Kalotaszeg mesés tájain

Erdély! Titkokkal terhes, meséket rejtő hegyek, égre törő sziklák, medvenyomok és az áfonyapálinka illata, feketén susogó óriás fenyők, székelykapuk és egy büszke, fordulatos észjárásáról híres nép. Ahol az ösvényeken kőpénzek hevernek - Szent László pénzei - ahol tűként mutatnak az égre a zsindelyes fa templomtornyok, ahol az iskolákat a hagyomány ereje tartja össze, ahol sósak a tavak, de édesek a források... Erdély.

Régóta vágytam már ide, utoljára diák koromban jártam errefelé - abból se sokra emlékszem, valami bánatom volt éppen, alighanem szerelmi - bár hogy ki miatt, már azt is elsöpörték a lassan múló napok, de gyorsan pergő évtizedek. Szóval, amikor hallottam a szerveződő buszos, természetjárós, egy hetes kirándulásról, lelkesen jelentkeztem. Külön köszönet illeti honismereti kalauzunkat - nem, nem "idegenvezető", hisz' magyar ember Erdély tájain nem lehet idegen - Farkas Györgyöt, aki fáradhatatlanul járta csapatunk élén a hegyeket, tanított, mesélt, énekelt, tréfált, verset mondott, szervezett.

Kicsit tartottam attól, hogy természetfotós- és botanikai mániámat mennyire fogja tűrni a számomra jórészt új emberekből álló csapat, de mondhatom, igen jó tapasztalatokat szereztem. A növényfajok meghatározásában segítséget nyújtott a www.floraofromania.transsilvania.net és a www.botanikaiforum.com.

A Székelykő fehér mészkőtömbje

Lehetetlen egy egyhetes, nagyon-nagyon élménygazdag útról a szokásos részletességű beszámolót prezentálni. Ezek a képek csupán egy-egy mozaikdarabkáját villanthatják fel a Kincses Erdélyországnak...

Hasas Péter fazekasműhelyében, Réven. Hajdan neves fazekasfalu volt Rév, 200 fazekas dolgozott benne. Az utolsó mohikánok egyike Péter, aki a legtradicionálisabb módon dolgozik: maga bányássza a fehérre égő, szemcsés agyagot és a színező oxidokat, kemencéje agyagból tapasztott, igazi "őskori modell". Edényei szintén tradicionálisak, háztartásba valók, nem polcra dísztárgynak: nagy káposztasavanyítók, sparhelt melegét tűrő, masszív cserép főzőedények, tejtartó csuprok. "Vászonedénynek" nevezi, mivel fehérre ég, és fénye is akár a vászoné. Élvezet volt nézni, ahogy dolgozik, és hallgatni, ahogy ízesen beszél a fazekasságról!

Révi-szoros. Valóságos őserdei hangulat, vízcseppeket dajkáló mohák és fodros, smaragdzöld páfrányok hazája. Odalent az áradó Sebes-Körös rohan, megdöbbentően sok műanyagszemetet hurcolva a hátán.

A Zichy-barlang. Cseppkőbarlang, kiépített és jól járható, bár néhol kicsit "ügyeskedni" is kell.

A Zichy-barlangot kialakító patak vizéhez természetesen legenda is kapcsolódik: aki iszik belőle, szerelemre fog gyúlni. Hanem hogy ki iránt? Hát az már a legenda titka marad.

A Révi-szorosban a meredekebb, csúszósabb részeken biztosító láncok is vannak

Ismeretlen imolafaj a Révi-szoros bejáratánál. Aki ismeri, írja meg!

Vízátfolyás miatt vesztegel a busz. Az autós viszont bevállalós fajta. Hiába, ez Erdély.

Jellegzetes "cigoda" Bánffyhunyadon. A Mercedes-logók, amik a tornyokat díszítik, sajnos lemaradtak a képről :-)

A magyarlétai lovagvárrom panorámája szívszorító hirtelenséggel bukkant fel, amikor felértünk a gerincre.

