Vihar és virágfotós csavargás a Szentendrei-szigeten

Szentendrei-sziget - találkozópont alföld és hegyvidék, Dunáninnen és Dunántúl, világváros és puszta között... Vannak itt izgalmas vizes élőhelyek a Duna mentén, az ártérben és a sarkantyúgátak mögött kialakuló csendes lagúnákban (és akad néhány tó is), de vannak igazi félsivatag jellegű puszták is a sziget belsejében. A szántóföldek, dűlőutak, gátoldalak mentén, sőt a faluszélen, a víkendházak közötti senkiföldjén is érdemes körülnézni élő ritkaságokat keresve - nagyon sok ilyen van. Nem véletlen, hogy a sziget egy része a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, illetve védett vízbázis, emiatt egy része nem is látogatható (engedély kell hozzá). A húsvéti hétvégén nagyokat csavarogtam a sziget változatos tájain - és egyáltalán nem jártam sem a védett vízbázis-, sem a nemzeti parki területen, mégis sok érdekességet találtam.

Horányi part és kompkikötő, vihar előtt. Nyáron itt nyüzsögnek az evezősök, strandolók, napozók..

Mászkáltam a szántóföldek poros dűlőútjain, a lovardák mentén, elhagyott homokbányákban, a szigeten végigfutó egyetlen aszfaltút mellett, a szántásban és a partmenti füzesekben kanyargó utakon... mindenütt más és más élőhelyek mutatták meg magukat. Nem csak a lábam elé volt érdemes nézni, hanem fel, az égre is - bámulatos felhőjáték fent, színpompás pillangó- és virágvilág lent... és mindezt csillogó szalagként köti át az öreg Duna.

Agár sisakos kosbor (Anacamptis, vagy régi nevén Orchis morio) a homoki gyep védett lakója

Lecsepült veronika (Veronica prostrata) dús töveket hajt a homokpusztán

Parlagi nefelejcs (Myosotis arvensis), valószínűleg. De az is lehet, hogy valami kerti szökevény...

Magas útifű - Plantago altissima. Métert meghaladó szárakon hintázó virágokkal, egyenesen a kopár, élettelennek tűnő sóderes ártérből. Idén nagyon alacsony a Duna, a kavicsok közül ezek az óriás útifüvek ütötték fel a fejüket, ahol más években a víz hömpölyög.

Keserű pacsirtafű - Polygala amara, a gátoldal foltokban szinte kéklett tőle. Védett. Régen úgy hitték, a tehenek tejét szaporítja. Emberemlékezet óta nem láttam a szigeten tehenet...

Borzas nefelejcs - Myosotis ramosissima. Parányi kék virágoktól derengett a gátoldal...

Nyúlszapuka vagy réti nyúlhere - Anthyllis vulneraria. Ahol ezt látjuk, érdemes szétnézni kosborok után...

Vetési bükköny - Vicia angustifolia. A szántóföld szélén tömeges.

Egy "nyúlgát", érdekes növények és rovarok élőhelye

Farkas kutyatej - Euphorbia cyparissias, nyárfaszösz-kabátban

A dűlőút szinte télies a fehér nyárfa-szösztől

Apácavirág - Nonea pulla a szántóföld széléről

A határterületek mindig érdekesek. Itt a gát és a szántőföld közötti sávban még agárkosborok is voltak. A távolban a Naszály mészkőbányája látszik, előtte Pócsmegyer épületei.

Gyapjas tintagomba - Coprinus comatus. Állítólag nagyon finom, én persze nem merem leszedni a "vadgombát", még ha nem is lehet mással összetéveszteni...

Bókoló bogáncs - Carduus nutans Monostor falu széléről. Ez a gigantikus tő már gyerekkoromban is megvolt, emlékszem rá... Akkora, hogy mondhatni dísze a faluszélnek.

Sarkantyúgát mögött kialakuló lagúna Pócsmegyernél.

Nedves talajt kedvel a torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus)

Egy másik boglárkafaj a sáros lagúnából: kúszó boglárka (Ranunculus repens)

A kis Duna-ág Pócsmegyernél. Vonzó evezős terep, a hajóforgalom nagyja a másik ágban halad.

Az egyik legfotogénebb növény a nedves ártéri talajt kedvelő fajok közül: feketenadálytő (Symphytum officinale)

Az ártéri füzesben kanyargó út. Ez a vidék néha víz alá kerül.

Hegyi len - Linum austriacum. Neve ellenére a homokpusztán is vígan él, ami nemhogy nem hegy, de olyan lapos, mint egy lavór alja.

Pannon bükköny - Vicia pannonica. Hatalmas gubancokban nő a többi pillangósvirágú fajjal együtt az útszélen.

Szennyes bükköny - Vicia grandiflora. Egészen mutatós a kapaszkodókáival...

Frissen kelő vetés Pócsmegyer és Monostor között

Homoki báránypirosító - Alkanna tinctoria. Védett faj a tavalyi árvíz miatt ismét megnyitott homokbányából (homokzsákok) - nem kellett sok idő, hogy újra elfoglalja régi élőhelyét a homokon.

Ez a "sárkány" egy frissen kikelt, szárnyait felpumpáló és szárítgató farkasalmalepke (Zerynthia polyxena). Védett, Vörös Könyvben is szereplő faj, itt a szigeten nem ritkán látni.

Indás ínfű - Ajuga reptans. Egészen máshogy fest, mint erdőben élő társai: kicsi, zömök, először repkénynek néztem, de a levelek és a jellegzetes indák elárulták. Nem kerti szökevény, ellenkezőleg: kintről szökik be a kertekbe.

A farkasalmalepke szárnyai immár repülésre készek! Próbálgatja őket...

Közeledik a vihar - az agárkosbort persze ez nem zavarja, de én futhattam!

Látványos viharfelhők Alsógöd felett, a szigeten még süt a Nap. Nem sokáig...

Az Alsógöd-Horány személykomp óránként jár...