Megérkezett az első igazi forró nyári hétvége... Úgy döntöttem hát, hogy a remélhetőleg hűvösebb Mátrába megyek kirándulni. Ez azért is jó, mert már rég kiszemeltem a kisvasutat, ami Gyöngyös és Szalajkaház között jár... de még sosem utaztam rajta. Itt van hát az alkalom!
 |
A fák között kibukkanó mátrabérci panoráma...
|
Meleg nap lesz! Már reggel is fémes fénye van az égnek. Leszaladva a régi bérház lépcsőjén kecsesen kikerülöm a döglött csótányt, ami napok óta ott hever (a keddi lakógyűlésen mindenképp szóba hozom az irtást), aztán kilépek az utcára, és szinte mellbe vág a hőség. Egy vonalnyi trolizás, aztán a Stadionok buszállomás alvilágába merülve már fent is találom magamat a gyöngyösi buszon.
Békés az út, a busz szinte tele van - a pandémia kezdete óta nem láttam ilyet - ölemben a hátizsákkal szendergek kicsit. Gyöngyösön se zajlik valami nagy élet ezen a forró szombat reggelen. Bőven van időm a kisvasút indulásáig. Megveszem a jegyet, aztán megbirkózok egy kifejlett girosszal. Ez a kalóriamennyiség ki fog tartani egy darabig!
 |
Kisvasúti mozdony
|
A mátrafüredi szerelvény csordultig telik kisgyerekes családokkal. A szalajkaházi "expressz" nyitott kocsijában sokkal kevesebben vagyunk. Nagy zökkenéssel elindul a kisvasút, a piros mozdony nekikapaszkodik az útnak, a kellemes árnyékot kínáló platánok elmaradnak a vonatocska mögött.
Kellemes az utazás. Nincs akkora hőség, mint amitől tartottam, kellemesen simogatja arcomat a menetszél. Kis házak, kertek, szőlők, aztán erdő. Elzötyögünk egy elhagyatott épületegyüttes mellett, amin még jól olvashatóak a cirill betűs feliratok. Bármi is volt ez, volt konyhája, silabizálom ki az orosz feliratot egy üresen ásító ajtónyílás felett...
 |
Bükkös a Csukás-patak völgyében
|
Élvezem a vonatozást. Zöld falombok maradnak el felettem, ahogy az égre nézek, sziporkázó napfény-nyilak vágódnak át a lombok nyiladékain... Lent hűs vizű patak kíséri a síneket. Szabadság-íze van a levegőnek! Néhány érdekes növényt is látok: nyúlánk sármát, madárfészek kosbort...
 |
Nem csak úgy néz ki, mint egy orchidea, hanem az is: fehér madársisak - Cephalanthera damasonium
|
Szalajkaház! Itt is vagyunk, pedig elzötyögtem volna még ezen a szép tájon... lehuppanok, megigazítom a hátizsákot, elindítom a nyomvonalrögzítőt, indulás!
A legtöbben a vonatról nem is mennek tovább, előkerülnek a plédek és a piknikkosarak. Hamarosan egyedül ballagok a nagy fák alatt az erdei iskoláig - pár nagy sátor is gubbaszt itt - aztán jobbra át, és miután megmerítettem a kezem a Csukás-patak hűvös, tiszta vizében, nekivágok az emelkedőnek. A frissítő csobogás vidám hangja elmarad mögöttem.
 |
Fekete medvelepke - Arctia villica
|
Bal kéz felé, a sárga sáv jelzésre kanyarodok. Ez már kevésbé meredek. Üvöltő-gerinc a hely neve, amiről eszembe jut életem egyetlen élménye a csontkovácsolással kapcsolatban. Kaptatok a szelíd emelkedőn, itt a fák alatt nincs is annyira meleg.
