Terep-járó: Májusi színpompa Dobogókőtől Búbánatvölgyig

Zöldfonákú lepke - Callophrys rubi

Az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy hová menjek kirándulni ezen a szabadnapon. Végül azt csináltam, hogy csukott szemmel beletúrtam a térképes fiókomba, kivettem ami a kezembe akadt, szétnyitottam, és még mindig csukott szemmel ráböktem, hogy ide! Mutatóujjam alá nem más került, mint a Csurgó-berek a Visegrádi-hegységben, ahol egyébként még nem jártam... Nosza, fedezzük hát fel!

Dobogókőt csukott szemmel is ismerem, most sem időzök hát sokat. A pomázi HÉV állomáson ivott papírpoharas kávé íze még a számban van. A büfék még nem nyitottak ki, a kilátópont üres, a turistamúzeum tornáca a madaraké: énekes rigó ugrál rajta, cinegék cserregése felesel vele. Kétbükkfa-nyeregig szépen lejt az út, kellemes a későtavaszi erdőben sétálni... zeng a madárdal, nincs sem hideg, sem meleg... enyém az erdő, minden hangja, színe, hagyom hogy átjárjon.

Kis busalepke - Pyrgus malvae

A nagy aszfalt-kanyar után a piros kereszttel jelzett úton folytatom. Szép, gyertyaegyenes bükkfatörzsek oszlopai között sétálok, az út enyhén lejt, a fák alatt finom fehér virágú szagos mügék rezegnek. Megpillantok néhány aprócska fehér madársisak orchideát is. Zeng, zeng a madárdal... és az autók motorzaja is, mert az ösvény sokáig párhuzamosan halad a műúttal. Örülök, amikor végre elhalványulnak a "civilizáció" hangjai.

Zöldfonákú lepke - Callophrys rubi

Hétköznap van, konkrétan egy pénteki nap, Pilisszentlélek olyan üres, mintha kisöpörték volna, sehol a "Pajkaszeg rajongók" áradata. Sehol senki, nem is bánom. A Nap kibújt a felhők közül, fénye simogatja az arcom. Nézem az út szélét, az árkokat: sokszor egész érdekes növények bújnak meg ilyen helyeken. Most a sugártalan székfüvet szúrom ki, pár napja láttam először Óbudán, a kockakövek között, csak azért, mert tévedésből korábban érkeztem egy borkóstolóra és volt időm sétálgatni... Most is van időm bőven.

Bükkös Kétbükkfa-nyereg közelében

A sárga sáv jelzésen haladok tovább, végig a falu hosszú, és lényegében egyetlen utcáján a térképen "Alsó rétek" néven említett vidék felé. Nád, gizgaz, egy jó régóta itt állomásozó rozsdás traktor, és egy portyázó vörös macska a látnivaló mindössze. Egy nagy nyárfa szinte dühösen rázza felém villogó, ezüstös fonákú levél-tükreit.

A május benőtte az elágazást, ahol le kell térni a széles földútról egy kisebb ösvényre... de megvan. Körülölel a zöld. Hamar a Felső-dűlőre érek, felettem kinyílik a lomb... gyönyörű hely! Sziporkázik a nap a kék égen, színpompás vadvirágok pettyezik a magasra szaladt füvek zöldjét, galagonyabokrok, ligetek... az ilyen helyeken szeret nőni a bíboros kosbor. És ahogy végig gondolom ezt, meg is pillantom. Száll a kakukkfű illata, és a pici, lilás, illatos kakukkfű valósággal mágnesként vonzza a legkülönfélébb lepkéket. Egy egészen valószínűtlenül élénk, fémes zöld szárnyú lepke incselkedik velem: mire sikerül a fókuszt élesítenem, mindig tovaröppen egy kicsivel, vagy szárnyai élét mutatja... még csak nem is láttam ilyen lepkét korábban. Végre! Egy pillanatra megállt... hopp, kattintok, megvan! Nagyon tetszik ez a vidék, alig tudom rávenni magam, hogy tovább haladjak.

