Úgy gondoltam, ez a kirándulás jó kis átmozgatás, bemelegítés lesz a Vivicitta futóverseny előtt. Bár erre a napsugaras tavaszi szombatra mindenféle csábos teljesítménytúrákat is szerveztek, úgy gondoltam, nem lenne célszerű túlerőltetni magamat - az önfegyelem győzött a kalandvágy felett. Kompromisszumként kinéztem a GYOT (Gyalogtúrázók Országos Találkozója) programfüzetéből az egyik túra útvonalát. Táv: 11 km, szintkülönbség: 300 méter, ez pont jó lesz.
 |
| Tavaszi élénkzöld színek a Béla-réten |
A túrákat én az ébredéstől számítom annak. Reggel az első kaland az volt, hogy kiszedtem egy részeget a Körúton a villamossínek közül. Némi hezitálás után ("beavatkozzak-e") meggyőztem magam, és egy "gyere komám" felkiáltással kivonszoltam a pasast a járdára. Hálálkodott is. Végül is, nem csak a békákat kell menteni az útról...
A Nyugatiban megittam egy rettenetes, viszont olcsó kávét, és vettem egy giccses magazint a vonatra.
Kismarosnál leszállás, innen kisvasúttal fel
Királyrétre. Vilinek, a napelemes vasútnak nyomát sem láttam, pedig már elég rendesen süt a Nap... Remekül szórakoztam a kalauznak a Négyes metróról szóló élménybeszámolóján. Az ajtók annyira automaták, hogy kell egy ember a peronra, aki visszaráncigálja az utasokat, ha már szól a csengő... Ezt látnom kell.
 |
| A tanösvény "totemállata" |
Harmatcseppek, finom zöld, apró, áttetsző levélkék, minden annyira új még! A madárének diadalmasan harsogott, a hét kisebb esői után valósággal frissen mosdatott a vidék. Fürge léptekkel indultam a zöld jelzésen, és ahogy vártam, hamarosan egyedül maradtam. A kisvasúttal érkezett kirándulók az erdei játszótér, a rét, a büfék környékét szállták meg.
 |
| Ércesedés nyomai a Madarasfa-oldalban |
A felfelé kanyarodó ösvény mentén néhány üreg nyílik: hajdani vasbányák tárnáinak bejáratai. Valaha itt ércbányászat folyt (erre utalnak a nevek is: Vasbánya-tó, Vasfazék-patak), a kevéske vasércből kinyert vasból leginkább szekérvasalást, kalapácsfejet és más efféle szerszámokat állítottak elő. A frissen csobogó patak hangjába még mintha mindig belevegyülne a hajdani munkások kiáltása, a csattanások az üllőkön, a szikra kipattanásának hangja...
 |
| Sápadt kosbor - Orchis pallens |
Szedtem a lábamat a nyiladékokban cikcakkozó zöld jelzésen - egy zajos tinédzser csapat szerencsére valahol elveszett mögöttem - és nagy meglepetésemre megpillantottam egy... igen, egy orchideát!!! Nem akartam hinni a szememnek - egy ritka sápadt kosbor ült az út szélén, mintha rám várt volna! Kihasználva, hogy nem lát senki, kisebb örömtáncot lejtettem a madárdal zenéjére, aztán körbefényképeztem a leletet (le is merült az akkumulátor, de mindig viszek tartalékot, sőt tartalék tartalékot is...), meg is szagoltam - finom, enyhén vaníliás jellegű, édes illata van. Mindeme tevékenységemnek csak egy csillogó gombszemű madár, és egy nagy, fémesen csillogó rózsabogár volt tanúja. Felettem szürke gém szállt el méltóságteljes szárnycsapásokkal, hangtalanul, maga után húzva hosszú lábát.
Tavaly szinte minden kirándulásomon találtam egy-egy virágzó orchideát, ráadásul mindig másokat, így lett összesen húsz fajról fotóm. Idén a hómentes tél és a szárazság miatt nem számítottam kosborokra, ezért különösen meglepett, amikor megláttam... tetejébe' ez a faj eléggé ritka, komoly természetvédelmi eszmei értékkel is bír.
 |
| Sápadt kosbor - orchis pallens. Virágával a lednek féléket utánozza - illata van, de nektárt nem ad a megtévesztett poszméheknek. |
Aztán kitágult a tér, és az erdő helyét átvette az itt-ott cserjésekkel tarkított
Béla-rét. A bozótosból fácánkakas kiáltott rám rekedt harsonaszóval. A szinte simogató napfényben ötméterenként álltam meg lefényképezni valami ritkaságot. Legalább háromféle ibolyát láttam, meg üstökös pacsirtafüvet (ez védett, és még sosem találkoztam vele), és jöttek az igazi réti virágok: kakukktorma, pimpó, fényes sárga boglárka... Az ilyen helyeken nincs mire jelzést festeni, de tájékozódásomat segítette egy régi szalagozás, amit - elég helytelenül, egyébként - még nem szedtek le. Találtam egy hatszirmú fehér pimpót is.
