Terep-járó: Úri libaterelő - séta a Tápió vidékének peremén

A Tápiómenti Tömegsport Alapítvány szervezi a gombai Fáy-túrát is, ott hallottam erről a családias rendezvényről. Libaterelő! Noha libát nem láttam, csak jelzésként felfestve - vadkacsákat, meg egy kétkilós ponty kifogását, azt igen - jó élmény volt a túra. Amúgy is kíváncsi voltam erre a vidékre, ahol még sosem jártam korábban. No meg holnap, vasárnap félmaratoni futóverseny lesz Budapesten, ezért átmozgató edzésnek is kiválónak ígérkezett ez a síkvidéki séta. Pont emiatt neveztem a szokatlanul rövid, 14 kilométeres távra, hiszen jártam már úgy, hogy húsz, vagy harminc kilométer feletti túra után bizony nehezen ment a futás...

Út a Hátsó Halastónál

Borongós reggel. Korán kell ébrednem, ha el akarom csípni a rajtot Úriban. Villamos, busz, vonat, busz - épp csak ennyi kell, hogy a Budapesttől szinte karnyújtásnyira lévő faluba eljussak... de minden csatlakozás rendben megy, sőt még a szokásos 180 forintos kávémat is meg tudom venni a Keletiben.
A vonaton Wulffmorgenthaler-képregényekkel múlatom az időt, el is röppen hamar, a helyi buszjáraton pedig ismerősökkel találkozom. Csepergősnek, borongósnak ígérkezik a nap, de nincs hideg. Mennyire más volt alig egy hete az ócsai futóversenyen, ahol 35 fok volt árnyékban - már ha lett volna árnyék... Az egy másik évszakban történt, egy másik bolygón, egy másik álomban.
Összehúzom magamon a kabátot, amikor kilépek a polgármesteri hivatal kapuján, hogy elmerülhessek a Monor-Irsai dombság világában.

Igazi faluszéli hangulat

Gyors léptekkel ballagok, beszélgetek egy túratárssal - igazából meg se kell szólalnom - hamar kiérünk a faluból. Egy különösképpen loncsos komondor ugatása búcsúztat, szerencsére rácskerítés mögött van. Kövesút, jobb kéz felé akác és egyéb fák sora, bal felé kaszálórét, odébb nádas tövében patakot lehet sejteni. Népes mezőny ballag előttem, sok a fiatal, talán helyi iskolások. Ahogy nézegettem a rajtlistát, a legtöbben helyiek, környékbeliek... még Cuki, a kutya is szerepel rajta, ötvenes rajtszámmal.

A komondor cseppet sem volt érdektelen

Az út szélén a szokásos "gyomflóra", számomra újdonság a nagytermésű szerbtövis. Szép kék katángok mosolyognak a zöld tengerből. A színek fakók, kora-ősziesek, van valami furcsa melankólia. Hirtelen jött ez az ősz időjárás!
Viszont a sebességemnek jót tesz. Nem hiszek a szememnek, amikor a stopperemre pillantok: ha ezzel a tempóval haladok tovább, túl hamar fogok célba érni - mármint, busz úgysincs korábban... visszafogom hát magam az ötödik kilométer táján, épp túl az első ellenőrzőponton. Szép, frissen kaszált rét, látszanak a gép húzta sávok a zöld tarlón. A szélén akkora vadkenderek nőnek, amekkorákat még életembe' nem láttam, megvannak három méteresek is, az egész miniatűr fenyvesnek látszik!

Eleinte sűrű a mezőny előttem...

A borongós időben felragyognak a smaragdzöldek. Megritkul a nép előttem. Egy vidáman kacagó társaságot érek utol, mostantól egymást előzgetjük, nevetésük derűt hoz az őszről susogó nádasba. Mert nádas szélén visz az út, láthatóan nemrég kaszálták le a sávot - köszönet érte a rendezőknek! Egyébként a jelzettség is pazar, semmi gondom nincs a navigációval. Igaz, nem is bonyolult az útvonal, lényegében meg kell kerülni a halastavakat, a végén pedig a fákra sűrűn felfestett narancssárga libás jelzések mutatnak utat.

