Terep-járó

2013. szeptember 23., hétfő

Őszi kikerics-túra Kisoroszinál

Ezt a természetismereti szakvezetéses kirándulást a Duna-Ipoly Nemzeti Park hirdette meg, amely a Szentendrei-sziget egy részét kitevő védett területeket kezeli. Ez a rész, ahol jártunk, kivételesen nem az ivóvízbázis szigorúan védett és bekamerázott területe, hanem egy szabadon látogatható homokbuckás legelő, dunai ártéri kaszáló. A kirándulás címét adó őszi kikericseken kívül megdöbbentően sok ritka, védett, különleges élőlénnyel találkoztunk!

Gyönyörű hidegfrontos reggel, tiszta, mélykék ég, szinte harapni való felhőkkel! Már a Kisoroszi felé vezető út mellett feltűntek a kikericsek - egyre több, százak, ezrek, sőt végül valóságos lila felhők lebegtek az út két oldalán! Szinte bizseregni kezdett a kezemben a fényképezőgép. A találkozó a Rácz Fogadónál volt, össze is gyűlt a féltucatnyi érdeklődő és elindultunk felfedezni a vidéket.

Őszi kikerics - Colchicum autumnale

Első állomásunk a falu szélén egy kisebb homokdomb, az árvíz miatt gyakorlatilag félbe vágva. A markoló nyomai még ott vannak a homokfalon - kellett a homok a zsákokba az árvízi védekezéskor. A kialakult meredek falon máris gyurgyalagfészkek nyílásai feketéllenek, de látszik az is, hogy a ragadozók hogyan próbáltak kaparászva felmászni. A leomlott részen pedig máris ott virított egy pici, ritka homoki kikerics. Natura 2000-es jelölőfaj, természetesen védett, sőt kiemelten védett, Vörös könyves faj, az eszmei értéke százezer forint tövenként... A természet azonnal alkalmazkodott és birtokba vette a megsérült buckát! Aztán felmásztunk egy másik homokbuckára - ezekből több is van errefelé - és a dombocska tetején, pár méterre a víkendházak kerítésétől, újabb védett növények sokasága fogadott. Itt láttam az eddig csak dolomitsziklagyepről ismert szürkés ördögszemet, a kései szegfűt, és amit nem hittem volna: a kiemelten védett csikófarkot. Ennek a jelentéktelennek tűnő növénykének is százezer forint/tő az eszmei értéke! És a legszebb tövek pont egy betonklocni repedéseiben (mérési alapjegy) óhajtottak tenyészni... ez is mutatja, hogy a természet nem sznob!
A homokdombocska alján: kidobott kerti hulladék, ágnyesedék, és az ilyen helyeken törvényszerűen megjelenő invazív fajok: selyemkóró, kanadai aranyvessző, bálványfa.

Aztán a lábam elé néztem, és jöhetett egy kis lyukhatározás: a tücsök járata ferdén megy be a felszín alá, és bejárata előtt kitisztított kis színpad található. A cselőpók peremet sző lakásbejárata köré, a gyurgyalag ürege pedig akkor lakott, ha látjuk, hogy a madár lábaival sínpárhoz hasonló sávokat koptatott a bejárathoz...
A sárgálló fűben valósággal ragyogtak a vadspárga bogyói, olyanok voltak, mint valamiféle óriási, piros harmatcseppek. A homoki fátyolvirág olyan hatást keltett, mintha finom fehér porhófelhő kavarogna a fű felett. A halványlila színekben szinte versenyre kelt egymással a réti imola, az őszi kikerics és a csombormenta.

Ki hinné, hogy ez kiemelten védett botanikai ritkaság? Csikófark - Ephedra distachyia. Ezek nőnemű példányok.

Háromféle sáskát is fogtunk ezen a pár négyzetméteren: közönséges rétisáska, sisakos sáska és imádkozó sáska került elénk, no meg a már szinte megszokott (bár ezt a látványt nem lehet megszokni) cselőpók.

Közönséges rétisáska - Chorthippus parallelus

Aztán az ártéri kaszáló felé vettük az irányt - a tehénkék nyakában lógó kolomp hangja idilli volt a gyönyörű tájon - és megcsodálhattuk az őszi kikericses legelőket is. Látszik, milyen kínos alapossággal legelik körbe a jószágok a mérgező lila növénykéket, kertész de dolgozhatna precízebben fűvágó ollójával. A felhők árnyéka végigfutott az őszeleji esők után ismét kizöldült réten, festménybe illő látvány volt. Megnéztük a Duna árterét is - igencsak magas a vízszint, és elég sok uszadékfát, sőt szemetet hozott a víz... ezt sose tudtam megérteni: miért kell a szemetet a Dunába dobni?! Fél pár cipők, konzervdoboz, és az elmaradhatatlan pet palackok. Pedig, mint hallottuk, a helyiek példás módon rendszeresen szedik is a szemetet - mi lenne, ha nem tennék?
Visszafordultunk, és a legelőn át, kolompszóval kísérve sétáltunk vissza a kikericstől lila, peremizstől sárga, gyönyörű réten... a fogadóban pedig jöhetett a babgulyás és a palacsinta. :-)

