Összes oldalmegjelenítés

2021. augusztus 30., hétfő

Kenderkefüvek nyomában a nyárvégi Börzsönyben

 Egy hét telt el azóta, hogy utoljára itt jártam, Kóspallag és Királyrét környékén... mostani látogatásomat az indokolta, hogy az egyik növényről a pontos meghatározás végett több közeli képet szerettem volna készíteni. Hiszen lehetséges, hogy a Börzsöny flórájára nézve új fajt, vágási kenderkefüvet találtam! Ehhez azonban kellenek a képek a csészéről, a mirigyszőrökről és egyéb obskúrus alkatrészekről. A másik ok pedig, hogy ismét ezt a tájat választottam egy szombat délelőtti séta céljára, hogy kiváló átmozgatásnak ígérkezett a másnapi budapesti félmaratoni futóverseny előtt.

Kóspallag határában... a távolban a temető
Alig egy hét telt el... mégis, micsoda változás! Mintha az Ősz tündére átrepült volna a vidék felett, miközben okkersárgába mártott mágikus ecsetét végighúzta a tájon. Minden szín kapott egy finom sárgás-barnás tónust, meleget, későnyárit... de vitathatatlanul búcsúzót. Még az illatok is mások. Füstszag terjeng a házak teteje felett... talán pár helyen már próbafűtést tartanak. Hirtelen elég hűvösek lettek az éjszakák, pedig még augusztus végén járunk csak.

A Kálvária apró Mária-oszlopa
Verőcéig utazom az emeletes vonattal, innen szaporázom a lépteimet a buszmegálló felé. A menetrendek.hu szerint hat perc elég az átszállásra, de ezt szerintem senki se próbálta, ha csak nem futva... Mindenesetre, egy-két perccel a busz előtt már ott állok a megállóban, és hamarosan Kóspallag felé kanyarodunk.
Egyik őszi kedvencem: a barkócaberkenye (Sorbus torminalis)

Kirándulókkal ezen a korai órán alig találkozom. Mindössze két fickó halad el mellettem, gigantikus hátizsákokkal - valami ottalvós túrán vesznek részt, már nem is az első napja.

Én nem sietek: fotózgatok, nézelődök, minduntalan felfedezek valami érdekeset a fák leveleinek színében, a hamvas-lilás kökénybogyók kompozícióiban. Csendes az erdő, szinte áhítatos, és a reggeli nap sugarai ferdén megsimogatják a bükkfák alját.

Vastövű imola - Centaurea scabiosa

A kóspallagi Kálvária után kibukkanok a kisinóci turistaháznál, aztán újra beveszem magam az erdei utak világába. Sehol senki, zavartalanul ballagok a fák árnyékában. Itt-ott színes foltok: egy-egy borzas, lila budai imola, sárga apróbojtorján nyúlik a fény felé.

Végig a jelzett úton maradok, hiszen fokozottan védett rész jön, ahol különösen nem "illik" letérni róla. 

Aztán ismét árnyék borul fölém, sorakoznak a mögöttem lassan elmaradó fatörzsek... Mennyi érdekes gombafajt szoktam itt látni... mármint, amikor eső is esik, és nem porszáraz minden, mint most. Egy szivárgó erecske jelenlétét sejtetik a friss-zöld mohák, egy szép hölgypáfrány, és az erdei útra kinyúló, földön tekergőző pénzlevelű lizinka hajtások.

Meredek oldalon kapaszkodó bükkök, gyertyánok

 Megtalálom a rejtélyes kenderkefüvet is, és ezúttal nem hozzák rám a frászt a vaddisznók sem. Sörtés, mirigyszőrös szár, mélyen kicsípett ajak... igen, ez bizony vágási kenderkefű!

Persze csak a magamfajta örül ennyire egy jelentéktelen kinézetű vadvirágnak...

Egy csinos lombosmoha-telep

Továbbra sem találkozom senkivel. Királyréten bezzeg nagy a nyüzsgés. Beparkolni próbáló autók mindenfelé... zajos családok kisgyerekekkel, kutyák pórázon, enyhén neurotikus "kirándul a család" érzet leng be mindent. Sivító dudálással érkezik a kisvasút, elkészültek a felújított sínpárok, vidáman zakatolhat rajtuk a kis járgány... a hajtánypálya is teljes kapacitással működik.