Mezei katáng - Cichorium intybus

A nádasnak megvan a maga titokzatos, belső élete. Láthatatlan madarak mocorognak benne, szitakötő száll fontoskodva, valahonnan felharsan egy kecskebéka magányos éneke. Aztán kibukkanok a tó partján, horgászok görnyednek botjaik fölé, épp tanúja vagyok, hogy az egyiknek kapása van. No ezt kivárom! Az őszhajú szaki türelemmel tekeri az orsót, néha utánaenged, cimborája már tartja is a szákot... nem is hiába, szép kétkilós ponty csillog a horog végén. Gratulálok nekik, aztán szedem a lábam tovább.

Gigantikus vadkenderek, nádas és egy frissen kaszált útvonal

A Hátsó Halastavat megkerülve már majdnem féltávnál vagyok, az idő továbbra is borongós, szemem fotótémákat kutat. Találok egy másodvirágzó orgonabokrot, és töméntelen adventív növényfajt: magas aranyvessző, seprence, betyárkóró, parlagfű... de van több vadrózsa-faj, zsályafélék, vannak pirosan izzó bogyójú galagonyabokrok... A nádra fehér, tölcséres virágú apró szulák tekeredik, piroslanak a csucsor mérgező bogyói. Találok egy tő borkórót is.

A túrázónak nem szegheti kedvét a borongós idő

Az út feltűnően szép rétre kanyarodik. Mennyire látszik a gondos kaszálás eredménye: itt nyoma sincs az adventív növényeknek. Fajgazdag, szép élőhely, a sárguló fű tele vadvirágokkal. A lómenta lilás, illatos foltja ritka szép látvány, amott a nád tövében a zsidócseresznye élénk narancsszínű lampionjait mozgatja az enyhe szellő. (Talán a túra alkalmából kihelyezett) színes táblák ismertetik, hogy róka, vaddisznó, gyurgyalag is él erre.

Frissen kaszálva. Itt-ott már kibújtak az őszi kikerics bimbói

A szép rét után dombosabb vidékre, elegyes homoki tölgyesbe vezet az út. Itt utolérek egy sor kisgyermekes családot, az ösvényen előzni sem tudok, de hát nem is sietek sehová... A borongós időben a gyerekek kedve igencsak napsugaras, és igazuk is van!
Kiérve az erdős részből ismét egy szép, magas szénás nyílt részre érek, erősen hasonlít ez a rész a gombai túra egy szakaszához. Botanikailag is érdekes. Találok egy tő színhiányos gyűrűs zsályát (lózsályát) és jó pár tő magyar zsályát is, ezzel a fajjal eddig csak botanikus kertben találkoztam.

A Hátsó Halastó

Alig pár lépés, és ismét itt vagyok Úriban... rendezett településkép fogad, még egy csúnyácska házat is igen megszépít a pazar virágáradat, amit a gondos gazda a ház elé, illetve az árokpartra ültetett. A ház mögül baromfiudvar hangzavara hallatszik, örülök ennek a hangnak. A templomtorony csepp formája uralja a tájat.
Az utolsó ellenőrzőpont a Tájház. Kedvesen fogadnak. Mivel időm van bőven, bekukkantok minden szobába, sőt még "idegenvezetőm" is akad. Rendkívül gazdag tárgyi gyűjtemény! Beszélgetünk a hajdani szőlőtermesztésről - furcsa, hogy most már alig van, hiszen amerre járok, mindenfelé reneszánszát éli a szőlészet-borászat - a különféle szánokról, sőt még kasza kikalapálásának módjáról is megtudok pár érdekeset.

"Felcsigázott érdeklődéssel"...

A cél itt van, alig kétszáz méterre. Az udvaron - bár manapság lehet, hogy ezt "közösségi térnek" nevezik - épp főzőfesztivál zajlik. Bográcsok, kötényes csapatok, fakanalak, sátrak, pirospaprika és lakodalmas rock zene, cédéről. Lehet sört és kávét is kapni, aminek örülök, a túra céljában pedig zsíros kenyérrel kínálnak.
A Nap ki-kikandikál, fátyolos a fénye... aztán ahogy a busz Sülysáp felé robog velem, ismét elborul az ég, a vonatból pedig megpillanthatom életem első Undulatus asperatus felhőit. Budapestre érve már zuhog...
Ma még megnézem a Pozsonyi Piknik rendezvényt - csak el fog állni az eső - aztán korai lefekvés, mert holnap vár a félmaraton rajtja.
Jó kis nap volt ez!