Persze mindenki a lovagvárat kezdte fotózni, kivéve engem, aki a lovagvárat fotózókat fotóztam, miután lefotóztam a lovagvárat.

Mezei gólyaorr - Geranium pratense. Tömegével üti fel a fejét a létai lovagvárrom kövei között, máshol viszont nem láttam

A magyarlétai várrom köveinek tetejéről szédítő lenézni

Találós kérdés is lehetne, hogy mi ez. A tordai sóbánya egyik tárnája! A töméntelen sok hajdani tengeri só rétegekben rakódott le a besűrűsödő vizű öblökben, majd tavakban, aztán ezek a plasztikus rétegek görbültek-gyűrődtek a kőzetnyomás erejétől.

A tordai sóbánya egyik óriási hajdani tárna-terme ma sóterápiás célokat is szolgál. Van játszótér, óriáskerék, pingpong-asztalok, csónakázás... Nagyon bizarr az egész

Régi tárna a tordai sóbányában. Még a hajdani sínek nyomai is látszanak. Valaha életfogytiglanra ítélt rabok fejtették itt a sót...

Jut a sóból a felszínre is. Lebegtetően sűrű a tordai strand sós vize. Itt ismerkedtem meg az Ursus márkájú sörrel is

Jellegzetes sótűrő növényfaj a sóvirág - Limonium gmelinii

Sós színpompa Tordán. A sótűrő növények mellett ritka madárfajok otthona

A tordaszentlászlói tájház tornáca

A kalotaszegi menyecskéknek tudni kellett díszíteni... faragott ágy a tordaszentlászlói tájházból

Ortodox apácakolostor a remetei sziklaszoros bejáratánál

Elképesztő, égretörő mészkőszirt a remetei sziklaszorosban

Halovány aszat - Cirsium oleraceum

A Remete-patak szurdokában eleinte könnyű haladni...

... aztán az ember felkényszerül a peremre, ahol kőről kőre kell mászni, de vannak betonvas kapaszkodók

Varázslatos sziklavidék tárul fel, kristálytiszta vízzel, vízesésekkel. Szerencsénk volt, épp lezajlott a hirtelen áradás, járható volt a szurdok

Igen, vannak kapaszkodók

Csodálatos sziklakapun folyik át a Remete-patak vize

Ennél a sziklakapunál ért véget a járható rész

Legnagyobb meglepetésemre a magasban ritka növényre lettem figyelmes... egy havasi gyopár! (Leontopodium alpinum). A növény - szerencséjére - megközelíthetetlen, függőleges sziklás magaslaton él, a képhez teleobjektív kellett.

Visszafelé már nem a kapaszkodós sziklafalon másztam, hanem zoknistul-tornacipőstül-nadrágostul belegyalogoltam a friss vizű patakba. Gondoltam, majd megszárad...

Közönséges kakukkfű  (Thymus glabrescens) tette illatossá a szurdokot. Valahol egy dögtetem is rejtőzhetett, mert az illatok elég ellentmondásosak voltak

A Remete-szoros sziklakapuja a másik oldalról. A hely népszerű a kirándulók körében

Az igazán elszánt fotósokat semmi sem tarthatja vissza

Bíbor nebáncsvirág - Impatiens glandulifera. Nagyon dekoratív növény, de sajnos özönként áraszt el minden patakvölgyet, kiszorítva az őshonos növényeket. Itt is rengeteg volt belőle

Kissé megviselt, kissé saras, de a miénk: az erdélyi túra első orchideája. Ibolyás nőszőfű - Epipactis purpurata. Éreztem, hogy itt lennie kell, ezért bekukkantottam a fák-bokrok alá. És lőn! A többiek nem értették örömömet az alig látható vacak kis növény miatt, de addigra megszokták, hogy ez van :-) Jól viselték az orchideákról tartott "kiselőadásomat" is

A Remete-szoros bejáratánál álló gigantikus sziklatű, immár délutáni megvilágításban. A bekarikázott részen két sziklamászó kapaszkodik

