Mecsek.
Fehér folt a térképen a számomra. Közel negyven fok meleg van, hőségriadó, valamint vágányzár a pécsi vonalon. Mindez azt jelenti, hogy... irány a Mecsek!
 |
| Lépcsős vízesések sorozata az Óbányai-völgyben |
Nagymányokon szállok le a kétszerelvényes kis piros vonatról. Légkondicionálás nem volt rajta, ellenben minden ablaka tárva-nyitva, kivéve azt az egyet, ami amúgy is törött volt. A vonatka végében olyan sittes társaság tanyázik, hogy jobb érzésű szociofilm-rendező azonnal megragadná a kameráját, viszont a legdagibb, tetkós, hurkás nyakú egyén igazi lovag, kinyitja nekem az ajtót... peron nincs, a száraz fűbe lépek ki.
Vadnyugati hangulat. Mozdulatlan forróság, izzó égbolt, és egy olyan benzinkút, amilyet még sose láttam. Mező, egy fa, domborodó tartály hullámbádog tető alatt, egy ütött-kopott töltőcsap, "shop" gyanánt egy hűtőszekrény, valamint egy műanyagszéken üldögélő atlétatrikós személy. Veszek tőle egy kólát és álltó helyemben benyakalom.
 |
| A Meleg-oldal |
Elballagok a hajdani brikettgyár romos épületei mellett, aztán a mészkőbánya vakítóan fehér katlana következik, végre erdőbe érek... Itt sincs hűvösebb, de legalább árnyék van. A forróságtól hullanak a levelek, az aljnövényzet elfonnyadt. Ami furcsa, hogy ebben a forró-száraz erdőben háromféle békával is találkozom. Kölyök varangy ugrál lomhán - teleszívta magát vízzel - egy kis erdei béka figyel fényes, gülü szemeivel, egy ki tudja, hogy keletkezett pocsolyában pedig szinte több az unka, mint a víz.
 |
| Aprócska barna varangy - Bufo bufo |
Véget ér az erdő. Vakító napfény lángol előttem, a hely neve
Meleg-oldal, mit mondjak, rászolgál a nevére. A fenyők miatt kifejezetten visszasejlenek a negyedszázaddal ezelőtti napok, amikor cserediák voltam Albániában. Intenzív gyantaillat, kabóca-ciripelés - reszket a levegő is a hőségben, vibrálnak a távlatok. Egy szántóföld mellett ballagok, ez kifejezetten gyötrelmes, várom már a térképen zölddel színezett újabb árnyas erdőt... Egy-egy szürke madár tátott csőrrel liheg, szavuk sincs. Minden csendes, csak a rovarok zümmögnek monoton nótát. Valami furcsa, perverz örömet érzek: a forróságban izzó tájnak szabadság-illata van...
 |
| Pici erdei béka - Rana dalmatina |
Turistaösvény bőségesen van, a jelzések kiválóak. Egy elágazásnál így is rossz felé fordulok, és egy olyan erdőrészbe jutok, ahol tábla értesít a 100 méhkaptárról. Hurrá! Tartom az irányt a
Réka-vár felé, eltévedni lehetetlen. Hatalmas, barna ragadozómadár lebben fel előttem. Kicsit távolabb őzcsapat ugrik fel nagy csörtetéssel. A műútra kiérve jobb kéz felé fordulok, még bő két kilométer a csörgedező patak mentén, és az egyre ferdébb sugarakat nyilazó napfényben felbukkannak előttem
Óbánya házai. Itt van a szállásom, az Illatosházban, ahol már várnak rám.
Valami egészen fergeteges érzés lezuhanyozni, átöltözni... a lankadó forróságban elballagok vacsorázni, bablevest és meggysört kínálnak, láttam idefelé jövet... az utcára kiballagó öregek ízes svábságát hallgatom, és érzem, hogy nagyon szerethető hely ez az egyutcás kis falu...
 |
| Óbánya |
Nagyon csendes az éjszaka, csak a vaddisznók uikkolását hallom néha a patak túloldala felől. Kakaskukorékolásra ébredek - élmény ez egy magamfajta pestinek - kávé, tea, dinnye, alaposan elbeszélgetjük a reggelt. Mindenre van idő, bőven... mára a környék patakvölgyeinek felfedezését tervezem.
