Terep-járó: Orchideák, vízesések, záporok: túra a Bükk-fennsíkon

Az M3-ason robogva hívogatóan kéklik masszív tömbje. A múlt heti mátrai botanikai látogatás után úgy gondoltam, meglátogatom a "szomszéd várat" is. Reméltem, hogy találok pár ritka növényt a turistaút szélén. (Igen, az alábbi képeken szereplő növények mind jelzett turistaút mellett nőnek. Az etikus természetfotózás része, hogy a magamfajta természetjáró kerüli a taposási kár okozását, különösen fokozottan védett területeken!) A hegység még a várakozásaimat is felülmúlta a ritkaságok valóságos áradatával. Egy gyönyörű nap, sok látványos "ajándékkal": pózoló gyepi béka, záporos napsütés, szivárvány, és sok-sok vadvirág, hogy mást ne mondjak, nyolcféle orchidea mutatkozott meg sétám során. Piros, fehér és kardos madársisak (utóbbi még bimbósan), madárfészek kosbor, bíboros kosbor, nőszőfüvek, kétlevelű sarkvirág (bimbós) és egy igazi ritkaság: az erdei korallgyökér.

Havasalji rózsa - Rosa pendulina. Védett

Autópálya-felújítás! Kínos araszolás, és az egri átszállásra menetrendileg szánt öt perc Gyöngyösön már negatív egyenlegbe fordul. Azért Egerben körbevágtatok, hátha nem ment még el a Bükk-fennsíkon keresztül közlekedő busz. Mázlim van, nem, meg is köszönöm a sofőrnek, hogy bevárta a pesti buszt ("ha véletlen volt, akkor is"), a sofőr elröhögi, hát persze hogy nem tervezte a késve indulást...
Kacskaringók, már kezdek tengeribeteg lenni... Répáshuta-bánkúti elágazásnál szállok le néhány kirándulóval együtt, két srác valami barlanghoz indul, a busz eldübörög, hamar magamra maradok a májusi pompájú erdőben.

Kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) kivadult orgonabokor virágán (Syringa vulgaris)

Az őrház mellett fordulok be az erdőbe a zöld négyzet jelzésen, meglepően merész emelkedőn kell kaptatni - de nem bánom, máris látok egy-két izgalmas növényfajt... fejem felett rovarok zümmögnek, harsog a lomb a madárdaltól, az árnyékban növő fodros gólyaorrok virágai szinte feketék, baljós pettyek. Kis cikcakk, jelzésváltás - bár úgy kitáblázták az utat errefelé, hogy térkép szinte nem is kell - és máris az aszfalton állok, a forgalomtól elzárt aszfalton, amit szeretnek a biciklis kirándulók. Most is van belőlük jó pár. Aztán ismét erdő, és meglepően gyorsan kint találom magam a Nagy-mező szélén. A fű még rövid, illatos apróságok nyílnak benne, a dolinák miatt szinte hullámzik a felszín. A kerítés tövéből felreppenő fácánkakastól megrezzenek - csúnya hangon kiabál, szárnya zakatolva csattog, hosszú, bronzos fényű faroktollaival mégis olyan pompás, mint egy főnixmadár.

Nőszőfű - Epipactis sp. A nőszőfüvek mind védettek

Ismét aszfalt - nini, itt az útbevágás, aminek szélvédett öblében, egy fehér sziklán ülve uzsonnáztam pár éve, egy szokatlanul hideg-esős nyári napon - bal felé fordulok, szapora léptekkel, közben figyelem, mi bukkan fel az út szélén. Olyan, mintha állnék, és valamiféle vetítés zajlana mellettem. Színek és formák kavalkádja. Sárga boglárkák, kék nefelejcsek. Meglepően sok a nőszőfű is, jó év ígérkezik, hacsak valami nyári hőségben be nem sül az egész. Egy-egy kerékpáros surran el mellettem. Sietnem nem kell. A gerennavári elágazásig az aszfalton ballagok. Fény és árnyék váltakozik. Lefotózok egy óriási bíboros kosbort, ami valósággal integet felém egy útszéli ligetesben. A kétlevelű sarkvirágok délceg bimbófüzéreket emelgetnek. És milyen pompás illata lesz, ha kinyílik! - idéződik fel bennem a tavalyi emlék, vagyis amikor utoljára erre jártam.

