Terep-járó: Tavaszi "virágvadászat" a Déli-Börzsönyben

Ez a szokásos „szezonnyitó” kirándulásaim egyike... A Déli-Börzsöny napsütötte lejtőin hamar kibújnak az első, színpompás vadvirágok. Ezek nagy része védett különlegesség, ezért teleobjektívet csavarok fel a masinára, hogy messziről, a taposási kárt megelőzve tudjak fényképezni. A tervezett útvonalon van település széli útmenti padka, ártér, erdő, kaszálórét, hajdani bánya, patakpart, tó és dunai ártér is... változatos élőhelyek! Lássuk, mit rejtegetnek a magamfajta amatőr természetbúvár számára...

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens. Védett növény

Hideg a reggel, éjszaka fagyott. Melegen beöltözök hát, még a bélelt nadrágomat is előásom, pedig már elpakoltam a többi téli felszereléssel együtt. A zónázó vonat ugyan késik öt percet, de ez még behozható, ha szedem a lábam Kismaroson... igen, a busz pontosan jön, hárman vagyunk rajta, amiből az egyik a sofőr.

Még szunnyadnak a rügyek

Leszállok a kissé fantáziátlanul hangzó „6-os számú kilométerkő” nevű megállónál... Annyiféle neve lehetne! Horgásztó, vagy Pálos Kolostorrom, esetleg Bibervár... de nem. 6-os kilométerkő!

Kora tavaszi az erdő, még a tavalyi cserlomb vöröslik az ágakon. A kipattanó friss rügyek fogják majd lelökni a száraz leveleket.

A horgásztavat magam mögött hagyom, és nekivágok a piros sáv turistajelzéssel ellátott útnak, egy kis emelkedő után máris ott állok a pálos romoknál. Dértől csillognak a száraz füvek. A hajdan volt kút körül rezegve bókolnak az erdei galambvirágok fehér, kecses fürtjei.

Fejem felett harkályféle dolgozik. Kedvelem a fakopáncsokat, szememet meresztgetve keresem... ejj, de furcsa madár! Amikor teleobjektívem „távcsövébe” nézek, megértem, mit találtam furcsának. Közép fakopáncs, de a háti tollai fekete helyett rőtbarnás színűek. Ilyen színváltozat, ha ritkán is, de rendszeresen előfordul a fakopáncsoknál... nemrég olvastam is erről. „A feomelanin termelés zavara”, kúszik emlékezetembe a kifejezés, bármit jelentsen is ez... Bezzeg a PIN kódomat sose tudom!

Galambvirág - Isopyrum thalictroides

A madár felborzolt tollakkal sütkérezni kezd, kis tollgombóccá válik, valahonnan a távolból nagy fakopáncs dobolása hallatszik. Dalol és mozgolódik a még lombtalan erdő.

Ahogy ritkán láthatunk harkályfélét: felborzolt tollakkal sütkérező közép fakopáncs - Dendrocopos (Leiopicus) medius. Védett madárfaj

Az a kis rét, ahol pár éve baknyulak harcát láthattam, most üres. Finom tapintású levelekkel bújik a bársonyos tüdőfű a száraz füvek közül, az ösvényen lassan sárrá olvad a fagy.

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens

A patak kissé megáradt... gázlót keresek rajta, a feltorlódott ágakon és köveken nem merek átlépkedni, elég bizonytalannak tűnnek. Nincs más választásom, mint egy sekélyebb részt keresni és beletalpalni. Vajon vízhatlan-e elnyűhetetlen, bár kínai túrabakancsom? A válasz sejthető volt: korántsem.

Kúszó boglárka - Ranunculus repens. Rá se hederít a pocsolyát borító jéghártyára

Farkasboroszlán rózsaszín bojtjai integetnek... micsoda illata van! Aztán kitágul felettem a reggeli, fényes kék égbolt, rám nevet a koratavaszi nap, és visszanevetnek rá a héricsek sárga tányérjai.

A galagonyabokrok már halvány zölddel színezik az erdőt...

Szent Gál-rét, amit mindig Szent Grálnak olvasok... elballagok a néptelen aszfaltút szélén, egészen a törökmezői turistaházig. Néhány ember munkálkodik körülötte, fahasábokat rakodnak, legalább hat macska sertepertél körülöttük.