Magam mögött hagyom a helyet, a hatszáz forintos presszókávét kínáló büfével és a svédasztalos éttermekkel együtt, hirtelen nagy lett a kontraszt az erdő csendje után. Még van egy órám a buszig, felkapaszkodok hát az újonnan épült kilátóhoz, mégpedig az egyik "hátsó" úton, ahol eddig nem jártam. Szép, ki-kivillanó panorámával, girbegurba törzsű tölgyfákkal. Aztán a kilátónál megint tenger sok a nép, szép békésen visszafordulok, lefelé.

Szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) peték a tápnövényen, kornistárnicson (Gentiana pmeumonanthe). Mindkét faj védett

Elüldögélek egy nagy, lapos, vulkanikus kövön, elnassolom a szendvicsemet, amíg megérkezik a busz... "Küldetés teljesítve", megvannak a szürkés hangyaboglárka előfordulás bizonyító fotói is... apró, fehér pettyek, peték a kornistárnicson. Jó ritka lepkefaj!

Elégedett vagyok hát, tíz kilométer, pont ennyi elég is mára, ebédre otthon is vagyok Pesten... bíbelődök a fotókkal, és fejben már kicsit a holnapi futóversenyen járok.

Vágási kenderkefű - Galeopsis bifida

Az egyik leglehetetlenebb színű vadvirágunk: a kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum)

Aggófű - Senecio sp.

Már a zöldellő erdőnek is van egy finom, sárgás-barnás árnyalata...

... a barkócaberkenyék meg már kifejezetten az őszre hangolták színeiket

Út Szokolyahuta (Királyrét) és Kóspallag között... valaha elég forgalmas lehetett ahhoz, hogy szorgalmas kezek kikövezzék. Még ma is látható a hajdanvolt útpadka

Szőrös kenderkefű - Galeopsis speciosa

Fekete peszterce - Ballota nigra

Sínek az erdőben...

"Volt egy tánc..."

Közönséges aranyvessző - Solidago virgaurea

2021. augusztus 20., péntek

Nyárvégi vadvirágok Királyrét környékén

 Augusztus huszadika, hosszú hétvége... ugyan még csak 19-e van, de Pesten máris megindult az "ünnepi programsorozat". Én nem nagyon szeretem a felvonulásokat, a tömeget, a légiparádékat, hamar menekülőre fogom a fesztiválokon és más rendezvényeken... viszont ilyenkor is számíthat rám a természet! Kedvenc fotós-terepeim egyike Királyrét és környéke a Börzsönyben, így egy jó korai vonat-busz kombinációval reggel nyolckor már neki is vágtam a sétának, a Canon Eos-sal a nyakamban.

Augusztus derekán is bőven akad vadvirág a Börzsönyben...
 Bajdázói-tó... élvezem a csendet, a tó rezzenéstelen felszínét csak a molnárpoloskák apró lábai fodrozzák. Rajtuk, meg kb 1.475.000 darab törpeharcsán kívül más lényt nem is látok a tóban. A víz fölé a réti füzény pazar rózsáslila virágfürtjei borulnak - bármilyen parkban is beválna dísznövénynek - amott sárga párlófű és lila imolák kócos virágfejei pompáznak. Halvánrózsaszín sédkender, zöld sáslevelek hátterével... milyen szép kompozíciók, lépten-nyomon. 

Körbesétálom a tavacskát, és lassan lehullik rólam a munkával töltött hét összes stressze és városi szorongása. Lassú szárnycsapásokkal, mintha csak gondolataimra válaszolna, egy szürke gém tesz a tó felett tiszteletkört. Mennyivel szívesebben nézem az efféle "légiparádét"!

Szőrös kenderkefű - Galeopsis speciosa

Nekivágok a nyakkendós (!) békákkal jelzett tanösvénynek a Hiúz Ház felé, aztán kitérőt teszek - a részben kitermelt erdőrészek helyett a fenyvesben "merülök" el. Száraz a talaj, azt gondoltam volna, több eső esett itt... de úgy látszik, ha esett is, a szomjas föld felitta. Sehol egy valamirevaló gomba, pedig itt szoktam érdekes fajokat látni! Egy tavaszról ittfelejtett bársonyos kakukkszegfű döbbenetesen rózsaszín, nagy virágja villan fel előttem, és egy hihetetlenül parányi pongyola harangvirág, először fel sem ismerem.

