Terep-járó: Jurisics túra: őszi séta a Kőszegi-hegységben

Kőszegi-hegység... ritkán járok erre, autó hiányában. Most lehetőséget adott a "telekocsi" egy túratárs felajánlásaként... nézzük hát ezen az őszi napon a Jurisics túrát!

Kőszeg utcáin

Pár napja még Spanyolországban gyalogoltam... nem mondhatnám, hogy kipihenten ébredek hajnali fél négykor. Sötét van, csendes a régi bérház, a Nagykörúton is lassított felvételként bolyong néhány ember, buliból hazafelé. Csípős hideg van, a Déliben már ott áll a vágányon a vonat, kellemes meleg van rajta... bő negyed óra zakatolás, és leszállok a diósdi állomás kihalt, lámpafényben ázó peronjára. Egyetlen autó áll a kis parkolóban, túratársam már itt vár. Irány az autópálya!

Dér csipkézi a szeder levelét

Lassan pirkad. Párafátyol száll a mezők felett. Áttetszően sejlenek az őzek csapatai, átsuhan a rózsaszínes égen egy csapat varjú, róka oson a szántás barázdáiban, fácán lépked peckesen az út szélén, egy oszlopon egerészölyv ül szobor-mozdulatlansággal. Néha mélyebb ködmederbe merülünk, néha kitisztul az út végtelenje előttünk.

Muhar - Setaria sp.

Egy sor fura nevű apró falu után már Kőszegen járunk. Az első megálló a teszkó, egy-egy reggelinek szánt pizzaszeletet szorongatva lépünk ki a parkolóba. A rajthely a Poncichter borozó, helyszíni nevezés van, gyorsan kitöltöm a lapot, másik kezemben a fél pizzával, indulás! Túratársam már elporzott a hosszú távra, pár szót váltok a Netről már ismerősnek bizonyuló szervezőkkel, aztán én is kilépek az utcára... Rajnis utca, erről persze eszembe jut Rajneesh, az indiai guru, akit adócsalásért csuktak le Amerikában, és aki Osho néven ismeretes nálunk. A falakban középkori részletek csupaszlanak, mint valamiféle fosszíliák. A spanyol Avila után fura érzésem van... főleg, amikor Szent Jakab szobrát is megpillantom. Santiago.

Dércsipkés imola - Centaurea sp.

Szép, párafényes reggeli fények simogatják a deres utcákat. Ide-oda cikcakkolok, követem a helyieket, akik jól ismerik a városból kivezető utat. Kisebb-nagyobb, vidám csapatok kelnek útra, népszerű túra ez. Az út eleinte sík, gyorsan szedem a lábamat, az emelkedők később jönnek. Szederlevél piroslik az áteső fényben az út szélén, dér csipkézi az utolsó, virágzó imolákat. Ígéretes nap!

Vékony törzsű fák erdejében szedem a lábam, puhán süpped az avar lépteim nyomán. Ferdén süt be a napfény, rubinvörösen ragyognak a vörös tölgy levelei. Hosszú ez a szakasz, egyszercsak felragyog a napfény, meglepően sok vadvirág színeslik: sárga gumós boglárka, liláspiros árvacsalán... meglepetésemre szártalan kankalint és mocsári gólyaorrot is találok. Jobb kéz felé feltűnik a cáki műemlék pincesor fehérre meszelt homlokzatsora, a fák közt kékesen párállik a levegő. Itt van az első ellenőrzőpont, kiszúróbélyegzővel, narancs-fehér bója lengedezik, jelezve a bélyegző helyét.

Továbbindulok, ismét kinyílik a szikrázó égbolt felettem. Velem határában ismét sok a virág - egy kisebb szántóföld tele van kék búzavirággal, mintha nem is novembert írnánk... Melegedik az idő, Velem vonzó település, el tudom képzelni, hogy pár napot itt töltsek. A következő ellenőrzőpont itt van, a Patak falatozóban. Tíz percet vesztegetek a lányvécé előtti sorbanállással és a kapott kupon kávéra való beváltásával. Odakint két kutya játszik, megvakargatom a fekete vizsla füle tövét, hosszú orrát a könyökhajlatomba nyomja, bundája selymes.

