Összes oldalmegjelenítés

2013. október 16., szerda

Vadálló-kövek

A Visegrádi-hegység, ahogy a Börzsöny és a Mátra is, hajdani vulkanizmus eredménye. Pár millió évvel ezelőtt langyos vizű, tropikus szigettenger húzódott errefelé, ameddig a szem ellát, a tengerben nyüzsgő élővilággal, óriás cápákkal, a tengerből meredeken kiemelkedő, magas andezit-vulkánokkal. Ember nélküli táj. A tenger felszíne éjszaka vörösen tükrözte vissza a vulkánok izzó felhőit, a kráterek ezerfokos tüzét, visszhangozta a kitörések robaját. Kicsit olyan lehetett, mint ma Hawaii. A láva, a kőzeteket izzó tésztává olvasztó hőenergia lassan kifogyott, a vulkánok kürtője bedugult, és ahogy ilyenkor lenni szokott: a megmaradt energia felgyűlt a mélyben, és egy hatalmas robbanással szétvetette a tűzhányót. Csendesebb idők következtek, a tektonikus mozgások összetörték, ami megmaradt a tűzhányókból, üledékek fedték el az alacsonyabban fekvő részeket, a tenger visszavonult, aztán patakok vágtak a tájba mély szurdokokat, folyók szelték át... aztán néhány törésvonal mentén ismét kiemelkedtek a rég kihűlt vulkán darabjai, erdő nőtte be, várakat építettek rá, vadászok kürtszava harsant a vadonban... Eközben a mélyben még mindig érződik a hajdani vulkanikus hőség, a törésvonalak mentén forró vizek törnek fel mindmáig.


A Vadálló-kövek talán a hajdani kráter (vagy kaldera) peremének sziklái. Az izzó, olvadt andezit tömbök egymáshoz olvadtak, szétválaszthatatlanul, az ugyancsak izzó vulkanikus salak is cementálta őket - az összhatás kicsit a betonra emlékeztet, némelyek emiatt hajdani várromok falait, ősi építmények nyomát vélik itt látni. Persze ősidők óta lakott hely ez, a Duna felé meredeken leszakadó hegyoldal visszhangozta a római légiók szandáljának csattogását, látta a honfoglalókat, látott színes, reneszánsz ruhákba bújt, kürtösökkel és kopókkal kísért királyi vadászokat, rejtett barlangokba húzódó pálos remetéket. Földtörténeti és történelmi múltja egyaránt gazdag - számomra pedig Magyarország legkedvesebb tája. Ezért, igen, már megint, a Vadálló-kövekhez kirándultam.

Beszéljenek magukért az erdő októberi színpompájának képei.














3 megjegyzés:

  1. Csak annyit tudok, hogy csodálatos, csodálatos.........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Bár nem az én érdemem, hanem a tájé, a természeté... :-)

      Törlés
  2. A tied is a látvány szép megörökítéséért!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.