Magas-Tátra 2018.

Az egy hetes túrára egy egészen népes baráti-túrázós társasággal mentem, ki autóval, ki vonattal érkezett Ótátrafüredre. Szállásunk a turistaházban volt, amire csak jót mondhatok, főleg ezért az árért. A résztvevők szabadon eldönthették, csatlakoznak-e valamelyik "csúcstámadó" csapathoz, vagy önállóan kalandoznak-e el egy-egy szép, szepességi várost, esetleg barlangot megnézni. Két "hegyesebb" nap közé mindig egy fizikailag pihenősebb "kultúrnap" ékelődött, de ezek is fakultatívak voltak. Az időjárással nagy szerencsénk volt, szinte végig ragyogó nyári napsütésben élvezhettük a látnivalókat. Részletes beszámolót írni gyakorlatilag lehetetlen, annyi minden történt, egy-egy képhez inkább csak villanásszerű emlékeket csatolnék.

Mivel a fotózás mellett hobbym az amatőr botanika, itt egy lista a fotózott fajokról, hátha valakit ez is érdekel. :-) Mármint rajtam kívül. Köszönet a meghatározásban nyújtott segítségért a Növényhatározó Természetjáróknak Fb. csoportnak! Nekem magamtól nem mindegyiket sikerült eltalálnom...

Aggófű - Senecio carniolicus

Egyvirágú véreslapu - Hypochoeris uniflora

Enyves aszat - Cirsium erisithales

Erdei deréce - Chamaenerion angustifolium

Erdei hölgypáfrány - Athyrium filix-femina

Fecsketárnics - Gentiana asclepiadea

Hárombibés madárhúr - Cerastium cerastoides

Havasalji aggófű - Senecio subalpinus

Havasi aranyvessző - Solidago alpestris

Havasi bérclapu - Adenostyles alliiariae

Havasi harangvirág - Campanula alpina

Havasi hölgymál - Hieracium alpinum

Havasi kakicsvirág - Cicerbita alpina

Havasi sisakvirág - Aconitum napellus subsp. firmum

Hegyesszirmú sarkantyúfű - Delpinium oxysepalum

Hegyi varjúháj - Sedum fabaria

Karcsú sisakvirág - Aconitum variegatum

Közönséges édesgyökerű páfrány - Polypodium vulgare

Mirigyes tölgyespáfrány - Gymnocarpium robertianum

Nagy völgycsillag - Astrantia major

Nárciszképű szellőrózsa - Anemone narcissifolia

Piros mécsvirág - Silene dioica

Pompás aszat - Cirsium waldsteinii

Rezes hölgymál - Hieracium aurantiacum

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Szirti imola - Centaurea mollis

Teleki-virág - Telekia speciosa

Törpe harangvirág - Campanula cochleariifolia

Tőzegboglár (fehérmájvirág) - Parnassia palustris

Zöld fodorka - Asplenium viride

Az első nap: a Nagyszalóki-csúcs meghódítása. Atyaég, de kemény volt! Életem első magashegyi túrája!

Körmöcbánya egyik tornya. Még Ótátrafüredre menet megálltunk itt pihenni, szétnézni. Érdemes volt, különleges, kopottas, középkorias hangulata van a városmagjának.

Lenézve a körmöcbányai vár tornyából... Jó volt látni, hogy gyülekezik a csapat. Sokan megálltak itt szétnézni

Körmöcbánya, a középkori Csontház. Sokévszázados, foltokban megmaradt belső freskója Szent Erazmusz vértanúságát ábrázolja. Csak erős idegzetűeknek! (Élve kibelezték. Máltán egyszer majdnem rosszul lettem a jelenetet ábrázoló festménytől, ez egy fokkal jobb, mert mindenkinek kifejezéstelen az arca rajta.) A freskó folytatásos, horrorképregény-jellegű. Az épület valaha tényleg a temetőből kiszanált régi csontok tárolására szolgált.

