Terep-járó: Évadzáró gyalogtúra a Nyakason

A Zsámbékról induló, és oda érkező 26 kilométeres távot jónéhányszor teljesítettem már, mondhatni törzsvendég vagyok itt. Tavasszal egészen más látványt nyújt... de az őszi napok is változatosak lehetnek. Erre a napra ködöt, és vigasztalan borongást ígért az előrejelzés, de szokás szerint tévedtek, így igazán nem bánhatta meg, aki benevezett és nekivágott ennek a barátságos, dimbes-dombos vidéknek.

A buszjegyet Zsámbékra elővételben már napokkal korábban megvettem. Mivel januárban előrelátó módon megvettem a budapesti BKV éves bérletet, majd márciusban kitalálták a vármegyebérletet (csókolom, akkor már megvolt decemberig a pesti), továbbra is marad a kiegészítő jegy, amit viszont sötétben, a reggeli kávém előtt képtelen vagyok kicsalogatni a Volánbusz automatából, a sofőrtől pedig nem lehet jegyet venni... ehh, ismerem már ezt, szóval készültem, na.

Homokszobor Zsámbékon. Monostori Ferenc alkotása az átszellemülten imádkozó Jézus alakja

Sötét van még, amikor a Széna téren ácsorgok a buszmegállóban. Érkezik is a járat, kellemes meleg van rajta - miknek örül az ember ilyenkor - lassan kezd pirkadni, ahogy átszeljük a budai hegyvidéket. Színesedik a táj, látszik, ahogy a ködpaplan felett kék árnyalatokat ígérget a kacér égbolt.

Farkaskutyatej - Euphorbia cyparissias

Pár túrázó is van a buszon, együtt csattogunk a rajthelyül szolgáló iskolába. A visszhangzó tornateremben felállított műanyagborítású iskolai asztalok heves nosztalgiarohamot váltanak ki belőlem, a regisztráció hamar megvan - előnevezés volt - innék kávét, de még nincs, pedig igazából a kávénak jóóó korán van igazán értelme. Sebaj, hoztam...

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

Karcos a hűvösség, amikor nekivágok a szépen szalagozott, jól ismert távnak - csak egyszer indulok az ellenkező irányba - kimelegedek, ahogy az út felfelé kanyarodik. Sváb kitelepítési emlékmű... aztán egy homokszobor, az imádkozó Jézust ábrázolja, igazán minőségi portré, talán még főiskolai szobrászat-tanárom is elégedett lenne vele.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

A Rácváros utca szép homlokzatsora elmarad mögöttem, ahogy lépkedek felfelé... hol fák között, mélyúton, hol egyszemélyes ösvényen, fehér sziklákon kapaszkodok. Hátam mögött felkel a Nap, aranyló ragyogásba borítva a színesedő leveleket, megcsillan a bokrok bogyóin. Félreállok, hogy elengedjem a nálam gyorsabb gyaloglókat és futókat. Én igazán nem sietek. Egy fotószafárit kár elsietni.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

A középkori templom merész boltíveit elnyeli a ködpára, párállik a távlat, dér borítja a füveket a fennsíkon. Még egy-két elkésett vadvirág is didereg: vajszínű ördögszemek, rózsaszín imolák, fehér gurgolyák. Pirosan ragyognak a dérrel szegett levelek.

A vastövű atyafiság tagja ez az imola - Centaurea scabiosa

Erősen télies illata van a ködnek... elmosódnak a körvonalak, feloldódik a futók alakjának kontúrja, ahogy belépek egy ködösebb, tejfehér zónába, aztán fák között járok már, nedvesen csillog az avar a lábam alatt. Éles lekanyarodás jobbra, és pár lépés után kinyílik a horizont: itt majdnem mindenki megáll fotózni, pazar látványt nyújt a derékig ködbe borult hegy.

A Zsámbék feletti fennsík aranyló arcát mutatja, ahol rásüt az ébredő napfény...

Szőlők, présházak, felragyogó napfény, és a hívogató, forralt boros-szörpös pince... Aztán sűrű ködbe merül az út, egy sor képet készítek az elhomályosodó emberalakokról. Úgy öt kilométerre járok a rajthelytől... itt, Tökön van az első ellenőrzőpont a Cardium pincéjénél. Tavaly voltam Cardium borkóstolón, felrémlik előttem a Vendéglátóipari Múzeumban a Borklub, a pogácsa és a Borvirág zenekar. És persze a kagylós logó, amihez hasonlót nemrég követtem Spanyolországban...

