Terep-járó: Januári madarászás a Dinnyési-fertőn

A mai napra a Déli-Börzsönybe terveztem szezon-indító kirándulást, de pont most vaddisznóhajtás és vadászat miatt a turistautak le vannak zárva errefelé. Tavaly ugyanitt magukkal a vaddisznókkal találkoztam, tehát igazán meg tudom érteni a problémát. Szerencsére mindig van alternatíva a természetbarát számára: ezúttal a DINPI által szervezett madármegfigyelési séta a Dinnyési-fertőn.
Dinnyés a Velencei-tónál van, a "fertő" valaha a tó egyik nádassal borított öble volt, amit a vasútépítés idején a töltéssel levágtak, most pedig fokozottan védett madárrezervátum. Van egy látogatható tanösvény is - a Madárdal tanösvény - amin végigsétálva legalább tucatnyi fajta madarat lehet megcsodálni, a poszátától a kócsagon át a méltóságteljes rétisasig.

Széncinege (Parus major) portré

Hajnali öt, ébresztő. Kinézve az ablakon sötétség, csepergő köd, és az a fajta hangulat, amire a legelszántabb természetfotós is csak annyit mond: pfuj. Korán kell indulnom, hála a Magyar Államvasutaknak. Megsütöm a kis rántottámat, fél zsömlébe bele, ez lesz az ebédem. Máris éhes vagyok. Így hát a Déli pályaudvaron jöhet a vasúti ropi egy kifejezetten pocsék kávéval. És az ég még mindig feketés-szürke. A vonat viszont a kedvenc fajtám, az egységes belső terű, guszta kis piros Siemens zónázó, amivel valósággal repülök a Velencei-tó felé.
Elhagyjuk Agárdot, Gárdonyt, jön Dinnyés. A vasútállomás - a falu méreteit és az utasforgalmat tekintve - mely belőlem és egy fiatal párból áll mindössze - kissé gigantomán beruházásnak tűnik, vastraverzekkel, sok-sok betonnal, pöffeszkedő uniós támogatás táblával, a járólap réseiből máris feltörő szívós gyomokkal. Még öt év, és űrhorrort lehet majd itt forgatni. Pedig hangulatos falusi vasúti megállót is összehozhattak volna... Azért elmélkedek ennyit az állomásról, mert sok időm van, konkrétan egy órám a találkozásig a "gólyafészek alatt".

A híres V alakban, a Velencei-tó felé szálló nyári ludak

Arra gondoltam, milyen türelmetlen is a városi ember. "Most mit csináljak itt egy órán keresztül?" - magamat is rajtakaptam ezen. Aztán igyekezve a jelenben lenni, arra gondoltam: most van egy végtelenül szabad órám, amit szemlélődéssel, tűnődéssel, bóklászással tölthetek. Ez csodálatos.

Galagonya - Crataegus sp.

Szétnéztem hát a környéken, apró megfigyelni- és fényképezni valókat keresve, és persze aki keres, az talál. Fejem felett dallamosan kiáltva V alakban repültek el a lilikek, a tó felől jellegzetes kénes-vizes illat szállt, bíbor kárbunkuluskőként ragyogtak a megmaradt galagonyabogyók az ágak között... a szúrós bojtorjánlevelek kövér, gyémántcseppként ragyogó, reszkető harmatgyöngyöket dajkáltak. Valósággal elrepült az idő.

Úgy tucatnyi érdeklődő gyűlt össze: bemutatkozás, pár szó a téli madáretetésről és a szokatlan időjárásról, aztán indulás. Tény ami tény, a madarászhálók üresek. A madarak bőven találnak friss hajtást, rügyet, de tavalyi magot, bogyót is, hiszen sem fagy, sem hó nem igazán volt eddig.

Bojtorjános-gyommagvas bemutató a nádas élőhely szélén

Mennyire fontos a madárvilágnak, hogy legyenek meghagyott "gyomos" árokszélek! Például a katáng, vagy a sokszor elátkozott vad- (vagy kivadult) kender magja fontos madáreledel ("válogathatnak a kendermagban"). A bojtorján története pedig annyira elbűvölt, hogy muszáj most leírnom.