Elbűvölő Mária-szobor a körmöci várból

Körmöcbánya. Bal kéz felé vas sírkeresztek tárlata. Nincs két egyforma

Az ótátrafüredi turistaszálló igazi retró épület, de felújították, tiszta, meglepően tágas és jól felszerelt konyhák vannak a folyosók végén. Elégedett voltam vele. Néhányszor felriadtunk szirénázásra, mert a tűzoltóállomás is itt van, no meg ez a tábla-lerakat

Azért nem akármi erre a látványra elkortyolni a reggeli kávét... a Gerlachfalvi-gerinc látványa a turistaszálló folyosói ablakaiból. "Én, oda, fel?" - előtte hihetetlennek, utána képtelenségnek tűnt

Havasi aranyvessző - Solidago alpestris

Erdei deréce - Chamaenerion angustifolium

A Nagyszalóki-csúcs (Slavkovsky stit) egyike azon tátrai csúcsoknak, ahová jelzett, mászófelszerelés nélkül is bejárható turistaösvény vezet fel. Emiatt - is - népszerű kirándulóhely

A 2004-es viharkárt túlélő fenyők foghíjas sora a láthatáron

A szomorú, ritkás fenyőzónában a legjobb dolog az utat szegélyező málnabokrok sokasága volt

Gyorsan haladunk felfelé az egyre sziklásabb ösvényen

Ezt az erdőrészt érintetlenül hagyta a viharkár. Manó-lakta, elvarázsolt erdő! Igazi mesevilág!

Varázslatos, páfrányokkal szegélyezett útszakasz a Nagyszalóki-csúcs "szoknyáján". Sajnos, nem tartott sokáig, pedig nagyon tetszett. Részben persze az áfonyabokrok miatt is, amiken már érett szemek voltak.

Háborús hangulat. A bizarr gránitsziklák mintha rohamozó tankok lennének. Lassan beléptünk a köd zónájába, a látótávolság azonnal lecsökkent. A kék sáv jelzést kellett mindenütt keresni, ami a sziklák káoszába érve nem is volt mindig könnyű feladat. Itt már eltűntek a nagy fenyők, mélyzöld törpefenyők borítják a hegy derekát

Törpe harangvirág - Campanula cochleariifolia. Ezzel a harangvirágfajjal találkoztam a leggyakrabban

Felérve a Király-orr gerincére. Állítólag onnan a név, hogy Mátyás király itt is járt vadászni. Vigyázni kell, hová lép az ember, néhol "egynyomtávos" a gerinc, és kétfelől ott a mélység. Még szerencse, hogy a ködben nem látszott rendesen.

Aggófű - Senecio carniolicus. Még a rideg gránitsziklák közötti tenyérnyi humuszfoltokat is hasznosítják a növények.

Színek hangulata

A Király-orr fölé érve itt-ott már felszakadozott a felhőzóna, kibukkant a Lomnici-gerinc csipkéje

Pillanatról pillanatra változó látkép

... és ismét a ködzóna... Óvatosan kellett lépdelni

Néha csak a többiek hangjából sejtettem, hol is lehetnek. Volt, hogy letévedtem a turistaútról, és a köveken kapaszkodva kellett visszamászni.

Ez a szikla mintha valami illetlent mutogatna...

Fenséges felhővarázs kezdődött a Lomnic körül!

Légyölő galóca - Amanita muscaria

A szó hagyományos értelmében "ösvény" itt nincs, szikláról sziklára kell ugrálni. Ami persze nem könnyű, ha az emberen először van az új bakancsa. Bölcs turista nyilván nem a Tátrában avatja a bakancsát, de mit tegyek, az enyém a múlt hétvégén elenyészett a Bakonyban. Meg is küzdöttünk egymással derekasan, én és a Kambodzsában gyártott akciós lábbeli. Bedagadt bokák, véraláfutások, vízhólyag. Aztán összebarátkoztunk harmadik napra

Köd? Felhő? Szinte szeletelni lehetett volna. Odalent Ótátrafüred, odafent egy kis kék égfoltocska

A Lomnic újabb arca.

Szirtről szirtre... A Nagyszalóki-csúcs 2.452 méter, szálláshelyünk körülbelül 1000 méteren volt. Derekas emelkedést kell leküzdeni alig néhány kilométer alatt

"A Tátrában minden van, ami a magasabb hegységekben" - még a látvány is "himalájás"...

A csúcsra érve az "egymásra dobált" gránitsziklákon pihentünk. Előkerült a forró tea és a whisky, a szárított gyümölcsök és magvak széles skálája. Lassan felért mindenki. Dideregtem, örültem, amikor újra mozgásba lendültünk, immár lefelé.

