Összes oldalmegjelenítés

2014. február 15., szombat

Koránkelők - a budaörsi Kopárok növényei február derekán

Az egyik "klasszikus" kiránduló-útvonalam Csillebérctől vezet végig a sárga sáv jelzésen a Sorrento-sziklákig, majd innen szoktam a fehér, kőzúzalékos, jelzetlen úton a Kopárok felé kanyarodni, majd vissza a Farkashegyen át Csillebércre, fel a piroson. Most ezt az érdekes, de rövid távot megtoldottam egy sétával a Huszonnégyökrös-hegyig a természetvédelmi szempontból fokozottan védett Csíki-hegyek mentén. 

Arra számítottam, hogy pokoli sár lesz, de ahhoz képest nem is volt vészes. A különösen sáros részek még fagyottak is voltak. Ahogy nekirugaszkodtam a KFKI buszvégállomástól lefelé, hamarosan téltemetők (télikék) kisebb-nagyobb csoportjaira bukkantam. Ezek az embert valósággal követik, az ösvények mellett találhatóak.
Téltemetők - Eranthis hyemalis
Nem én voltam az egyetlen, aki ezen a napfényes, tiszta februári szombaton kirándulni ment: viszonylag sok emberrel találkoztam még ezeken a kevésbé forgalmas kirándulóhelyeken is. Egy nyugdíjasokból álló csoport a Sorrentónál napozott.
Téltemető - Eranthis hyemalis. Védett!
Hosszú, egyenes, szintkülönbség nélküli turistaút - optimális. A jelzéseket nem is figyeltem, annyira egyértelmű volt, merre kell mennem... a Nap fénye átsütött a tavalyról itt maradt faleveleken. A nedves erdőalján már bújnak a kontyvirág levelei: először nem tudtam, mik ezek a harsány, vaskos zöld hajtások, aztán egy nagyobbacska levél egyértelművé tette a dolgot. Ez a fura "börtönvirág" (foglyul ejti a megporzó rovarokat csalafinta virágában) nyárra teljesen eltűnik, csak nyélszerű száron sorakozó piros bogyói látszanak.
A Sorrentónál kicsit szétnéztem, mi bújik már, nos a Lumnitzer-szegfű (régi, szép nevén Szent István-szegfű) ezüstös-kékes finom levelei, és a törpe nőszirom kis kardjai már látszanak, valamint mindenféle titokzatos tőlevélrózsák is, amelyek közül egyenlőre a kankalinét ismerem fel.
Az Erdélyt idéző nevű Csíki-hegyek magassága alig haladja meg a háromszáz métert - fokozottan védett terület, dolomitfelszínen kialakult rendkívül gazdag élővilágáról nevezetes. Most még persze alig mutatkozott ezek közül valami, de a borzas vértő száraz, polipszerű hajtásait, az erdei holdviola sejtelmes, ezüstpénzhez hasonló, áttetsző termését nem volt nehéz felismerni.
A Kopárok miniatűr sziklakertjeiben még "téli álmot" alszanak a pozsgás növények: kövirózsák, varjúhájak, most erős, hideg szél fújt, de micsoda sivatag-szerű hőség fogja égetni ezeket a fehér sziklákat nyáron! Kicsit nézelődtem a galagonyabokrok között - szinte hiánytalanul megvannak a piros bogyók, egy ennyire enyhe télen nem ették le a madarak. Fényes-pirosan ragyognak a vadrózsabogyók is, kövér rügyek duzzadnak a tövises ágakon, összeböködik a jámbor fotóst...
A természet nem bolond. Az nyílik, aminek naptár szerint ilyenkor nyílnia kell, vagyis az történik, ami időszerű. És jól is van ez így. A madarak pedig olyan, de olyan koncertet adtak, amiért önmagában is érdemes egy koratavaszi sétát tenni az erdőben...


A vetítővászon szerepében: erdei holdviola - Lunaria rediviva. Védett!

Még éppen hogy ébredezik, és madárdaltól zeng a kopár erdő


Sorrento-sziklák

Sorrento-sziklák

Törpe nőszirom - Iris pumila. Védett!


