Összes oldalmegjelenítés

2018. november 9., péntek

Séta Lajosforrás körül

A Szentendrei Panorámafutás rajtja reggel kilenckor volt, és még nem volt 10 óra, amikor a 8 kilométeres táv végén befutottam a célba. Ez egész napos programnak kevés lett volna... menjünk el kirándulni! Édesanyám többször említette már Lajosforrást, ahol tán kisdiák korában járt utoljára, osztálykirándulással. Sokan járnak ide a forrásvízért. A környékén szinte kívánkozik egy 4-5 kilométeres kör: a sárga sáv jelzésen indulva Tölgyikrekig, innen a piros kereszten vissza Lajosforráshoz. Voltaképpen megkerüljük a Lom-hegyet.
A bükkfák arany-bronz színei
Robbannak az arany-sárga színek. Novemberhez képest szokatlanul meleg van. A mezei juhar kénsárgái, a bükkök bronzos tónusai akár az olvasztott arany csorognak végig a fákon. Felettünk hollók keringenek, fényes-fekete árnyak. Lábunk alatt zörög a száraz avar. Sok a kiránduló ezen az őszi, hosszúhétvégés vasárnapon. Léptem nyomán féltucat kölyök gyík zizzen szerteszét. Zöld gyíkok, ideiek. Egy nem mozdul, egy kidőlt fatörzs darabján megáll, mozdulatlan. Odahajolok hozzá, megkocogtatom a hátát: nem tudod, kiskomám, hogy ilyenkor iszkiri van? A kis gyík nemhogy menekülne, de visszafordul, és megszaglássza az ujjamat... még a szája szélét is nyalogatja. A bükkerdőben mintha szürkés füst lebegne a levegőben. Párasávok ragyognak a fák között. Az út szélén száradó szederbokrok, bíborszín gyümölcseik már nem érnek édessé. A nyakamban lógó finisher érem néha nekikoccan a fényképezőgépnek: ilyen érmet mindenki kap, aki szintidőn belül teljesíti a futótávot. Idén egész sokat összegyűjtöttem ezekből, ez a szentendrei futás igazi öröm és móka volt. És ez a séta is: feltámad a szél, és aranysárga levelek záporoznak... megállunk, megáll a pillanat is. Csodálatos!


A kis zöld gyík nyalogatja a szája szélét...








Ibolya, bizony - de kicsit furcsa...





Mintha ez lenne a levélre "írva": Grat!




Az örök optimista szeder ilyenkor is virágzik...