"Innen csak lefelé kell menni" - nyugtattam meg magam, de milyen hamis nyugalom volt ez! Lefelé bizony nehezebbnek tűnt, mint felfelé. Megfeszített combizmokkal küzdöttem a gravitáció ellen, egyszer bele is estem a törpefenyők közé. Egyébként, a törpefenyő csuda egy növény. Hihetetlenül rugalmas. Mivel akár két méteres havakat is képes lerázni magáról az első adandó alkalommal, velem se volt nehéz dolga. Korrektul visszadobott az ösvényre

Megunhatatlan felhővarázs

-80% Alexandra. A laposüvegben egyébként whisky volt

Néha ködbe veszett, hogy merre is van az út. Itt olyan, mintha az emberek öngyilkos lemming módjára levetnék magukat a ködbe, de valójában az út a peremen vezetett

Egy-egy felhőpászma hosszan elkísért

Egyre tisztább és fenségesebb a kilátás. A fotózás egyben jó alibi egy perc megállásra, pihenésre is

... meg még egy perc megállásra...

Csodálatos a ködvarázs! A megterheléstől reszkető izmokkal jól esett megpihenni az egyik kanyarban, egy kőre ülve. Egyre többször meg kellett állnom pihenni, mert kezdtem veszélyesnek érezni izmaim fáradtságát. Elég egy rossz lépés... inkább érjek le a hegyről lassan, de biztosan. Szerencsére barátaim is ezen az elven voltak, így nem voltam egyedül. Az áfonya egy-egy bogyója pedig felér egy energiakapszulával

Másnap... képtelen lettem volna még egyszer hegyet mászni, viszont felmerült, hogy a 203-as szoba lakossága (négy fő) menjen lanovkázni, pihenésképpen. Így hát az "elektricska" nevezetű járművel eldöcögtünk Tátralomnicra, itt kibírtunk egy kellemetlen sorban állást lanovka-jegyért a tűző napon (itt jegyzem meg, van lehetőség internetes jegyet venni az itt kihelyezett terminálon is, amit persze nem vettünk észre, mondjuk más se, pedig jó kezdeményezés). A jó idő, a szikrázóan kék ég minden kirándulót ide csalt ki. Nem a képen látható kabinos felvonóval utaztunk (Ez a Lomnic csúcsára megy fel, de egy héttel előre meg kell venni rá a jegyet), hanem a hagyományosabb sífelvonóval

Törpe harangvirág - Campanula cochleariifolia

Két kabinos, majd egy szabadban lengedezős, kissé rémületes felvonó-utazás után csodálatos gerincre tettünk sétát

Én persze elkószáltam botanizálni. Havasi hölgymál - Hieracium alpinum

Ez a szépség a Kőpataki-tó mellett nyílik. Havasi sisakvirág - Aconitum napellus subsp. firmum

Mielőtt elutaztam volna, amatőr botanikus ismerőseim ugrattak, hogy én a Tátrában is rá fogok találni a "mutáns", a szokatlan kifejlődésű növényekre. És igazuk is lett. Rendellenes kifejlődésű, "megduplázódótt" tőzegboglár - Parnassia palustris

Nem nehéz látni a szabályos U alakú formákból, hogy ez valaha gleccservölgy volt

Siklóernyős keringett felettünk - vagy két óra hosszat üldögéltünk és beszélgettünk a sziklák közt, csodálva a káprázatos panorámát - míg végül pár méterre megközelített és integetett is

Az elképzelhető legpompásabb időjárás fogadott a Lomnic gerincén

Néha azért felhőbe burkolóztak a magasabb részek

A fények és színek játéka megunhatatlan volt

Olyan, mintha az Andokban lennénk (Macchu Picchu), pedig ez is a Tátra

Az a bizonyos lebegős sífelvonó. Nem mondom, hogy őszinte volt rajta a mosolyom :-)

A Kőpataki-tó és mellette a felvonóállomás, egy étteremmel. Balra még van egy csillagvizsgáló is

Kíváncsiskodó vörösbegy - Erithacus rubecula. Általánosságban elmondhatom, hogy a madarak nagyon kíváncsiak voltak és közel merészkedtek