A pisztrángos tavaknál összeszűkül az
Óbányai-völgy. Ma is nagyon meleg lesz... a patak felett lebegő párába oszlopokat bök a fák között benyilazó napsugár. A patak kristálytiszta vize lépcsőről lépcsőre csörgedezik. Minden lépésnél megállít valami szép látvány! Hamar elérek a
Csepegő-sziklához. Ez egy mésztufa-képződmény. Furcsa, mert maga a patak egyáltalán nem épít mésztufa-gátakat, a mészkőlépcsők körvonalai élesek. Nézegetem a csepegő vizet, minden csepp lerak egy pici meszet, voltaképp cseppkőféle, karsztjelenség... a szikla a patak fölé domborodik, ezer és ezer vízcsepp pereg róla, rajta pompás, zöld gímpáfrányok ülnek. Igazi esőerdei hangulat, noha ez az "esőerdő" alig pár négyzetméteres.
 |
| Egy megoldás PET-palack hasznosítására az óbányai patakon átvezető híd korlátján |
Pár méterre a másik látványosság, a
Ferde-vízesés. Tényleg ferde! Leülök egy bükkfatörzsre, objektívet cserélek, kicsit pihenek... távolabb épp lecsap egy nagy, barna ragadozómadár. Most senki sem jár erre, pedig biztos népszerű kirándulóhely.
Megnézem
Kisújbánya házait - pirinyó falucska ez is, régesrégi házakkal - aztán délnek fordulok. Hiányzik a patak csobogása! Újra forró, száraz erdőben járok, alig van virág, de egy csoport bájosan rózsaszín kis ezerjófű miatt azért megállok fényképezni. Előszedem a makro-előtétlencsét is, amire pedig külön kell vigyázni, mert könnyen lepottyan.
Térerő annyira nincs, hogy vakon néz rám a telefonom képernyője, csak az óra digitális számjegyei váltakoznak rajta.
A
Réka-kunyhónál tízóraizok. Kényelmesen kipakolom az ennivalóimat a fejszével faragott, mohos asztalra, kiteregetem a holmijaimat száradni, érzem, hogy pompás magányomban enyém a világ. A patakban unkák is vannak, nézegetem őket... ilyen alacsony tengerszint feletti magasságban nem is gondoltam volna, hogy előfordul a sárgahasú! Nézem a terpesztve lebegő kis békákat, a békák is néznek engem fura, háromszög alakú pupillájukkal. Béke van. Belelógatom a karjaimat a forrás jéghidegnek tűnő, csordogáló vizébe. Csodálatos!
 |
| Óbányai-völgy |
Felballagok a patakvölgyet követve a
Zengő-kőig. Izzasztó az emelkedő és rettenetesen meleg van a fák között is, ahol áll a levegő. A műúton túl, a tisztásra kiérve látom, hogy itt is van egy tűzrakóhely és pár pad. A padok egyike épp kedvemre való: árnyékban van, kellőképpen sima, széles és hosszú, jól el lehet nyújtózni rajta úgy, hogy a fejem alá teszem a hátizsákot... Alighanem el is szenderedtem, két órát töltöttem el itt úgy, hogy ezalatt egy lélek sem járt arra, sem autó, sem ember. Ahogy ég és föld között lebegek a padon fekve, él az erdő körülöttem. Az ágak között apró madarak ugrálnak, egy harkály kopácsol, csőre nyomán forgács hullik... lent az avarban láthatatlan kis rágcsálók motoszkálnak. Egy négylevelű lóherét találok a pad lábánál. Igen, azt hiszem, szerencsés vagyok.
 |
| Óbányai-völgy |
Innen cikcakkosabb az utam. Hol vaddisznó-túrta völgyekben, hol bozótoson keresztül - hát, nem minden turistaúton van nagy forgalom - hol műúton ballagok, hol patakon ugrok át. Lassan alkonyivá válik a nap, sárgásak a fények. Itt-ott apró virágokat látok: színpompás kenderkefüvek, sárga orbáncfű, fehér seprence, néha harangvirágfélék is akadnak... A
Réka-várnál találok kéküstökű csormolyát is. Az óbányai műútra lassan kikúsznak az árnyékok. Itt is akad egy pihenőpad - egyáltalán, elég jó a pihenőpad-lefedettség errefelé - ami alkalmas, hogy meguzsonnázzak rajta. A kiváló, rászáradó só karcossá tette a bőrömet, érzem azt is, hogy megpirított a Nap... Mit mondjak, most is fergeteges érzés a hideg zuhany!
