Összes oldalmegjelenítés

2018. február 28., szerda

Ikrek


Ikrek. Mostanában többször is látókörömbe került az ikrek témája - mindenféle megkettőződés. A növényvilágban is gyakori, hogy "kettesével" nyílnak, de az is lehet, hogy én választom ki az ilyen "dupla" modelleket a sokaságból...
Következzék egy kis válogatás a 2017. során  és 2018. februárjában készült "iker-virágok" témájában!
Kezdetnek máris egy kakukktojás: a hazai flórában nem honos, de meleg vizű tavakban megtalálható virág. Rózsaszín tündérrózsa - Nymphaea marliacea

Téltemető - Eranthis hyemalis. Védett és adventív egyszerre

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis. Védett faj
A gombák nem növények - a gombák azok gombák. De ezt a szépséget muszáj megmutatni. Repedéses csillaggomba - Astraeus hygrometricus egy Szentendre feletti hegyoldalból

Zsidócseresznye - Physalis alkekengi jellegzetes, kalitkaszerű termése
Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis. Védett növény, mégis gyakran kiássák töveit
Kék ibolya - Viola suavis
Tavaszi kankalin - Primula veris

Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény
Salátaboglárka - Ranunculus ficaria
Agárkosbor - Anacamptis (régebben Orchis) morio. Védett, mint minden hazai orchideafaj
Egy meghatározhatatlan, furcsa színű ibolya. Az sem lehetetlen, hogy kertből szökött ki a Zsíros-hegy oldalába. Viola sp.
Lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum
Vitézkosbor - Orchis militaris. Védett növény
Bókoló (vagy másképp: patakparti) gyömbérgyökér - Geum rivale. Védett, és hazánkban igen ritka
Tarka imola - Centaurea triumfettii. Védett növényfaj
Kereklevelű harangvirág - Campanula rotundifolia
Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia
Bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria. Védett
    
Ágas homokliliom - Anthericum ramosum
Egy színhiányos példány, amolyan növényi "albínó" a Bükkből. Csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium

Szárazvirágnak álcázva. Közönséges bábakalács - Carlina vulgaris
Kosborképű fürtösveronika - Pseudolysimachion orchideum
A nyár végi és ősz eleji erdők virágzó víztolvaja, a fél-élősködő kéküstökű csormolya - Melampyrus nemorosum
Kornis tárnics - Gentiana pneumonanthe. Védett növény
Árlevelű len - Linum tenuifolium. Védett faj
Egy ritka vadrózsa-kisfaj a Tétényi-fennsíkról. Zágrábi rózsa - Rosa zagrabiensis
Réti iszalag - Clematis integrifolia. Védett növény

Százszorszép - Bellis perennis
Őszi kikerics - Colchicum autumnale
Ártereinken rohamosan terjedő himalájai faj. Matild-nebáncsvirág - Impatiens balfouri

Réti peremizs - Inula britannica
Novemberi pipacs. Papaver rhoeas

2018. február 27., kedd

Dunán innen, Dunán túl. 30 kilométer Dunaújváros környékén

Évről évre a Pentele Természetjáró Egyesület túrája, a Dunán innen, Dunán túl a számomra az "első tavaszi túra", amikor az éledező napfény már az arcomat simogatja. Hát erre most nem sok esély nyílt a szibériai hidegfront, a hó és az általános borultság miatt, mégis beneveztem a harminc kilométeres távra.
A szinkronbókolás világbajnokai! Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis
Fél négy van, csörög a vekker. Úgy igazán nem is aludtam, péntek este egy színtársulat premierjét fotóztam, és az éjszakában még a képekkel foglalkoztam, hogy minél gyorsabban elküldhessem nekik... Szóval itt az idő, indulni kell. Holmim már kikészítve, a szendvicseket gyorsan megkenem, forró tea csurran a termoszba, bakancsot fel, indulás.