Kukucs! Sisakos sáska - Acrida hungarica

Homoki kikerics - Colchicum arenarium

Imádkozó sáska - Mantis religiosa

Közönséges spárga - Asparagus officinalis

Kései szegfű - Dianthus serotinus

Homoki fátyolvirág - Gypsophila fastigiata

Szürkés ördögszem - Scabiosa canescens

Réti peremizs - Inula britannica

Réti imola - Centaurea jacea

Csombormenta - Mentha pulegium

Őszi kikerics - Colchicum autumnale

Kikericses legelő Kisoroszinál

Őszi kikerics - Colchicum autumnale

2013. szeptember 22., vasárnap

Kincsek az ártéren VI. A Szentendrei-sziget élővilága szeptemberben

A Szentendrei sziget - egyfajta kincses sziget. Budapesttől egészen a Dunakanyarig nyúlik, ívelt mandulaformáját kétfelől az ősi Duna szürkés vize mossa, talaja a Duna öntéstalaja, kavicsait a Duna csiszolta kerekre. Kincse nem ezüst, nem arany - bár ki tudja, mit rejt az ősidők óta lakott föld, olykor látok embereket fémkereső detektorral grasszálni, ilyenkor muzeológusként csúnyákat gondolok az amatőr műkincsrablókról - szóval, igazi kincse szigetünknek a víz.
A víz, ami az öntésterületen túl, a gátak mögött gyakorlatilag nincs, illetve a kutak mélyén bőven van - innen jön Budapest ivóvizének nagy része - de a felső méterek szinte porszárazak így ősz elején. Ebben a félsivatagi világban csak az igazán szívós homokpusztai fajok tudnak életben maradni, virulni. Érdekes, hogy a most nyíló virágok szinte mindegyike gyógynövény...

A sziget északi csúcsa

Ártéri látkép

Itt van például a buglyos fátyolvirág. Mókás a régi népi neve: patikai tajtékzófű, amiben benne van, hogy mire is jó: nyálkaoldó, köptető hatóanyagot tartalmaz a gyökere, amely gyökér egyébként akár két méter mélyre is lenyúlik. Nálunk őshonos, Észak-Amerikában inváziós faj... Ugyancsak nyálkaoldó hatóanyagot (szaponint) tartalmaz az orvosi szappanfű vöröses gyökere is, emellett vizelethajtó anyag is van benne. Mindkettő a szegfűfélék közé tartozik. De van még egy virágzó növény most, ami szaponint tartalmaz: a molyhos ökörfarkkóró, amit királydárdának is nevezett a nép. Ennek főzetét emésztési zavarok, hurutok, fekélyek, gyulladások ellen használják ma is.

Gyógynövény a takarmánylucerna is. Mindenfelé ott nő a gátoldalban, kivadult, hibridjei is vannak (homoki lucerna), és fotósként megjegyezném, hogy kiváló pillangóképeket lehet készíteni a szép lila lucernavirágon ülő sárga őszi lepkékről... A lucerna már csak azért is szívós növény, mert gyökere akár négy méternél is mélyebbre képes lenyúlni, egészen addig, amíg vizet nem talál. Különleges gyökér ez: nitrogéngyűjtő baktériumok "lakása", így talajjavító. A lucernából roboráló (erősítő) gyógytermékek készülnek, sok benne a C-vitamin, de magja mérgező is lehet.

Apropó, vannak itt mérgező növények is. A gyógynövény és a mérges növény között néha olyan keskeny a határmezsgye! Jobb az óvatosság a közönséges farkasalmával, aminek furcsa virága rovarcsapda: a belekerült apró ízeltlábú csak akkor szabadulhat, ha már beporozta a farkasalmát. A népnyelv gyakran veszélyes állatok nevét adja a veszélyes növényeknek, így a "farkas" név sem véletlen. Erős illata is figyelmeztet, hogy a növény nem belsőleges használatra való. A régi római legionáriusok harci sebeiket gyógyították vele, később a nép ekcéma, sömör, fekélyes sebek ellen használta - szigorúan csak külsőleg.