2018. november 5., hétfő

Kincskeresés Királyréten: színek, kristályok, szalamandrák

A Szokolyához tartozó Királyrét kedvelt kirándulóhely, pontosabban, remek start- és célpontja lehet hosszabb túráknak. Egy kisgyermekes család akár egész nap elbíbelődhet itt a környéken is, hiszen van kisvasút, hajtánypálya, tanösvény, nemzeti parki látogatóközpont kiállítással (Hiúz Ház), de van kürtőskalácsos bódé és vendéglő is, ha megéhezik a család... 
Én nem ezek miatt jövök évente többször Királyrétre (sőt, az embersereg elől inkább beveszem magam a "rengetegbe"), hanem a természeti szépségek és érdekességek miatt. A Börzsöny igazi kincseket rejt!
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra
Mi volt a célom ezen a szép novemberi szombat délelőttön?
1. almandingránát kristályokat találni. Tudtam, hogy vannak, de úgy képzeltem, hogy valami nagyon titkos helyen lehet csak megtalálni őket... ezért eddig nem is kerestem
2. szalamandrát látni és fényképezni
3. őszi lombokat fotózni és gyűjteni a szakköröseimnek az őszi csendéletfestéshez.
Ködbe vesznek a kisvasút sínpárjai a királyréti végállomáson
Fátyolosan süt a Nap, a Duna felett páraréteg lebeg, ahogy a zónázó vonat elszáguld Vác felé. A kaszálók felett délibábot idéző árnyalakok lebegnek a ködben: őszi lombruhájukat még viselő fák. Ehhez a vonathoz van buszcsatlakozás Kismaroson, pontosan jön is, kirándulók még alig vannak rajta. De tudom, hogy egy óra múlva itt csúcsforgalom lesz, a kisvasút is beindul.
... és akkor a fényképezőgép keresőjében megpillantottam az állatkát... Foltos szalamandra - Salamandra salamandra
Csodálatos a reggel. Novemberhez képest kifejezetten meleg van, ködös-kékes távlatok reszketnek a patak felett, a sárguló lombok valósággal lángra kapnak, ahogy a felkelő nap sugarai megcirógatják őket. Óarany színekben fellobog egy-egy bükkfa, kócos sárga foltokat villogtat a juhar, a szedertermés fényes bíborcseppjei száradó levelek között rejtőznek, mintha karbunkulus fülbevalók lennének.
Valósággal modellt állt nekem. Foltos szalamandra - Salamandra salamandra
Átballagok a kis hídon, nézegetem a hajdani kis vasércbánya tárójának bejáratát... nem lettem volna bányász, micsoda szűk, sötét lyuk vezet a hegy gyomrába! Denevéreknek való nyirkos odú, falain vízcseppek és egy-egy ércpötty csillog csak. Odakint egyre diadalmasabban ragyog a reggel, fényesedik az ég, egy-egy sárga levél pilinckézik lefelé halk zizegéssel.
... és igen elszántan mászott. Foltos szalamandra - Salamandra salamandra
Ahogy felfelé kapaszkodok az ösvényen - felettem, ha igaz, az Árpád-korban földsáncok is védték a hegytetőt, jó lenne időutazónak lenni... Bükkfák markos gyökerei kapaszkodnak a ferdén leszakadó andezittufa sziklafalakba. Nézegetem a törmeléket a lábam alatt, leguggolok, megpiszkálom egy bottal... igyekezetemet hamarosan siker koronázza, egy kisebb borsószemnyi almandingránát kristály formájában. Persze, nem "klasszikus kristály" formáról van szó, hanem egy szinte teljesen szabályos gömb alakú, kicsit csücskös képződményről, ami olykor vörösesen megcsillan. Nem ékszer minőség, de mégiscsak almandin! Lelkesen böködöm lábam előtt a málladékos talajt, és hamarosan kigurul belőle egy borsszemnyi példány. Kezd ráállni a szemem a dologra. 
Csíkos kecskerágó - Euonymus europaeus
Aztán felegyenesedek - már kezdett elzsibbadni a lábam a guggolásban - és kicsit messzebb pillantok az ösvény mentén. Szép, smaragdzöld mohapárna ékesíti a földbe markoló gyökereket, fotóra kívánkozik, megint leguggolok, hogy - a fókuszt állítgatva - egy képet készítsek róla. Nem akarok hinni a szememnek, amikor a gép kereső képernyőjén feltűnik... egy szalamandra. Ezt hogy nem vettem észre eddig?
Sétaút a Bajdázói-tóhoz
A szalamandra rendkívül együttműködő, igazi profi fotomodell. Szinte pózol, ahogy a meredeken - egyik kezemmel egy gyökérbe kapaszkodva - megkerülöm, és különböző szögekből lefényképezem. A teleobjektív segít: másfél méternél nem kell jobban megközelítenem az állatkát, és ezt láthatóan ő is kényelmes, biztonságos távolságnak ítéli. Méltóságteljesen ballag a mohán, hurkás teste komikusan, ügyetlenül tekereg.
Avarszőnyeg borít mindent
No lám, a háromból két kívánságom máris teljesült... ballagok hát tovább, a Bajdázói-tóhoz. A tó vize sima, színes leveleket dajkál, rajtuk egymillió gyémánt: sziporkázó vízcseppek. A víz tükre néha lomhán örvénylik: alighanem a betyár törpeharcsák serege nyugtalankodik odalent. Másmilyen halat nemigen láttam benne, az öreg teknősök is elrejtőztek már.
Pedig aránylag meleg van. Molnárpoloska szalad a víz tetején hatalmas "papucsos" lábával. Távolabb egy zajos kiránduló társaság célozza meg a Csóványost, kutyájuk odaszalad hozzám, tenyerembe dugja szuszmákoló orrát.
Vízcsepp-gyémántokat dajkálnak a levelek
Bóklászok a tó és a hajdani kőbánya körül, a forrásból most nem jön víz - nagy a szárazság - a talajt bronzbarna levélszőnyeg borítja. Fel-felszedek egyet-egyet, és vászonszatyromba teszem. Egy vadalmafa kifejezetten gusztusos kis terméseit is megcsodálom. Tökéletes, színes almák, kár hogy csak három centiméteresek!
Finom őszi színekben pompázik a tölgy
Aztán a tanösvényre kanyarodok, szemem fotóznivaló témákat keresgél, minden lépésnél valami szépség állít meg. Hol egy különleges formájú levél, hol egy terméses ág, hol valamilyen kiszáradt taplógomba rózsája egy száraz törzsön. Megunhatatlan.
Aztán lemegyek a Szén-patak medréhez, turkálok kicsit a hordalékban, állítólag itt is akadnak gránátkristályok. Széles választékot találok: bottal kiforgatok egy ódon üvegcserepet - vastag és matt, ki tudja, talán még a néhai vaskohászok hagyhatták itt - aztán találok kortárs sörösüveg-szilánkot, betondarabot stb. De azért van itt más érdekesség is. Egy csinos, krumpliforma vasérc-rög, ezt már a néhai bányászok is értékelték volna. Egy lapos kődarab, ami talán kovásodott ("megkövült") fosszilis fadarab. Aztán itt is kigurul a törmelékből egy gránátkristály. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyű megtalálni őket. Nem véletlen hívták a Vár-hegyet hajdan Gránáthegynek!
A bükkös színei még élénkebbek...
Közben odakint, a műúton megsokasodott a nép. Kinyitott a vattacukor-árus, és kifejezetten bazárivá vált a sokaság. Felidéződik bennem a Szalajka-völgy emléke, és menekülőre is fogom a buszvégállomás felé. A busz indulásáig még van időm, bekószálom a környék erdészeti útjait, kifejezetten meleg lett, aztán egy napfényes foltot kihasználva makro-fotót készítek a három kis gránátkristályomról, a patak vizének hulláminterferenciáiról pedig hosszú expozíciós felvételt igyekszem készíteni. Jó dolog ez a fotóművészkedés, nem siettet senki. Megcsodálom a tanösvény mellett álló komposztálós öko-budit. Hátha van benne pele. (Állítólag előfordul, de most nem volt.)

