Visegrádi körtúra

Mit kezdjek ezzel a szabadnappal? Szokatlanul hideg a reggel... az előrejelzés semmi jóval nem biztat... milyen felfedezni való látvány vár rám ma? Végül is reggel döntöttem el, hogy irány Visegrád, legjobban teszem, ha egy könnyű, de látnivalókban gazdag sétára indulok. Ez a tíz kilométernél alig hosszabb kör tartalmaz középkori és barokk műemléket, halastavat, botanikus kertet, vízesést, panorámát, függőhidat és tarka virágokkal díszes bükköst.

Visegrád, Mária-kápolna

Ahogy Visegrádon leszállok a sárga buszról, behúzom kabátomon a cipzárt - az erős szél minduntalan kabátom alá furakszik. Zsebeim megrakva makró-lencsével és papírzsepivel... hideg van. A kék égen felhők jönnek-mennek, szinte fekete árnyékuk simogatja a túlparton magasodó, titokzatos börzsönyi hegyeket. Nos hát, induljunk... körbesétálom a Mária-kápolnát - emlékszem, egy nyáron éjféli mise volt itt, gyertyákkal a kézben álltuk körbe, micsoda misztikus hangulata volt annak a nyári éjszakának... most semmi titokzatos nincsen a csinos kis barokk épületben, aminek dombját - a legenda szerint - a császári katonák hordták össze, hogy megemeljék az ágyúállást, amikor kiűzték a törököt a várból...
Szedem a lábam, hogy kimelegedjek, balra fel a műúton, el a régi, kis temető mellett... ej, de furcsa sírverset írtak az egyik kő hátuljára, "álmodni tudtál, de ébredni nem"... Ad gondolkodnivalót bőven. A Bertényi Miklósról elnevezett botanikus kert létezéséről tavaly szereztem tudomást, akkor meg is néztem, most nem megyek be, érezni a pisztrángos vendéglő felől érkező illatokat, ahogy leereszkedek az Ördögmalom-vízeséshez. Mély csatornát vágott a víz a kemény andezitbe, partján keltikék és bogláros szellőrózsák rezegnek. A napfény hol megcsillan, hol eltűnik - aztán végképp elborul az ég, és valahogy nagyon hideg és szomorú lesz a világ. Igyekszem lerázni magamról a hangulatot, és balra, felfelé elkanyarodok a botanikus kertet megkerülő széles földúton.
Eseménytelen kilométerek következnek, felettem madár kiált, az út szélén erdei kutyatej bókol - ezernyi kis ET űrmanó, zöld csillagszemek néznek utánam. Meglepően hangulatos rétre bukkanok ki. Erdőanyai-rét - de szép neve van! Aztán némi kanyargás után, hamarosan jól láthatóan becsatlakozik az Országos Kék, és ezen folytatom az utamat Nagyvillám felé. Nyirkos hideg van. Csodálatos színű keltikék milliói díszítik az erdő alját, valósággal egzotikus a szépségük, gyönyörű példányok. A kedvem is megjavul. Sehol senki, de tudom, hogy a fellegvárnál biztos nyüzsögni fog a nép. Kicsit leülök a Moli-pihenő kőpadjára, nézem a párás tájat, élvezem a belső csendet. Aztán lemászok a Borjúfőre, kilátópont ez, az elmaradhatatlan Wass Albert-faragással, kilátás viszont ebben az időben nem nagyon van. Sárgán világítanak a sombokrok a szürkés nyirkosságban. Aztán jön a Sós-tó rétje, finom vaddisznótúrásokkal, a vizet barnavarangy-petezsinórok bonyolult, fekete gyöngyfüzérei szövik át.
Egy helyen őzek futnak el mellettem messzire hallatszó, ágropogtató csörtetéssel.

Már messziről hallom a visegrádi fellegvár körüli nyüzsgést. A bobpálya teljes gőzzel üzemel, sikongatnak a gyerekek, a kürtőskalácsos bódéja előtt hosszú sor, a parkoló tele autókkal... gyorsan ki is kerülöm ezt a részt, bár egy darab kürtős kalács bizony jól esne. A zöld háromszög jelzésen jövök le, meglepően hangulatos a sok faragott kopjafával, tanösvénnyel, andezitsziklákkal, erdei iskolával, erdei galambvirággal és keltikével. A függőhidat eddig csak képen láttam, érdekes érzés volt átkelni rajta... ahogy lépteim nyomán mozog az egész...  aztán kibukkanok a műút mellett, ballagok a buszmegálló felé - sűrűn vannak - itt a legkeskenyebb a part a Duna és a meredek szirtek között, még nappal is sötét hangulatú, alig szélesebb, mint az aszfaltcsík.
Nézem a megfakult menetrendet - óra 29-kor jön a busz. Nézem az órámat: óra 29 van. Felnevetek - ez nem volt megtervezve... és már fordul is be a kanyarban a nagy sárga busz.
Szép séta volt ez így, még ebben az időjárásban is... nyáron mindenképpen visszajövök!

A visegrádi fellegvár

Túloldalt, árnyékban Nagymaros látszik

Jönnek-mennek a hidegfronti felhők

Az Apátkúti-halastó

Ujjas keltike - Corydalis solida

Az Ördögmalom-vízesés

Tündérfátyol: tavalyi levelek csipkés erezete

A falevél "csontváza"...

Bogláros szellőrózsák (Anemone ranunculoides) díszítik az avart az Ördögmalom-vízesésnél

Kisebb vízesések a Malomkerti-völgyben

Párbeszéd ibolya módra (Viola sp.)

Tavaszi kankalin - Primula veris

Mezei árvácska - Viola arvensis

Csillagszemű. Erdei kutyatej - Euphorbia amygdaloides

Trópusokat idéző színpompa a tavaszi erdő alján. Odvas keltikék - Corydalis cava

Keltikéktől színes erdőalja Nagyvillám közelében

Keltike-szőnyeg Borjúfőnél

A visegrádi függőhíd

Visegrád egy jellegzetes pontja az átkelőhajó-kikötőnél