A patakan sincs víz a Hiúz Ház mögött, csak a legömbölyített, szürke sziklák kuporognak kígyózó sorban. A kopár, száraz erdőalja után viszont valóságos csodarétre bukkanok. Gyönyörű bárányfelhők vonulnak el felettem, és mintha az ég képét tükröznék a vadvirágok is: a vadmurok fehér, csipkés tányérjainak ezrei terülnek el előttem. Valahol fent a magasban repülőgép zúg, és így hang alapján Királyréten, a hajtánypálya táján is megélénkült a forgalom.

De nem csak vadmurok akad itt, vannak más, színes vadvirágok is itt! Kékeslila fürtösveronikák, amott az erdőszélen délceg sárga ökörfarkkórók, itt meg - nini! - rózsaszín nagyvirágú lednek kacskaringózik el a lábam előtt... És persze temérdek a zümmögő rovar, bőven akad lepke is. Zajlik az élet!

Réti füzény - Lythrum salicaria

Visszatérek az immár kirándulókkal benépesült "központba", aztán nekivágok a zöld sáv jelzésnek Király-rét felé. Ideje felderíteni a kék körtúra jelzéssel jelölt útvonalat, amin még nem jártam (jó sok új turistajelzés keletkezett, mióta megvettem a Börzsöny térképemet...) 

Kapaszkodok felfelé a hajdan kikövezett úton, középkori szekereken jár az eszem, ki tudja, ki mindenki járt már itt előttem? Az erdő itt is száraz, kissé amolyan nyárvégiesen kókadtan lógnak a levelek, bezzeg a víztolvaj csormolyák élénk színekben virítanak a fák tövében.

Tavi molnárpoloska - Gerris lacustris

A kék körtúra jel először egy kis forráshoz visz - a víz itt-ott foglalatlanul is felfakad a hegyoldalban, még ebben a száraz időben is. "Suhanc" énekes rigó ugrál a sárban, táplálékot keres, egy hatalmas pondró máris ott van a csőrében. Nem repül el közeledtemre, inkább mindig csak odébb ugrik, és közben keresgél a patakocska sáros medrében. Aljövényzet itt amúgy egyáltalán nincsen, és csendes az erdő, nagyon csendes. Csak néha csippan egy-egy madár, hol van már a tavasz násztól hevült dalos kórusa?

Ragyog a nap a hűvös reggel után, igazi nyári nap lett hát ez is. Bóklászok, fotózgatom az út mellett elém kerülő témákat - hopp, egy rejtélyes kenderkefű, ezt meg kell kérdeznem a "szakiktól", mert ha vágási kenderkefüvet találtam, az érdekes adat lehet itt... De rendes részlet fotókra nem marad időm, mert s susnyásban vaddisznó mocorog, talán nem is csak egy, inkább tisztelettudóan visszavonulok.

Szürke gém - Ardea cinerea. Védett faj
Visszaérve a kisvasúti végállomáshoz még mindig van fél órám. A hajtánypálya melletti "gyomflórát" böngészem hát, szép fotótémákat kínál ez is: pelyhes és szőrös kenderkefüveket, ökörfarkkórókat, útszéli bogáncsot... és temérdek lepkét. Percig sem unatkozom!

A felújítás óta nem utaztam a kisvasúttal, itt volt hát ennek is az ideje. Betölti a vidám gyerekzsivaj és a nyüzsgés, de mennyire más nyüzsgés ez, mint egy "ünnepi megemlékezés"... Én még teszek egy kitérőt Kismarostól Nagymarosra, cukrászdázok, nézem a Fellegvár pompás körvonalát a Duna túlpartján, miközben a folyó ősi titkairól fecseg a lábam alatt... Aztán ismét jöhet a vasútállomás, és az utazás haza, Budapestre.

