Összes oldalmegjelenítés

2013. július 18., csütörtök

Leltározás Hollókőn: palócföldi kalandok, virágokkal

"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajonganak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól, összevissza"

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Nos, hogy hogyan lehet természetismereti kirándulást kanyarítani egy unalmas munkahelyi feladatból? Hát íme. Hollókőre készítettem egy kiállítást valamikor a kétezres évek elején, Palócföld postája címmel. Azóta is évente egyszer le kell mennem megszámolni, hogy minden megvan-e. Ezzel a feladattal úgy negyed óra alatt meg szoktam lenni, nem is vesztegetnék rá több szót. A Pestre visszainduló buszig még szokott lenni két óra szabadidőm - hol a hollókői várat nézem meg, hol a mellette lévő dombocskát, ahol az andezitsziklák szögletes táblái közt le lehet ülni, csodálni a panorámát, hallgatni a hollók furcsa kiáltását (igen, ismét vannak hollók Hollókőn). És persze lehet virágot, pillangót fényképezni. A csönd, a tiszta levegő már önmagában is extatikus élmény egy pestinek.

Apropó, a busz. Ez egy izgalmas tömegközlekedési-néprajzi kaland a nógrádi végekre, május előtt nincs is közvetlen járat, csak két átszállással lehet elvergődni a faluba. Volt, hogy épp lekéstem volna a csatlakozást (éljenéljen, aki összeállította a menetrendet!) de amikor ezt elpanaszoltam, egy helyi lakos megvigasztalt: "nem úgy van az! Szóljon a sofőrnek, hogy siessen!" (És tényleg. Így elértem a csatlakozást Szécsényben.) Volt, hogy kétszer is lerobbant a busz útközben. Egyszer az ajtaját nem lehetett becsukni - a sofőr ráncigálta egy darabig, aztán olyan szívből jövő, nógrádi tájjellegűt kanyarított, hogy még: "Ákurváányját ánnák áz áájtónák!"
Volt, hogy az árvíz elvitte az úttestet, de az elszánt sofőrt ez sem zavarta, palóc virtus: fékezés nélkül át a vízmosáson.
Mikről maradnak le a légkondicionált turistabuszok utasai!

Az is külön élmény, hogy kikkel találkozom útközben. Legutóbb egy fejkendős nénit sodort a mellettem lévő ülésre a sors. Épp temetésre ment. Csillogó, életteli szemekkel mesélte, hogy hamvasztásos temetés lesz, de ő nem ilyet szeretne majd magának, hanem koporsósat. Kérdeztem, hogy miért. "Hát összekévérédnek á hámvók. Á kényérét se égyénként rákjók bele á kemencébe..."

Szóval, szeretem a leltározást Hollókőn.
:-)

Nőstény boglárkalepke

Ezüstös boglárka szarvaskerepen

"Vadrózsa" bimbó

Üstökös gyöngyike

Vajvirág

Vajvirág, közelről

Farkaskutyatej

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.