Lassan enyhül a hőség, bársonyossá válik az éjszaka, az égre milliónyi csillag telepedik. Nézem az esztergált oszlopú tornácról, ahogy hangtalan szárnycsapásokkal elrepül valami a telő Hold előtt.
 |
| Kisebb vízesés az Óbányai-völgyben |
Megint a kakas ébreszt. Jó, érces hangja van. Éjjel erősen fújt a szél, zörgetett is valamit, a napfény most sanda, opálos. Nehéz elhagyni vendégszerető szállásomat. Az égbolt máris olyan szürkésfehéren ragyogó, mint az olvasztott ólom. Skóciai Szent Margitról tűnődök, aki állítólag itt született a Réka-várban. A trónviszály kapcsán ezer éve elűzött angol hercegek, akik itt találtak menedékre István király kegyéből... és az itt született kis Margit, aki feleségként "megszelidítette" a skót Véreskezű Malcolm királyt...a történelem szürke és néma szárnycsapásai csapongnak el gondolataimmal együtt az alacsony hegyek felett.
 |
| A leglátványosabb sziklalépcső |
A
Döngölt-árok felé indulok, erre még nem jártam. A Napot szivárványos félgyűrű veszi körül. A völgy bejáratánál diófák sora - még sose láttam "vadon" diófát, de persze az is lehet, hogy ez valaha valaki ültetvénye volt, csak félig visszafoglalta az erdő. A szurdokból elfogy a patak, utam lassan, de kitartóan vezet felfelé. Megizzadok, pedig még korán van. A
Hárs-tetőnél kanyarodok dél felé. Senki se mozdul a tájban, csak én.
A száraz erdőalján a szúrós csodabogyó kis, haragos zöld bokrai szinte mediterrán hangulatot keltenek, egyébként igen sok állatot látok: őzek, vaddisznók motoszkálnak a sűrűben, de a legnagyobb zajt akkor is... a száraz avarban kapirgáló feketerigó tudja csapni!
Aztán felbukkan egy kiránduló család, akiket útbaigazítok a Ferde-vízesés felé. Most már lefelé ballagok, fenyvesbe érek, léptem a puha fenyőtűn hangtalan. A
Diós-forrásnál megállok pihenni. Pazar fél órát töltök a fenyőillatú, csobogó forráshangba merülve, tudom, hogy ilyen hűvös pihenőhelyem nem lesz már több... Egy dobozos kávé, egy zacskó ropi és egy krimi a társaságom, utóbbiban minden elmaradhatatlan elem megtalálható: szerepel benne szépséges kettős ügynöknő, bátor tényfeltáró újságíró, puccsista dél-amerikai tábornokok, szerelem és árulás, KGB és FBI és egyéb hárombetűs testületek, valamint csehszlovák gyártmányú lehallgatókészülékek... Aztán behajtom az izgalmas kliségyűjteményt, egy fenyőtűt használva könyvjelzőnek, jó lesz ez még a buszra...
 |
| Ragadozómadár kísért végig a völgyön |
Megnézem
Püspökszentlászló házait, a templomból kacskaringós kórusének hallatszik... a hőség, a gyaloglás és az egyházi ének elemi erővel idézi hajdani zarándoklataimat. Mókuscsapat ugrik meg közeledésemre. Igazi Stendhal-i mókusok, vörös és fekete. Szerencsére a teleobjektívet tettem fel, így tudok fényképezni. Ilyen színezetű mókusokat még nem láttam. Némelyik szinte fekete, némelyiknek szürke a feje, némelyik a hagyományos vörös... Hangosan és idegesen kattognak rám az ágak közül.
 |
| Ahogy kipereg a föld... Bükkfa gyökerei |
Magányos turistalány jön szembe, "te is egyedül?". Pacsizunk, igen, egyikünk se fél egyedül, és különben is, nem bánt a vaddisznó, stb. Rokon lélek.
A műúton ballagok, erre rövidebb, integetek a tegnapi padnak
Zengő-kőnél, aztán egy kissé izzasztó talpalás következik a napfényben. Egyetlen jármű halad el mellettem, kamasz gyerekek nyüzsögnek a platón, integetnek... Végre ismét árnyék, errefelé elég érdekes az erdő: a fiatal bükkös törzsei girbe-gurbák, részegesen dülöngélnek a fák... talán lassan csúszik a talaj, más magyarázatot nem találok rá. Az út mentén farakások, tövükben láthatatlan, szorgos kis rágcsálók motoznak.