Láttam néhány pocsolyát, benne barna varangy-ebihalacskák nyüzsögtek - aggódom az ilyen "ovik" jövőjéért, mert ha nem lesz elég eső, ezek a sekély, kicsi pocsolyák kiszáradnak, mielőtt még a békácskák átalakulnának... és elég száraz tavasz ígérkezik.
 |
| Aranyos virágbogár - Cetonia aurata |
Jobbról becsatlakozott a kék jelzés, és innentől a
Foltán (vagy Fultán)-keresztig az Országos Kék útvonalán mehettem, ismét erdőben. Eleinte csekély volt az emelkedés. Épp amikor egy kidőlt fatörzsön próbáltam átóvakodni egy névtelen patakon, felbukkant mögöttem egy fickó egy kis, sánta kutyával. Beszélgettünk - ki miért jött kirándulni? Elmondtam, hogy holnap Vivicitta, ő elmondta, hogy holnapután Camino. Ő már futott a Vivicittán, én már jártam a zarándokúton. Így aztán voltak egymás számára tanácsaink - szeretem az ilyen véletleneket, akár létezik véletlen, akár nem... :-)
 |
| Hagymás fogas-ír - Dentaria bulbifera. Azok a kis bogyószerűségek, a "hagymák" vagy "fogak" ehetőek, fincsi vitaminbombák. |
Izzasztó egy kaptató volt! Felérve a
Foltán-kereszthez népes kiránduló társaságot találtunk itt. Ledobtam a hátizsákot és a polárpulcsit, hadd száradjon, no meg rajtam a póló... épp elbújt a Nap a felhők mögé, és meglehetősen cidriztem... megettem az almámat, a műzliszeletet, a tervezett kis szárítkozásos, napozós-fűbekifekvésből nem lett semmi. A kiránduló társaság felkerekedett, én is visszavettem magamra a vizes cuccokat és búcsút intve vándor-társamnak, elindultam lefelé a kék négyzet jelzésen.
Brutális sár! Erdészeti munkagépek által feldúlt erdei út, ahol iszapbirkózó bajnokságot lehetne rendezni... Ugráltam, kerültem, túljutva a mocsárzónán végre száraz talajt érezve a lábam alatt, lefelé fordult az ösvény, a
Hárs-réten keresztül. Ez nagyon hívogató rész! Ismét a lágyszárúak világa felé fordultam: többféle ledneket, óriás termetű, sötétlilán virágzó ínfüveket, rengeteg zöldessárga kutyatejet láttam - és néhol kivillant némi panoráma, a távolban kéklő börzsönyi hegyek szelíd kontúrja.
A
Hárs-gerinc meredek letörésén néhány szembejövővel találkoztam - felfelé eléggé "mászós" a terep a porladozó andezitagglomerátum (ha jól gondolom...) sziklák között.
Az ösvény néhányszor aszfaltutat keresztez, aztán kibukkantam a
Szén-pataki Kárpátok nevű kulcsosháznál - jó lenne itt eltölteni néhány napot! Forrás, gusztusos patak, szép erdő - nem is kell több.
 |
| Üstökös pacsirtafű - Polygala comosa |
Mehettem volna innen végig lefelé az aszfalton, végig a patak mellett, de inkább éles kanyarral letértem jobbra, a kék négyzet jelzésen. Itt ismét meredeken emelkedett az ösvény, szép szálerdőben. A kidőlt fákat mostanában békén hagyják, ami nagyon jó az élővilágnak, csak kicsit nehéz néha átmászni rajtuk... viszont eltévedni nem lehet, szépen ki van jelezve minden.
Kibukkantam a
Suta-berki nyiladékon, ismét kisütött a Nap és melegem is lett. Vígan kocogtam lefelé - néha szórakozásképpen röptében igyekeztem fotózni a szerelmesen csapongó hajnalpírlepkéket - engem is meglepett, amikor sikerült.
Szembe jött egy kiránduló család, megkérdezték az utat - elmagyaráztam meg is mutattam, mire az asszony: "nem megmondtam, hogy a profikat kell megkérdezni?!" - hejj, ha tudná, mekkora eltévedő vagyok! :-) Még akkor is vigyorogtam magamban, amikor a nőszőfű-kereső kirándulásaimról jól ismert
Bajdázói-kőbányához értem.
Még pár lépés, és itt a tó - eredetileg ezt is a vaskohászat miatt alakították ki. Körbejártam, tanösvény is épült, mókás-cuki béka figurával. A tóba belógó korhatag törzseken népes mocsári teknős-kolóniák napoztak, lomhán csobbant a vízbe egy-egy testes tavibéka, a sekély részeken döbbenetes mennyiségű barna varangy-ebihal nyüzsgött.
Királyréten megállapítottam, hogy a buszig még van negyven percem - elsétáltam hát az erdei játszótérig - mennyi vidám gyerek, család! - vettem ropit a büfében, megsimogattam Magurát, a büfés gyönyörű, izmos, jó természetű vizsláját, nézelődtem. Az idő elröppent.
A buszhoz volt vasúti csatlakozás Kismaroson, sima utam volt hazáig - legszívesebben máris indulnék újra...
 |
| Béla-rét. Itt volt eső |
 |
| Fehér pimpó, eggyel több szirommal - Potentilla alba |
 |
| Réti kakukktorma - Cardamine pratensis |
 |
| Tavaszi lednek - Lathyrus vernus |
 |
| Réti boglárka - Ranunculus acris |
 |
| Barna varangy-ovi egy pocsolyában |
 |
| Közönséges borbálafű - Barbarea vulgaris |
 |
| Ösztörűs veronika - Veronica chamaedrys |
 |
| Hárs-gerinci ösvény |
 |
| Furcsán halvány magyar repcsény - Erysimum odoratum. De az se kizárt, hogy halványsárga repcsény... |
 |
| Közönséges ínfű - Ajuga genevensis |
 |
| Hajnalpírlepke - Anthocharis cardamines |
 |
| Mocsári teknős a Bajdázói-tóban (Emys orbicularis) |