Borzas vértő - Onosma visianii. Védett!

Tölgylevél - Quercus sp.

Galagonya - Crataegus sp.

Erdei iszalag - Clematis vitalba

Duzzadó rügyek a vadrózsán - Rosa sp.

Sárga kövirózsa, ami pillanatnyilag piros - Jovibarba hirta. Védett!

A levelek megtévesztőek, nem a virághoz tartoznak. Gyermekláncfű - Taraxacum officinale

Egy parányi varjúháj-féle (Sedum sp,), talán a borsos varjúháj.


Piktortégla-üreg, a fotósjeti árnyékával

Foltos kontyvirág - Arum maculatum

Ragadós galaj - Galium aparine


2014. február 12., szerda

Margitsziget, futófotók: növények, állatok, kocogás.

Itt az ideje, hogy - a növényfotózás szempontjából kissé uborkaszezonnak számító - februári időszakot feldobjam kissé kocogásaim rövid krónikájával.


Kezdjük azzal, hogy utálok futni, és a sokak által emlegetett "futásfüggés", "endorfin-zuhany" és "a rohanás adta szabadságélmény" eddig még jelzésértékűen sem érintett meg. Minden elismerésem a gazellatestű futóké. Ők száguldásra születtek. Látható erőfeszítés nélkül szoktak elsuhanni mellettem. Én akkor érzem hősnek magam, ha egyáltalán elindulok futni, és az öröm akkor teljesedik ki, amikor futás után elmerülök egy kádnyi forró, fürdőhabos vízben, a kád szélére odakészített csokoládé és egy jó krimi társaságában. 40 éves koromig komolyan gondoltam, hogy akkor se futok, ha kergetnek.

Ráadásul nem vagyok egy futóalkat. Ha jármű lennék, terepjáró lennék (innen a blog neve). Terep: természet, túra, sziklák, virágok, pillangók, fotózás... ehhez pedig kondi kell, legalábbis a 30 kilométert meghaladó távok esetében.

Ez tehát az első érv. A második a hiúság: a kocogás pont a női magazinok által "problémás területeknek" nevezett részeket formásítja. A harmadik érv a baráti társaságom: a Fittik, amelynek néhány tagja igenis szeret futni, vagy legalábbis ezt állítja magáról, és ezek belerántanak mindenféle felelőtlen futkározásokba, mint pl. Maraton váltó.

Ezen kívül a Margitsziget: szép. Minden egyes kocogás más és más élmény. Hol a fák közül előgomolygó termál-ködökbe vész a távlat - a kacsák mintha a semmiben úsznának, a sirályok a semmiből a semmibe repülnek - hol pazar naplemente fogad a Várhegy felett, festmény-szerű háttérrel. Hol kigyúlnak Budapest fényei, és hogy a kivilágított Margit-híd alatt milyen élmény elfutni, azt úgyis csak az hiszi el, aki kipróbálta. Volt olyan hajnali futásom is, amikor úgy éreztem magam, mintha belekerültem volna egy National Geographic filmbe: a Dunán kárókatona búvárkodott, felettem fehér sirályok szálltak, mókus futott fel spirálban egy fa törzsén - tőlem egy méterre lehetett - a futópálya szélén pedig vadkacsák csipegették a füvet. Hóesésben egészen meghitt, sőt varázsos élmény futni: a lámpák fénykörében miniatűr hófelhők kavarognak, esőben pedig gyémántcseppként ragyog minden egyes esőcsepp. Úgyhogy fényképezőgéppel futok.
Futófotóóó!!! :-)

Tavibéka - Pelophylax ridibundus

Vörös mókus - Sciurus vulgaris



Tűztövis - Pyracantha sp.

