Szeretem nézni, ahogy a kirándulócsoportok gyülekeznek a téren - volt rá időm, mert szokás szerint csak én értem oda a megbeszélt idő előtt... Jönnek a nyugdíjasok, zergetollas kalapok, jelvényekkel teleszögelt, masszív sétabotok... így elsőre azt se nézném ki némelyikből, hogy a karosszékig eljut, aztán ha elstartol a terepen, megy hegynek föl, mint a golyó.
Azért mindenki befutott, sőt plusz egy főként hozzánk csapódott egy hölgy is, aki az óraállításról megfeledkezve lekéste a saját csoportját. Kiderült, hogy a hölgy botanikus...
Célunk a Szénások, ami Európa-diplomás védett terület, merthogy manapság már a hegyeknek is lehet diplomájuk :-). Én 1996-ban kaptam a diplomámat, a vidék 1995-ben. Ennek ellenére most jártam itt először.
A dolomit kőzeten vékonyka talaj tud csak kialakulni. Szeles, kopár hegytetők, kicsit foltosak is, mint az öregember fejebúbja, némi lengedező növényzettel... Hát, közelebbről kellett megnézni, hogy megmutassa, micsoda kincseket rejt így, kora tavasszal.
Itt van például a leánykökörcsin. Mesés kis növény! Kacér, franciás eleganciával burkolózik ezüstös szőrmegallérjába. A régiek mérgező mivoltára utaltak a nem túl romantikus "tikdöglesztő" névvel... A leánykökörcsin méreggel védi magát, mint oly sok kora tavaszi növényünk. Ám a virágszedők ellen nem tud védekezni... pedig védett növény, nincs belőle túl sok. Az is érdekes, hogy neve, a kökörcsin török eredetű (kügülcsin), ahol a kök azt jelenti: kék. Vajon miért nevezi a nép kéknek a lila virágokat?
És egy másik érdekes növény: az orvosi tüdőfű is most kezd nyílni. Levelének kivonatával tüdőbetegségeket gyógyítottak valaha. Virága színváltós, rózsaszínként nyílik, aztán megkékül.
 |
| Orvosi tüdőfű |
 |
| Kónya vicsorgó |
 |
| Ibolya |
 |
| Virágzó húsos som |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.