A Körútra kilépve meglepő élmény ér. A recergős hidegben, sötétben, hajnali négykor két futó szökell el mellettem, testre simuló ruhában, a szokásos másnaposan danolászó, legénybúcsús holland és brit fiataloknak most nyoma sincs. Sárgás lámpafényben ázik a Körút. Az éjszakai busz pontosan érkezik a Nyugati pályaudvarhoz, húsz perc múlva már a Népligetnél vagyok, itt megint van fél óra "szabadprogram" a dunaújvárosi busz indulásáig. Nézek ki a fejemből bután, nagyon korán van még.
A rajtnál még elszántan halad a sokaság
A busz belseje jéghideg, mégis szendergek kicsit... lényegében Dunaújvárosig, ahol még épp hogy világosodik, odakint a havas prérin a gumigyár melletti nádasos parlagon hosszú fülű, fekete sziluettek ülnek. Mintha egy őz is elsuhanna a háttérben lévő bozótos előtt. Ébredezik a táj.
A Moziközpontnál szállok le, ónos eső eshetett, mert pokolian csúszik a járda. A panelházak között kérges tetejű, fagyott hó, páran kutyát sétáltatnak, szürke és fénytelen a város. Szedem a lábam, hogy mielőbb a Gárdonyi sulihoz, a rajthelyhez érjek.
Itt már ismerősként köszöntenek. Gyors regisztráció, és már szállhatok is fel a buszra, ami majd elvisz a tulajdonképpeni rajtpontra, onnan kell visszajutni a Gárdonyiba... Ismét elhaladunk a gumigyár szögletes, szürke épülete mellett, és most már egyértelműen nyulaknak látszanak a nyulak a mezőn.
... aztán gyérül a nép a fák között
Elindítom a stoppert, indulás be az erdőbe, a piros sáv jelzést követve! Hó van itt, úgy tíz centi vastag réteg lehet, a sokszor megolvadt és visszafagyott jég mintha golyócskákból állna, hangosan ropog a lábam alatt. Elengedem magam előtt a sokaságot, többen futóöltözetben vannak, hadd szaladjanak, egy darabig még látom az emberek hátát, aztán hamarosan magamra maradok a téli erdőben. A tömeg és a rohanás pont az a városi műfaj, ami elől az erdőbe szoktam menni.
Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis
Ballagok a letaposott hóban, békésen fel és le kanyarog az ösvény, és hamarosan felbukkannak az első hóvirágok. Épp hogy a fejük látszik ki a hóból. Térdre vágom magam - bélelt nadrágom ezt lehetővé teszi, nem ázik át - és fényképezek, bár alig van fény itt a fák alatt, szürkék a képek, sok be is mozdul. Viszonylag sokat bíbelődök velük, így amikor a második ellenőrzőponthoz érek (az első, gondolom a kispistázók miatt,  a rajttól alig 800 méternyire kihelyezett bélyegző), és ránézek a stopperemre, elhűlök... Ezzel a sebességgel ugyan aligha fogom szintidőn belül megtenni a túrát!
Homályos lett, mégis tetszik ez a kép. Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis
Kulcs község üdülőházikói közé érve megszaporázom a lábaimat. Apró vityillók, építési hulladékok, különféle víkendes hungarikumok, tákolt kerítések, és a legtöbb portán egy-két borjú nagyságú, üvöltő kutya. Néha ki is szabadulhatnak, lefényképezek egy monumentális kutyacsülök-nyomot az öreg hóban. Nem szeretnék találkozni a tulajjal.
Később mégis találkozom két "medvével", szerencsére még kölyök mindkettő, vaskos lábukon látni, hogy óriási bestia lesz belőlük. Rám ugrálnak, összeszőröznek és nyalogatnak, alig győzöm lesöpörni őket magamról. Nagyon lelkesek.