... és száz méterrel odébb a télieset, dereset, ahol árnyék és köd borítja

A pincénél szembesülök azzal, hogy elmostam a túrapoharamat, majd az ott is maradt a szárítón... a forralt bor, tea tehát kimarad. Sebaj, időveszteség nélkül mehetek tovább. Cikcakkos az út a szőlők és présházak közötti utakon, a köd feloszlik, kiszínesedik a táj, és érezhetően melegebb is van. Gyakran megállít egy-egy fotótéma: vízcseppektől roskadozó pókháló, lila zsályafürt, narancsszín szőlőlevél, rózsaszín bogáncs. Aztán örömömre csodálatos lampionvirágokra is bukkanok: narancsszín termés finom szövetű kalitkában, kevés ennél látványosabb dolog van a novemberi útszéleken.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

Ismerős táj ez. Katonasírok őrzik a háború emlékét... Aztán a szántóföld, mint valamiféle sivatag, ami felett egerészölyv kering. Az út szélén piros terméstől roskadozó galagonyabokrok, tüskés vadrózsák hajladoznak. Jobbra lent ott van Perbál és a következő ellenőrzőpont.

Réti imola - Centaurea jacea

A házak tövében szinte meleg van. Itt vendégváró falatokkal is készültek a szervezők: banán, édesség. És, kedves szó, mosoly, ami legalább olyan fontos. Megsimogatok egy fiatal weimari vizslát. Ahogy megérintem, "felborul", és a hasát mutatja... leszek szíves megsimogatni a pocakját. Hát ez gyorsan ment. Tovább indulok, teknőctarka macska sütkérezik egy kerítés tövében. Megállok lefényképezni, erre felém jön égnek emelt farokkal, kecses léptekkel, már előre dorombolva. Hát megsimogatom őt is.

Piroslik a szederlevél - Rubus sp.

Kicikcakkolok a településről, az útvonalleírásban említett ikonikus sárga homoktárolónál jobbkanyar felfelé, bár írhatták volna a kerítésbe beépített telefonfülkét is. Ez a szakasz kopár, szeles, végtelen hosszúnak tűnik, fotótémát sem igen tartogat. Igyekszem gyorsan túljutni rajta, közben unaloműzőnek az avilai tartományi kormányzó íróasztaláról elemelt cukorkát szopogatom. Végre kanyar balra, de még mindig sok ballagás vár a fagyos szántóföld szélén, mire szélvédett erdőbe léphetek. Fehér köveket vetett ki a szántás... ezekben érdekes miocén fosszíliák rejlenek - a Cardium is egy ilyenről kapta a nevét - de most nem állok meg keresgélni. Szikrázik a napsütés, homályosan kék az ég felettem. Olyan tömör trágyaszag terjeng a földek felett, hogy a kabátomat is rá tudnám akasztani.

Piros gólyaorr - Geranium sanguineum

Innen már csak körülbelül öt kilométer van hátra, az semmi. Az Óriások Lépcsőjén könnyedén lépdelek fel, tavasszal itt pazar odvas- és ujjas keltike hibrideket találtam (Corydalis x vajdae), most persze szunnyadnak a tavaszi vadvirágok. Kékesen dereng a pára a fák között, lassan kerengve hullik le egy-egy sárga levél. Sárga juharlevelekben gázolok, feketefenyők böknek tűikkel a levegőbe. Piros ékszerként csüngenek a sóskaborbolya fürtös termései, amott - meglepetésképpen - egy szál élénksárga magyar repcsény virágzik.

Juharlevél - Acer sp.

Hullámvasútként halad az út, puha a lépés a porladozó dolomittörmeléken. A fenyves szélén egy tő virágzó bókoló habszegfűt találok, de akad néhány harangvirág is: csomós és kereklevelű, amott pedig gyöngyfüggőágyban ringatózik a szikrázóan fényes víz: pókháló rezeg, borsónyi vízcseppekkel.

Délutáni hangulatú, meleg fények már ezek. A túrázók és futók már a célegyenesre fordultak rá, itt, a kereszt közelében van még egy ellenőrzőpont, aztán még két kilométer, és ismét a cél közelében járok.

Ködréteg a Nyakas-hegyen

Felmagasodik a középkori templomrom kontúrja, ragyogó fényességgel omlik el a gyöngyház pára a tájon, szedem a lábam lefelé a lépcsőn, amikor jön egy másik vizsla... megvakargatom a füle tövét, villámgyors mozdulattal nyalja meg az arcom, őszülő feje akárha porcukros lenne, viselkedése viszont egy viháncoló kölyöké.

Kicsit szavanna-hangulata van a ködben fürdő Nyakasnak...

Aztán ismét a tornateremben járok, visszhangzik, a csomagmegőrzőben - vagyis a tornapadok mögötti térben - már csak néhány csomag árválkodik. Kapok egy gigantikus, foltos almát, egy oklevelet, egy záróbélyegzést az itinerre és egy szép kitűzőt. Intenzív hagymaillat száll a zsíroskenyeres asztalok felől, de nem időzök sokat, tíz perc múlva van egy busz vissza, Pestre...

Szépen gondozott szőlősorok között vezetett az út

A buszon igazi telt ház van, sűrűn állnak is a népek, pedig félóránként vannak járatok. Szerencsére jut nekem ülőhely, ölemben a hátizsákkal kuporogva máris elvégzem a képek selejtezését. A mellettem ülő asszonytól még egy receptet is kapok - fokhagymás-tejfölös sült csirke! Meg is van a tipp, mit készítsek vacsorára...

Csodálatos nap volt!