A bennszülött fajok mellett kínai bevándorlót is találunk: a közönséges ördögcérnát, amit a nép "semfűsemfának" nevez. Találó név a kivadult dísznövényre! Van, aki összetéveszti rokonával, a szintén kínai goji-bogyóval, pedig nem kéne: az ördögcérnának (lásd a nevét!) minden porcikája mérgező.

Szép bennszülött faj a homoki ártéren a magyar imola, aminek macerás latin nevéből (Centaurea jacea subsp. angustifolia Gremli) kiderül, hogy a réti imola egyik alfajáról van szó. A budai imola, ami mindenfelé nyílik szeptemberben, szintén endemikus faj, és ki hinné: védett, szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Könyvében. Ugyanis sehol a világon másutt nincs belőle, csak nálunk!
Mindenütt közönséges az apró fehér hamuka, amihez közel kell hajolni, hogy feltárja finom szépségét. A csorbóka is mindenfelé ott virít sárga virágaival - a nép régen főzeléknek fogyasztotta, és ez talán újra divatba jön a natúrkoszt kedvelőinél. A ligeti vagy berki zsálya most másodvirágzik, lila fürtjei eléggé feltűnőek a sárgára érett kaszálókon. észreveszik a pillangók és más rovarok is, valóságos ízeltlábú-étteremként "üzemel" egy-egy filigrán, illatos tő.

Talán nem "csak" az esetleges régészeti leletek, és nem "csak" a víz és a tiszta levegő számít kincsnek a Szentendrei-szigeten...

Magyar imola -Centaurea jacea subsp. angustifolia gremli

Csorbóka -Sonchus sp.

Ligeti (berki) zsálya -Salvia nemorosa

Fehér hamuka -Berteroa incana

Ördögcérna -Lycium barbarum

Molyhos ökörfarkkóró -Verbascum thapsus

Orvosi szappanfű -Saponaria officinalis

Közönséges farkasalma -Aristolochia clematitis

Budai imola - Centaurea sadleriana

Takarmánylucerna - Medicago sativa

Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) az ártéren

Buglyos fátyolvirág -Gypsophila paniculata

Ártéri füzes

2013. szeptember 16., hétfő

Őszi füzértekercs-túra az Ingóköveknél

Egy csapat, eddig elméletben "ismerősnek jelölt" lelkes természetfotós és amatőr botanikus, végre személyesen! Összehoztuk! A helyszín pedig a Duna-Ipoly nemzeti Park gondozásában álló Pákozdi Ingókövek természetvédelmi terület.

A pákozdi Kocka-kő

A szombati vigasztalan, szürke zuhé miatt egy nappal elhalasztottuk a találkozót, így vasárnap igazi tisztára mosott kék ég, harmatos növényzet fogadott a Pákozd határában lévő Bella-tó melletti parkolóban, a megbeszélt találkozóhelyen. Mivel időnk bőven volt, kicsit szétszéledtünk "bemelegíteni az objektíveket". Volt téma bőven!
A Bella-tavat a hasonló nevű patak táplálja, és hajdanán mocsaras lapály volt itt. Egyszer valamelyik Béla királyunk, aki vadászat végett lovagolt errefelé, bele is esett. Innen a név: a Béla-patakból idővel Bella-patak lett, a tóra meg, ha ma történt volna az eset, kiírhatták volna: "nyomokban királyt tartalmazhat". Most törpeharcsákat tartalmaz, és nem is nyomokban, hanem egész sokat. Szinte feketéllik tőlük a kis tavacska. Horgászni tilos, nyilván ezért van belőlük ennyi.
A tavacska partján nagyszerű vizes biotóp alakult ki, úgyhogy fényképeztem pár érdekességet: subás farkasfogat, baracklevelű keserűfüvet, fehér mécsvirágot, vízi mentát, közönséges gyíkfüvet... Ezeknek a növényeknek nagy része gyógynövény. A farkasfogat máj- és vesebetegségek ellen, a keserűfüvet vérzéscsillapításra, a mentát emésztési problémák ellen, a gyíkfüvet antioxidáns vegyületei miatt immunerősítő szerként használja a népgyógyászat. Ragyogtak a harmatcseppek minden levélen. Élő patika, az bizony!
Ami a mécsvirágot illeti, róla pedig Tompa Mihály írt szép költeményt...

Fehér mécsvirág - Melandrium album

A virágokon lepkék szárítkoztak, a pókhálók gyöngysorként csillogtak a harmattól mindenütt.