Téltemetők hó nélkül - Eranthis hyemalis

Téltemetők hóval fedve - Eranthis hyemalis

Téltemető portré - Eranthis hyemalis

Százszorszép bújik a jég alól - Bellis perennis

Mandarinréce - Aix galericulata

Fehér tündérrózsa - Nymphaea alba

Fekete hunyor (talán nemesített, mert "túl nagy" a virága) - Helleborus niger

Ernyős sárma - Ornithogalum umbellatum

Kónya sárma - Ornithogalum boucheanum

Kerek repkény - Glechoma hederacea

Hagymaszagú kányazsombor - Alliaria petiolata




2014. február 6., csütörtök

Egy éves a Terep-járó blog! Ünnepi visszatekintés a legemlékezetesebb pillanatokra

2014. február 7.: pont egy éve indítottam el ezt a természetfotós- és túrablogot. Igazából már tavaly januárban, a börzsönyi Rigó-bércen járva elkezdtem intenzíven fantáziálni róla, de akkor a váratlanul felbukkanó vaddisznókonda kizökkentett az álmodozásból, és sokkal gyakorlatibb tennivalókra (pl. hátrálás) kényszerített.
A blog tehát létrejött, és váratlan mennyiségű örömet adott. Mert megosztani élményt, képet, kalandot: jó.
Íme egy kis statisztika az elmúlt 12 hónapból:


32 túrát tettem, néhányat szervezett teljesítménytúra formájában, párat csapatostul: a Baraka társasággal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében, valamint barátaim, a Fitti Mozgó kör társaságában, egy felejthetetlen kirándulást pedig a Növényhatározósokkal.  A legtöbbet pedig egyedül, ami megint csak egészen más élmény.
Összesen körülbelül ötszáz kilométert sétáltam hazánk csodálatos tájain, ennek során 410 növényfajt fényképeztem, tehát ha két copfot viselő nőszemélyt láttok az út szélén, amint valami szinte láthatatlan bogarat/gombát/zuzmót/virágot fényképez egy piros fényképezőgéppel, sutba dobva szintidőt és menetrendet, nos az alighanem én vagyok! :-)
127 bejegyzést írtam, ezek közül a legolvasottabb a Felhőhatározó lett - hiába, az időjárás népszerű téma!
A blognak ezen idő alatt 18.600 látogatója volt, akiknek több, mint 15 százaléka az Egyesült Államokból kattintott ide, ami azt jelzi, hogy vannak számosan, akik a tengerentúlról is szívesen nézegetik szép országunk képeit... Pedig itt nincs más, csak fű, fa, virág, felhő, kristály, tó, barlang, vízesés, gomba, sziklaképződmény, táj, lepke, béka, gyík, bogár.

Íme egy kis válogatás a valamiért különösen emlékezetes pillanatokból, élményekből, növényekből!

Jégeső volt, csúszott. A  vidám arckifejezés csalóka: januárban, két nappal a születésnapom előtt begyűjtöttem egy térdszalag-húzódást a mogyoródi pályán szervezett "időmérő edzésen" - de legalább elmondhatom, hogy indultam a Forma1-en!
Március elején a látogatókat "pusztaszafárival" várták a Hortobágyon. Megtévesztően ragyogó idő volt, és elmondhatatlanul finom harcsapaprikást ettem a tiszacsegei halászcsárdában.

Március 15-én aztán leesett a hírhedt "forradalmi hó" - Budapestre nem jutott túl sok belőle, ahogy ezt a Normafánál készült képen lehet látni. A pesti népek, úgy látszik, a Híradóból értesültek az időjárásról, mert nagyon kevesen jöttek ki szánkózni, csúszkálni.

Ócsa, szervezett kirándulás "a lápi ember nyomában". Sikerült Édesanyámat is beszervezni egy gumicsizmás láplátogatásra. Meglepő mértékben élvezte, noha a víz felül becsorgott az alkalomra beszerzett csizmába. Az, hogy én élveztem a dolgot, az normális. Már kezdtek nyílni a mocsári gólyahírek, noha még jéghártya borította a láprétet.

Március vége felé: a Dera-patak kis vízesései nyomán szinte porzó víz azonnal ráfagyott a legkisebb kiszögellésekre is, fantasztikus jégszobrokat hozva létre.

A hó miatt kis késéssel, de annál intenzívebben indult a kétéltűmentő-szezon. Ezek a dunai tarajosgőték (Triturus dobrogicus) talán nem túl szép állatkák, de mégse arra születtek, hogy egy kamion kerekei alatt végezzék. Segítettünk nekik átjutni az úton.