Jó sokáig nem lesz újabb ellenőrzőpont, a Dunával párhuzamosan haladok a piros sáv jelzés mentén - kb. ötven méterenként van jelzés, könnyű a navigáció - közben elrágcsálom a sajtos szendvicsemet, amúgy menet közben. Panorámás telkecskék mindenfelé, kisebb-nagyobb házikókkal, jobbra néhány nadrágszíj-parcella, rajta szőlők sora.
Hatalmas kutya lehetett! Az őznyom valósággal eltörpül mellette
Borús az idő, nem találkozom túrázókkal - néhány terepfutó előz csak meg, köszönünk egymásnak, ahogy kell. Én is felveszem a tempót, söprök végig Kulcs utcáin. Az útvonal végre lekanyarodik a Dunához, kis öböl, havas csónakok, horgászházak. Végre ismét földút. A hó alól csillagvirágok bújnak ki, sőt ahol elolvadt a hó, kinyílt példányokat is látok. Egy metszegető helyi lakos rákérdez a kamáslimra, beszélgetünk pár szót. Nem kell rohanni.
A kulcsi utca, ahol nem szeretik a gyorshajtókat
Hangosan énekelnek a madarak az általános szürkeségben. Hiszek nekik. Bár amikor egy csapat fenyőpintyet látok felreppenni, tudom, hogy a tél még nem fogja kiengedni markából a vidéket egy-két hétig... Ezek a téli, északi hegyvidéki vendégek jól érzik magukat a víkendtelkek fenyői között is. Az öbölben az elmaradhatatlan tőkés réce-pár úszkál, V alakot húznak a sima víztükörre. A verebek hangosan zsinatolnak egy bokorsorban. Megcsodálom egy Trabant "műszerfalát"... egy mai márkásabb autóhoz képest, ami akár repülőgép is lehetne a műszerezettségéhez mérten, a trabié igencsak minimalista. Vemhesnek tűnő cirmos macska néz rám baljósan egy kerítés tövében, majd lomhán átsétál előttem. Embert alig látni, de az állatvilág élénken mozog!
Hím feketerigó - Turdus merula
Az út végre ismét a Duna mellett halad, pontosabban balra Duna, ártér, jeges hideget lehelő illatával, jobbra lankás mezők. Aztán horgászhelyek, kikötött, hóval borított ladikok, egy lassan elbotorkáló terepjáró. Hideg van. Végre a hídnál vagyok, irány a rácalmási Nagy-sziget! A híd piszkosul csúszik, alul dübörögve örvénylik a víz, havas ágak-törzsek-gallyak szegélyezik a medret. Alig néhány túrázót látok. Itt is felbukkannak a hóvirágok, a fények sokkal jobbak, megint van mit fényképezgetni. Még egy megviselt ibolyát is találok az út szélén. Örülök neki, mert pont arra gondoltam, hogy tavaly ilyenkor már ibolya is volt! És tessék!
Baljós pillantás! De hiába, a sajtos szendvics nem kellett neki
A harmadik ellenőrzőpont ismét egy fáról lógó pecsétnyomó. Már nagyon vártam, ez a sziget csúcsa, itt fordul vissza az út a sziget másik oldalán. Sarjerdő, indák, ártéri bozót. Hazai pálya. Látom a stopperemen, hogy remekül behoztam a lemaradást. Szerencsére a fagy miatt nem süllyedek el a sárban, a nagyobb, jégkásás pocsolyákat pedig meg lehet kerülni. Az állandó pocsolyakerülgetés miatt a táv biztosan hosszabb lenne, ha pontosan mérném...
Apró hobby-szőlőskertek Kulcson
A negyedik ellenőrzőpont a madárlesnél van. Itt egy osztálykirándulás-félét találok, ők is a túra egyik távját teljesítik. Örülök az életteli gyerekzsivajnak. Hógolyóznak, rakoncátlankodnak, ahogy kell.
Megbámulom a vizet... szépen tükröződnek a füzek, szinte fekete-fehér a táj. Néhány ismeretlen vízimadár úszkál a távolban, még teleobjektívvel se tudom felismerhetőre behozni őket.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy nemsokára egy fedett pihenőhely jön, ahol padok is vannak. Hát tényleg vannak, de nem a fedél alatt, hanem hóval borítva, ezért az ülve megpihenésnek lőttek. Az öregtéglával borított padlójú pihenőhelyen azért megállok, előveszem a teás termoszt és a banánt, jól is esik mindkettő. Új erőre kapva folytatom az utat, vissza a hídon, aztán balra a vízi sporttelep felé, ami a következő ellenőrzőpont.