Őszirózsa - Aster sp. Valószínűleg csillag őszirózsa (Aster amellus). Bár vadvirág, szépsége vetekszik a kerti őszirózsákével

Macskafarkú veronika - Veronica spicata. Mire ide felmásztam, teljesen megszáradt a nadrágszáram, cipőm

Döbbenetes látvány a Kőközi-szoros

Persze már a busz ablakából "kiszúrtam" a rendellenes kifejlődésű (szalagosodott) réti füzényt (Lythrum salicaria)

Osztrák ökörfarkkóró - Verbascum austriacum Kós Károly Varjúvárának kertjében, mert hát nyilván ott is a növényeket nézem

Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum

Kipróbáltam a lovaglást is Gyuri bácsiék portáján. Nem olyan könnyű, mint ahogy látszik. Kepesztés, kapaszkodás, nyögés, aztán egyszercsak lóháton a pesti! A sztánai gazdaságban pálinka, csöröge, gulyásleves és népi muzsika, tánc fogadott - tartottam tőle, hogy ez a programpont zavarba ejtően "csikósgulyás" lesz, de nem: ezt itt komolyan veszik, élik a hagyományt, büszkék rá. A Bánffyhunyadi Suhanc együttes nevét mindenképp meg kell említeni!

Amikor épp nem lovagoltam, pálinkáztam, táncoltam stb. elmentem "imolászni" a gazdaság kaszálójának peremén. Íme a vastövű imola egyik itteni változata! Centaurea scabiosa var. apiculata

Igen, én lóháton, itt a bizonyíték

A sztánai gazdaság domboldali részét szinte elárasztotta a nálunk ritka és védett nagy völgycsillag - Astrantia major

Irány a Riszeg-tető! Végre lehetőségem nyílt "vadvirágozni"... néztem is az ösvény szélét... olyan fajok bukkantak fel, amelyek nálunk is vannak, mint ez a kisezerjófű - Centaurium erythraea. Itt "cintóriának" hívják

Színhiányos, "albínó" kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum

A sziklákon, az ösvény kődarabjain mindenütt ősmaradványok rajzolódtak ki. A lábam alatt felbukkanó "kagyló-jel" elemi erővel idézte a Caminót

Nagyvirágú gyíkfű - Prunella grandiflora. Végre! Egy rég keresett növényfaj! Nálunk a Bükk ritkasága.

Tollas imola - Centaurea jacea subsp. macroptylon

A Riszeg-tető váratlan ajándéka, egy riszegvirág, azaz henye boroszlán (Daphne cneorum). Koratavasszal e törpecserje részegítő illata belengi a rózsaszínbe öltözött dombtetőt. Ez az igencsak elkésett (másodvirágzó?) példány augusztus elején mutatta meg, milyen is a "riszegvirág".

A Riszeg-tető

Úton Körösfő felé

Rendszerint a csapat élén mentem, még a fotózgatással együtt is kellően sportosnak bizonyulva. Hol van már az az idő, amikor azt írták az orvosi papíromra, hogy "mozgásszegény életmód"?

Körösfő látképe

Ajaj, Körösfő közelebbről... a turisztikai célú gagyiáradat, jelen esetben a kereskedelmi mennyiségű kertitörpe inváziója.

A körösfői templom egyszerűségében szép

Meseszép a körösfői templom belső tere is

Darázspók - Argiope bruennechi. Csodálatosan dekoratív, "trópusi" jellegű, hatalmas pókocska. Míg a társaság a buszról kecmergett lefelé, volt időm "pókozgatni" az útszéli susnyásban

Bedellői "hosszú túránkat" (alig több, mint 20 kilométeres) egy nagyszerű függőhídon való átkelés vezette be. Utoljára Kambodzsában láttam ilyen hidakat. Igen, pont olyan stabil és biztonságos, mint ahogy kinéz.

Igazi expedíciós hangulatot adott az átkelés az Aranyos patakon

Ahogy kapaszkodunk a szolcsvai búvópatakhoz, megvan a második orchideafaj! Egy széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine.