Hegyi varjúháj - Sedum fabaria

A harmadik napra jutott a Kis-Tarpataki völgy felkeresése. Napsütés! Nyár! A tegnapi lanovkás napozgatás a sziklákon valósággal feltöltötte az elemeimet. Ujjongó örömmel vágtam neki a köves ösvényeknek. A társaság zöme más utat választhatott (alkalmasint a patak mentén haladót), mert hirtelen eltűntek, és gyakorlatilag a Téry-menedékházig nem is találkoztam ismerőssel. Jó tempóban haladtam a már ismerős gránitsziklákon

A völgy bővelkedett botanikai érdekességekben. Lépten-nyomon megálltam valamit lefényképezni. Havasalji aggófű - Senecio subalpinus

Pompás aszat - Cirsium waldsteinii

A turistaút a völgyben lényegében a patak mentén vezet, kisebb-nagyobb vízeséseket is lehet látni

Kereklevelű harangvirág fehér változata - Campanula rotundifolia

Piros mécsvirág - Silene dioica. Ez a faj nálunk is él, például a Bakonyban

Nárciszképű szellőrózsa - Anemone narcissifolia. Ez viszont kifejezetten magashegyi faj

Havasi bérclapu - Adenostyles alliariae. Számomra ismeretlen újdonság volt ez a növény. A szürke, gleccserfaragta sziklakáoszban egyszercsak pár négyzetméter rózsáslila folt! Rajta rókalepkék valóságos áradata.

A turistaösvény itt jól járható. Hálával gondoltam az elődök gondos kezére, amivel a résekbe kisebb sziklaköveket ékeltek

Havasi kakicsvirág - Cicerbita alpina. Ez a növény sem él nálunk

Nyugodt vizű tengerszem fent a Téry-menedékháznál

Kis rókalepke - Aglais urticae. Nálunk nagy szerencse egy-kettőt megpillantani, itt tucatjával voltak!

Hárombibés madárhúr - Cerastium cerastoides

Kígyógyökerű keserűfű - Persicaria bistorta

A havasi bérclapu nektárja, úgy látszik, "elvarázsolja" a rókalepkéket. Akár az ujjammal is terelgethettem őket a virágon

Egyvirágú véreslapu - Hypochoeris uniflora

Kristálytiszta vizek...

Fecsketárnics - Gentiana asclepiadea. Nálunk nagy ritkaság ez a növényfaj

Valósággal hívogattak a hegyek!

Ejj, ha kicsit feljebb kapaszkodtam volna... mert ott még zergék is voltak

Gleccsermorfológia. A lecsiszolt sziklákon jól látszottak a mély karcolások, ahogy a hajdani jégár egy-egy óriási sziklát végigvonszolt rajtuk a régi időkben

Igazi magashegyi mesevilág a Téry-menedékháznál. Meglepődtem, de én értem fel először, és majdnem háromnegyed óra telt el a következő túratársunk felbukkanásáig. Valószínűleg megtáltosodtam, mert egyébként a természetes helyem a mezőny vége szokott lenni

Tengerszem a Téry-menedékháznál. A házat Téry Ödönről nevezték el, tiltakozása ellenére, és máig viseli is ezt a nevet. A menedékházban lehet kapni minden jót (sör, leves, kofola stb.), de erről tudni kell, hogy háton hordják fel a "serpák". Ezek a fiúk őrületes súlyokat vesznek a hátukra egy durván ácsolt, magas kalodában. Eggyel beszélgettem is. Olyan combizmai voltak, amilyen nincs is. Azt mondta - tört angolsággal - hogy neki ez erőnléti edzés, mutogatta is fatörzs méretű karján az izmokat, és még ő biztatott sikeres kapaszkodásra, engem!

