Egy hét telt el azóta, hogy utoljára itt jártam, Kóspallag és Királyrét környékén... mostani látogatásomat az indokolta, hogy az egyik növényről a pontos meghatározás végett több közeli képet szerettem volna készíteni. Hiszen lehetséges, hogy a Börzsöny flórájára nézve új fajt, vágási kenderkefüvet találtam! Ehhez azonban kellenek a képek a csészéről, a mirigyszőrökről és egyéb obskúrus alkatrészekről. A másik ok pedig, hogy ismét ezt a tájat választottam egy szombat délelőtti séta céljára, hogy kiváló átmozgatásnak ígérkezett a másnapi budapesti félmaratoni futóverseny előtt.
 |
Kóspallag határában... a távolban a temető
|
Alig egy hét telt el... mégis, micsoda változás! Mintha az Ősz tündére átrepült volna a vidék felett, miközben okkersárgába mártott mágikus ecsetét végighúzta a tájon. Minden szín kapott egy finom sárgás-barnás tónust, meleget, későnyárit... de vitathatatlanul búcsúzót. Még az illatok is mások. Füstszag terjeng a házak teteje felett... talán pár helyen már próbafűtést tartanak. Hirtelen elég hűvösek lettek az éjszakák, pedig még augusztus végén járunk csak.
 |
A Kálvária apró Mária-oszlopa
|
Verőcéig utazom az emeletes vonattal, innen szaporázom a lépteimet a buszmegálló felé. A menetrendek.hu szerint hat perc elég az átszállásra, de ezt szerintem senki se próbálta, ha csak nem futva... Mindenesetre, egy-két perccel a busz előtt már ott állok a megállóban, és hamarosan Kóspallag felé kanyarodunk.
 |
Egyik őszi kedvencem: a barkócaberkenye (Sorbus torminalis)
|
Kirándulókkal ezen a korai órán alig találkozom. Mindössze két fickó halad el mellettem, gigantikus hátizsákokkal - valami ottalvós túrán vesznek részt, már nem is az első napja.
Én nem sietek: fotózgatok, nézelődök, minduntalan felfedezek valami érdekeset a fák leveleinek színében, a hamvas-lilás kökénybogyók kompozícióiban. Csendes az erdő, szinte áhítatos, és a reggeli nap sugarai ferdén megsimogatják a bükkfák alját.
 |
Vastövű imola - Centaurea scabiosa
|
A kóspallagi Kálvária után kibukkanok a kisinóci turistaháznál, aztán újra beveszem magam az erdei utak világába. Sehol senki, zavartalanul ballagok a fák árnyékában. Itt-ott színes foltok: egy-egy borzas, lila budai imola, sárga apróbojtorján nyúlik a fény felé.
Végig a jelzett úton maradok, hiszen fokozottan védett rész jön, ahol különösen nem "illik" letérni róla.
Aztán ismét árnyék borul fölém, sorakoznak a mögöttem lassan elmaradó fatörzsek... Mennyi érdekes gombafajt szoktam itt látni... mármint, amikor eső is esik, és nem porszáraz minden, mint most. Egy szivárgó erecske jelenlétét sejtetik a friss-zöld mohák, egy szép hölgypáfrány, és az erdei útra kinyúló, földön tekergőző pénzlevelű lizinka hajtások.
 |
Meredek oldalon kapaszkodó bükkök, gyertyánok
|
Megtalálom a rejtélyes kenderkefüvet is, és ezúttal nem hozzák rám a frászt a vaddisznók sem. Sörtés, mirigyszőrös szár, mélyen kicsípett ajak... igen, ez bizony vágási kenderkefű!
Persze csak a magamfajta örül ennyire egy jelentéktelen kinézetű vadvirágnak...
 |
Egy csinos lombosmoha-telep
|
Továbbra sem találkozom senkivel. Királyréten bezzeg nagy a nyüzsgés. Beparkolni próbáló autók mindenfelé... zajos családok kisgyerekekkel, kutyák pórázon, enyhén neurotikus "kirándul a család" érzet leng be mindent. Sivító dudálással érkezik a kisvasút, elkészültek a felújított sínpárok, vidáman zakatolhat rajtuk a kis járgány... a hajtánypálya is teljes kapacitással működik.
Magam mögött hagyom a helyet, a hatszáz forintos presszókávét kínáló büfével és a svédasztalos éttermekkel együtt, hirtelen nagy lett a kontraszt az erdő csendje után. Még van egy órám a buszig, felkapaszkodok hát az újonnan épült kilátóhoz, mégpedig az egyik "hátsó" úton, ahol eddig nem jártam. Szép, ki-kivillanó panorámával, girbegurba törzsű tölgyfákkal. Aztán a kilátónál megint tenger sok a nép, szép békésen visszafordulok, lefelé.
 |
Szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) peték a tápnövényen, kornistárnicson (Gentiana pmeumonanthe). Mindkét faj védett
|
Elüldögélek egy nagy, lapos, vulkanikus kövön, elnassolom a szendvicsemet, amíg megérkezik a busz... "Küldetés teljesítve", megvannak a szürkés hangyaboglárka előfordulás bizonyító fotói is... apró, fehér pettyek, peték a kornistárnicson. Jó ritka lepkefaj!
Elégedett vagyok hát, tíz kilométer, pont ennyi elég is mára, ebédre otthon is vagyok Pesten... bíbelődök a fotókkal, és fejben már kicsit a holnapi futóversenyen járok.
 |
Vágási kenderkefű - Galeopsis bifida
|
 |
Az egyik leglehetetlenebb színű vadvirágunk: a kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum)
|
 |
Aggófű - Senecio sp.
|
 |
Már a zöldellő erdőnek is van egy finom, sárgás-barnás árnyalata...
|
 |
... a barkócaberkenyék meg már kifejezetten az őszre hangolták színeiket
|
 |
Út Szokolyahuta (Királyrét) és Kóspallag között... valaha elég forgalmas lehetett ahhoz, hogy szorgalmas kezek kikövezzék. Még ma is látható a hajdanvolt útpadka
|
 |
Szőrös kenderkefű - Galeopsis speciosa
|
 |
Fekete peszterce - Ballota nigra
|
 |
Sínek az erdőben...
|
 |
"Volt egy tánc..."
|
 |
Közönséges aranyvessző - Solidago virgaurea
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.