Sédkender - Cannabinum eupatorium

Már színesednek a lombok

Út a nyár végi erdőben

Lómenta - Mentha longifolia

Pókhálós bojtorján - Arctium tomentosum

Bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria. Védett faj

Bárányfelhőként borítják a zöldellő rétet a vadmurok virágai - Daucus carota

Szurokfű - Origanum vulgare

Boglárka - Cupido sp.

Kosborképű fürtösveronika - Pseudolysimachion orchideum

Cseresznyeszilva, mirabolán, fosóka... sokféle néven ismert - Prunus cerasifera

Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens

Réti imola - Centaurea jacea

Réti peremizs - Inula britannica

Fiatal énekes rigó zsákmányával

A titokzatos kenderkefű... Galeopsis sp.

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe. Védett növény

Festő zsoltina - Serratula tinctoria

Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum

Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens

Fiatal erdei pajzsika - Dryopteris filix-mas

Közönséges ördögcérna - Lycium barbatum

2021. július 21., szerda

Séta az esős Börzsönyben

 Ájult szárazság és hőség egy hónapig... és most egyszerre esett le egy havi adag eső az országban. Persze egy elszánt kirándulót holmi zivatar vagy sár nem riaszt vissza. Bár engem majdnem sikerült...

Párás az erdő

 Négy óra tájban egy hatalmas mennydörgés szinte kivet az ágyból. Odakint villámok fénye borítja egy-egy villanásnyi időre nappali világosságba az újlipótvárosi ház gangját. Esőfüggöny az ablakon túl, a zuhatagot gurgulázva nyeli az esőcsatorna, a cseppek sztepptáncot járnak a rozsdamentes ablakpárkányon...

Majdnem visszafekszem aludni. De a műholdkép szerint egy óra múlva eláll az özönvíz... na jó, akkor hát készülődjünk!

Egy ál-macska les rám... igazából kidőlt, korhadt fatörzs
A Nyugati pályaudvar felújítás miatt zárva, a KÖKI-re kell eljutnom, igaz metró sincsen, szóval metrópótló busszal. Jó sok időt rászánok, kell is. Megveszem a vonatjegyet Kőbányán - végre nem automatából - aztán ténfergek kicsit a poszt-apokaliptikus hangulatú állomáson, míg befut az emeletes vonat Cegléd felől. A tető alatt erősebben csurog az eső, mint kint a szabadban. De az eső intenzitása tényleg csillapodik, és végre nincs aszfalt-olvasztó negyven fok!
Az esőtől újra zöld lett minden

Idő, míg a vonat kikecmereg Budapestről, és végre az ismerős Duna-menti síneken halad. Késünk, öt percem van Verőcén, hogy elérjem a buszt Királyrét felé... rohanok, és a busz sofőrje is rendes, mert megvár. Teszünk egy nem tervezett kitérőt Nagymaros felé, aztán végre... igen, Királyrét!

Még mindig elég korán van, kirándulók sehol, és az eső is csepereg. Hátamra kapom a zsákot, és a buszról lelépve beletoccsanok az első pocsolyába.

Mezei katáng - Cichorium intybus
Varázslatos az erdő! Mintha visszanyerte volna önmagát. Átölel a párás levegő, különös meghittséggel tölt el az erdő hangulata, mintha még a fák is közelebb húzódtak volna egymáshoz. Nagy koppanással hull le egy-egy kövér esőcsepp az átázott talajra. Vízhatlan túracipőmben könnyed a léptem. Egy-egy madár kiáltása hallatszik csak, a puha talajon hangtalanul lépkedek. A távolból gyerekzsivaj hallatszik: a madarász tábor is ébredezik már!
A Bajdázói-tónál jókora pocsolyákat kerülgetek

Meglepő módon szalamandrával nem találkozom. Azt gondoltam volna, ennyi langyos eső után bulizni fognak. De talán pont emiatt mászkáltak világgá, messzebb a pataktól és a Bajdázói-tótól. 

Utamat kék négyzet turistajelzés kíséri, ballagok felfelé... párafellegek szállnak fel, kékes derengésbe burkolják a távolabbi törzseket, mesebeli hangulatot teremtve. Senki sem járja az erdőt, mindössze egy elvetemült terepfutó cuppog el mellettem. Én is technikai pólót viselek, mégis folyik a hátamon a verejték. Olyan a páratartalom, mint a köderdőben! A katángok kék szirmai összetapadtan dédelgetik a hízott vízcseppeket, a fák gyökerei vizesen csillognak. Pár lépésenként megállok ámulni: mennyire szép mindez!

