Terep-járó: Májusi szurdoktúra: a Holdvilág-árok világa

2016. május 11., szerda

Májusi szurdoktúra: a Holdvilág-árok világa

A Duna-Ipoly Nemzeti Park számtalan természetismereti sétát szervez: ezek közt van, ami egy-egy hely geológiai érdekességeit mutatja be, van gyógynövény-ismereti, a Duna halfajait kutató, bogarász, csillagnéző, barlangi, békaleső, denevérmegfigyelő, egyszóval: mindenféle témájú, hosszúságú, nehézségű túra. A Holdvilág-árokban sokszor jártam már, de a Csikóvár alatti kis tavak élővilága újdonságot jelentett, és egy ilyen sétán még az ismertnek hitt helyeken is - kiváltképp, ha fel is hívják rá a figyelmemet - sok olyan dolgot vehetek észre, amit egymagamban talán meg se látnék. Nem beszélve a jó társaságról...

Jajj de keserves dolog egy napsütötte májusi reggelen eljutni Kiskovácsi-pusztára! A HÉV helyett részben pótlóbusz jár, a menetrendet akár el is lehet felejteni. Pomázon a buszmegállóban tömörül már vagy száz sétabotos, virgonc nyugdíjas, valamint egy nyüzsgő osztálykirándulás, kérdés, hogy jön-e mentesítő busz, és ha igen, hol fog megállni... Huhh, némi turbulenciák után végre feljutok a megfelelő buszra, aztán tíz perc múlva már búcsút is inthetek a vidám nyugdíjas kirándulóknak, a megállóban már ott vannak a természetismereti séta résztvevői, a busszal csak én érkeztem. Végre! Csend és friss levegő... indulhatunk.
Fekete harkály incselkedik velünk, kukucskál a szürke bükkfatörzsek mögül, fekete gombszemével figyel a párja is, alighanem itt fészkelnek valahol... felbukkan a lombok között egy aranyszínű, énekes kedvű pötty: sárgarigó! Hollót is hallunk, az ösvény két oldalán öles csalán nő. A közelben lévő Dera patak, mint megtudom, geológiai vízválasztó: egyik oldala a Pilis, másik oldala a Visegrádi-hegység...
Kőről kőre ugrálok a moszattól csúszós köveken keresztül, nedvesek a sziklák, víz csepeg róluk, párás a levegő. Igazi esőerdő-hangulat, smaragdzöld lombok, páfrányok, mohaszőnyegek. Most bőven van időm a fényképezőgéppel bíbelődni, a tempó igazán nem rohanós. Szűkül a szurdokvölgy, hatalmas, víz-simogatta sziklákat kerülget a kristálytiszta víz, tetején molnárka szaladgál. Van valami különös, misztikus hangulata ennek a szurdokvölgynek, talán tényleg ősi kultuszhely lehetett? Holt világ árka, a túlvilág felé vezető kapu, Árpád vezér sírja, Attila városa? Titkokat rejtenek a kövek, titkokat suttog a csepegő víz... Felkapaszkodok a Meteor-létrán, fent egészen más világ fogad, a mítoszok légköre odalent marad. Apró lényeket keresgélek, virágokkal bíbelődök, tekergetem az objektívet, amíg a többiek is felérnek, ki-ki a létrán, mások a kerülő meredeken. Kónya habszegfű, erdei gyömbérgyökér, élénk kék ösztörüs veronika, egy óriási, falánk, fémes zöld hátú rózsabogár kerül elém.
Ballagunk a széles erdei utakon, a kövön középkori szekerek vasalt kerekei által kikoptatott árkok rajzolódnak ki, az út szélén itt-ott érdekes, ritka növények bukkannak fel. Épp kezd nyílni a valeriána, amott a bokrok alatt egy csapat madárfészek-kosbort pillantunk meg. Bár friss és élő, mégis elszáradt kórónak tűnik a hazai flóra egyik legfurcsább, klorofill nélküli, avar-barna orchideaféléje. Örülök, amikor megpillantok egy daliás kardos madársisakot, tövében egy kövön hatalmas zöld gyík napozik egy odahullott fénytócsában. Jók az idegei, hagyja magát fényképezni, fényes-zöld pikkelyein csillog a napfény.
Az apró láptavak, "tólakok" világa egészen különleges. Parányi sárga virágok: békaboglárkák szegélyezik zsombékos partját, fűzfapelyhek ezrei szállnak, akár a hópelyhek, a víz tetején gülüszemű barna varangy lebeg.
Rábukkanunk utunk harmadik orchideaféléjére: egy útszéli kis tisztáson ritkaszép bíboros kosbor pompázik, fürtje hosszú, mint egy tévésorozat. Kiskovácsi-puszta előtt, mint egy búcsúajándék a hegytől, még egy ritka vadvirág kerül objektívem elé: kacstalan lednek, egy különlegesen finom és kecses pillangósvirágú, védett növény.
Történelmi titkok, apró lények, ritka vadvirágok otthona... évezredek lépnek át hangtalanul a táj felett, miközben a természetfotós pillanatképeket készíthet. Csodálatos hely!