Terep-járó: Mátra: bércek, szurdokok, vadvirágok újtán

Az a jó az egyéni vállalkozóságban, hogy beoszthatom az időmet. Van, hogy 14 órát dolgozom egyvégtében, viszont cserébe néha el tudok menni kirándulni hét közben is, amikor szinte senki sem jár az erdőben, "enyém a hegy", és zavartalanul érezhetem a természet csendjét és békés elfogadását, színeit, hangjait és hangulatait. A Mátra idén eddig kimaradt, a vírushelyzet miatt törölték pár kedvenc mátrai túrámat... de most eljött az idő, hogy felkerekedjek és szétnézzek "odafent"!

A szürke törzsű bükkfák tövében sárga erdei hölgymálok (Hieracium murorum) nőnek

Eső, eső. Ferde pászmákban fut le a busz ablakain. Gyöngyös után kékes-szürke felhőmassza borítja el a hegyeket. De hát ez nem ok arra, hogy ne élvezhetném a kirándulást. Túracipőm már bejáratva, nagyjából vízhatlan is, dzsekim is van... egyedül a fényképezőgépet féltem, dupla nejlonba csomagolom, ahogy a mobiltelefonomat is.

Egyedüliként szállok ki a mátrai falu buszmegállójában. A jármű hangos dízeldübörgéssel elrobog, otthagyva engem az esőben, a kihaltnak tűnő faluban. Eső zubog az ereszcsatornákban. Valahonnan füstszagot hoz a nedves szél - némelyik házban befűtöttek, szép is ez az idei május vége! Kimondottan alpesi a hangulat, az alacsony, esőtől nehéz hasú felhőktől, a fűszálakon rezgő esőcseppektől, a hűvösségtől.

Tojásdad békakonty - Listera ovata. Védett orchideaféle

Nekivágok a tervezett útvonalnak, ez a rész mindig izgalmas kicsit, mert általában a túrák elején szoktam elmenni csuda magabiztosan az ellenkező irányba, szóval párszor előveszem a térképet, hogy merre is az arra. Igen, papír alapú térképet használok, nem mintha nem lenne műholdas navigáció is a hátizsákban - a már említett dupla nejlonban - de mégiscsak a papírtérkép az igazi.

A Mátra "párduca": az erdei ujjaskosbor jellegzetes levelei - Dactylorhiza fuchsii. Védett orchideaféle ez is

Eleinte az eső miatt bizony kihagyok pár fotótémát, aztán ahogy Galyatető irányában kapaszkodok felfelé, mintha ritkulnának a felhők, fényesedik az ég... Néhány igazán ritka növény is az utamba kerül, pontosabban az út szélé pillantom meg őket, mert a taposási kár miatt ha csak lehet, nem térek le a - bármilyen - útról. Örülök az elém kerülő fajgazdagságnak, ismerősként köszöntöm az út fölé bókoló, hihetetlenül ciklámenszínű havasalji rózsát és az orchideákat. De van itt jó pár "közönségesebb" növény is, amik igazi csodák, ha közelebbről nézi őket az ember: erdei csitri és mezei zsurló húzódik meg szerényen a lábam előtt, esőcseppeket dajkál a galagonya, többféle ibolya emelgeti a fejét a bokrok sűrűjében, kónya habszegfű és rózsaszín enyveske szegélyezi az ösvényt. A zápor néha felerősödik, esőcseppeket vág arcomba a szél. Rajtam kívül nem mozdul a tájban senki - de a madarak élénkek, hordják az eleséget, énekelnek. Szinte átölel a nedves föld illata és a madárdal tapintható kottaszövedéke. Május, május! Akárhogy is!