Csodálatos vízesés! Közepetáján fecskefészek-szerű mésztufa-dugót épít

Gyönyörű fények fogadtak a Szolcsva feletti dombokon. Ekkor még nem tudtam - bár sejtettem - hogy a megadott húsz kilométert "székelykilométerben" kell érteni. Meglesz az huszonöt is, úttalan utakon.

Míg mások uzsonnáztak, én fényképezni mentem

Városi gyerek ismerkedik a tehénkével

Háromszínű árvácska - Viola tricolor. Miközben "árvácskáztam", meghallgattam Gyuri bácsi túrázásról tartott rendszabályait: uzsonnázáshoz le kell ülni, de egyébként nem kell annyit enni, felfelé menve ne igyál, ne is beszélj, egyedül ne menj erdőbe. Elmesélte azt is, miképp pofozta fel az apja, amikor ezen szabályok valamelyikét megszegte.

Örömömre pókhálós imolák szegélyezték az ösvényt (Centaurea pseudophrygia)

Pókhálós imola - Centaurea pseudophrygia

A bozótos, járatlan, noha jelzett utak után kibukkantunk a Bedellő egyik tágas, karsztos, töbrökkel és dolinákkal tagolt völgyébe. Csomós harangvirág - Campanula glomerata

Mivel a társaság nem haladt túl gyorsan, volt időm "lepkészni" is a derékig érő szénafűben. Sakktáblalepke, természetesen imolán (Melanargia galathea)

Hohó, egy Szent László-tárnics! (Gentiana cruciata).

A susnyásban portyázva fotótémát nyújtottam a pihenő többieknek

Ismét egy régóta, hiába keresett faj! Réti ördögharaptafű - Succisa pratensis

Végre, itt a Bedellőn sorra bukkannak fel azok a ritkaságok, amelyekről Erdély híres. Rezes hölgymál - Hieracium auranticum. A sok izgalmas, számomra eddig csak képen látott fajtól egészen fellelkesedtem

Egy elhagyatott, hajdani legelőn a derékig érő fűben egy friss vízzel telt, forrás által táplált beton itatóra bukkantunk. Persze nem igaz, hogy a vályút senki se használja. Kapitális méretű sárgahasú unkák tanyáztak benne. Természetesen kikanyarítottam egyet, hogy megmutassam a többieknek a sárgamintás pocakját. A nagydarab béka - a mátraiak duplája - nem volt hajlandó megijedni és az unkareflexet bemutatni. Körbefotózás után szépen visszatettem a vízbe

Még egy számomra új faj! Mezei iglice - Ononis arvensis.

A szelíden lejtő erdőszél mentén tömegével nő a Teleki-virág (Telekia speciosa)

Egyszercsak egy afrikai szavannára cseppentünk! Jó nagyot kellett kerülni a bivalyok miatt

A torockószentgyörgyi vár romjai

Torockószentgyörgy. Azért kicsit elfáradtam, jól esett beülni egy kocsmába és inni egy sört. Falunapok voltak amúgy, palacsintával és minden egyéb földi jóval, ezért a rövidebb túrát választók is jól szórakoztak

Jellegzetesen bókol az enyves aszat - Cirsium erisithales

Szinte észrevétlen, de egy újabb növény a "digitális herbáriumomba": erdei csormolya - Melampyrum sylvaticum

A csodálatos Havasrekettyei vízesés! Olyan, mint egy menyasszonyi fátyol. Népszerű kirándulóhely, sok és jól jelzett turistaúttal. Nekem az út egyik fénypontja volt. Idefelé átbuszoztunk egy hídon, ami 3 tonnára volt hitelesítve. Nyilván székelytonnában értendő, mert fel se merült, hogy ne hajtsunk át rajta

A Kalota-havas valósággal elkápráztatott csodálatos, ritka növényekkel! Valahogy minden egyszerre virágzott, méterenként megálltam valamit lefényképezni. Fecsketárnics - Gentiana asclepiadea

Sisakvirág - Aconitum sp.