Valószínűtlen sziklapiramis a Kis-Tarpataki völgy végében

Negyedik nap: ismét pihenő, ezúttal a "kultúrprogramot" választottuk. Itt egy kis "piknik", amíg kinyitják a szepeskáptalani templomot. Igazi középkori darab, ahogy az egész Szepeskáptalan az: egy ma lényegében lakatlan egyházi központ

Kilátás Szepesvár ormáról. Hatalmas kiterjedésű vár, uralja a környék látképét, Világörökség. Egy alapos restaurálás ráférne - néhol igencsak romos - de még így is impozáns látvány. Benne a múzeum az elmaradhatatlan kínzókamrával. Odakint viszont megengedtem magamnak egy jégkrémet, mert tetőfokára hágott a forróság a vakítóan fehér kövek között

Szepesváralja. Találó neve van. Hajdan németek építették, ez meg is látszik rajta: tiszta és rendezett városka, bár eredeti lakóinak leszármazottai már nem élnek benne. A szinte függőlegesen feltörő felhőkből már látni lehetett, hogy érlelődik egy kis frissítő zápor

Még egy részlet Szepesvárból

Rezes hölgymál - Hieracium auranticum. Megörültem, amikor a nálunk igen ritka vadvirágra rábukkantam a turistaház előtt a "dohányzásra kijelölt hely" tábla alatt

Orchideák mindenütt akadhatnak, itt is. Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine. Nálunk legalább egy hónapja levirágzott az utolsó is, lám mit tesz "némi" magasságkülönbség!

Elérkezett a következő hegyi túra, a Rysy-csúcshódítás napja. Kicsit tartottam tőle, hogy erőnlétben fogom-e bírni. Kísértett még a Nagyszalóki-csúcs is az izmaimban. A Csorba-tóhoz elektricskával mentünk - a jármű mellett szól, hogy 1-2 euró a menetdíj, ellentétben a horror árú lanovkákkal és siklókkal. Évekig ez se járt a fenyőpusztító tátrai orkán után.

A Csorba-tótól a Poprádi-tóig kellemesen emelkedő turistaút vezet. Itt szándékosan lemaradtam a többiektől, hogy "kettesben maradhassak a heggyel".

2004. után egy-egy öreg fenyő maradt meg mutatóba. A lassan 15 éves fiatal fenyőkből álló újulat már ismét zöldíti a hegyoldalakat

Ezek a zöld, puha párnák az emlékezetes törpefenyvesek...

Hegyesszirmú sarkantyúfű - Delphinium oxysepalum. Gazdag növényvilág található az ösvény mentén. Engem valósággal elbűvölt a számomra még sosem látott színek és formák sokasága!

A fények pazar játéka a Poprádi-tó felé közeledve

Csorba-tó

Az út eleinte lassan, majd egyre meredekebben emelkedik a Menguszfalvi-völgyben

A Békás-tavak egyike. Állítólag onnan a név, hogy béka alakja van, de én bizony nem láttam bele. Innen jön az igazán meredek rész, ezért itt pihentem kicsit a naptól meleg sziklákon üldögélve.

A Tátrában az időjárás "kissé" kiszámíthatatlan, egy pillanat alatt képes rosszra fordulni. Itt a feltörő gomolyfelhőt (Cumulus congestus) látva tudtam, hogy egy órán belül esélyes egy zápor. Meg is érkezett

Az a szürke, sátorszerű forma a Tátra legmagasabban lévő menedékháza 2250 méter tengerszint feletti magasságban. 2000-ben megrongálta egy lavina. Ide is a "serpák" visznek fel mindent: sört, gázpalackot stb.

Kilátás a Hunfalvy-hágóról. A menedékháztól a csúcs még egy kemény kapaszkodás felfelé a sziklákon

A Tengerszem-csúcs,  szlovákul és lengyelül Rysy 2499, esetleg 2503 méter magas (pontosabban a legmagasabb "csücske") - mivel a lengyel határon van, egyben Lengyelország legmagasabb csúcsa is. A magasságáról különböző adatokat olvastam. Egy biztos: piszok magasan van. Nem győztem kapni az SMS-eket... a térerők láthatóan vitatkoztak a határ pontos hollétén. Hirtelen leszakadt a zápor, ami jó alkalom volt az új pelerinem tesztelésére

A két tengerszem, ami talán magasabb vízálláskor egyesül. Pillanatról pillanatra változtatta a színét

A zápor hamar elállt, itt már lefelé mennek a kirándulók. Beragadtam egy román csoport mögé, sokáig kellett várnom, míg mindegyik leügyetlenkedte magát a láncokon és kapaszkodókon

És megint egészen más színe van a tengerszemnek!

