Terep-járó: Kő-hegyi kalandozás

A pomázi Kő-hegy egy igazi élő kincsestár. Sokat olvastam már az itteni érdekes élővilágról, sőt tavaly végig is "szőröztem", de akkor égetett a Nap, sárgára perzselte a füveket, és alig találtam virágzó egyedeket... még a lepkék is elpilledten lihegtek a parányi árnyékfoltokban. Most viszont, eső és hűsítő hidegfront után kellemesnek ígérkezett egy kiruccanás, lévén egy szabad délutánom. Nem is bántam meg, bár vonakodva indultam neki: annyi házimunka lenne itthon...

Parlagi rózsa - Rosa gallica

Élesen süt a Nap, de elviselhető a hőség, amikor leszállok a HÉV-ről Pomázon. Megpróbálok kávéhoz jutni a bódénál, de valami baj van az árammal, tovább megyek hát a kisközértig, ahol vehetek magamnak dobozos kávét. Szerintem jól jártam, jól esik a hűvös korty, amit gyalogolva küldök le a torkomon, csak gyomromban méltatlankodik a kínai ebéd.

Élénk színezetű aprószulák - Convulvulus arvensis

Pomázról kicsit sokáig tart kikecmeregni. A zöld sáv jelzést követem, többnyire emlékezetből, mert a jelzések eléggé megkoptak már, és körülbelül ötméterenként van útelágazás. Hangulatos, patinás településrész ez. De aztán kiérek a kertes házas zónába, és felmagasodik előttem az erdővel fedett hegy.

Kakicsvirág - Mycelis muralis

Egy szokatlanul színpompás aprószulák-csoport késztet megállásra. Mintha kuszán szétpakolt, parányi tengerparti napernyők sorakoznának egy drónfelvételen, rózsaszín-fehér csíkos kis tölcsérek mindenfelé.

Feketéllő fürtös-zanót - Lambotropis nigricans

Végre az erdő fáinak árnyékába érek. Jön a kapaszkodás felfelé, először egy patakját vesztett szurdokban... a forrás is épp hogy csak csepeg, sehol senki, élvezem a békét. A zöld lombfények között sárgán villannak fel a zanót virágfürtjei. Éles kanyar jobb kéz felé... tavaly ezt "kiegyenesítettem", aztán gyalogolhattam visszafelé, most már ismerem, kapaszkodok felfelé a földbe vájt lépcsőfokokon.

A turistajelzés jelölte ösvény szerte kanyarog, de az ösvények egyébként is át- és átszelik ezt a hegyoldalt. Várom már, hogy kiérjek a Kő-hegy platójára. Nem sok botanikai érdekességet látok útközben: sátoros varádics és nagy cickafark virágzik mindenfelé. Na, majd fent...

Parányi dömper a mohás kövön: álganajtúró bogár

A szakirodalom említi a nemes cickafarkot a Kő-hegy tetején... ezzel a fajjal még nem találkoztam, és kicsit zavarba ejtő, hogy legalább háromféle cickafark tűnik szembe azonnal. Ritkássá válik a lomb, kis tisztásfélék nyílnak a fák között, itt érdemes nézelődni. Borzas peremizs, selymes peremizs... hihetetlenül telt pink bársonyos kakukkszegfű, szép kék veronikák mindenfelé a magasra szaladt fűszálak között. Élvezettel lépkedek az élő kincsestáron keresztülvezető ösvényen, teleobjektívem közel hozza az úttól távolabb rejtőző lényeket is.

Nász-ágy a borzas peremizsen. Rajzos virágcincérek - Pachydotes erraticus

A Petőfi-pihenőnél én is pihenek egy kicsit. Odalent a Gomba-szikla merész kalapja, feljebb élénk sárga festő pipitérek sorakoznak. Felhős az ég, tompán fénylik, Budapest felett jól látható szürkés szmogfelhő lebeg.

A fák árnyékában bakfű kezd virágot bontani - először fel sem ismerem - de akad halványrózsaszín macskahere is, erre se könnyű ráismerni ezen az élőhelyen! A nyúlánk sárma kis fehér csillagait lövi az ég felé, mint egy élő tűzijáték, sorra pattintva ki petárdáit... Amott pedig lila üstökös gyöngyike kígyózik az ég felé. Szememmel követem az irányát, merre tart... Az égen felettem, nagy magasságban utasszállító repülőgép zúg. Mint gyakran, most is arra gondolok, vajon kik utaznak benne, hová tartanak, milyen sorsokat cipel az a repülő? És vajon ők mit látnak onnan fentről?