 |
| Egy morzsányi "esőerdő"... Gímpáfrány. Védett |
Lekanyarodok a
Zengővárkonyi-völgybe. Az utat alaposan benőtte a növényzet, de azért tempósan tudok haladni. Nagyon meleg van. Igyekszem úgy időzíteni, hogy pontosan érkezzek a buszmegállóba a falun túl. De addig még van pár kilométer a csendesen ereszkedő völgyben a patak mentén. Néhol elég nagy a sár is, apró, csípős rovarok milliárdjai zümmögnek a fülembe. Nem győzöm zsebkendővel törölgetni az arcomat, nem is annyira az izzadtság, mint inkább a bogarak miatt. Az őzek itt nem zavartatják magukat különösebben. A faluba érve szemembe csap a napfény. Hangulatos, tiszta falu ez a
Zengővárkony, sok néprajzi érdekességgel, mint amilyen a Tojásmúzeum a maga hímes, írott húsvéti tojásaival... de én érdekesnek találom az újrahasznosított hulladékokból kreált színes dolgokat is, van miniatűr szélmalom, gumiabroncs díszkútféle, PET-palack napocska, lavórokból varázsolt "gombák"... hiába, a híres magyar kreativitás! Figyelemre méltóak a burjánzóan kovácsolt kerítések is. Nem kell sietnem, bámészkodhatok kedvemre. Senki se mozdul a forró utcákon. Még egy kocsmát se találok, pedig jól esne... bármi.
A nap nehezebbik része jön... az izzó buszmegállók, az átszállások, végül a tébolyultan túlműködő légkondicionáló miatti fagyhalál három óra hosszat az autópályán száguldó buszban. De sebaj, lehet bámészkodni, beszélgetni, és itt a krimi is, nem unatkozom.
Kiszínesedett egy fehér folt a térképen.
 |
| Mésztufa-sziklák az Óbányai-völgyben |
 |
| A Csepegő-szikla |
 |
| A Ferde-vízesés |
 |
| A Ferde-vízesés |
 |
| Kis ezerjófű - Centaurium erythraea |
 |
| Norden-nőszőfű - Epipactis nordeniorum. Védett |
 |
| Két ritkaság egymás mellett. Elöl egy Norden-nőszőfű (Epipactis nordeniorum), mögötte egy elvirágzóban lévő mecseki nőszőfü (Epipactis mecsekensis) |
 |
| Aranyos rózsabogár - Cetonia aurata |
 |
| Szerencsét hozott! :-) |
 |
| Sárgahasú unka - Bombina variegata |
 |
| Rendszerint magasabb hegyvidékeken honos. Sárgahasú unka - Bombina variegata |
 |
| Ez a kis rendetlen valószínűleg egy mecseki nőszőfű - Epipactis mecsekensis. Védett |
 |
| Mecseki nőszőfű - Epipactis mecsekensis |
 |
| Morva nőszőfű - Epipactis moravica. Védett |
 |
| Morva nőszőfű - Epipactis moravica |
 |
| Orbáncfű - Hypericum perforatum |
 |
| Nagyvirágú (más néven szőrös) kenderkefű - Galeopsis speciosa |
 |
| Csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium |
 |
| Nagyvirágú (más néven szőrös) kenderkefű - Galeopsis speciosa |
 |
| Nagyvirágú (más néven szőrös) kenderkefű - Galeopsis speciosa |
 |
| A patakok mentén mindenütt csupasz a talaj a vaddisznótúrásoktól |
 |
| Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia |
 |
| Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum |
 |
| A forróság ellenére is harsogóan zöld a mecseki erdő |
 |
| Szúrós csodabogyó - Ruscus aculeatus. Védett |
 |
| Az alacsony tengerszint feletti magasság ellenére sok a bükkös |
 |
| Felháborodott mókus kiabál rám |
 |
| Majdnem fekete a cimbora... |
 |
| A részeg erdő. Szokatlan megjelenésű bükkös. Talán lassan csúszik a talaj, azért "szédelegnek" a fák... |
 |
| A fakitermelő munkás tréfás kedvében volt |
 |
| Alighanem itt lakik Rumcájsz. |
 |
| Még mindig akadnak bimbós nőszőfüvek. Ez talán Norden-nőszőfű (Epipactis nordeniorum) |
 |
| Újrahasznosítós faluszépészet Zengővárkonyban 1. Autógumikból szerkesztett díszkutacska |
 |
| Újrahasznosítós faluszépészet Zengővárkonyban 2. Autógumiból és PET-palackokból szerkesztett vidám napocska |
 |
| Újrahasznosítós faluszépészet Zengővárkonyban 3. Kompozíció fatönkökre és lavórokra |
 |
| Újrahasznosítós faluszépészet Zengővárkonyban 4. Miniatűr szélmalom, gurulós nyulacskával |
 |
| Újrahasznosítós faluszépészet Zengővárkonyban 5. Olajoshordóból lett sales-manager |
