoda.
A csapat bemegy, én kint nézelődök... itt meglepően sok, magas hegyvidékekre jellemző növényfaj van. Tavaly egy sor, nálunk ritka páfrányt sikerült elcsípni... Van szirti imola, nagy völgycsillag, enyves aszat, pettyes levelű kosborféle már elvirágozva, nőszőfüvek, piros nyúlsaláta. Meglepően sok fehér, színhiányos csalánlevelű harangvirágot látok. Nini! Parányi moha-erdő, mintha miniatűr fenyves lenne... sandítok alulról a mohos mészkősziklára. Csodálatos hely! Mire az összefagyott társaság párás szemüvegekkel elősorjázik a jégbarlangból, már meg is reggeliztem.
Piros nyúlsaláta - Prenanthes purpurea. A Bükkben láttam ilyet
Száguldunk tovább, irány a karsztvidék, amit patakok sora "hasogatott" fel fehérlő szurdokokká. Nemzeti park, belépőt is szednek, de az is látszik, hogy vigyáznak rá: eldobott szemetet, elkorhadt esőbeállót, túlcsorduló kukát gyakorlatilag nem látok. A turistajel-festések, táblák láthatóan újak. A létrákra, lépővasakra, láncokra viszont sok helyen ráférne egy alapos felújítás. Néhol elvégezték, de sok helyen még nem. A Medve-szurdok Ausztriában bizony nem ilyen. Itt viszont pont ebből adódik egy bizonyos kalandfaktor... rájöttem, hogy ezt tulajdonképpen élvezem. Hogy  kapaszkodni kell, lehetőleg nem csak egy dologba, nem mindegy, hová lép az ember, mert a nedves, mohos fa bizony nyálkásan csúszik, a karsztos mészkősziklák nem kevésbé... és jól jön némi egyensúly-érzék és bátorság is néhol.
Harangvirágféle - Campanula sp.
Enyhén szorongva vágok neki az első szakasznak a Száraz-víz szurdoka felé. Szerencsére eleinte, a szuvenírbódékkal, sütödékkel ellátott parkoló (Erdőalja, illetve Podlesok) után még sík a terep, a patakmederbe belépve is "szintben" haladhatunk egy darabig, ez jó bemelegítés.
Aztán jönnek a vízesések. Némely helyen tíz méternél is magasabbról zuhog a víz... fém létrákon kapaszkodunk, hálát adok az ötletért, hogy tegnap a Decathlonban vettem egy súlyzózáshoz ajánlott, párnázott tenyerű ujjatlan kesztyűt, ezzel bármilyen rozsdás vasat meg merek markolni. Nem beszélve a tegnapi szemölcsműtétről, ami a pocsék időzítés tipikus esete... nincs is szebb annál, mint amikor egy nyílt seb van az ember tenyerén, és kapaszkodnia kell.
A fehér ernyősvirágzatúakat nehéz megkülönböztetni egymástól
Egyre nagyobbak a vízesések, köztük rövidebb sík részek szolgálnak pihenőül. Ilyenkor szétnézek, akad-e valamilyen elcsíphető fotótéma. Persze létramászás közben nem tudok fényképezni, két kézzel kapaszkodok, épp elég vigyázni, hogy oda ne csapjam a gépet valamihez... Rajtunk kívül nincs más csoport a Száraz-víz (Suchá Belá) szurdokban. Már nem is számolom, hányadik létránál, vízesésnél tartunk. Csodálatos ez a szurdok! Kifejezetten sajnálom, amikor felérünk. Lefelé már nem itt ereszkedünk le, a létrák miatt a szurdok "egyirányú". Egy esőbeállós-pados pihenőnél bevárjuk a csoport végét. Hamar megeszem a sópótlásnak vitt zacskó ropit, aztán szétnézek, hátamon szárad a póló. Alig pár métert kell megtennem, hogy érdekes, ritka növényt találjak: egy szál recés vajvirágot.
Kúszó avarvirág - Goodyera repens. Ez az apróság egy orchideaféle, az 55. orchideafaj a "digitális herbáriumomban". Nálunk nagyon ritka növény.
Gyönyörű és pihentető a séta lefelé, délceg fenyők törnek az ég felé, néhol panoráma is feltárul. Egy-egy szem finom vadmálna is kínálkozik. A túravezető azzal bosszant, hogy ennek vagy annak a növénynek mi a latin neve? Én meg azzal bosszantom, hogy tudom :-)