Monumentális bíboros kosbor tőlevél - Orchis purpurea. Védett növény

Leereszkedek a pompás bükkök áhítatában a horgásztóig, hátha látok párkereső varangyokat, esetleg mocsári gólyahírt... de nem, a tó üres és csendes, nem pirregnek még benne a nászló békák, és virág sem nyílik a patakos völgyben. Valaha itt gyógyvizű forrás fakadt, a középkorban nagyra tartották...

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény

Visszakapaszkodok a meredeken, el a turistaház és a Kisállatkert mellett - hogy zajonganak a papagájok! - kicsit pihenek a padoknál.

Farkasboroszlán - Daphne mezereum. Védett növény

Utamat az aszfaltúton a kis bányaudvar felé folytatom. Lomha holló rebben fel. A bányaudvarban se látok még érdekesebb növényt - majd lesz itt sárga iglice, de még nem most. Egerészölyv kering a fejem felett, nagy magasságban.

Farkasboroszlán - Daphne mezereum

Visszafordulok, kicsit elbíbelődök a seregélyek fotózásával, aztán nekivágok a Só-hegynek. Hosszú, kellemes ballagás... Ismerős ez az útvonal a Dél-Börzsönyi Kilátások harminc kilométeres távjáról, igaz akkor a másik irányban tesszük meg az utat. A lombtalan erdőben még napsütéses a talajszint. Bőven van látnivaló: ibolyák, héricsek, tyúktaréjok, salátaboglárkák, pettyegetett és bársonyos tüdőfüvek... sárga és lila színek pettyezik az okkerbarna avarfelszínt.

Háziméh (Apis mellifera) gyűjtöget tavaszi héricsen (Adonis vernalis)

Lepkék pilinckéznek el előttem, és le-leszállnak egy-egy sárosabb foltra. Sikerül elcsípnem egy nagy rókalepkét és egy atalanta-lepkét... Madarak énekelnek mindenütt, őszapók csapata billeg a vékony ágak végén, jobbra pár méterre pedig egy középfakopáncs vés. Ingerült fejmozdulattal dob félre egy-egy adag forgácsot. Talán fészekodún dolgozik, igen elmélyülten, nem is hederít rám.

Virágbodobács - Spilotethus saxatilis

Az út lejteni kezd, kibukkanok a település szélén... vajon ez még Nagymaros, vagy már Kismaros? Ki tudja? Odvas keltikéket és perzsa veronikákat fényképezek, aztán valahogy elvész a jelzett út. Egy metszegető néni utánam szól, hogy ez az út zsákutca. Kérdezem, hogy juthatnék el a kerékpárútra? „Az nagyon messze van” mondja, magamban somolygok, hiszen nekem a nagyon messze, az legalább harminc kilométer járóföldet jelent, itt meg konkrétan látom a biciklistákat a Duna felé húzódó nadrágszíjparcellák túlvégén...

Salátaboglárka - Ficaria verna

Átszaladok a forgalmas főúton, aztán kénytelen vagyok egy magántelken áttalpalni, mert út nincsen. Átszalad rajtam, hogy valahol itt van egy parcella, ami az én nevemen van, szóval akár az is lehet, hogy ez itt épp a saját földem... De nem, előkerül a gazda, de nem haragszik. Sőt, kifejezetten örül, hogy közeledtemre abbahagyhatja a munkát, figyelmembe ajánlja a környéken kószáló szarvasbikát (a nyakamban lógó gigantikus teleobjektív mindenkit megihlet), közösen szörnyülködünk az őzek rágási kártevésén, aztán folytatom az utamat a kerékpárúton Kismaros felé.

Tyúktaréj - Gagea sp.

Teszek egy kört a dunai ártér felé. Vízimadarakban reménykedek, van itt egy holtágféle, de... szinte teljesen ki van száradva. Az ártér fáin borostyán tekereg, a földön gyönyörű kék csillagvirágok nyílnak, előttem vörösbegy billeg egy ágon.

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

A Duna sáros partján fekete-fehér barázdabillegető szaladgál. Hol odafut a vízhez, hol megáll, billeget. A vízen tőkés réce pár úszkál méltóságteljesen. Egy lélekkel sem találkozom, hajó sem úszik a vízen. Csendben sziporkázik a napfény a Duna vizén.

Közép fakopáncs - Dendrocopos (Leiopicus) medius. Védett madárfaj

Kényelmesen sétálok a kismarosi vasútállomásra - itt ma már jártam egyszer - szép kör volt. Elbíbelődök még az útszéli apróságokkal - tyúkhúr, ködvirág - aztán még a verebekkel is, a vonat alig öt perc késéssel érkezik.

Ízelítő a tavaszból... egy csodálatos előleg.