Kis kedvencem, a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) százával került a farmosi békamentők vödreibe, a mentett darabszám minden eddigi rekordot megdöntött.

Színesedik az erdő, végre! Április elején a honti szurdokban (Észak-Börzsöny) nyílnak az ujjas keltikék (Corydalis solida). Egyébként leírhatatlan sár volt, majdnem odalett a gumicsizmám.

Szintén Hontról egy pazar piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea) Először eldobott műanyag szemétnek hittem. Csuda dolgokat alkot a természet!
Éjszakai békamentés Parassapusztánál. Kötelezően ajánlott felszerelés: vödör, gumicsizma, elemlámpa, láthatósági mellény, jókedv.

Egy azok közül, akiket sikerült eljuttatni az Ipoly árterére: egy nem túl nagy barna varangy (Bufo bufo) hím.

Még mindig békák, április közepén: daliás erdei béka (Rana dalmatina) a Beliczai-ligetben. Habár nagy-Budapest területe, még hódrágást is láttunk az ártérben.

Lehetett sejteni, hogy szokatlan mértékű árvíz jön. Beliczai-liget, 2013. áprilisa.

Szeretett Dunám, ártatlan kis felhőkkel...

...ki gondolta volna, hogy tíz perc múlva ugyancsak futni kell a zivatar elől...

A Duna-ártér élővilága pedig mindig gyönyörű.

Április végén Fittis barátaimmal a Gödöllői-dombság szelíd lankáin kirándultunk. Fel se tűnt a 22 kilométer.

Éljen május elseje! Főleg, ha ilyen délceg bíboros kosborra lelek, mint ez itt (Orchis purpurea, Visegrádi-hegység)
Sajnos a fokozottan védett pilisi len (Linum dolomiticum) épp zárva tartott egy hidegfront miatt. Szervezett túra volt ez is, természetesen. Rusnya egy idő volt, meg az órát is elnéztem, úgyhogy bőven volt időm fényképezni Pilisszentiván határában. Május közepe, Borbás-gerinc.

Két nappal később megérkezett a nyár. Hegyi len (Linum austriacum) a Szentendrei-szigeten, ahol egy fia hegy sincs, a hegyi len mégis jól érzi magát. Az élőhelyet viszont még ebben az évben szétdózerolták az árvízvédelmi munkák miatt.

A pünkösdi szabadnap alkalmából börzsönyi túrát tettem. Ilyenkor nyílik a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi). Csodálatos élmény volt a virágoktól pompázó tavaszi erdő, tisztás, rét, hegytető...

Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon) szárítkozik a kék ínfüvön (Ajuga sp.). Hosszú vértesi túrámon nem volt jó idő, elképesztően kimerült voltam, de valahogy a végére belejöttem, és 30 kilométer múlva fittebben éreztem magam, mint  elején, amikor le is kellett feküdnöm egy erdei padra pihenni... a lepke miatt ráadásul elnéztem egy jelzést, tehát plusz öt kilométerrel edzettebben érkeztem meg Tatabányára.

Két nappal később Ócsán, a DINPI orchidea-túráján. Itt mindig nagy az érdeklődés, előre be is kell jelentkezni. Épp hogy befértem a "keretbe". Ötféle kosbort láttam, csodálatosak! Ez itt szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)

Június eleje: egy hetet Máltán töltöttem (előszezoni kedvezmény), de már a hazaérkezésem napján muszáj volt felmászni az Ördögorom-kőfejtőbe. Megérte: csodálatos ibolyás gérbicseket (Limodorum abortivum) találtam.

Újabb DINPI természetismereti túra, ezúttal öszvissz hárman vettünk részt rajta, pedig csoda dolgokat lehetett látni. Íme a fokozottan védett Lumnitzer- (régebbi, szép nevén Szent István-) szegfű (Dianthus lumnitzerii). Tövenként százezer forint az eszmei értéke, ha jól emlékszem...

"Magánszorgalomból" is felmásztam néhányszor a Sorrento-sziklákhoz. Elbűvölő hely.