Örülök, hogy megy nekem ez a létramászós túrázás, nem történt semmi baj a többiekkel sem. Úgy négyszáz méternyit ereszkedünk, vissza a parkolóhoz, ahol a csapat egy kis "sörszünetet" tart. A fából épített söröző ajtajában, egy pad tetejéről monumentális termetű, félelmetes harcikutya-szerű jószág mereszti ránk a szemét, teste tömör izom. A legbátrabb utastárs felé nyúl és megvakargatja a nyakán összetorlódó bőrt. Az állat azonnal "felborul" és elnyúlik...
Leküzdve Cerberust besorjázunk a söntéshez, én is magamhoz ragadom a csapolt söröcskémet - az ittenieknek más elképzelése van a "pohár" méretéről, mint a nálunk szokásos, ez úgy literes harmatos pohárka lehet... de bizony lecsúszik, és még csak fejembe sem száll.
Erdei deréce - Chamaenerion angustifolium
Iglón van a szállásunk, ez a háromcsillagos hotel bárhol a világon vállalható lenne. Tiszta, tágas, rendben van. Mágneskártyás ajtók, csinos fürdőszoba. Csodálatos érzés lezuhanyozni... Alkonyodik, amikor a csapat kollektív vacsorázásra indul Igló belvárosában. Tél utca, Nyár utca, egy erősen gótikus templom, egy harangöntő mester szobra, megkongatható haranggal. Igazi felvidéki városkában sétálok a simogatóan langyos éjszakában. Az épületek is rejtenek középkori elemeket, és a pince is, ahová lesorjázunk, elég ódonnal látszik a falra szerelt műközépkori műpáncélok és alabárdok nélkül is. A gagyi díszlet ellenére a kaja jó... és a hangulatunk is. Nagyon jót beszélgetek az asztaltársaimmal.
Fémlétra a Száraz víz-szurdokban
Második nap: Hernád-áttörés.
A szálláshoz reggeli is jár, mégpedig svédasztalos, bőséges. Szerintem az otthonról hozott kétszersültek úgy fognak hazamenni, bontatlanul, ahogy jöttek... Ráadásul a hotel mellett egy óriási Billa élelmiszerbolt is van.
Az Erdőalja parkolót már ismerősként nézem. Tiszta az ég, a távolban ott csipkézi az eget a Magas-Tátra vonulata. Harmatos a fű, harmatosak a levelek. Gyönyörű reggel. Elmegyünk egy furcsa ifjúsági tábor mellett, ahol a srácok katonásdit játszanak - fura látvány a gyermekméretű terepszínű egyenruha, az álcaháló és a fa fegyverek látványa. Egy tündéri, szőke kislány is van közöttük, szintén "angyalbőrben"...
Sziklakapu a Száraz víz-szurdokban
Most már ismerős a létramászás. A szurdokvölgy párhuzamos a patakkal, partja egyáltalán nincs, a meredek falak függőlegesen szöknek a magasba. Itt a sziklába ágyazott "tálcák", lépővasak és kapaszkodóláncok teszik lehetővé a haladást. Vannak hidak és fémpallók is. Izgalmas, amikor a sziklafal befelé hajlik... és az is, amikor egy-egy lépővas hiányzik. De kellő körültekintéssel biztonságosan lehet haladni. Odalent szalad a víz, fent az ég kék csíkja látszik csak. Néha tudok csak egy-egy fotót kattintani, ráadásul ezt tényleg élőben kell átélni...

