Hiúzlesen a Börzsönyben

A hiúznyom-kereső túrát a Duna-Ipoly Nemzeti Park hirdette meg, tizenöt főben maximálva a résztvevők létszámát. A Börzsönyben valóban él hiúz, nyomaival - főleg ha friss hó hullott - néha lehet találkozni.  A harminckilós macska az egész hegységet bejárja. Kameracsapdás felvétel is készült már róla, de ez a jószág valóságos fantom.
Így aztán nem is számítottam hiúz-nyomokra, ellenben számítottam egy jó kis "expedíció" jellegű túrára árkon-bokron át. 

Királyrétről indulunk, egy rövid bemutatkozás után - a Látogatóközpont madáretetői körül szinte forr a levegő, apró madarak seregei röppennek ide-oda. Hópelyhek kavarognak a szinte kék levegőben, az út jegesen fagyott. A Cseresznyefa-parkolóig autókkal megyünk, innen irány a Taxi-nyiladék. Hejj, két éve, egy augusztusi hőségrekordos napon jártam itt utoljára, lent a Vasfazék-patak mellett elbai nőszőfű nyílt, színes lepkék, mint tarka mozaikdarabkák reppentek át előttem... de ez egy másik évben, egy másik évszakban, egy másik bolygón történhetett.
Hamar letérünk a Grófi út felé, kezdődhet a nyomkeresés. Őz, szarvas, vaddisznó - sokminden használja az ember által létesített utakat. Találunk "hiúznyomot" is, ami pár méter után borz-nyommá változik, sajnos. Az úton átdőlt havas fatörzsön nyest szaladhatott végig. Odalent a szurdokban feketére fagyott patak kanyarog, a túloldalon fiatal vaddisznók sötét tömbje szalad végig, az ösvény vége elmosódik az aprószemű havazás függönyétől. Az égen rohannak a felhők. Darányi Laci valósággal szerelemmel beszél hiúzkutató kalandjairól.

Beváltunk a sűrűbe, a hó lábszárközépig ér - a bakancsom szára, sajnos, nem, így finoman hajszálcsövez befelé a hólé a zoknin keresztül. A rég felhagyott Ilona-bánya kőfalain impozáns jégcsapok függnek. A kékesfehér szűzhó hirtelen csíkossá változik - kisütött a Nap a vágtató felhők között, megélénkülnek a színek. Kapaszkodunk felfelé a hóban a kőfolyáson, igyekszem az előttem haladók nyomába lépni, izmaim égnek, érződik a tegnapi 35 kilométer, egyik kezemmel egyensúlyozni igyekszem, a másikban szorongatom a fényképezőgépet. Fent egy oldalban kicsit megpihenünk. A fel-felbukkanó Nap nyomán reflektorszerű fényfoltok szaladnak át az erdőn, a félig vagy teljesen kidőlt, havas törzseken. Hátizsákomból előkotort fagyott szendvicset rágcsálok, amíg hiúzkutatónk bemutatja a téli álom tudományát, hóba vájt gödörben elfészkelve. András ezalatt mindenféle koponyákat és patákat mutogat, és azt is megtudom, hogy kerül a nyúlrágás másfél méter magasra, illetve hogy lesz a szarvas vakarózásából idővel forradásos "medvekarom-nyom" a fatörzseken.

A Tax-i turistaháznál ismét megállunk egy kicsit. Fehéren ragyog a hó, az égen tintafekete felhők, páran síelnek, füstöl egy kis tábortűz, jópáran lehetnek a kissé düledező épületben is... a Napnak most már valósággal ereje van, felé fordítom az arcom, valósággal napozok, miután megszabadultam az átázott kesztyűktől.  A síbusz kerekein masszív láncok, a tágas tisztást szegélyező fenyves valósággal fekete, az ég ibolyaszín. Forró teát kortyolok a termoszból.
Elsétálunk a Kammerhof felé - az úton szánkózók, de jó is lehet a forgalom nélküli erdei úton kilométereken át csúszni lefelé, akár egy álomban... még mindig felfelé megyünk, keresztül egy jégtöréstől letarolt hegyoldalon, a félig kidőlt, tőből kettéhasadt szálas bükkök némelyike nyikorogva, ingatagon egymásra támaszkodik, Damoklész kardjaként, örülök, hogy gyorsan áthaladunk a veszélyesnek látszó részen. A ritkás fák között feltárul a lassan alkonyivá váló panoráma, a távolban fehér hegyoldalak, vaskos felhők, odalent sötéten csillog a Duna.
Nyúl-nyomok keresztül-kasul... hatalmas jószágok lehetnek, a hátsó tappancsok nyoma valósággal mint egy poháralátét. Még sose láttam erdőben nyulat. Akár ezt is lehet hiúz-nyomnak nézni...
Innen lefelé fordul az út - jó csúszós, jártam már erre is nyáron - meglepően hamar leérünk a parkolóhoz.

Hiúzt ugyan nem láttunk, de még a nyomát sem, viszont nem lehetetlen, hogy épp a mi nyomunkban fog járni ez a hatalmas macskaféle. Az a természetben mindig kérdés, hogy ki jár kinek a nyomában...

Jó volt egy napig "nyomozónak" lenni!

Nyomkeresés. Az ígéretes "hiúznyom" sajnos borz nyomának bizonyult

A Grófi út

Szűzhóban az Ilona-bánya oldalában

Úttalan utakon. A jégtörés miatt járhatatlan vidékek

A Tax-i turistaház előtti kis sípálya

Úton a Kammerhof felé

Libasorban...