Telefonos segítséggel ugyan, de sikerült megtalálnom Budapest egyik legritkább növénykéjét, a vörösbarna nőszőfüvet (Epipactis atrorubens)! Június vége felé már kicsit "utószezoni", kicsit hangyás is, de a miénk!

Visegrád, a Fellegvár környéke valóságos harangvirág-özönnel fogadott. Legalább öt különböző faj pár méteren belül! Ez a kis csücsöri itt a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium)

Július elsején végre kinyílva találtam a széleslevelű nőszőfüvet, ami már három hete kacérkodott velem! Minden látogatásom öt kilométer sétával járt a KFKI-tól a Kopárokig, de megérte. Ritka szép kis orchideaféle!

Egy fotópályázaton belépőt nyertem a Tisza-tavi Ökocentrumba. Felejthetetlen napot töltöttem itt el Édesanyám és két barátom társaságában. Volt GPS motorcsónak-szafári, számtalanféle honos állat, óriás vizák az akváriumban, fürdés a tóban, remek vacsora...  Itt egy sirály épp halat zsákmányol. Olyan volt, mintha belekerültem volna egy National Geographic-filmbe...

A Határnyeregnek többször is nekifutottam nyár derekán, és rendszerint el is tévedtem ott. De minden kis kirándulásom új csodákkal ismertetett meg. Ez itt például a bengeboglárka (Celastrina argiolus)

Július dereka: Délibáb-túra a Hortobágyon. A Pestről indított különbusz lehetővé tette, hogy részt vegyek rajta, és elejétől végéig nagyszerű élmény volt. Még sosem jártam itt, és kezdem megérteni Petőfi Alföld-rajongását. Itt az előtérben a szikes jellegzetes virága, a lila magyar sóvirág látszik (Limonium gmelinii)

Július vége, amikor a hőmérséklet elérte a negyven fokot, én persze a hűvös szoba helyett kirándulni mentem a Börzsönybe. A Nagy-Vasfazék patak kiszáradt medrében egy ritka orchideafélére, elbai nőszőfűre bukkantam. A debreceni egyetem elkérte a lelet GPS koordinátáit.

Pokoli volt a hőség, amikor a kisvasúttal felmentem Királyrétre, a Bajdázói-tóhoz. Itt házi méh (Apis mellifera) gyűjtöget pókhálós bojtorjánon (Arctium tomentosum). A büfénél megivott sör fejbevágott, a vonatot lekéstem, viszont így lett időm erdei békákat fotózni a patakmederben...

Nyár legforróbb napjaiban a Duna vize nyújt enyhülést... Szigetcsúcs, Dunakanyar.

Nem vízenjárás, bár lehetne: a Szigetcsúcs a vízfelszín alatt zátonyok formájában folytatódik.

Augusztus eleje: a Pomázi Körülbelül nevű teljesítménytúra. 30 kilométeres távon indultam, és volt közben egy akkora nyári zivatar, hogy ihaj! De a hőségben még ez is nagyon jól esett. Még sosem éltem át vihart az erdőben: kitörése előtt olyan csend lett, hogy az félelmetes.
Augusztus 20: hirtelen hidegfront, csepergős idő. Előcsalta a foltos szalamandrákat (Salamandra salamandra) a Magas-Börzsönyben. 

Íme a felejthetetlen őszi füzértekercs-túra néhány elszánt természetfotósa, szeptember derekáról. Megtaláltuk a füzértekercseket, és még mennyi minden mást! Nagyszerű dolog hasonló érdeklődésű társakkal kirándulni... Itt, azt hiszem, valami pókot próbálunk lefotózni, valamennyien.

Szeptemberben, szokatlanul ragyogó időben kenutúráztunk egy nagyon jót a Ráckevei-Dunán Fittis barátaimmal (lásd a logót...) Jó társaság, remek vizes élőhelyek.