Az egyik túravezető a mezőny elején, a másik a végén halad, és talkie-walkie-val tartják a kapcsolatot, imígyen: "majom hívja pókot, vétel".
Pirosszárú moha - Pleuzorium schreberi
Túránk a Kolostor-szurdokban folytatódik. Vadregényes, gyönyörű hely. Létra itt is akad bőven, máshol a fenyők gyökerei kínálnak kapaszkodót. Oldalt csöpög a víz, épülnek a travertin mészkő ereszek a miniatűr vízesések által. Minden lépés új látnivalót kínál.

Tágas kaszálórét tárul fel felérve, jobb kéz felé feltárás: a névadó kolostor (Klastorisko) fehérlő romjai. Karthauziak, a világ zajától elvonuló néma barátok éltek itt a középkorban. Láthatóan most is zajlik valamiféle rekonstrukció. Csodálatos fekvésű hely, a szurdokmeredélyen túl, a távolban látszanak a Tátra bércei.
Száraz víz-szurdok
A csodálatosan zöld, lankás kaszálórét másik szélén turistaház található, sajnos az étterem rész zárva. Egy bódéban viszont lehet kávét, kofolát, sört, egyszerűbb ételeket kapni, és vannak pihenőpadok is, valamint egy kerékpár-kölcsönző. Seregnyi kiránduló nyüzsög.

Jól esik pihenni, szárítkozni. Behúzódok az árnyékba a többiekkel együtt. Egy órát időzünk itt, kék ég, zöld fű, igazán mesés hely. A kolostor vastag falai meglepő hűvösséget sugároznak. Aztán ismét lefelé haladunk az eleinte enyhén, majd meredekebben lejtő úton, vissza a Hernád völgyébe. Furcsa érzésem támad, amikor egy híd után elveszítem szemem elől a többieket. Mögöttem is csend van. Jó felé megyek? Noha a Hernád kijelöli az irányt, és nemigen lehet eltéveszteni, nyugtalanít a dolog. Azért nézem a növényeket is. Egy elkésett széleslevelű nőszőfű, Aggófüvek. Szeder. Otthonos, ismerős fajok.
Egy kicsit hiányosabb "majrévas" a Hernád-áttörésben
Na! Itt vannak a többiek, féltucatnyian, akik előttem mentek, itt várják be a többieket, mielőtt nekivágunk a meredeknek fel, a Tamásfalvi-bércre. Tényleg meredek, de nem tart sokáig és megéri a fáradságot. Szívszorítóan szép panoráma tárul fel a lapos tetejű szirtre kiállva. Nem véletlenül nevezik ezt Tamásfalvi-kilátónak! Nem kell külön kilátót építeni... Van, aki leül a szélére, és a százméteres mélységbe lógázza a lábát. Én hasra fekve mászok ki a szélére és nézek le. Lenyűgöző. Sárga kövirózsák kapaszkodnak a sziklarepedésekbe. Rák módjára visszahátrálok, aztán csoportkép készül, és indulunk vissza... érdekes, lefelé kevésbé tűnik meredeknek, pedig sokszor lefelé nehezebb, csúszósabb szokott lenni az efféle út. Hamar lent vagyok.

A sör a parkolóban most sem maradhat el, ahogy a kollektív vacsora sem az álközépkori pincében. Szobatársam szerint én "partyarc" vagyok, ő vacsora helyett inkább megy aludni, ahogy tegnap is... hát ezt se mondták még rám :-)
Bőven van lehetőség túrázásra
Harmadik nap: Nagy-Sólyom-völgy.
A reggeli után cókmókjaink hamar a buszba kerülnek. Mennyi idő kell ehhez? A sofőr megvakargatja a fejét, és betippeli: úgy három perc... És tényleg, időben tudunk indulni, én már a Billában is jártam, és megvettem az otthoniaknak a borovicskát...