Egy kis elevenszülő gyík (Lacerta, vagy Zootoca vivipara) igyekezett napozni a hűvöskés időben a turistaösvény közepén. Kézbe vettem, a kézmeleg hatására "kifeküdt" és esze ágában se volt távozni. Errefelé vipera is akad, de sajnos, most sem láttam egyet se. Persze lehet, hogy elmentem egy tucatnyi mellett, hiszen a vipera színe kiválóan belesimul a háttérbe

Hisz' ez nálunk májusban virágzik, most meg augusztus van! Tojásdad békakonty - Listera ovata. Nem nyilvánvaló így ránézésre, de ez is orchideaféle. A csodálatos völgy egy eldugott részen még Boldogasszony papucsát (rigópohár kosbort) is rejteget...

A tiszta vizű patak mentén mocsári nefelejcs nyílik (Myosotis palustris). Egy tisztáson egy csapat fiatal (talán cserkészek?) vallásos dalt énekeltek, több szólamban... látvány és zene, egyaránt elbűvölő volt

A Kalota-havas váratlan ajándéka: egy Soó-ujjaskosbor! Májusban kéne nyílnia ennek is, augusztus helyett, igencsak elkésett... talán azért, hogy észrevegyem a sűrűben. (Dactylorhiza fuchsii subpsp. sooana) A völgy elképesztő mértékben tele volt orchideafajokkal, igaz többnyire magtokokat és kórókat láthattam, de néhány pettyes levél árulkodott arról, hogy itt szinte tömegesek az ujjaskosborok. És ezzel még nem volt vége...

Alpesi hangulat, természetesen pálinkával, a Fehér köveken. A pálinka elől megfutamodtam fotózni...

Piknik a Fehér köveken

Nem ritka a szártalan bábakalács - Carlina acaulis

Ez a szépség a mocsári tőzegboglár - Parnassia palustris

Még egy nőszőfű, már a harmadik: a ki tudja, miért vörösbarna nőszőfűnek nevezett faj (Epipactis atrorubens)

Piros mécsvirág - Silene dioica

A fenyők közt lila pettyekként díszlettek a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) karcsú tövei

Farkasölő sisakvirág - Aconitum vulparia. Ez egy méregzsák

Még a parkolóhoz közeledve is tartogat az út széle váratlan ajándékot: szirti imola - Centaurea mollis. Bezzeg a bükki Köveken hiába kerestem...

Havasi tisztesfű - Stachys alpina

Nini, egy színhiányos kenderkefű! Szőrös kenderkefű, lila árnyalat nélkül. Galeopsis speciosa var. suphurea

A biharrósai Kristálybarlangot bauxibányászat során találták. A bánya rég bezárt, a barlang viszont kiépített és vezetéssel látogatható. A szűk termekben káprázatos kalcitkristályokon csillan meg a lámpa fénye, és vannak vízszintesen növő cseppkövek (heliktitek) is

Matild-nebáncsvirág - Impatiens balfourii

Biharrósán - az elmaradhatatlan pálinka után - szalonnát sütöttünk a patak menti réten. A közelben van egy ódon, de még működő vízimalom. Takarmánykukoricát őröl benne ez a kilencven éves, román molnár bácsi, aki a turisták kedvéért előveszi leírhatatlan hangú hangszerét, a tölcséres hegedűt is

A magyarremetei (jelenleg református) templomot a középkorban építették. A lelkész úr remek előadást tartott róla. Természetesen pálinkát ígért annak, aki megtalálja az építés dátumát. Megtaláltuk, de nem vallottuk be. Kívülről nem is gondolná az ember, milyen kincset rejt ez az istenháza... jó állapotú középkori freskókat, amiket a későbbi fehér levakolás őrzött meg, és mostanában bontják ki, restaurálják

Részlet a magyarremetei templom freskójából. Szent László, a lovagkirály. Névbetűinek töredékei is kivehetők a glória mellett