Közönséges bojtorján - Arctium lappa

Azt eddig is tudtam - minden kiránduló tudja - hogy a bojtorján termésén kis kampós tüskék találhatóak, ezekkel kapaszkodik bele állatok bundájába, ember ruházatába, és amolyan taxiként használva a lábon járó lényeket, hódít meg újabb és újabb területeket. De ez csak a kezdet. Hiszen ki is kell szállni a taxiból, nem hurcolásztathatja magát egy örökkévalóságig. Hogyan éri ezt el a növény? A kampós tüskék mellett "viszketőszőröket" is tartalmaz. Az állat előbb-utóbb hevesen vakarózni kezd, és kivakarja szőréből a bogáncs magját. De még ezzel sincs vége a történetnek. Hiszen a vakarózás óhatatlanul szőrvesztéssel jár. Az állat tapasztalva ezt, rögtön szőrnövekedést fokozó hatóanyagot kínáló gyógynövény után néz - na és melyik ez? Hát a - gyógysamponnak is felhasznált - bojtorján! Így a kör bezárul. Fantasztikus!

Ősi fajta: rackajuhok

Most láttam életemben először vaksziket, vagyis a magas sótartalom miatt növénytelenné vált foltokat a pusztában, és a vakszik peremén ott virágzott a sziki őszirózsa! Január 11-én!

Sziki őszirózsa - Aster tripolium

Közben természetőr kalauzunk - elképesztő, micsoda szeme és hallása van - különféle, számomra észrevehetetlen madarakra hívta fel a figyelmet. Mire egyáltalán felfedeztem az égen tovatűnő pöttyöt, kész történet is került mellé, például: "ez egy nyári lúd, furcsa, hogy egyedül repül, ilyenkor már párban vannak, vajon miért? Ott a magyarázat, kicsit sántít az egyik szárnyára..." Hát igen, ez is egy szakma! Láthattuk fácánok lábnyomait - mellette mindjárt a rókáét is - számtalanféle élőlényét, amik mind a vakszikes pocsolyákra járnak inni. Hiába van itt tó, kevés a víz. A fából ácsolt pallón a nádas fölött is sétálhattunk pár tucat méternyit, látszott, hogy hiányzik a téli csapadék. A nádas rekedten suttogta tavalyi titkait, néha egy-egy szürkés madár felrebbenése nyomán rezzentek meg a szálak. A távolban valósággal zakatolva felröpült egy nehéz testű fácánkakas. A láthatatlan apró madarak fel-felpittyenésére azt mondta kalauzunk, hogy ezek a "helyzetjelző hangok", a dalolás ideje még nem érkezett el. Hattyú szállt el felettünk, elképesztő, hogy szárnyainak-tollainak micsoda zengő muzsikája van! Sosem hallottam még!

Bolondító beléndek - Hyoscyamus niger

A bekerített legelőn valósággal lerohantak bennünket a kecskék. Nagyon kezes, tiszta, simogatni való jószágok lévén a gyerekek különösen élvezték ezt, miközben a rackajuh nyáj arisztokratikusan odébb vonult. A legeltetés fontos a mező fajgazdagságának fenntartása miatt. Kalauzunk elmondta, hogy ha egyedül jön ki a terepre, a madarak sokkal óvatosabbak, mint ha a juhait terelve - ilyenkor a madarak közelebb merészkednek. Talán mert a magányos ember vadászt, az állatokat terelő pedig ártalmatlan juhászt, pásztort sejtet - és a madarak ezt a különbséget már évezredek óta ismerik.
A legelő állatok pedig a mérges növényeket ismerik, akkurátusan körbe volt legelve a veszedelmes mérget rejtő bolondító beléndek elszáradt kórója. A kóró hihetetlen csipkevilágát nem győztem fényképezni!

Csinos kék cinege, szabadon engedés előtt

Visszafelé egy szem széncinege mégiscsak akadt a hálóban, így volt min megmutatni a szabadítás és a gyűrűzés technikáját. A hálóba került kismadár párja egy közeli bokorban méltatlankodott, kiabált ránk. Természetőrünk kedvesen bánva a madárral egy-két másodperc alatt kibontotta a hálóból, az nem is tiltakozott, fejét billegetve szemlélt bennünket csillogó, fekete gombszemével. Visszakapva szabadságát egy surranással a közeli fa alsó ágára ült, még csak nem is ment messzire. A demonstrációs célú mezei verébért pedig vezetőnk hazaszaladt, "otthon a galamboknál mindig van", és tényleg, már jött is vissza, markában a "csurival". Megsimogattuk ezt a kis jószágot is, aztán elröppenhetett a tenyérről.

Visszafelé a vasútállomáson még készítettem néhány, igazán nem januári képet a virágzó töltésoldalról... szép nap volt!