Közönséges gyöngyházlepke - Issoria lathonia

De ez még tényleg csak a bemelegítés volt. Miután összegyűlt a csapat, és megettük J. mesés szőlőjét, indulás. Több szem tényleg többet lát! Az elsőre kopár, semmilyen birkalegelőn, hajdani katonai területen valami "apróságot" mindig felfedezett valaki, és nyomban oda lehetett gyűlni megcsodálni. Úgy éreztem, valósággal "megsokszorozódtak a szemeim". GPS koordináták birtokában keresgéltük a túra apropóját, az őszi füzértekercseket, de ennek során rengeteg egyéb "apróságot" találtunk. Például, nem is olyan apróság, Magyarország második leghosszabb rovara, a védett sisakos sáska is utunkba került, no meg jó pár egészen monumentális pók.

Sisakos sáska - Acrida hungarica

Ez volt az első találkozásom a farkaspókok atyafiságával - nem tudni, pokoli- avagy szongáriai cselőpókot láttunk, ehhez a bestia térdhajlatát kellett volna megfigyelni... Lakólyukaikat mindenfelé láttuk. A nagycsaládos nőstény farkaspók pedig fürgén kocogott hátán egymillió kispókkal, valóságos sétáló óvoda!

Cselőpók. Vagy pokoli, vagy szongáriai. Olyan, mintha egy tigris-arcot viselne a hátán...

Meglettek a füzértekercsek! A galagonyabokrok mohás árnyékában találtuk meg őket, egészen sokfelé. Pedig szinte lehetetlen észrevenni őket, még akkor is, ha az ember tudja, mit keres. A legnagyobb füzértekercs-telepet messziről észrevettük: ugyanis már ott hasalt két természetfotós... egyikük hazánk legjobb orchidea-fotósa, Cs.M., akinek mesés képeit már számtalanszor megcsodáltam.
Cs.M. csodás netes oldalán ott a teljesen jogos figyelmeztetés: "vigyázat, a kosborfélék függőséget okoznak!" Minden növényfotós tudja, hogy ez bizony igaz!
Mi is beleheveredtünk tehát a tüskés bábakalács, a nedves moha és a kecskebogyó pikáns kombinációjába fotózni...

Ez kérem komoly orchidea-fotózás!

Őszi füzértekercs - Spiranthes spiralis

Egy kis forrás által táplált pár négyzetméteres pocsolyát előttünk már sokan meglátogattak. Egymillió kecske és birka nem tévedhet! Komoly élet volt a kis vizecskében, mégpedig zöldbékák, vöröshasú unkák, és kifogtunk egy szokatlanul nagy termetű unkát is, ami alighanem a vöröshasú és a sárgahasú unka hibridje. Már régóta szerettem volna találkozni a híres-nevezetes hibriddel, és íme!

Vöröshasú és sárgahasú unka hibridje - bombina sp. Nem, nem döglött. Hanyattfordul, hogy felvillanjanak élénk riasztószínei.

Az ingókövekhez közeledve felriasztottunk egy kövér ürgét, kicsit később pedig egy nyulat. Majdnem ráléptem, annyira közel engedett, aztán hirtelen "felrobbant a bokor", és fenekét dobálva elvágtatott a nyúl. Fehér foltok is voltak a bundáján, így szökött húsvéti nyuszit, vagy hiányos kerítésű parasztudvart gyanítok nyulunk genetikai múltjában... Pont a "nyulas" bokor alatt jött a kirándulás bónusz ajándéka: egy foltnyi élénk sárga vetővirág. Védett, ritka növény ez: hagymás, amarilliszféle, szárazabb években elő se bújik (ilyenkor a felszín alatt hoz porzót és termőt, a hangyák porozzák be). Szubmediterrán növény, akárcsak a füzértekercs, jól jelzi a lanka kitettségét. Az általunk talált folt körülbelül 100 egyedből állt, és természetőr társunk mindjárt fel is vette a védett értékeket tartalmazó GPS térképre...

Vetővirág - Sternbergia colchiciflora

Célkeresztben: a vetővirág

Egy gránit sziklacsoportnál uzsonnáztunk, errefelé fényképeztem zöld gyíkot és egy szép fecskefarkú pillangót is, valamint kiselőadást tartottam a frontok felhőzetéről, de csak azért, mert az égbolt remekül illusztrálta. Aztán a Kocka-kőhöz sétáltunk, ami még a gimis földrajztankönyv borítójáról ismerős... Jellegzetes gránit lepusztulási forma, olyan, mintha úgy tették volna a helyére emelődaruval, pedig nem: a környezet pusztult le körülötte röpke pár millió esztendő leforgása alatt.

Fecskefarkú pillangó - Papilio machaon

Igazi felhőtlen nap volt a felhős ég alatt!
Visszafelé úton, nem is messze a parkolótól még egy szál füzértekercset találtunk a turistaút mellett. Mintha ezzel köszönt volna el a sok csodával megajándékozó Velencei-hegység...

A túra élményeiért és a növényhatározásért köszönet a Növényhatározó csoportnak!