Vadrózsa, amit semmivel nem lehet összetéveszteni színe és tüskétlensége miatt. Havasalji rózsa - Rosa pendulina. Védett faj

Lekanyarodok az ösvényről, be a bükkösbe, ez itt szélvédettebb is... Rövid szakasz következik a kacskaringós aszfalton, aztán ismét széles erdészeti úton ballaghatok, lassan ereszkedve lefelé, a Csukás-patak felé.
A Nap néha már ki-kikacsint a felhők közül, színes fénypettyeket hintve az útra, máskor elkomorul az ég. Meglepően sok páfrányféle nő mindenfelé, igazi ősvilági hangulatuk van. Masszív, harsány zöld leveleik integetnek az enyhe szélben, ahogy elhaladok mellettük. Amott egy kisebb csoport kardos madársisakra leszek figyelmes: már a buszból is láttam párat, ez az orchideaféle nem túl ritka errefelé. Számítok szalamandrákra is, ez a záporos idő igazán szalamandra-hívogatónak tűnik, de nem találkozom eggyel sem. A patakocska vígan csobog odalent.

Az ibolyák nem csak koratavasszal nyílnak. Viola sp.

Leérek a völgy aljára, az út továbbra is a patak medrét kíséri. Jól kivehetők a hajdani kisvasút töltései, sőt korhatag talpfái is megvannak még itt-ott. A hatvanas években még üzemelt... Békés, háborítatlanul madárdalos utam van Szalajkaházig, a még most is meglévő kisvasúti végállomásig. Szépen kaszált, harsány zöld rétre bukkanok ki a sűrűből, erdei iskola mellett lépdelek el, távolabb egy kis esőbeálló, padokkal és "kamerával megfigyelve" felirattal. Leülök a padra, nézem a fejem felett magasra hízó tornyos gomolyfelhőket - lesz itt még zivatar is, ahogy elnézem - meguzsonnázok, kortyolok a kulacsból, és a kis pihenő után ismét nekivágok.

Kőnya habszegfű - Silene nutans

Egy darabig még a patakot és a síneket követi az utam a sűrűben. Hangtalanul, lomha nemtörődömséggel repül el mellettem egy nagy, barna ragadozómadár - bezzeg a hím feketerigó, ami felette repül, éktelen hangos riasztó-hanggal szidalmazza, csett-csett-csett, hallom még sokáig. Egy látványos, de sajnos düledezőben lévő vadetetőt is megcsodálok, aztán utam ismét felfelé kanyarodik. A kiemelkedés neve Kapitány-ülés, erről persze a hajók jutnak az eszembe, bár biztos nem hajóskapitányról kapta nevét... elmélkedek a Titanic kapitányáról, a Hableány-katasztrófáról, Thor Heyerdahl kalandos utazásairól.
Az erdő szárazabbá válik, ahogy kaptatok felfelé, csupasz andezitsziklák legömbölyödött élein lépdelek, hajdanvolt lávaömlések megszelídült emlékein. A sziklák közül számtalan fiatal tölgyfa bújik pirosló, zsenge levelekkel. Itt jártam már egyszer, igaz akkor eltévedtem, valahogy rákeveredtem a Decathlon Mátra túra ötven kilométeres távjára. Most ráismerek néhány kanyarra, szélcsavarta fára. A tavaszi esők hiánya miatt száraz minden, hiába esett reggel erősen, a vulkáni vékony föld hamar felitta... itt különösen érződik az aszály. Fotózni való növény alig akad.

Egybibéjű galagonya - Crataegus monogyna

Aztán megint meredeken lefelé, ismét megcsillannak a kisvasút sínpárjai és meghallom a patakot. Lajosháza. Vasúti megálló és pihenőpad itt is akad, jól is esik üldögélni egy kicsit. Tudom, hogy most az undok Kecske-bérci emelkedő jön, amire rá kell pihenni...
Hát, tényleg undok. Nem tudom, miért szokott ez a szakasz ennyire nehezemre esni, de már a Decathlon túrán is... Meg-megállok, mondjuk sietnem igazán nem kell, módom van észrevenni az út szélén növő kétlevelű sarkvirágokat, méhfüveket is. Lomha, fémes-zöld rózsabogár mászik át előttem.