Néhány kései virág is nyílik még az utak mentén: seprence, katáng, sárga hölgymál, valamilyen pimpóféle, fehér mécsvirág. Fényesen ragyognak a különféle bogyók, termések. Az ősz pazar ruháját teríti elém, lombszőnyegen sétálhatok mint egy király!
Végtére is, ez Királyrét...
A hajdani bányaterület bejáratánál tábla tiltja a belépést. Állítólag 2007-ig zajlott itt fejtés (geomania.hu szerint) - sokkal régibbnek tűnik, a természet lassan visszahódítja a területet

Romos épület... talán a hajdani bányához tartozott

Aranyló bükkavar

A Petőfi forrás most nem adott vizet

A hajdani bányára utaló építmények még jól láthatók


A szederlevelek különösen színesek - Rubus sp.

Ösztörüs veronika - Veronica chamaedrys

Fekete csucsor - Solanum nigrum

Guszta kis vadalma... Malus sp.

Valami kis eső mégiscsak lehetett itt

Tükröződés a Bajdázói-tóban

Mint egy tánc...

A fák mögött a horgásztó vize csillan meg


Krumpli méretű, súlyos vasércrög

Almandin gránát kristályok

A patak vizének ritmikusan ismétlődő piciny hullámai...

Hosszú expozíciós idővel ugyanez valóságos keresztszemes hímzés

Itt a piros, hol a piros?

Egynyári seprence - Erigeron annuus

Aranyló lombok



Kiszáradt lepketapló

Valamilyen pimpóféle - Potentilla sp.