Gyönyörű, fekete-fehér lepkét pillantok meg az út közepén, egy kövön. Összecsukott szárnya meg se rebben, ahogy közeledek - nem ehhez vagyok szokva - él ez egyáltalán? Felé nyújtom az ujjamat, hogy meggyőződjek erről, aminek hatására felvillantja narancsvörös "alsószoknyáját" - aztán átmászik az ujjamra, csiklandóan birizgálja izzadt tenyeremet pödörnyelvével... nem is akaródzik neki távozni.
 |
Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett faj
|
Egy rövid aszfaltos szakasz jön, valóságos pihenő. Autóval nem is találkozom, szép fehér madársisak kosborokkal annál inkább. Ez is olyan hazai orchideaféle, amit közelről kell megnézni, hogy feltárja szépségét... örömömre a szokásos mészfehér mellett találok halvány krémszínűeket is ("ochroleuca" színváltozat).
 |
Orvosi veronika - Veronica officinalis
|
Ismét földút a fák között, felfelé Galyatető irányában. Emlékszem tavalyról, hogy itt átfestették a jelzéseket: a kék sáv és a kék kereszt "helyet cserélt", úgyhogy nem zavar, hogy nem stimmel össze a térképemmel. Átügyeskedem magam a Galya-csurgó vaddisznótúrta ingoványán, aztán az elágazásnál úgy döntök: nem megyek fel kávézni a turistaközpontba, bár isteni kávéjuk van, mert nagyon menne vele az idő... Inkább rá is fordulok lefelé a Mátrabérc útra.
Bizony, alaposan kijárták a népek, mióta erre vezet az Országos Kék! Most is jön szembe velem néhány felfelé kapaszkodó ember, miközben én vígan szökdelek lefelé a gyér aljnövényzetű, fotózási szempontból nem túl izgalmas erdőben.
Kezdődik a "liftezés" fel és le... csodálatos panoráma tárul fel előttem, forróság sugárzik a sziklákból, az égen gusztusos kis gomolyfelhők úsznak át méltóságteljes lassúsággal. Lent jobbra az aszfalton egy-egy színes öltözetű biciklis csapat surrog el.
A Rudolftanyai elágazásnál tudtam, hogy van egy esőház, de az új padok örömteli meglepetést jelentenek. Kényelmesen leülhetek megenni ebédemet a fák árnyékában.
Folytatódik a fel-le. Technikai pólómban nem izzadok, jó ötlet volt ebben jönni. Lépten-nyomon valami szépséget pillantok meg: hol a pazar távlat torpant meg egy-egy ámuló pillanatra, hol valami apróság a lábamnál. Parányi csomborpereszlény, tágra nyílt pártájú, lila harangvirágok... Virágoktól roskadozó vadrózsabokrok alatt bújok át. Nini, turbánliliom! Az idei első, kinyílt liliomvirágról több képet is készítek. A fák között kivillan a toronyantennával koronázott Kékes.
 |
Az Országos Kéktúrának ez a szakasza egészen keskeny kis ösvény...
|
Gór-hegy. Itt állt valaha a Kós Károly kilátó, térképem szerint a romja még mindig megvan itt - én ugyan semmi romot nem látok, pad gyanánt két sziklán keresztbe fektetett deszka szolgál. Kicsit pihenek, és lemondok a Kékes megmászásáról - meleg van, és nagyon rohanóssá tenné a túrát. Elrágcsálom frissítően fanyar, nagy almámat, innivalót is hoztam bőven. Kell is ilyenkor.
 |
A fák között kibukkan a Kékes a toronyantennával
|
Innen először enyhén, aztán egyre meredekebben lejt az út. Két kiránduló zihálva mászik felfelé, szó szerint folyik róluk a víz. Én néhány érdekes Trifolium, azaz "here" faj miatt állok csak meg, akad itt bérci here, erdei here...
Leérek a műút elágazásához. Motorosok száguldanak, szerintem szabálytalan sebességgel és elég sokan, kicsit nehéz átkelnem. Aztán ismét a fák alatt sétálhatok, és órámra pillantva azt is látom, hogy nem kell sietnem. A forróság megült a fák között, még a bogarak is megfontoltan korzóznak.
A hidasi erdészház után megint átszaladok a járművektől forgalmas úton, és szinte lemerülök a Hidas-patak völgyébe. Millió és millió muslinca dönög körülöttem. A névadó híd igencsak korhatag, egyik oldalán a korlátja is már csak emlék. A fák tövében óriás ágyúgolyókhoz hasonlatos vulkáni bombák kőgolyói sorjáznak... évmilliókkal ezelőtt a kövek is izzottak itt, és a vulkáni bomba alighanem most is ugyanott van, ahová akkor esett, amikor kitört a Mátra-vulkán.