Mátrabérc, hívogató ösvény

Jó kedvem, energiám akkor tér vissza, amikor végre lekanyarodhatok a sárga kör jelzésen Farkas-kút felé. Errefelé ismét zöldebb, élőbb az erdő. A kútnál megtöltöm a kulacsomat friss forrásvízzel: nagyon jól esik pár hűs korty! Itt már néhány kiránduló család és kerékpáros is felbukkan, köszönünk egymásnak. Szép sárga hölgymál-tenger pettyezi sárgával az erdő alját, végre ismét bőven sorjáznak a fotótémák!
Nini, sarkvirágok... sajnos elkapkodom a dolgot, mert utólag, a képeket nézegetve látom, hogy alkalmasint a sokkal ritkább zöldes sarkvirággal hozott össze az élet - a Gemenc után másodszor, és ami a bosszúság, hogy csak egy elmosódott képet készítettem, amin nem látszik jól a határozóbélyeg, vagyis a pollináriumok által bezárt szög. Sebaj, egy okkal több, hogy visszatérjek ide...

Kardos madársisak - Cephalanthera longifolia

A Sás-tó rétjén többen piknikeznek, labdáznak, a tavon ringatóznak a kölcsönözhető csónakok, és a söröző-büfé bódé is kinyitott már. Annyira "békebeli" az egész, hogy szinte beleszédülök. Kicsit elbíbelődök a vízkedvelő növényfajokkal. A fodrozódó víztükrön pajkosan játszik a napfény. A kövér, méltóságteljesen csámpázó vadkacsákat kézből eteti egy család. Az apró hullámok tavirózsákat dajkálnak.

Óriás páfrányok...

Innen már csak egy "macskaugrás" Mátrafüred a sárga háromszög jelzésen. A menetrend miatt a kilátót most kihagyom. Meglep, hogy mennyire más fajok élnek itt ezen a kicsit mediterránabb jellegű, ritkás ligetekkel borított, meleg hegyoldalon. Fekete lednek, erdei here, taréjos csormolya. A fejem felett hatalmas, fehér felhők törnek a magasba.

Hölgypáfrány - Athyrium filix-feminae

Ismét itt a zápor! Szinte fekete az ég a Mátra bércei felett, feltámad a szél, apró és hideg esőcseppek kezdenek záporozni. A buszmegálló se ad igazi menedéket, a szél behordja az esőt, szinte ferdén esik... szorongatom a tölcsér fagylaltot, amit az első fecske módjára kinyitott bódénál vettem - az idei szezon első fagyija - aztán eláll az eső, és pazar kettős szivárvány feszül ki az égen.
Tökéletes búcsúkép!
Megérkezik a busz, ismét arcomra húzom a maszkot - kötelező, ugye - és a nagy, "autópályás" buszban ülve békésen, szinte elringatva utazok hazafelé, két büntetésvégrehajtási dolgozó társaságában, akik igen szórakoztatóak. De milyen jó, hogy nem engem kísérnek...

Az M3-ason kifelé látványos, több kilométeres dugó, talán már a hosszú hétvégére "kivándorló" pestiek áradata lehet ez, befelé alig van forgalom. A délutáni nap ferdén sugaraz a tornyos felhők mögül, ahogy mögöttem elmarad a most is felhőkbe burkolózó Mátra.

A Stadionoktól vár rám még egy kis trolizás, aztán az előre bekészített vacsora és a pihenés. Máris egy másik útvonalat tervezgetek a térképen...

A hajdani erdei kisvasút töltése és talpfái még kivehetőek

"Smaragd folyó" - igazából a Csukás-patak

Tükröződések

Egy látványos, de sajnos korhadozó vadetető a Csukás-patak völgyében

Szalajkaház, kisvasúti végállomás rétje

Erdei kutyatej - Euphorbia amygdaloides

Virágzó tatárjuhar - Acer tataricum

Gyökerek és sziklák...

Erdei varjúköröm - Phyteuma spicatum. Védett faj

Nagyvirágú méhfű - Melittis melissophylla

Vaskos szár, színezett mézajkak... Zöldes sarkvirág - Platanthera clorantha lenne? A túra ötödik orchidea-faja, és csak utólag, fotóról jöttem rá, hogy talán nem a "szokásos" kétlevelű sarkvirágot láttam