Borzas peremizs - Inula hirta

A turistaház, hétfő lévén, zárva. Sajnálom, ittam volna valami hűvös italt. Senki sem ül most a fából ácsolt padoknál, a tágas réten sem szaladgálnak gyerekek. Úgy érzem, enyém az egész hely. Valaha talán egy ősi falu volt itt... volt forrás, volt tó, voltak jól védhető meredélyek, ideális hely lehetett a letelepedésre. Még most is van valami örök, békés kisugárzása.

Selymes peremizs - Inula oculus-christi. Védett növény

A tó, sajnos, már sehol. Ki tudja, talán hajdani vulkán krátertava lehetett, pár évtizede még csónakázni lehetett rajta! Ezt most már csak erős fantáziával lehet elképzelni, bár a hajdani víztükör fölé még most is odahajlanak az öreg, göcsörtös törzsű fűzfák. A hajdani vizes élővilágnak a lágyszárúak között sincs sok nyoma, találok csikorgófüvet, amit a Mátrában láttam először - ott tényleg volt tó is - látok egy szép nagy tő parlagi rózsát és az ég felé kapaszkodó megtermett keskenylevelű gyújtoványfüveket. Megkerülöm a hajdani tavat, nádasát vadcsapások szelik át keresztül-kasul. Én óvakodok az ilyen susnyásoktól, többnyire "nyomokban vaddisznót tartalmazhatnak".

Bársonyos kakukkszegfű -Lychnis coronaria. Védett növény

Innen lefelé vezet az utam, Szentendre felé. Nem kell sietnem, óránként van busz, még válogathatok is, hogy melyik megállónál bukkanjak ki. A hegylábi rétek sok látnivalót kínálnak a számomra... nini, taréjos csormolya egzotikus, ívelten négyszögletű virágtornyai, lehetne akár egy szingapúri opálüveg ablakos felhőkarcoló is... amott vajszínű here és pirosló here kis csoportjai, különféle pimpók, és még legalább két peremizs-faj: kardos és réti peremizs merev szárú, sárga virágai pompáznak mindenfelé.

Közönséges borsfű - Clinopodium vulgare

Hopp, de eltelt az idő! Ha kilépek, pont elérem a buszt Kéki kőbányánál... észrevétlenül délutánba hajlott a nap, megnyúlnak az árnyékok, mindennek lesz egy finom, sárga árnyalata, mintha aranyporral hintették volna be a nyári délutánt. Lovasok kocognak el a láthatáron, rajtuk kívül csak én mozdulok a tájban, aztán elporzik két autó: a környék kisbirtokosai térnek haza otthonaikba az egész napos bérszámfejtés és szoftverfejlesztés után.

Elmélyülten dünnyögő, kövér poszméh repül el imbolyogva. Leszáll egy virágra, ami meghajlik a súlya alatt, és szinte hallhatóan sóhajt egyet. Fárasztó lehet poszméhnek lenni. Kicsit egy hajdani tanáromra emlékeztet.

Üstökös gyöngyike - Muscari comosus

Az út szélén egyenes pimpó áll délcegen, a poros fákra vadszőlő tekeredik, levelei kéttenyérnyiek. Kígyóhagyma tart bemutatót bizarr, punk frizurákból, aranypettyeket hint a napfény a poros útra. Mély béke és harmónia-érzés van bennem, ezért az érzésért megyek annyit ki a szabadba...

Tarka lepke pilinckézik át előttem.

A busz pontosan érkezik, a sofőr a nyakamban lógó fényképezőgép láttán megkérdezi, volt-e fotótéma, aztán jót beszélgetünk a gombászásról, miközben más utas híján szisszenve csukódnak az ajtók. Aztán ismét itt a HÉV állomás - ezúttal a szentendrei, a jegyet már megvettem előre, kicsit bóklászok még, aztán jöhet a hazaút, hihetetlen, hogy elröppent ez a néhány óra.