Szeptember végén: őszi kikerics-túra Kisoroszi határába a DINPI szervezésében.  Az őszi kikericsek milliói mellett a másik meglepetés ez volt. Mert igazán meglepő, hogy ezek a "fűcsomók" valójában 100.000 forint/tő eszmei értékű csikófarkok (Ephedra dystachia)

Október eleje, a Pálos túra! 42 kilométeren neveztem, annak dacára, hogy két héttel korábban (konkrétan az őszi kikerics túra előtt két nappal) akkorát estem kocogás közben a Margitszigeten, hogy bevérzett a térdízületem és kórházba akartak utalni. Itt a basaharci pont látható, immár sötétben zajlik az igazoló pecsételés. Mindenem fájt, csak a térdem nem. Tud ez a Pálos túra nagyon. :-)

Október közepén szinte robbantak az ősz színei a Széchenyi-hegyen. Itt egyik kedvencem, a kéküstökű csormolya egy "kacsalábon forgó" példánya (Melampyrum nemorosum)

A váci vágányfelújítás áldásos következménye volt egy 10 kilométeres séta a Szentendrei-szigeten. Irány Horány, szó szerint. Valami egészen pazar volt. Itt  éppen daliás őszi kikericsek (Colchicum autumnale), a sziget egyik nevezetessége lehetne az eperföldek mellett.

Október vége felé a Börzsönyben - a szokatlan meleg miatt - másodvirágoztak a baracklevelű harangvirágok (Campanula persicifolia), ráadásul nagyobb virágokkal, mint nyáron. Gyönyörű kirándulást tettem Kemencétől Márianosztráig.

Október, Intersport Túranap, csodálatos dolomitsziklákon át vezetett az út. Itt is 30 kilométeren neveztem, és végigfotóztam az utat. Pazar volt. Növényfotózással, lósimogatással, kávézással, interjúadással együtt is bőven szintidőn belül érkeztem meg - és este még színházba is mentünk...

Már kezdett izzani a galagonya ruhája...
Másnap, a Vértesben, azért kicsit "csapágyasan" mozogtam... eleinte tényleg ekkora köd volt...

...aztán ragyogóan kitisztult. Még napoztunk is a dombtetőn, ami október végén nem nevezhető általánosnak. A túra végén kezdett ránk sötétedni, és futni is kellett a vonathoz. Az azért annyira nem volt jó... de elcsíptük!

Ez már visszavonhatatlanul az ősz. A selyemkóró - nevének megfelelő küllemű - repítőszőrös magjait szórja szerteszét Horány határában. Nemhiába özönnövény. (Asclepias syriaca)

November van, és még mindig minden nyílik. Egy közönséges budai buszmegállóban a buszra várva 25 virágzó növényfajt fényképeztem. Ez itt mécsvirág (Melandrium album)

November, Márton-napi liba-napok a szentendrei Skanzenben. Természetesen itt is virágokat fotóztam. Ez egy szokatlanul barátságtalan megjelenésű bogáncsféle lehet, vitatkoztunk is rajta... 

"Zúzmara-túra" a Baraka szervezésében a Pilis vadregényes tájaira. Azt hittem, megfagyok. Bejött a hideg, de gyorsan el is ment...

Karácsony előtt két nappal hatalmas máglyát gyújtottunk a Gödi-szigeten, elégetendő mindent, ami már nem kell (pl. szó szerint: régi adóbevallások...). Énekeltünk, kívánságmécseseket gyújtottunk, a legvégén eltüntettük a parázs utolsó nyomait is. Közben az éjszakában a Dunán úsztak a hajók, és nagyon hideg volt...

És ez már január, a szilveszteri mulatságok utáni időszak. A Normafánál olyan köd volt, amilyet még nem láttam.

2014. első DINPI túrája a dinnyési madárrezervátumhoz, madármegfigyeléssel, gyűrűzéssel. Madár alig volt, viszont nyílt a sziki őszirózsa (!) és még számtalan féle virág. Januárban! Ez itt a bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) csipkés termése.

Egy fotópályázat eredményhirdetésére, kiállításmegnyitóra utaztam január végén Szigetmonostorra. A Duna annyira tiszta volt, mint egy fátyol: ilyennek még sohasem láttam.

Január végére leesett az első hó, a már virágzó margitszigeti téltemetőkre (Eranthis hyemalis), de azok egyáltalán nem bánták...

...ahogy a Nap kisütött, naptáncot kezdtek lejteni. Az élet csodálatos!