Több, mint húsz kilométeres lett ez a kirándulás, de az is igaz, hogy a Gödöllői-dombság szelíd lankáin szinte észre se venni a fáradtságot. Nagyon szép zöld tájakon jártam kiránduló barátaimmal, és annyi gyönyörű, pihenésre hívogató zöld, friss füvű rét került az utunkba, hogy a haladási sebesség... ehh, hagyjuk.
Kirándulókkal alig, az állatvilág tagjaival annál inkább találkoztunk. Hol szarvasünők sora, hol kecses őz, hol fekete árnyékként, vaddisznó szaladt át előttünk... Le is fényképeztem... a hűlt helyüket.
Jó korán kellett kelnem, hogy elérjem a hathúszas kompot Alsógödre, onnan a vonatot be Pestre, a Nyugatiba. Esett, és pazar szivárványt láttam a vonatablakból. Aztán gusztusos, fürgén suhanó Siemens vonat vitte kis csapatunkat a Keletiből
Máriabesnyőre, ahol először is a híres zarándokhelyet, a
kegytemplomot néztük meg. Nagyon szép, és békés, letisztult a környezete is. Van itt egy csodatévő hírben álló, apró, elefántcsontból faragott Madonna-szobor, amit álom révén talált meg egy bozótirtó- és romeltakarító munkás az 1700-as évek derekán. "Áss itt, és értékes tárgyat fogsz találni" - lefogadom, hogy a derék munkás kincset remélt ezek után, és bizonyos szempontból azt is talált. A tatárjárás előtti, régi templomból származó szobrocska ezüst tartóban ott van az oltár felett.
A barokk stílusú katolikus templom megcsodálása és az itt remélt áldás után egyenesen a
Halál völgyébe meneteltünk. Halál völgye (sőt, cifrázva, Kis és Nagy Halál völgye) nem csak Amerikában, hanem a Gödöllői-dombságban is van. A nevével ellentétben barátságos, kedves hely, itt láttuk a szarvas-csapatot.
A térkép
szkíta halomsírokat is ígért. Reméltem, olyan lesz, mint a paziriki (oroszországi) szkíta ásatás, amiről egyszer egy filmet láttam a Nemzeti Múzeumban: aranyat rejtő nagy kurgánok a pusztában. Hát, nem olyan. Nem is tudom, hogy fedezték ezeket fel: a vadul burjánzó erdőben épphogy sejteni lehet, hogy a szintkülönbség nem természeti eredetű. A szkíták idején még biztos jól áttekinthető pusztaság volt itt, ahol most erdő található, a fák alatt színpompás, apró virágokkal.
 |
| Kónya sárma, kirándulókkal |
Sokféle tavaszi virág akadt az utamba, hogy lefényképezzem, és ezáltal szokás szerint lemaradjak a többiektől, hogy aztán szaporázhassam a lépteimet. Akadt itt
színeváltó kutyatej a legdivatosabb színekben,
farkaskutyatej mezőnyi mennyiségben (na jó, csivavakutyatej nincs), többféle
veronika, kék
nefelejcs, sok-sok
kónya sárma,
pusztai meténg,
tavaszi hérics,
árvacsalán,
olocsán csillaghúr...
 |
| Pusztai meténg |
 |
| Árvacsalán |
 |
| Egy veronikafaj |
 |
| Színeváltó kutyatej |
 |
| Tavaszi hérics |
Hopp, végre egy állat, ami elég lassú ahhoz, hogy le tudjam fényképezni! Ha szarvas nem is, íme egy impozáns méretű
nünüke.
 |
| Nünüke |
Megpihentük ott, ahol - egy márványkő tanúsága szerint - Sissy királyné is ezt tette. Még mindig akadt élelem a hátizsákokban. Aztán lekéstük a vonatot, de nem baj, mert így a nap második szivárványának látványában is részesülhettem a vasútállomás peronjáról. Pont a kegytemplomot ölelte át. Szerencsére a gyors zápor már a máriabesnyői vasútállomás fedele alatt ért bennünket.
Azt hiszem, mi is találtunk itt kincset a Gödöllői-dombságban, bőségesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.