Első pillantásra valami egzotikus virág is lehetne... valójában a gyakori foltos árvacsalán (Lamium maculatum)

Erdős rész jön, elég hosszan, továbbra is sehol senki. A Barát-kúti erdészházig jelzett úton megyek, itt kanyarodok rá a fehér murvával leszórt erdészeti útra a Duna irányában, gyakorlatilag nyílegyenesen. Tudom, hogy most jön vagy három kilométernyi békés ballagás, ahol semmi dolgom a navigációval. "Utazhatok".

Ragadós magiszák - Asperugo procumbens

Szép a táj. Ölyv kering felettem, gyönyörűek a felhők. Végtelen a béke, mindössze két tarkamezes biciklis suhan el mellettem. A Csurgó-berek voltaképp egy kiterjedt kaszálórét, és imitt-amott valóban csurgadozó források fakadnak fel a szélén. Rögtön látom, hogy érdekes hely, ahogy megpillantom az árvalányhajak selymes csillogását, a réti iszalag barokkos formáit, és néhány elvirágzóban lévő vitézkosbort. Kicsit a Bükk-fennsík hangulatát rejti a vidék. Szétnézek a "csurgó" környékén, persze óvatosan, mert nem ritkán az ilyen hely "nyomokban vaddisznót tartalmazhat", szerencsére most tényleg csak a vaddisznók nyomait látom. Méretes csülkök nyoma mélyedt a sárba! A vizes élőhelyeken néha ritka növények is akadnak. Most ugyan ilyet nem találok - leszámítva néhány tő monumentális pólé veronikát - viszont a lepkék, na azok fantasztikusak! A sár idevonzott pár száz boglárkalepkét, az biztos. Ahogy mozdulok, kék szilánkok serege kezd örvénylő repülésbe a lábam körül.

Rajtoló énekes rigó - Turdus philomelos

Amikor "kilepkézem" magam, szétnézek a növények házatáján... akad itt fura, csinos sárga virágú kalinca ínfű, vad narancsszín nyári hérics, pirosas-lila ebnyelvűfű. Nem unalmas hely.

Ballagok tovább, átkelek egy vadkerítésen - szerencsére van létra - erdősebb részhez érek, és a fák között ismét bíboros kosborokra bukkanok. Szeretem ezt az orchideafajt, annyira változatos... Kezd igazán meleg lenni, még itt, a fák között is. Közeledek a lakott területhez, ami a "gyomfajok" felbukkanásában is megnyilvánul. Nini, ragadós magiszák! Fura kis vadvirág ez, "ragaszkodó" hajtásokkal, eddig egyszer láttam csak, Eger határában. Szép, selymes-fehér pannon bükkönyök kapaszkodnak az út szélén.

Pannon bükköny - Vicia pannonica

Megpróbálok lefényképezni egy énekes rigót, amint valósággal pózol egy lovarda kerítésoszlopán, de nem várja meg: az elrugaszkodás pillanatát sikerül csak megörökítenem.

Vakít a fehér murva a napfényben. Most már igazán meleg van, és kezdek megéhezni is. Órámra pillantok: a kinézett busz érkezéséig még van egy órám, és abba bele kéne férjen egy pillantás a horgásztavakra is...

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Persze a szemem sarkából megpillantott vitézkosborok miatt azért megállok, és ez azért is jó, mert észreveszem mellettük a sokkal rejtőzködőbb, mondhatni terepszínűbb orchidea-rokont: a barna madárfészek kosbort. Ez az ötödik virágzó orchidea-faj a mai nap!

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

A Kerek-tó környékén elkészültek a padok, nyitva a büfé, családok piknikeznek a füvön, horgászok görnyednek a bot fölé... igazi békebeli hangulat leng a tó felett.

Lesétálok a partjára... hopp, vigyázni kell, mert a nedves, nyírt fűben békák portyáznak. Nehogy rálépjek óvatlan módon egyre! A vízben ott vannak a fürge, sötét ebihalak is, a tó felett szürke gém repül el lomhán.

Nyári hérics - Adonis aestivalis. Az útépítés sóderanyagával kerülhetett ide

Most már tényleg megcélzom a buszmegállót Búbánatvölgyben: még arra is van időm, hogy a szellős megálló padjára leülve meguzsonnázzak. Micsoda pompás nap!

Jó volt bevonni a véletlent a kirándulás tervezésébe. Nem vár mára más, mint egy jó vacsora és egy igazi, falusi rock and roll koncert, retró slágerekkel.