Fodros gólyaorr - Geum phaeum

Csodálatos vadrózsákra leszek figyelmes: élénk, telt rózsaszínjük magára vonja a figyelmet. Óvatosan végigsimítom a szárát: ha nem akad tüskébe a kezem, akkor ez bizony havasalji rózsa. Magyarországon még nem találkoztam ezzel a magasabb hegységekre jellemző fajjal! Egy helyen az út széli árokban hamvas, kékes-szürke madártollak: "itt valami galamb került az étlapra" - gondolom, aztán jobban megnézem: ezek szirmok! Feltekintve örömömre havasi iszalagot, egy ritka kúszónövényt pillantok meg. Ezt a fajt is csak Ausztriában láttam eddig, az Alpokban. Meresztgetem a szemem, mert a bükkösök alján barnálló tavalyi avar közül most bújik az erdei korallgyökér. Hátha sikerül megpillantani egyet. Egész lassan lépkedek az úton, majd' kinézem a szemem, szinte minden levélkupacot szemügyre veszek... és végül egy szál nőszőfű vezet nyomra, mert odahajolok hozzá, és látómezőm sarkába egyszercsak beúszik egy valószínűtlenül pici orchidea. Tudtam, hogy ez a növény pici, de hogy ennyire?! Objektívet cserélek, és maximumra állítom a makrót... de így is nagyon nehéz fotózni ezt a parányt.

Kétlevelű árnyékvirág - Maianthemum bifolium

Mennyi, számomra új faj! Kétlevelű árnyékvirág, hármaslevelű macskagyökér, négylevelű farkasszőlő!

Fodros gólyaorr - Geranium phaeum

Itt kell eldöntenem, melyik buszt is célzom meg hazafelé. Az aszfalt gyorsan bevinne Szilvásváradra, és egy óra múlva van egy közvetlen járat Pestre. De úgy döntök, ráérek a két órával későbbit is elcsípni, és egy hosszabb utat választok a Kukucsó-hegyen keresztül. Egy vaskos, kidőlt fa törzsére leülök uzsonnázni. Fejedelmien érzem magam. Az Istállós-kő keresztje alatt kiránduló fiatalok üldögélnek egy nagy pléden, két kisebb kutyájuk is van, az egyik majd' megesz, ugat, és ha ránézek, hátrál. A srácok megfogják, én megbarátkozom a másikkal - felugrál rám, olyan, mint egy bárányfelhő, aztán lendületből tovább mennék a keresztnél, bele a susnyásba, pedig az út nem erre van... A fiatalok mutatják, merre, és innentől lefelé megy az utam. Néhol erősen lefelé. Szerencsére már jól járható, a jégtörés miatt kidőlt fáktól már megtisztították.

Havasalji rózsa - Rosa pendulina

A bükkös itt, az Istállós-kő oldalában nagyon hangulatos, az út pedig nagyon meredek. Cikcakkolva halad lefelé az ösvény is, egyszercsak puha, cuppanós zörrenéssel landol valami barnaság a lábam előtt. A megtermett béka kényelmesen felmászik egy korhadt fatönkre, onnan néz rám okos, fekete szemeivel. Valósággal pózol, hagyja magát körbefotózni. Aztán fél óra múlva, amikor leszakad az ég, eszembe is jut... hátha, ahol nincs térerő, SMS helyett így küld üzenetet az Időkép...

Fürtös salamonpecsét - Polygonatum multiflorum

Néhol szép madárfészek-kosborokat látok, amott meg érdekes sziklaformációkat. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen hosszú ez a szakasz... végre itt vagyok a barlang előtt, már hallom a kisvasutat is odalentről, közeledek a civilizációhoz... de rohannom nem kell. Kicsit elmélkedek az elmúlt évezredekről a barlangban, cseppforma bejárata zölden dereng, épp nincsenek itt kirándulók. Viszont ahogy folytatom az utam lefelé, szerelmespárok, kiránduló osztályok és családok valóságos rajzása fogad. Igazi piknik-hangulat és szelfizés uralkodik a Fátyol-vízesésnél. Aztán megdörren az ég, és hirtelen zápor zúdul a nyakamba! Egyáltalán, honnét esik ez? Tekergetem a nyakam felfelé, a piknikezők cuccaikat összekapkodva a fák alá szaladnak. Az eső lenyomja a pisztrángsütödék füstjét, ami elkeveredik a nedves erdei föld illatával.

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis. Védett növény

Nem húzódhatok be az eső elől, a busz nem vár meg... szedem hát a lábam, egy kendőbe bugyolálom kényes fényképezőgépemet, ha én elázok, az nem baj... minden esőcseppen átragyog a napfény, pompás látvány! Még megállok egy pillantásra a Nagy-tónál, megsimogatok egy kutyát - "bajor véreb", mint megtudom, bár elsősorban simogatásra vadászik. Jó sok ember nyüzsög a völgyben, a lóversenypálya szinte teljesen elkészült, különféle ételeket kínálnak - nem éppen olcsón - a kisvendéglők és a bódék, mindenhol fő attrakció: a friss pisztráng. Még pisztrángos pizza is van.

Bíboros kosbor - Orchis purpurea. Védett növény

A buszra még várnom is kell pár percet, belefért volna a pohár sör is tulajdonképpen, ismét teljes erővel ragyog a Nap és szárad a ruhám...
Az M3-ason száguld a busz, amikor visszafelé, a Bükk felé fordulva kinézek az ablakán... hatalmas, kettős ívű szivárvány feszül a szántóföldek felett.