Hirtelen kisüt a Nap, fénycsíkokat húz, felszikráznak a faleveleken rezgő esőcseppek. Egy ázott lepke kászálódik elő, és szárítgatni kezdi szárnyait.

Fekete ökörfarkkóró - Verbascum nigrum

A Szén-pataki turistaház felé jobbra térek le a nyiladékról. Meredekebb, mint hittem, és csúszik is. A girbegurba törzsű tölgyeket délceg gyertyánok és bükkök váltják fel, itt aljnövényzet is alig van, egy-egy bimbós széleslevelű nőszőfüvet látok csak.

A Szén-patak vize vidám kacagással ugrik kőről kőre. Azt hittem, ennyi eső után akár villám-árvizet is láthatok, mint egyszer a Bakonyban... de nem, a talaj "megitta". Nagyon nagy volt a szárazság! Bóklászok a gyönyörű tájon, nem nehéz elképzelni, hogy a smaragdzöld mohával fedett gyökerek között manók lakhatnak... Az esőtől megduzzadtak, és zöld fényben izzanak a mohapárnák. 

Követem a patakot lefelé... az út szélén magasra nyúlt kórók, az általános drapp-barna színek között néha villan fel egy-egy élénkebb színfolt: lila imolák, sárga ökörfarkkórók, fehér seprencék.

Útszéli imola - Centaurea stoebe

Egy elágazásnál megállok eltűnődni, hogy menjek-e Diósjenő felé, vagy forduljak-e inkább vissza Királyrét felé? Végül az utóbbi lehetőséget választom, mert eléggé elvacakoltam az időt a fotózgatással... de nem bánom, legközelebb majd arra a környékre megyek kirándulni. Most békésen ballagok a kék sáv jelzésen - továbbra sincs sehol senki, enyém az erdő - nézelődök, szívom magamba az erdő megannyi látványát, színét, illatát, hangulatát. 

A Béla-rét gyakran rejteget botanikai érdekességeket. Most magba szaladt sárgálló füvek hajladoznak rajta, kis részét kaszálták csak le. De így is egész sok virágot látok. Felbukkan egy-egy kései bársonyos kakukkszegfű, élénk rózsaszín bakfű, különféle harangvirágok. A párától homályos égen sápadt korong a Nap - jócskán meleg lett már, fülledt párafüggöny lebeg a rét felett. Megtörlöm a homlokomat. Bosszantóan zümmögő apró rovarok kísérnek.

A szárazság miatt az őszből is jutott egy kis előzetes...

Fogalmam sincs a menetrendről - az eredeti terv az lett volna, hogy Diósjenőn várom meg a vonatot - de nem idegeskedek ezen. A Net itt nem segít, nincs térerő, de biztosan érzem, hogy minden rendben lesz, ezért teszek egy kitérőt az új kilátó felé. Izzasztó az emelkedő, pedig igazán nem meredek. Igyekezetem jutalma most nem a panoráma - a távlat párába vész - hanem egy hatalmas kardoslepke, amit szinte hessegetnem kell. Szinte habzsolja a fekete peszterce nektárját. Csíkos, mint egy tigris!

Királyréten most már mocorog néhány ember, parkol pár autó, suhan pár kerékpáros. Iszom egy nem éppen olcsó presszókávét, beszélgetek az ottaniakkal, foltos macska sündörög a lábam körül. Békés minden - és negyedóra múlva jön a busz...

Párafüggöny

Mesebeli látvány a patakmedret kísérő fák mohalepte gyökere

A Szén-patak meg sem áradt


Csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium

A mezei katáng sokféle rovarnak ad nektár-táplálékot...

... így például a tarkalepkéknek is


Béla-rét

Boglárkalepke-gomoly. Nem tudom, mi lehet ennyire kívánatos egy fűszálon...

Bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria. Védett faj

Bakfű - Betonica officinalis

"Peszterce ostroma" :-) Kardoslepke (Iphiclides podalirius, védett) fekete pesztercén (Ballota nigra)

Az egész napi menetjegy-termés...