Mekkora pocsolyák! Mély keréknyomként kezdték az életüket, aztán a vaddisznók kissé "kibővítették" őket... a sárba kövült számtalan finom patanyom jelzi, hogy itatóként szolgálnak... és nem csak itatóként, hanem van, aki életvitelszerűen lakik is bennük: szempárok emelkednek a sáros víztükör fölé. Sárgahasú unkák! Látok ebihalakat is, és drukkolok, hogy a víz kitartson az átalakulásukig.
 |
Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia
|
Beérek Mátraházára, már egy ideje tervezgetem, hogy itt a parkoló egyik bódéjában iszom egy hűsítő fröccsöt. Sort is kerítek rá. Működik a tévé, zajlik a francia-magyar mérkőzés, pont a szemem láttára varrják be a franciák az egyenlítő gólt.
 |
Fűz-gyökércincér - Stenocorus meridianus, mint a hozzáértőktől megtudtam :-)
|
A focimeccs lehet a magyarázat, hogy gyakorlatilag "kiürült" az erdő. Senkivel sem találkozom egészen Sástóig, pedig ez forgalmas kirándulóhely. A Farkas-kútnál kicsit hűsítem a kezem a gyéren csordogáló, kristálytiszta forrásvízben. Próbálok rábukkanni a zöldes sarkvirág-gyanús növényre, amit tavaly véltem itt látni, de most semmi nyoma. Viszont találok egy csoport szép kislevelű nőszőfüvet: mai túrám negyedik orchidea-faja. A délutáni napfény nagyon hatásosan világítja meg őket.
Miközben az erdő alját pásztázza a tekintetem, elmaradnak mögöttem a tanösvény óriási, színesre festett fa gombái, és szinte észrevétlenül be is érek a sástói rétre.
 |
Turbánliliom - Lilium martagon. Védett faj
|
Délutáni már a nap, kicsit oldalvást világítja meg a hosszúra szaladt fűszálakat. Rigó pattog a fűben, csőrében többszörösen feltekert gilisztával.
Sás-tónál, mint mindig, valamiféle időtlen, "békebeli" békét érzek. A kicsit gyanús külsejű kacsák (némi háziréce gént is gyanítok bennük) eleséget kunyerálnak, a tőkés réce mama gondoskodva terelgeti öt kiskacsáját. A tavacska közepén látványosan pancsol egy megtermett tojó.
 |
Meredekebb, mint amilyennek látszik. Kanyargós ösvény a Mátrabércen
|
Szó szerint felhőtlen fél órát töltök a tónál kacsafotózással, pihenéssel. Egy naptól meleg padon ülve nézem a tó sima felszínét. Amott egy szerelmespár ügyetlenkedik a kikölcsönzött evezős csónakkal. Apró erdei pinty tojó környékez, hátha neki is leesik valami, fejét félrebillentve néz rám éber, csillogó fekete szemeivel.
Bármeddig el tudnék itt üldögélni.
De a busz nem vár! Búcsúpillantást vetek a tavacskára, és irány a buszmegálló... A járat pontosan érkezik, Budapestig kényelmes utam van. Máris a következő mátrai túrát tervezgetem...
 |
Erdei here - Trifolium medium
|
 |
Bérci here - Trifolium alpestre
|
 |
Óriás kőgolyók: vulkáni bombák a Hidas-patak völgyében
|
 |
Hölgypáfrány - Athyrium filix-femina
|
 |
Bimbós kislevelű nőszőfű - Epipactis microphylla. Védett növényfaj
|
 |
Galajfojtó vajvirág - Orobanche caryophyllacea
|
 |
Behálózva. Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett növény
|
 |
Elvirágzóban lévő madárfészek kosborok - Neottia nidus-avis. Ennek az orchideafélének nincsen klorofillja, levele
|
 |
Pancsolás Sás-tón
|
 |
Erdei pinty tojó - Fringilla coelebs. Védett faj
|
 |
Tőkés réce - Anas platyrhyncos
|
 |
Lehet benne egy kis háziréce "vér"...
|