Trabant műszerfal
A kiránduló gyerekek már itt nyüzsögnek, rávetették magukat a házi sütikre, de azért jut nekem is. Tudom, hogy most megint egy hosszú szakasz jön. Fáj a talpam, a kisujjam tövénél alighanem vízhólyag készülődik... de a tempóm továbbra is jó, aszfaltos szakaszok jönnek, fel a rácalmási "ófaluba", szép régi házakat látok... Köszöntjük egymást egy házőrző vizslával, megbámulok egy kertitörpékkel ékes portát, lefényképezek egy "nyuszifüles" jégcsapot, ami mintha a győzelem jelét mutatná.
Ma már ritkán lehet látni Trabantot
A dunaújvárosi kikötőnél, a téli álmát alvó faházas kemping után jön a következő ellenőrzőpont, ez most "emberes" pont, jót nevetek, mert elkapok egy fél mondatot, amiben egy arab sejk szerepel, majd kicsit később egy másikat, hogy "fekete volt a farka vége". Persze vigyorogva rákérdezek, kiderül, hogy már témát váltottak és a helikopterekről van szó... Kicsit beszélgetünk a helikopteres élményekről, jó lenne többet is, de a szintidő, az szintidő... az út végig a sínek mentén vezet, aztán fel a lépcsőn - valahogy felbukkant a már ismert kiránduló osztály, sejtem hol kerülhettek elém, de ez igazából nem számít. A Ráctemplom dombja alatt van a következő pont, ahol finomságokat és többféle innivalót is kínálnak, de ezúttal nem állok meg itt, épp hogy sikerült megelőzni a gyerekeket a pecsételéssel.
Felfelé, felfelé a lépcsőkön az Öreg-hegyre, már látom a víztornyot. Az út a római kori fürdő romjai előtt vezet el - ezt egyszer megnézném - aztán élire állított gyufás skatulyákként sorakozó panelházak tűnnek fel a víztornyos fennsík túloldalán, és tudom, hogy ott van a cél, az iskola is a házak között.
Egy csendes dunai öböl
Megkapom az emléklapot és a kitűzőt, kicsit beszélgetünk, megiszom a maradék teámat, ismerős is akad a tavalyelőtti gombai harmincasról, ahol akkora hőség volt, és akkora nyári zivatar a végén, mint az Özönvíz... akár egy másik bolygón is lehetett volna. Kezd felszakadozni a szürke felhőréteg, amikor a Moziközpont felé ballagok, szép meleg alkonyi fények simogatják a busz oldalát... ahogy idefelé, úgy hazafelé is átszendergem az utat, és épp a Népligetnél ébredek fel. Még egy kis utazás a metrópótlóval - hol a fenében lehet a megállója - aztán már otthon, a megérdemelt forró fürdőben áztatom ki a tagjaimat. Ez a vízhólyag valóban kapitális példány... de sebaj, remek túra volt ez most is!
Köszönet érte a szervezőknek!
Út a Rácalmási Nagy-sziget felé

Csillagvirág - Scilla bifolia

Csendélet a holtágban. A bevágás csónak-lebocsátáshoz szolgál

Hó alatt álmodik a horgászladik

Csillagvirág - Scilla bifolia

A szigeten jó nagy a sár, de a nagyobb pocsolyákat meg lehet kerülni

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Mintha dedikáció lenne...

A mélységbe nézve. Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Korán ébredő ibolya - Viola sp.

Hó-szív, hidegen dobog

Panoráma a madárlesről

Kíváncsi vizsla

Töredékesen

Volt ám itt kertitörpe is

Öböl, holtág-féle a dunaújvárosi kompkikötő felé haladva


A végén úgyis a tavasz győz!