A menedékház körül megnyilvánul bizonyos bizarr humor. Van "Rysy Szabad Királyság" tábla (Slobodné Královstvo Rysy), buszmegálló (menetrenddel), kerékpártároló és egy panorámabudi is

... na meg ez az értelemszerű tábla

Elcsíptem a tengerszemet egy smaragd-türkiz pillanatában

Visszaérve a Poprádi-tóhoz már erősen délutáni fények simogatták a hegyormokat

Ez is légyölő galóca. A fehér pöttyök nem kötelezőek. (Amanita muscaria)

Teleki-virág - Telekia speciosa

Körbesétáltuk a Poprádi-tavat, miután összevártuk egymást a turistaház teraszán. Alaposan bekofoláztam. A kofola a Csehszlovák Népköztársaság válaszcsapása volt az amerikai imperializmus coca colájára. A kólaszerűséget 1952-ben dobták piacra. Pohárban pont úgy néz ki, mintha barna sör lenne. Ugyanazt mondhatom róla, mint a kambodzsai Mekong whiskyről: "rossz, de népszerű".

Megérkezett a régóta ígérgetett hidegfront! A csapat egy része a zuhogó esőben logikus módon barlangtúrára indult, rajtunk - igen, 203-as szoba - kitört a fáradtság. Aztán az eső csillapultával mégis felcihelődtünk egy sétát tenni Ótátrafüred környékén. A Kálvária ösvényét érdemes végigjárni, a stációkat egy-egy modern művész egyszerű, de gondolatébresztő művei jelenítik meg. Majdnem öt kilométer lett egyébként ez is. A végén ráadásul felfedeztünk egy önkiszolgáló étkezdét is Ótátrafüreden, ami mellett eddig elmentünk.

A hazautazás napja... Mi négyen egyben egy autó személyzetét is jelentettük, ami nagyfokú függetlenséget jelentett bárki mástól. A terv az volt, hogy hazafelé megállva megnézzük a Dobsinai-jégbarlangot, aztán Rimaszombatot, aztán a füleki várat, és onnan már csak macskaugrás a határ. Ismét ragyogó napsütés, az esőben frissre mosdatott táj fogadott. A jégbarlang Világörökség. De igazából ez nem is jégbarlang, hanem aranybánya. A nyolc eurós belépő mellé 10 euróért kellett volna még fotójegyet venni (sasszemmel ellenőrizték is), hát úgy döntöttem, épkézláb képeket odabent úgyse tudnék csinálni, szóval ezért nincs róla fotó. Egyébként igazán különleges látnivaló, és nagyon furcsa volt az odakinti hőséghez képest bent a fagypont körüli "jégszekrény" hőmérséklet. Fantasztikus jégcsúszdákat, jégoszlopokat, jég-menyasszonyi ruhákat láthattunk!

Zöld fodorkapárfány - Asplenium viride. Botanikailag elég érdekes a barlang bejáratához vezető, ide-oda cikcakkozó ösvény. Immár a magasabb középhegységekre jellemző, nálunk is honos fajokkal találkoztam.

Egy pókháló, amin úgy játszik a fény, mint a CD lemezeken...

Enyves aszat - Cirsium erisithales

A füleki vár. Rimaszombat kiábrándító volt - eredetileg szép, de elhagyatott főtér, a kövek közt feltörő gazzal, bezárt üzletekkel, darvadozó hajléktalanokkal. (A templomban viszont szép, ízes magyarsággal zajlott a mise.) Mentünk is tovább Fülekre, ami viszont szép élmény lett: ízletes volt a fagyi, a várban az esti operett-fellépésre készült egy társulat, volt lacikonyha (akkora kolbászt megettem, hogy el se hiszem), érdekes múzeumi tárlat is volt, kicsit meglepő módon a szamurájok és gésák témájában. Egy geológusnak is érdekes lehet a hely: hajdani kettéhasadt mini vulkán-kúpra épült a váracska, a várudvaron az ember gyakorlatilag a kráterben sétál. Innen már megállás nélkül autóztunk haza, illetve én még egy kicsit HÉV-vel is. Hú, de jó volt ez a hét! Köszönet érte a szervezőknek - és a Tátrának, ami jóindulattal fogadott bennünket!