Hosszútávos túratársam szembekocog az aszfalton - ez a táv egész másfelé megy - nekivágok az emelkedőnek. A hegyoldalban, mint egy ékszer, fehérlik a Szent Vid-kápolna. Magasra spriccel a forrás vize, szurdokban lépdelek, odalent a fákon túl aszfaltút kanyarog. Fák gyökere kapaszkodik kuszán a földbe. Az útvonalleírás "gyönyörű, de komoly emelkedőről" beszél, valljuk be: ugyanezt az emelkedőt egy börzsönyi túrán meg sem említenék, egy alföldi túrázó viszont alpesinek érezheti... Várom, mikor jön a valóban komoly emelkedő, de igazából kellemes a meredek, és szinte váratlanul bukkan fel előttem a kápolna mészfehér homlokzata a kék ég előterében.

Megszomjaztam, előveszem a teát a hátizsákomból, kortyolok belőle. Vidám a sereglés az épület körül. Szinte robbannak a színek. Sárga, narancs és rozsdavörös levelek örvénylenek, a távolban liláskéken dereng a hegyoldal. Mesés! Meg-megállok rácsodálkozni a színek kavargására, hullanak a levelek, táncot járnak a levegőben... egy öreg, viharvert ábrázatú pitbull néz rám reménykedve, farkát csóválva. Persze megvakargatom vaskos tarkóját, megveregetem az oldalát, aztán megyek tovább a gerincen.

Foltos árvacsalán - Lamium maculatum

Az ellenőrzőpont kissé odébb van, a Hörmann-parkolóban, odáig még kicsit egy fenyvesben is lépkedek. Szinte sötét van a fenyők sűrűjében, gyantaillat száll, a földön sárgásbarna fenyőtűkön puha a lépés. Átmenetileg egyedül maradok. Aztán kilépve az erdőből felbukkan az ellenőrzőpont, asztalokkal és zsíroskenyérrel, mint valami látomás. Házi szörp, szóda is akad... jókedvre derülök, és ismét belépek az erdőbe. Néhány, nyárról itt maradt vadvirág errefelé is akad. Gyíkfű, borsfű, aggófű. Csupa-csupa fű.

Mocsári gólyaorr - Geranium palustre

A Kopasz-Kendig hátán magas, sárga száraz füveket lenget a szellő. Szikrázik a kék ég felettem, gyönyörű a távlat. Felkapaszkodok a toronyantennákig, aztán a kék háromszög jelzésű út tovább vezet a Vörös-keresztig, ami pontosan az, ami a neve. A piros-fehér szalagok pontosan jelzik, hol a továbbvezető út, ami immár az Országos Kék. Ez visz az Óház-kilátóig... Mennyi kilátópont van ezen a túrán! Itt müzliszelet vár az ellenőrzőponton, és újabb ismerősökbe botlok.

Szártalan kankalin - Primula vulgaris

Innen lefelé fordul az ösvény, ferde fények ragyognak gyönyörűen, ismét. Kékperje selyme, törékeny, lila harangvirágok, rubinvörös kecskerágó-termések, hölgymál pici, sárga tányérjai. És a Szálasi-bunker, ahol elolvasom az ismertető táblát. Micsoda csúf idők voltak azok. Kis házak bukkannak fel, ahogy közeledek Kőszeghez, még egy kilátópont vár: a Szulejmán-kilátó. Ki hinné: itt is ismerősök vannak. És itt is megsimogatok egy pici, kajla fülű kölyökkutyát.

Vörös tölgy - Quercus rubra

Le a falépcsős domboldalon. Az útvonalleírás a bátraknak ajánlja, de igazából nincs is annyira rossz állapotban. Ismét elkocog mellettem az autós túratárs... szokás szerint dupla távon is előbb beér a célba, mint én.

A borozóban régmúlt idők hordóinak emléke kísért, a régmúlt itt a falakba ivódott, novemberi szombat délután fényei simogatják az ódon falakat. Megkapom az oklevelet és a kitűzőt, a kézfogást... tudnék tenni még egy kört, ennek a túrának ma minden méterét élveztem!