Ez a szurdok különösen varázsos. Nincs itt rajtunk kívül senki. Gyors zápor jön, ami csak arra jó, hogy csúszósabbak legyenek a mészkősziklák és a fapallók. Mert durván ácsolt fapalló, az van itt bőven. Igazi vadregényes hely. Szinte expedíciós hangulatot teremtenek a sziklafalak, a martilapu óriási levelei, a behajló, valószínűtlenül zöld lombok, a mederbe hullott vaskos, korhadt fatörzsek. A patakmeder kövei kristálytisztán fehérek, akár a friss murva.
Hat kilométeren keresztül követjük a patakot, hol mellette, hol benne, hol felette. Kőről kőre ugrálok, máskor belelépek a vízbe - ki bánja, ha átázik a cipő, meleg van - óvatos, gyors léptekkel lépek a kicsit "ráléphetősre" megfaragott, pallóul szolgáló vaskos törzseken. A Kőkapu-szűkület sziklafalai háromszáz méter magasak, és két kezemet oldalt kitartva átérem a két szirtfal távolságát... Fapallók, létrák, hidak. Kalandos és káprázatos!
Recés vajvirág - Orobanche reticulata. Rengeteg vajvirág faj van, mind fajra specializált gyökér-élősködő
Fent ismét rét vár és egy fennsík (a Geravy) és egy menedékház, ami ezúttal üzemelő büfével rendelkezik. Iszom is egy kofolát, a szlovákok emblematikus kólaimitációját, amit errefelé nagyjából mindenki. Nem túl finom, de népszerű üdítőital. Kicsit távolabb drótkerítés mögött legelésző lovak, nyulak. Az egyik nyúl pont úgy néz ki, mint Ferenc József. Boltozatos homlok, apró szemek, dús pofaszakáll. Amikor megpróbálom lefényképezni őfelségét, dacos gőggel hátat fordít. De még a hátsó fele is tiszteletet parancsolóan tekintélyes. Fotózgatok: óriási gyapjas aszatok, C-betűs lepke, tarka kenderkefű.

Innentől már csak lefelé haladunk, egy sífelvonó pilonjai mentén, néhol elég meredeken - ide is elkélne a létra... odalent Imrikfalva (Dedinky) háztetői piroslanak. Megcsillan a tó vize, csónakok siklanak rajta feketén. Buszunk már ott vár ránk. Egy üres megállóban sikerül átöltöznöm, átizzadt pólóm a hátizsákba kerül. Táncol a napfény a patakból felduzzasztott tó aprócska hullámain.
Már csak a hazabuszozás van hátra. Ez kicsit keserves, mert hol a sofőrnek járó kötelező pihenőidő, hol az M3-ason kialakult baleset, torlódás miatt kell kiállnunk várakozni egy-egy parkolóba. Lassan ereszkedik a Nap, vöröslik a horizonton, majd kihuny a fénye, gyors léptekkel jön az éjszaka és az autópályán egyre ragyogóbb a fénypontokból álló kígyó. Gondolataim a saját fürdőszobám felé kalandoznak - milyen jó is lesz megfürödni és az átizzadt cuccokat bevágni a mosógépbe...

Budapest, Syma csarnok, még fél óra trolival, és hazaérek az éjszakában.

Nagy völgycsillag - Astrantia major

Ebben a sörözőben valószínűleg ritkán lopnak ki bármit is a hűtőből

Távolban a Magas-Tátra csipkés csúcsai

Elbűvölő a korhadó fakerítés mintázata

Hegyi hagyma - Allium lusitanicum

Sárga kövirózsa - Jovibarba hirta

Kegyhely a parányi barlangüregben

Guttációs cseppek sorakoznak a tapló peremén (a számára felesleges vizet "kiizadja" a gomba)

Hernád-áttörés. A víz most sekély volt, de elképzeltem, milyen lenne itt kenuzni

Híd a Hernád-áttörésben.

A fehér karsztos mészkő számtalan formájával találkoztunk

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine. Orchideának látszik, és az is

Gyönyörű smaragdszínek tükröződnek a Hernádon

Jó, ha a vaslétrákon egyszerre csak egyvalaki kapaszkodik

Ükörkelonc - Lonicera xylosteum

Azért a láncokban nem szabad teljesen megbízni
 
A vízesés tetején kapaszkodó harangvirág - Campanula sp.

A csepegő vízből kiváló mész lassan párkányt épít

Minden lépésnél más szépség tárul fel

A karthauzi kolostor hétszáz éves romjai a Klastorisko fennsíkon

Nem vitás, a hajdani néma barátok ennél szebb helyet nem is találhattak volna. A távolban kéklik a Magas-Tátra

Nem sok ilyen útszakasz volt...

Fenyvesben ereszkedünk

A Hernád

Megkésett széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Itt, a Hernád-áttörésben rajtunk kívül is voltak kirándulók


Egy izgalmas rész a Hernád-áttörésben. A tálcák jól járhatók és elég stabilak, de tériszonyosoknak azért nem ajánlott a hely


A Tamásfalvi-kilátóban hasalok

A Tamásfalvi-kilátóban

A Tamásfalvi-kilátóban

A vízkedvelő sédkender (Eupatorium cannabinum) igazi lepkecsemege

Ott voltunk fent... a Tamásfalvi-kilátó bérce


Ritka élmény: egy mini-szurdok felülről

Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum. A sárga szín ritkán hiányos, sokkal gyakoribb, ha a lila fellevelek helyett látunk sápadt-fehéreket. (Háttérben egy szokásos  sárga színű virág látszik elmosódottan)

Sisakvirág - Aconitum sp. Ezek igazi "méregzsákok"

A frissítő zápor után szinte felizzottak a smaragdzöld színek

A páfrányok, lapulevelek valóságos trópusi erdő hangulatát keltik

Sisakvirág. Én Aconitum moldavicumnak, moldvai sisakvirágnak vélem, de nem vagyok benne biztos

A szurdok eleje a Nagy-Sólyom-völgyben

Nagy-Sólyom-völgy. Tálcák, láncok, fémlétrák.

Nagy-Sólyom-völgy. Jó csúszós, némileg korhadt fapallók

Nagy-Sólyom-völgy. Igazi vadregényes világ

Nagy-Sólyom-völgy. Néhol kőről kőre ugrálva lehet csak haladni, ha valaki nem akar belelépni a vízbe

Nagy-Sólyom-völgy. Kidőlt törzseken is át kell mászni

Nagy-Sólyom-völgy. Pallóként szolgáló vastag fatörzs

Nagy-Sólyom-völgy. Itt minden fotó elkattintásának komoly "sportértéke" van. Várok a soromra a létránál. Nem lehettünk a létrán egyszerre sokan

Nagy-Sólyom-völgy. Vékonykának látszó, de elég stabil fémlétrák. Biztos ami biztos, én ezeken négykézlábaztam

Évelő gyásztárnics - Swertia perennis. Egész Európában csak négy helyen fordul elő

Egy orchideaféle: megkésett szúnyoglábú bibircsvirág - Gymnadenia conopsea

Fémlétra a Nagy-Sólyom-völgyben

Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) és nagy gyöngyházlepkék (Argynnis paphia)

Színhiányos csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium

Fecsketárnics - Gentiana asclepiadea

Kis rókalepke - Nymphalis urticae

Őfelsége Ferenc József hátulnézetben.

Legelésző ló a Geravy-fennsíkon

Gyapjas aszat - Cirsium eriophorum bimbója

Gyapjas aszat - Cirsium eriophorum. Embernagyságnál magasabbra nő

C-betűs lepke - Polygonia c-album

C-betűs lepke - Polygonia c-album. Nem kell megmagyarázni, honnan a név...

Imrikfalva felé

Télen itt síterepek vannak...

Szerencsepatkó, sarló-kalapács. Kinek mi hoz szerencsét...

A patakból felduzzasztott csónakázótó Imrikfalván